- Nos , kivel vívod az életremenő szempárbajt, szépségem ?- súgta oda Gerard , miközben épp egy széket húzott ki nekem , hogy leülhessek .
- Oh... Jelentéktelen.- legyintettem , miközben megvillantottam egy ördögi mosolyt. - Figyelj Geri . - szólítottam magamhoz közelebb. - Miért néznek rám ennyire furán ? Talán túlöltöztem ...vagy mi a fene baj van velem ?
- Hát... hogy az őszíntét mondjam ... szerintem az itt jelenlévő 150 úriember titkos fantáziáinak ezentúl te leszel a főszereplője.
- Úgy gondolod?
- Teljesen biztos vagyok benne . -puszilt meg.
Miközben sugdolóztunk , és kacéran nevetgéltünk egymásra , néha-néha még Bojan felé pillantottam . Azt akartam , hogy érezze , mi uralkodott bennem , amikor rajtakaptam őket. Persze tudtam , hogy már én sem mondhatom magam teljesen ártatlannak, de mégis jól esett kicsit bosszantani őt. Messziről , meg kell jegyeznem, eléggé gyanúsan festhettünk , ezt a gyanút láttam megvillanni Bojant tekintetében is.
Így visszagondolva az egészre , nem volt szép tőlem. Bele sem gondoltam abba , mire vélheti az egészet Gerard, aki talán még mindig reménykedik , hogy mi végül egy pár lehetünk. Csúnya húzásnak bizonyult, és a legnagyobb hiba az volt , hogy azzal szúrtam ki , aki a legjobban törődött velem és mellettem volt. Ehhez hasonló bonyolult gondolatok kavarogtak a fejemben, mégis próbáltam józannak és kiegyensúlyozottnak , mitöbb gondtalannak tűnni. Megtévesztésben pedig már profi voltam !
- Szeretnél beszélni vele ? - húzogatta sunyin a szemőldökét.
- Nem, egyelőre még nem . Csak össze akarom kicsit zavarni .
- Nagyon belédbújt a kisördög...-kacsintott.
- És ? Nincs ez így jól ?
- Igazából sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi. Sokkal izgalmasabb, vonzóbb, csábosabb és... elérhetetlenebb.
Válasz helyett egy varázslatos pillantással fűszerezett kacsintást küldtem a melletem ülőnek, ugyanis közben megérkezett az első fogás. Eleinte úgy tűnt, ma hatalmasat bulizunk, lassacskán azonban rájöttem, hogy itt a partyt kicsit másként értelmezik, mint odahaza Olaszországban, vagy Spanyolhonban. Sokkal megfontoltabbak, komolyabbak, hidegebbek. Az egész unalomba fulladt, eszegettünk, miközben össze-vissza fecsegtünk mindenféle lényegtelen apróságról, tánc még csak kilátásban sem volt. Halk, elegáns zene szólt egész végig. Rettenetesen lelombozott.
- Most komolyan ebből fog állni az egész este ? - fordultam szomszédom felé unottan.
- Attól tartok, igen . De őszintén, nem értem, mire számítottál? Ez tulajdonképpen egy félig-meddig hivatalos cucc, ami egyet jelent azzal, hogy fergeteges buli kizárva.
- Jól van, csak hát... mégsem így képzeltem el . De sebaj, volt már ennél rosszabb is.
- Erről van szó . Gondolj csak bele, itt vagy Londonban, az egyik legelegánsabb helyen, egy csomó szexi pasival körülvéve, nem mellesleg mindenki rajtad legelteti a két szép szemét.
- Jól van Geriiii, de én mégis szörnyen unatkozom!
- Hát ezt személyes sértésként könyvelem el. - fordított hátat nekem, majd tettetett duzzogással hátrapillantott.- Méghogy az én közelemben unatkozni... Pfááhh...
- Tudod , hogy nem úgy értettem. Csak...
- Azt ajánlom, hogy menj oda Thiago asztalához és gratulálj mindenkinek. Garantált a feszültség. - odapillantottam , és láttam, hogy az említett személy mellett közvetlenül Bojan ücsörög.Szúrós tekintettel pillantottam vissza Gerardra, de még mielőtt megszólalhattam volna megelőzött. - Hoppácska. Izgalmat szerettél volna? Hát most megkapod! Adios, szépségem. - kaptam egy puszit, majd italát felkapva gyorsan tovább állt. Persze a sunyi kacsintás elmaradhatatlan volt.
Semmit sem értettem, mindaddíg, amig Bojan le nem ült velem szemben, oda ahol az imént még barátja ücsörgött. Meglepettségemben köpni-nyelni nem tudtam, és iszonyatosan mérges voltam, amiért Gerard nem figyelmeztetett a közelgő veszélyforrásról. Mert ez mindenképp az volt, és a legrosszabb, hogy teljesen felkészületlenül ért. Szerencsére kellően gyorsan vágott az eszem.
- Ahhm... Szia, Gaby. - vakargatta a fejét idegesen.
- Hola. - érkezett a felszínes hideg válasz az álarc mögül.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Hívtalak, de nem vetted fel. Már azt hittem nem jössz el.
- Hát, tudod az utóbbi időben nem igazán volt kedvem , és... fölösleges időm beszélgetni akárkivel. Amúgy meg Thiago és Gerard kedvéért úgy éreztem,hogy muszáj itt lennem.
- Értem. - hajtotta le a fejét szomorúan. Kezdtem nagyon megsajnálni, és már átkoztam az én drága, jó szívemet, ami egyszer bizonyosan sírba fog vinni! Próbáltam azért keménynek tűnni. - Mi a helyzet otthon?-érdeklődött tovább.
- Zajlik az élet! Barcelona csodálatos város, tele sármosabbnál sármosabb pasikkal.- mosolyogtam gonoszul. Nem tetszett neki válaszom túlságosan, mégis tűrtőztetni próbálta magát, peidg én igazán szerettem volna kihozni belőle az állatot!- És milyen az angol légkör, azon kívül, hogy rideg és esős, akárcsak az itt élő emberek?
- Gaby, hiányzol! - fogta meg hirtelen a kezem. Annyira meglepődtem, hogy reagálni sem tudtam, csupán annyit, hogy gyorsan lefejtettem magamról az erős kezek szórítását, majd próbáltam érdektelenséget sugallni.- Szerelmem, hogyan tudnálak kiengesztelni? Bármit megteszek. Amit csak te akarsz. Bármilyen spanyol kis csapathoz leszerződök örömmel, és azonnal hazamegyek, csak tudni akarom, hogy mellettem vagy ,és minden a régi.
- Hm... - mosolyodtam el keserűen. - Talán egyszer gondolkodnod kellett volna.Akkor most nem lenne szükség ehhez hasonló hatalmas ígéretekre. De hát rövidebb volt a Blanca lábai közé vezető út, nemde?- kemény szavaim szemmel láthatóan megviselték.Arcát a tenyerébe temette.
- Kérlek, bocsáss meg... Én nem akartam ezt az egészet. De egyszer csak...itt termett és rám mászott.-kérdőn néztem rá, nem igazán tudtam hinni neki. - Ígérem, soha többé nem okozok fájdalmat. De szükségem van rád, jobban, mint bármire ezen a világon. Könyörgöm, adj még egy esélyt! Csak egyet! -nézett rám esdeklően. - Gondold át, Gabriella, te soha sem vétettél?-Ez a kérdés kicsit megingatott, összezavart, próbáltam azonban hidegvérrel tovább folytatni a beszélgetést.
- Nem tudom, mit válaszolhatnék...
- Bízz bennem! Nem fogsz többé csalódni.
- Ejhh... de mennyiszer hallottam én ezeket az üres szavakat! - nevettem fel.- Nem ígérek semmit... egyelőre. De amint hazatérünk Barcelonába... talán meglátjuk. Sok minden történhet még addig. De talán hajlandó leszek beszélni róla. Most mennem kell. - pattantam fel. Nem tudtam tovább ott ülni és erősnek látszani. A vihar, mely bennem dúlt, kitépné még a legerősebb gyökerű fát is.
- De... miért? Hová rohansz?
- Azt hiszem már tisztáztuk, hogy nem tartozom neked beszálmolóval. - riszáltam kecsesen a kijárat felé.
Gerard odakint cigarettázott. Utáltam amikor rágyújtott. Kikaptam a cigit a kezéből, majd eltapostam. Cseppet sem volt dühös rám. Ugyanolyan gyengédséggel nézett feldúlt tekintetemebe.
- Mi baj, szépségem?- simított végig az arcomon.
- Geri, el kell tűnnöm innen. Elmegyek pár napra egy barátomhoz.
- Esetleg tudhatnám, hová? Nincs kedvem napokon át aggódni.
- Ne haragudj, de nem... Csak egy szusszanásnyi időt kérek. És ne neheztelj rám túlságosan.Tudnod kell, hogy fontos vagy nekem. - pusziltam meg, hosszan öleletem, majd a kocsi felé vettem az irányt.
- Szer...-akadt torkán a szó. - Szia Gaby!Nagyon vigyázz magadra!- intett felém , amikor elhajtottam mellette. Mintha néhány könnycsepp csillant voln meg szemében. A szomorú felismerés keserű könnycseppjei.
Azonnal tudtam, merre visz az utam. Túlságosan régen ígérgettem egy jó barátnak , hogy hamarosan meglátogatom, és akkor ez tűnt a legészszerűbb megoldásnak, mivel egy kívülálló tanácsára voltam kíváncsi. Svájc felé vettem az irányt, miközben Sebastiant tárcsáztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése