Boldog Új Évet!

Hát igen... megint egy év eltelt, jöhet a következő, remélhetőleg minél jobb!Szertnék boldog, sikerekben gazdag új évet kívánni minden kedves olvasómnak. Remélem az elkövetkezendő évben is sokszor erre látogattok majd! További szép napot és jó szórakozást! Puszi

37. RÉSZ

Rövid időn belül megszakítottam a szemkontatktust, én akartam irányítani mindent. Akkor pedig úgy tartottam helyesnek , hogy ne bámuljak tovább.  Persze azért nehéz volt nem észre venni , mennyire izgatott lettem.
- Nos , kivel vívod az életremenő szempárbajt, szépségem ?- súgta oda Gerard , miközben épp egy széket húzott ki nekem , hogy leülhessek .
- Oh... Jelentéktelen.- legyintettem , miközben megvillantottam egy ördögi mosolyt. - Figyelj Geri . - szólítottam magamhoz közelebb. - Miért néznek rám ennyire furán ? Talán túlöltöztem ...vagy mi a fene baj van velem ?
- Hát... hogy az őszíntét mondjam ... szerintem az itt jelenlévő 150 úriember titkos fantáziáinak ezentúl te leszel a főszereplője.
- Úgy gondolod?
- Teljesen biztos vagyok benne . -puszilt meg.
Miközben sugdolóztunk , és kacéran nevetgéltünk egymásra , néha-néha még Bojan felé pillantottam . Azt akartam , hogy érezze , mi uralkodott bennem , amikor rajtakaptam őket. Persze tudtam , hogy már én sem mondhatom magam teljesen ártatlannak, de mégis jól esett kicsit bosszantani őt. Messziről , meg kell jegyeznem, eléggé gyanúsan festhettünk , ezt a gyanút láttam megvillanni Bojant tekintetében is.
Így visszagondolva az egészre , nem volt szép tőlem. Bele sem gondoltam abba , mire vélheti az egészet Gerard, aki talán még mindig reménykedik , hogy mi végül egy pár lehetünk. Csúnya húzásnak bizonyult, és a legnagyobb hiba az volt , hogy azzal szúrtam ki , aki a legjobban törődött velem és mellettem volt. Ehhez hasonló bonyolult gondolatok kavarogtak a fejemben, mégis próbáltam józannak és kiegyensúlyozottnak , mitöbb gondtalannak tűnni. Megtévesztésben pedig már profi voltam !
- Szeretnél beszélni vele ? - húzogatta sunyin a szemőldökét.
- Nem, egyelőre még nem . Csak össze akarom kicsit zavarni .
- Nagyon belédbújt a kisördög...-kacsintott.
- És ? Nincs ez így jól ?
- Igazából sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi. Sokkal izgalmasabb, vonzóbb, csábosabb és... elérhetetlenebb.
Válasz helyett egy varázslatos pillantással fűszerezett kacsintást küldtem a melletem ülőnek, ugyanis közben megérkezett az első fogás. Eleinte úgy tűnt, ma hatalmasat bulizunk, lassacskán azonban rájöttem, hogy itt a partyt kicsit másként értelmezik, mint odahaza Olaszországban, vagy Spanyolhonban. Sokkal megfontoltabbak, komolyabbak, hidegebbek. Az egész unalomba fulladt, eszegettünk, miközben össze-vissza fecsegtünk mindenféle lényegtelen apróságról, tánc még csak kilátásban sem volt. Halk, elegáns zene szólt egész végig. Rettenetesen lelombozott.
- Most komolyan ebből fog állni az egész este ? - fordultam szomszédom felé unottan.
- Attól tartok, igen . De őszintén, nem értem, mire számítottál? Ez tulajdonképpen egy félig-meddig hivatalos cucc, ami egyet jelent azzal, hogy fergeteges buli kizárva.
- Jól van, csak hát... mégsem így képzeltem el . De sebaj, volt már ennél rosszabb is.
- Erről van szó . Gondolj csak bele, itt vagy Londonban, az egyik legelegánsabb helyen, egy csomó szexi pasival körülvéve, nem mellesleg mindenki rajtad legelteti a két szép szemét.
- Jól van Geriiii, de én mégis szörnyen unatkozom!
- Hát ezt személyes sértésként könyvelem el. - fordított hátat nekem, majd tettetett duzzogással hátrapillantott.-  Méghogy az én közelemben unatkozni... Pfááhh...
- Tudod , hogy nem úgy értettem. Csak...
- Azt ajánlom, hogy menj oda Thiago asztalához és gratulálj mindenkinek. Garantált a feszültség. - odapillantottam , és láttam, hogy az említett személy mellett közvetlenül Bojan ücsörög.Szúrós tekintettel pillantottam vissza Gerardra, de még mielőtt megszólalhattam volna megelőzött. - Hoppácska. Izgalmat szerettél volna? Hát most megkapod! Adios, szépségem. - kaptam egy puszit, majd italát felkapva gyorsan tovább állt. Persze a sunyi kacsintás elmaradhatatlan volt.
Semmit sem értettem, mindaddíg, amig Bojan le nem ült velem szemben, oda ahol az imént még barátja ücsörgött. Meglepettségemben köpni-nyelni nem tudtam, és iszonyatosan mérges voltam, amiért Gerard nem figyelmeztetett a közelgő veszélyforrásról. Mert ez mindenképp az volt, és a legrosszabb, hogy teljesen felkészületlenül ért. Szerencsére kellően gyorsan vágott az eszem.
- Ahhm... Szia, Gaby. - vakargatta a fejét idegesen.
- Hola. - érkezett a felszínes hideg válasz az álarc mögül.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Hívtalak, de nem vetted fel. Már azt hittem nem jössz el.
- Hát, tudod az utóbbi időben nem igazán volt kedvem , és... fölösleges időm beszélgetni akárkivel. Amúgy meg Thiago és Gerard kedvéért úgy éreztem,hogy muszáj itt lennem.
- Értem. - hajtotta le a fejét szomorúan. Kezdtem nagyon megsajnálni, és már átkoztam az én drága, jó szívemet, ami egyszer bizonyosan sírba fog vinni! Próbáltam azért keménynek tűnni. - Mi a helyzet otthon?-érdeklődött tovább.
- Zajlik az élet! Barcelona csodálatos város, tele sármosabbnál sármosabb pasikkal.- mosolyogtam gonoszul. Nem tetszett neki válaszom túlságosan, mégis tűrtőztetni próbálta magát, peidg én igazán szerettem volna kihozni belőle az állatot!- És milyen az angol légkör, azon kívül, hogy rideg és esős, akárcsak az itt élő emberek?
- Gaby, hiányzol! - fogta meg hirtelen a kezem. Annyira meglepődtem, hogy reagálni sem tudtam, csupán annyit, hogy gyorsan lefejtettem magamról az erős kezek szórítását, majd próbáltam érdektelenséget sugallni.- Szerelmem, hogyan tudnálak kiengesztelni? Bármit megteszek. Amit csak te akarsz. Bármilyen spanyol kis csapathoz leszerződök örömmel, és azonnal hazamegyek, csak tudni akarom, hogy mellettem vagy ,és minden a régi.
- Hm... - mosolyodtam el keserűen. - Talán egyszer gondolkodnod kellett volna.Akkor most nem lenne szükség ehhez hasonló hatalmas ígéretekre. De hát rövidebb volt a Blanca lábai közé vezető út, nemde?- kemény szavaim szemmel láthatóan megviselték.Arcát a tenyerébe temette.
- Kérlek, bocsáss meg... Én nem akartam ezt az egészet. De egyszer csak...itt termett és rám mászott.-kérdőn néztem rá, nem igazán tudtam hinni neki. - Ígérem, soha többé nem okozok fájdalmat. De szükségem van rád, jobban, mint bármire ezen a világon. Könyörgöm, adj még egy esélyt! Csak egyet! -nézett rám esdeklően. - Gondold át, Gabriella, te soha sem vétettél?-Ez a kérdés kicsit megingatott, összezavart, próbáltam azonban hidegvérrel tovább folytatni a beszélgetést.
- Nem tudom, mit válaszolhatnék...
- Bízz bennem! Nem fogsz többé csalódni.
- Ejhh... de mennyiszer hallottam én ezeket az üres szavakat! - nevettem fel.- Nem ígérek semmit... egyelőre. De amint hazatérünk Barcelonába... talán meglátjuk. Sok minden történhet még addig. De talán hajlandó leszek beszélni róla. Most mennem kell. - pattantam fel. Nem tudtam tovább ott ülni és erősnek látszani. A vihar, mely bennem dúlt, kitépné még a legerősebb gyökerű fát is.
- De... miért? Hová rohansz?
- Azt hiszem már tisztáztuk, hogy nem tartozom neked beszálmolóval. - riszáltam kecsesen a kijárat felé.

Gerard odakint cigarettázott. Utáltam amikor rágyújtott. Kikaptam a cigit a kezéből, majd eltapostam. Cseppet sem volt dühös rám. Ugyanolyan gyengédséggel nézett feldúlt tekintetemebe.
- Mi baj, szépségem?- simított végig az arcomon.
- Geri, el kell tűnnöm innen. Elmegyek pár napra egy barátomhoz.
- Esetleg tudhatnám, hová? Nincs kedvem napokon át aggódni.
- Ne haragudj, de nem... Csak egy szusszanásnyi időt kérek. És ne neheztelj rám túlságosan.Tudnod kell, hogy fontos vagy nekem. - pusziltam meg, hosszan öleletem, majd a kocsi felé vettem az irányt.
- Szer...-akadt torkán a szó. - Szia Gaby!Nagyon vigyázz magadra!- intett felém , amikor elhajtottam mellette. Mintha néhány könnycsepp csillant voln meg szemében. A szomorú felismerés keserű könnycseppjei.
Azonnal tudtam, merre visz az utam. Túlságosan régen ígérgettem egy jó barátnak , hogy hamarosan meglátogatom, és akkor ez tűnt a legészszerűbb megoldásnak, mivel egy kívülálló tanácsára voltam kíváncsi. Svájc felé vettem az irányt, miközben Sebastiant tárcsáztam.

Boldog Karácsonyt!

Áldott , Békés ünnepeket szeretnék kívánni minden olvasómnak . Remélem jók voltatok , így az ajándékok sem maradnak majd el :)  Ölelés és puszik mindenkinek ! <3

36 . FEJEZET

Szóval ott tartottam , hogy nagy nehezen rávettem magam , hogy bekopogjak . Senki sem nyitott ajtót, válaszul csak egy vidám kiáltás hallatszott , nekem pedig még jobban elment a kedvem .

- Bújj be ! 

Lenyomtam a kilincset , az ajtó valóban nyitva volt .Nem húzhattam tovább az időt , lassan besétáltam . Már átvágtam az egész házon , de Gerivel még nem futottam össze , így már sejtettem , hogy a konyhában tartózkodik valószínűleg. Épp a hűtőbe pakolt be , valamint közben még szendvicseket is készített. Amikor megpillantott mosolyra húzta a száját , így hát én is megerőltettem egy halványka vigyort. Közeledni kezdett hozzám , én pedig mozdulni sem bírtam , fogalmam sem volt , mit tegyek .

- Szia , szépségem . - csókolt meg . Nem tudtam viszonozni . Egyszerűen nem ment . A legrosszabb pedig az volt , amikor láttam a csalódottságot és meglepettséget az arcán . Kérdőn nézett rám , mire könny szökött a szemembe .

- Mi a baj ? Valami rosszat tettem ? Talán megbántottalak valamivel ?- simított végig a hajamon.

- Nem , dehogy - sóhajtottam , majd leültem az egyik székre , arcomat a tenyerembe temettem .- Egy idióta vagyok... És utálni fogsz engem... de ... nekem ez most ... nem menne .  Szeretném ... szeretnék úgy érezni , hogy ez kettőnk között működjön ... de annyira bizonytalan vagyok ! Képtelen lennék normális döntéseket hozni , normálisan viselkedni !

- De hát én ... azt hittem ... - dadogott össze-vissza ő is .

- Sajnálom , Gerard . És megértem , ha soha többé nem akarsz látni .

- Nem erről van szó , csak ...

- Időre van szükségem . És fogalmam sincs mit kéne tennem . De itt nincs helyes döntés . Attól félek a legjobban , hogy mindkettőtöket elveszítelek . Azt pedig semmi képpen nem szeretném , annál rosszabb velem már nem történhet.

-  Gabriella , ne beszélj hülyeségeket. Ez nem történhet meg , én mindig itt leszek neked . Akkor is , ha te csak barátként tekintesz rám .Ha úgy akarod én a leghűségesebb barátod leszek. És örökké az maradok,történjen bármi , sodorjon bennünket bármilyen messzire az élet egymástól ,ugyanolyan fontos leszel nekem , és ugyanannyira foglak szeretni ! Úgyhogy ne ez befolyásoljon , amikor döntesz , csak arra gondolj , mit is szeretnél valójában . Rendben ?- mosolygott rám bíztatóan . 

- Köszönöm , hogy megértesz . - öleltem át. - Nem is tudod , mennyire nagy kő esett le a szívemről. 

- De azért az este jó volt ... ugye? - kérdezte néhány perc múlva hamiskásan.

- Mondtam én akár egy szóval is , hogy nem volt jó ? - válaszoltam ugyanolyan hangnemben és már akkor éreztem , hogy tényleg semmi sem változott közöttünk. Alig tudtam elhinni , hogy túl vagyok a nehezén , és nem okoztam semmi helyrehozhatatlan problémát.

Belém tuszkolt néhány szendvicset , megittunk egy kakaót , néztünk egy filmet , s mindeközben  végig láttam rajta , hogy valamit nagyon szeretne mondani , de nem meri. Gondolkodtam rajta egy ideig , hogy miként húzzam ki belőle a dolgot , végül viszont arra jutottam , hogy legjobb lesz , ha kertelés nélül rákérdezek.

- Geri , mondani szeretnél valamit ? Mert én kifejezetten úgy látom !

- Hát végül is igazad van ... csak hát... fogalmam sincs , hogyan kezdjem ... lehet , hogy haragudni fogsz rám . Sőt! Biztosan így lesz ... de hát kicsit megváltoztak a dolgok közben.
Kezdtem megijedni kicsit . Nem voltam benne biztos , hogy hallani akarom , amit mondani fog , de azért bíztam benne .
- Szóval arról lenne  szó , hogy még a delelőtt folyamán foglaltam két jegyet Londonba . Gondolom tudod , ma van az Európabajnokság döntője , és hát... Thiago és a ... többiek , de főként ő , nagyon szerette volna , ha mindketten ott lennénk . Megígértem neki , hogy elmegyünk .
- Ajjajj ... - hagyta el ajkaimat minden eddiginél keservesebb sóhaly .- Szóval látnom kell Bojant ... - hajtottam le a fejem . - De ugye ... ők nem tudnak semmit arról , ami tegnap történt ?
- Nem , nem . Senki sem tud róla Cescen kívül. Haragszol ? Ha nem akarsz jönni , megértem . Ha kellemetlenül éreznéd magad .... nem akarom , hogy rossz legyen neked . Akkor már inkább kitalálok valami mesét.
- Nem akarom , hogy miattam hazudj . Ott leszünk , mindketten . Thiago megérdemli , és az összes többi srác . Hatalmas dolog , hogy ott vannak a döntőben . Félre kell tennem a többit . - mondtam már sokkal inkább saját magamnak , mint Gerardnak , majd felpattantam . - Hát akkor azt hiszem most haza megyek , csomagolni pár cuccot.
- Valami bulizósat is , mivel  remélhetőleg nyerünk és akkor party vaaaaan .
- Oké,oké. - fordultam ki az ajtón . A fejemben ezer meg ezer gondolat kavargott. Vajon jól cselekszem ?

Hazafele menet elhatároztam , hogy Stellát majd csak később értesítem arról , hogy elutazunk . Most már nagyon beleéltem magam , s kicsit talán féltem , hogy ő lebeszélne erről , s nem tartaná helyesnek az egészet , és igaza is lenne . Viszont én már nem akartam tovább bizonytalanságban élni , kíváncsi voltam mi történik , ha Bojannal összefutunk . Kiválogattam néhány igazán különleges ruhadarabot , beledobáltam őket egy bőröndbe , majd bekapcsoltam a televíziót , hogy kicsit kikapcsolódhassak . Égi szerencse , hogy megtettem , ugyanis mindenhol a légi sztrájkról volt szó , amely a mi gépünkre is kiterjedt . Tudtam mi a teendő , mégis szerettem volna egyeztetni Gerarddal is .
- Haló !
- Hola Geri . Épp most láttam tvben , hogy törölték a mai összes Londonba tartó járatot .
- A fenébe . - kurjantotta el magát.
- De van egy ötletem . Mi lenne , ha az én kocsimmal mennénk ? Úgyis annyira belejöttem már a vezetésbe , teljesen kikapcsol .
- Ha téged boldoggá tesz , felőlem kamionnal is mehetünk.
- Szuper. Már csak egy gond van . Ahhoz , hogy időben odaérjünk , valamivel hamarabb kellene indulni . Sőt a legjobb lenne , ha most rögtön érted mennék .
- Ne már Gaby , te kész vagy a pakolással ? - csodálkozott.
- Bedobáltam néhány göncöt , úgyhogy semmi akadálya az indulásnak . De nem értem , miért vagy ennire kiakadva...
- Rendben , akkor negyed óra múlva én is kész leszek , gyere nyugodtan .
- Ne felejts itthon semmit ! Puszi !
- Szia Gaby !
( KATT IDE ! ) Még utoljára körbenéztem , beraktam a csomagtartóba viszonylag kis táskámat és elfoglaltam helyemet a vezetői ülésen . Beindítottam az elmaradhatatlan zenét , majd a szomszédos utca felé vettem az irányt . Amint közelítettem , már észrevettem , hogy Geri odakint álldogál izgatottan vigyorogva . Neki sem volt sok cucca , azok is a csomagtartóba kerültek , majd helyet foglalt mellettem .
- Nos , rövid ismétlés . - kezdtem hozzá a felsoroláshoz . - Jegyek ?
- Megvan .
- Öltöny ?
- Az is .
- Akkor indulhatnánk is !
- Bármiben benne vagyok , csak keressünk már valami normálisabb zenéééééét. - nézett rám könyörögve , és   mégis hogyan tudtam volna ellenállni pont neki ?

Gyorsan telt az idő , viszont Geri meglehetősen idegesítő útitársnak bizonyult hosszú távon . Gyakran kritizálta vezetési stílusomat , de többi járművezetők is kaptak rendesen .
- Geri , még egy szőkenős-sofőrös beszolás , és Istenemre mondom , úgy kidoblak , hogy a lábad sem éri a földet!
- De most mi van ? Csak az igazat mondom !
- Bezzeg én sosem szekállak , amikor úgy hajtasz , mint egy eszelős. Csak csendben imádkozom , hogy túléljük . Te meg lassan egy órája kritizálsz megállás nélkül.
-Oh , te kis érzékeny ... Nem tehetek róla , hogy nem volt igazi férfi melletted , aki megmutassa , mit hogyan kell csinálni...
Válaszolni nem tudtam , csak hangosan felröhögtem . Önbizalomból ötös volt a srác !

Pechünkre hirtelen mindenki a Londonba vezető autópályán tolongott repülő hiányában , így becsületes méretű dugóba keveredtünk . Szinte már teljes valószínűtlenségnek tűnt , hogy időben odaérjünk , ugyanis hátra volt még egy másfélórás út , a meccs viszont fél órán belül kezdetét vette .
- A rohadt életbe ! Hogyan tudnánk kicsit gyorsabban haladni ?
- Hát jótól kérdezed Gerard . De amint nézem - pillantottam ki az ablakon - olyan egy kilóméteres kocsisort saccolok magunk elé .  Úgyhogy szerintem izzítsuk be a rádiót , mert kizárt , hogy a kezdő sípszóig befussunk.
- Hihetetlen ... Ekkora balszerencsét ! Pedig annyira szerettem volna látni a kicsiket !
- Velem kell beérned . - vontam meg a vállam , de szinte azonnal megbántam , hogy egyáltalán kimondtam . Ő is kicsit zavarba jött .
- Van valami ropid ? Unalmas lesz ezt így végigülni ...
- Utánanézek . - szálltam ki a kocsiból , hogy megnézzem nem - e maradt valami az utolsó bevásárlás óta .Jó mélyre kellett ásnom , hogy rátaláljak a kis szatyorra , de Gerard hatalmas örömújjongása megérte a fáradozásokat .
Nem volt mit tenni , a VIP szektoros jegyeinket kenhettük a hajunkra , ugyanis dög melegben az autópálya közepén szurkoltunk az U21-es Spanyol válogatottnak . Lehet furán hangzik , de annyira szórakoztató perceket éltem át , mint még soha . Sokkal izgalmasabb volt így követni a játék menetét , mint általában . Szitkozódtunk a kihagyott helyzeteknél , tomboltunk a góloknál , s közben lassacskán kikászálódtunk a rengeteg autó közül . Innen már simán ment minden, igaz kicsit turbó fokozatra kapcsoltam , hogy a bulira időben megérkezzünk , ugyanis a kicsik nyertek , így okozva felhőtlen boldogságot egy egész nemztnek . Mire    a végső sípszó elhangzott , a válogatott és egyben a mi szállodánk elé érkeztünk éppen . Behajtottam a mélygarázsba , majd anélkül , hogy várakoznék Gerire , azonnal felrohantam készülődni . A legjobbat kellett kihoznom magamból , hogy Bojannak még a lelke is sajogjon , azért amit tett . Éreztetni akartam vele , hogy mennyire könnyen elveszíthet , és egyelőre még eszemben sem volt megbocsájtani . Egyszerűen kíváncsi voltam a reakcióira , az arácra , amikor Gerard oldalán sétálok be a terembe . Hogy elérjem célomat elkészítettem a tökéletes sminket , öltözködtem , fel sem tűnt , hogy Gerard is megérkezett . Természetesen meg sem fordult a fejemben , hogy beengedjem a füdőbe , ugyanis azt akartam , hogy ő is csak az összképet lássa .  Hiába kopogtatott és dörömbölt hosszú perceken át , nem voltam hajlandó engedni .  Olyan másfél óra alatt kész is lett végeredmény , talán még kicsit jobban is festettem a vártnál . Büszkén néztem végig magamon a  teljes alakos tükörben . Igazán tetszett , amit láttam . ( KATT IDE ! )
- Geri , hogy állsz ?
- Hát nem akartalak nagyon streszelni , de már legalább fél órája itt ülök , teljes harci díszben és csak rád várok .
- Szerintem megérte ... - léptem ki csábos mosollyal az ajtón.
- Azt hiszem erre mondják azt , hogy több mint tökéletes . - tátotta el a száját , mialatt körbefordultam előtte . - Mindig meg tudsz lepni ... De azt hiszem mondtam ezt már néhányszor... - ámuldozott tovább. - A legszebb lány vagy , akit valaha láttam .
- Oh , te kis huncut . - simítottam végig az arcán, majd nyomtam rá egy puszit . Őszíntén szólva ezek a szavak símogatták a lelkemet , nagyon jól esett őket hallani . És ha önbizalomnövelő tréningre volt szükségem , elégendő volt Gerivel elbeszélgetnem néhány percig.
- Indulhatunk szépségem ? - nyújtotta ki a karját felém .
- Menjünk . - nyúltam mosolyogva a táskám után.
Egyre izgatottabb lettem. Arra még nem is gondoltam, hogy mi van akkor, ha Bojan már rég túltette magát rajtam és már Blancával érkezik a partyra. Az efféle gondolatokat próbáltam elhessegetni az agyamból , tökéletességre törekedve .
A buli a hotel sajátosan erre kialakított hatalmas termében volt. Amint beléptem Gerard jobbján , az első dolog amin megakadt a szemem , Bojan igéző szempárja volt . Az ajtót kémlelte és szinte felcsillant a szeme , amikor tekintetünk összetalálkozott.

35. FEJEZET

Fura egy reggel volt . Érdekeset álmodtam . Hirtelen olyan érzésem támadt , mintha valaki átölelne . Reggeli kábaságnak tudtam be , hogy nem emlékszem arra , hogy Bojan itthon van . Amint a köd kezdett felszállni agyamról , minden egyre zavarosabb lett .Valami érdes dörögölődött a hátamhoz , mire ijedtségemben automatikusan felpattantak a szemeim . Lassacskán kezdett összeállni a kép , én pedig rettenetesen éreztem magam . Mindazok ellenére ami Bojannal történt , nem voltam biztos benne , hogy helyesen cselekedtem . Talán beszélnünk kellett volna először . Fogalmam sem volt mit tegyek , csak annyit tudtam biztosra , hogy azonnal el kell tűnnöm onnan .
Próbáltam észrevétlenül kikászálódni karjaiból , és belesajdult a szívem a gondolatba , hogy ennyire szemét módon sunnyogok el . Mit fog majd hinni , ha felébred , és én sehol sem leszek ? Mocorogni kezdett , és mosolyogva ölelte át a hozzá legközelebb eső párnát , amiről azt hitte , hogy én vagyok , majd megfordult . Nem bámulhattam tovább , indulnom kellett , hiszen bármelyik pillanatban felébredhetett volna .  Rá kellett jönnöm, hogy a ruháim szerteszét hevernek a lépcső aljától a szobáig , szóval elég nehézkes , gyűjtögetéssel eltöltött percek álltak előttem . A fejem is sajgott , mint a bánat , valószínűleg kicsit nagy volt az előző este bevitt tequila mennyiség .
Elővigyázatosan kinyitottam az ajtót és a biztonság kedvéért szétnéztem , nem-e jelent meg senki váratlanul . Tiszta volt a levegő , mégis feszülten hajoltam le első ruhadarabomért .
- Az isten szerelméért ! Kérlek , csak mondd , hogy nem te vagy az Gaby ...  - csengett egy ismerős hang , s hirtelen már attól is elment a kedvem , hogy felemlkedjek . Lassan emeltem felé tekintetemet , majd' elsüllyedtem szégyenemben .
- Öhhh ... Mondhatnám azt , hogy nem én vagyok ? - sütöttem le a szemem zavaromban , szinte egyszál semmiben álldogállva.
- Gaby ,te ...? Szent isten ! Megáll az eszem ! Ti esküszöm nem vagytok normálisak ...
Nem tudtam koncentrálni arra , amit mondd . Csak egy dolog érdekelt : elslisszolni minél hamrabb.
- Cesc , mégis hogy kerülsz te ide ?
- Ezt te kérdezed ?  Inkább engem érdekelne , hogy mégis mi oka van annak , hogy szinte meztelnül oldalogsz ki Gerard szobájából kora reggel ... Gabriella - szólt rám mérgesen- elvárhatnám , hogy őszínte légy velem ?
- Figyelj én ... Az a helyzet , hogy ... - ráncigáltam fel magamra a topomat. - Találkozzunk a Ramblan egy óra múlva . Nem tudok róla beszélni most ...
- Hát imádkozz , hogy addig lenyugodjak és Gerard se keljen fel , mert lesz hozzá is egy-két keresetlen szavam !
- Ne , ne ! Ő teljesen ártatlan !
- Aha ....
Nem mentegetőztem tovább , taxit hívtam és a lehető leggyorsabban leléptem.Rossz volt belépni a házba , ami    valaha az ideális otthont testesítette meg számomra . De tovább kellett lépnem . Már megbántam , hogy fejetlenül és elhamarkodottan cselekedtem , hiszen bármennyire is haragudtam Bojanra , a szívem mélyén mégsem akartam elhinni , hogy gyűlölöm őt . És nem is gyűlöltem , inkább rettentően dühös voltam rá , és jól esett bosszút állni . Legalábbis az este , hiszen akkor már fogalmam sem volt róla , hogy mit érzek .  Rémüldözve konstatáltam , hogy hamarosan Gerarddal is el kell majd beszélgetnem , ez pedig nem lesz egy kellemes időtöltés.  Őszintén reméltem , hogy addig érzelmeim kicsit letisztulnak és józanul tudok majd döntést hozni .
Lezuhanyoztam , ez mintha kicsit felfrissített volna . Újonnan vett cuccaim közül kiválasztottam néhány diszkrétebb darabot ( KATT IDE ) , majd útnak indultam , hogy részese legyek egy kiadós fejmosásnak . Nem is ártott nekem!

Idegességemben még arról is megfeledkeztem , hogy zenét rakjak , csak arra eszméltem , hogy máris a megbeszélt helyre értem és ki kell szállnom. Nehezen vettem rá magam , de nem volt választásom . Remegő lábakkal sétáltam be a kávézóba .
- Szia - hajtottam le s fejem .
- Szia - vetette oda pökhendien , miközben leültem vele szemben .
- Remélem ki tudod magyarázni magad , mert ez nagyon sok mindenbe rondított bele .
- Tudom . - továbbra sem tudtam ránézni , túlságosan is szégyelltem magam .
- De akkor miért? És különben is , hogy lehettél ennyire fejetlen ? Két napja mindenki téged keres , te pedig arra sem vagy hajlandó , hogy felvedd azt a rohadt telefont . Nehéz lett volna ? Arra nem is gondoltál , hogy Stella min megy keresztül ?
- Jaj , Cesc , annyira nagyon bonyolult minden . - temettem az arcom a tenyerembe.
- Ha nem is az , te teszel érte rögtön ! Mi történt ? Abban egyeztünk meg , hogy találkozunk , még Angliában . Rémlik valami?
- Talán .
- Nos , akkor most mégis mi a fenét keresel Barcelonában ?
- Hát ... összevesztünk Bojannal - ferdítettem kicsit az igazságon . - és egyáltalán nem volt kedvem maradni azok után , ami történt.
- De ... én nem értelek . Miért nem szóltál senkinek sem , hogy hazajösz ?
- Cesc , értsd már meg , nem akartam hallani senki és semmi felől . Csak elmenni valahova bulizni egyet . Nem érdekelt mi lesz , annyira pocsékul éreztem magam . Tudod milyen érzés volt Bojant mással látni ? - tört ki belőlem a zokogás .
- Ahh... - sóhajtott fel együttértzően és idegesen egyszerre . - Szóval itt a probléma forrása. Így már kicsit másként fest minden. De azért ... nem lett volna muszáj Gerarddal ágybabújnotok azonnal.
- Jaj , ne csináld már . Eléggé szarul érzem magam amúgy is . És ami a legrosszabb , haragszom Bojanra és pillanatnyilag gyűlölöm , de egyelőre nem tudnék más embert szeretni rajta kívül. Annyira nehéz ... És most ki tudja Geri is mit gondol ... Miért kell nekem mindig hülyeséget csinálnom ? Elcseszett egy ember vagyok én ... - hajtottam rá a fejem a vállára , hiszen közben mellém ült , hogy támaszt nyújthasson .
- Van ez így - fogta meg a kezem most már sokkal megértőbben és szelídebben .
- De mit mondjak most Gerardnak ?
- Szerintem ne dönts elhamarkodottan , kérj egy kis időt . Biztosan megérti . És mindenképpen beszélj Bojannal , hallgasd végig . Aztán vess össze mindent és gondolkodj el a dolgokon , állíts fel fontossági sorrendet , vagy tudom is én ! A lényeg , hogy ne lebegj túl sokáig két tűz között , mert akkor egy számodra fontos személyt mindenképpen el fogsz veszíteni , sőt talán még kettőt is .
- Nem tudom , annyira bizonytalan vagyok . Lehet legjobb lenne hazamenni , Olaszországba .
- Eszedbe ne jusson ! - nézett rám újra fenyegetően . - Egyszer úgyis szembe kell nézned mindkettőjükkel , minek elrohanni ? Nem éri meg Gaby !
Néhány percig csendben üldögéltünk egymásnak dőlve , elmerengve , majd muszáj volt feltennem a kérédést , amely annyira érdekelt .
- Miért nem kérdezősködtél többet arról , ami Bojannal történt ? És miért vagy ennyire megértő ?
- Hjaaj... volt már részem nekem is ilyesmiben , és jól tudom , hogy a legutolsó dolog , amire pillanatnyilag gondolni szeretnél , az a tény , hogy a szerelmed hűtlen volt . Néha hagyni kell lecsillapodni a dolgokat.Ha ésszerűen cselekszel , innen még minden rendbehozható, sőt két választásod is van . Rajtad áll az egész. Viszont egyet nagyon ajánlok , minél hamarabb hívd fel Stellát , mivel engem is azért riasztottak haza  , hogy előkerítsünk valahonnan téged . És azt hiszem jobb, ha előre szólok , nem lesz egy kellemes beszélgetés , kösd fel a gatyádat !
- Nekem már egy fadarabot sem kellemes tovább rakni , annyira belefáradtam ebbe  a cécóba .
- Hé , nem értem miről beszélsz ! Gabriella , a boldogságod a tét ! Azzonal menj haza , ezt vedd parancsnak ! Olyan jól nézel ki , az új frizura , új stílus , már csak lelkileg kell helyrepattannod , és meglásd minden tökéletes lesz .  Gyönyörű fiatal lány vagy ,és így végig nézve rajtad gyanítom a  fél város beléd van habarodva . Szóval gyerünk ! - állított fel és paskolta meg a vállamat mosolyogva , majd bátorítóan megpuszilt .

Elköszöntem , aztán ugyanolyan kedvetlenséggel és gyomorideggel távoztam , mint ahogyan érkeztem .  Komolyan megfordult a fejemben , hogy felhajtsak az autópályára és mindent itt hagyva hazáig meg se álljak . De ez nem lett volna tisztességes , muszáj volt tisztáznom az elvarratlan szálakat . Először mindenképpen Stellával szerettem volna beszélni , hiszen az bántott a legjobban , hogy ő haragszik rám , sőt valószínűleg ezek után már szóba sem áll velem . Azt kívántam bárcsak David ne lenne otthon . Nem szerettem volna , ha végighallgatja a beszélgetésünknek akár csak egy kis részletét is . Túlságosan szégyelltem magam ,amiért eltűntem és mindenkinek aggodalomra adtam okot.
Rövidesen a házuk elé értem és félve kopogtam , közben talán még az is megfordult a fejemben , hogy elszaladok . Hallottam a közelgő lépteket , ami még jobban megrémített . David nyitott ajtót , tágra nyílt szemekkel nézett végig rajtam , mintha nem hinne a szemének .
- Gaby , te vagy az ?
- Igen .
- De... annyira másként nézel ki ... - nyögte ki lassacskán a szavakat , majd hamarosan magához tért. - Mégis hol a fenében voltál ? Mindenki téged keresett .- vont felelősségre és még mielőtt válaszolhattam volna Stellát láttam közeledni . Ugrott egyet a gyomrom , nagyot nyeltem , erőt véve magamom beléptem, majd barátnőm szemébe néztem .
- Nocsak , nocsak ... mi sodort errefelé ?
- Öhhh... lányok , én azt hiszem most elmegyek ... a ... boltba ... citromért. - dadogta aggodalmas pillantásokat küldve felém . Valószínűleg már sejtette mi következik.
- Azt hiszem bocsánatot kell kérnem ...
- Olyan nagyot csalódtam benned .- suttogta , miközben szomorúan nézett rám . Rosszabb volt ez minden kitörésnél.  - Mégis hol a bántban voltál ?
- Gerarddal voltam .
- Hogy micsoda ? Hiszen Liverpoolba mentél Bojanhoz ! Tudtam én , hogy vaj van a fejeden ! Na de ...várj , inkább meséld el . Ígérem , nem vágok közbe , az viszont teljesen biztos , hogy nem leszek túl lelkes majd a hallottaktól. - szögezte le .
- Rendben , és értékelem , hogy meghallgatsz . Rövid leszek . Tehát elindultam Poolba , minden rendben volt , aztán ott ért a hidegzuhany , Blancaval találtam szemben magam .  A telefonom elhajítottam minél messzebbre mérgemben , nem akartam végighallgatni a hangpostám telítődését, majd hazainultam . Teljesen magamon kívül voltam , nem akartam senkivel beszélni . Emlékeztem , hogy előző nap Geri valamilyen bulit említett , így néhány kisebb kitérő után egyenesen hozzá mentem . Beszélgettünk , szórakoztunk , iszogattunk , és hát ... reggel nála ébredtem.
- Nála ? Úgy érted , hogy egy vendégszobában...
- Nem , nem úgy értem . Nála , mellette , a hálóban , ahogy akarod , de tudom hogy érted a lényeget.

Nagyon megrémített , ahogyan rám nézett és csak hallgatott . Végigmért tetőtől talpig , és valószínűleg azon gondolkodott , mit is válaszolhatna . Féltem a lehetséges lehetőségektől.
- Csalódtam benned , ha telejesen őszínte akarok lenni . Olyan más vagy , és most nem feltétlenül a külsőségekre gondolok - nézett végig rajtam. -  Annyira nem rád vall ez az egész . És igazán elvártam volna legalább egy annyit , hogy velem beszéld meg ezt az egészet először , és ne ugorj bele elhamarkodottan minden hülyeségbe .
- Igen , igazad van de ezen most már nem változtathatok . Sajnálom . De azért köszönöm , hogy végig hallgattál . - fordultam az ajtó felé könnyes szemmel , látva , hogy megbékélésre semmi esélyem. A kilincsért nyúltam , amikor megfogta a karomat , és visszahúzott , majd szorosan megölelt . Csak akkor láttam , hogy sír .
- Annyira féltettelek . - sóhajtott könnyek között . - Miért vagy ennyire felelőtlen és meggondolatlan ?
- Stella , hülye vagyok , de azt hittem, ezt már megszoktad . - nevettem el magam .
- Ez most nagyon nem volt vicces . És az a lüke is felhívhatott volna , hogy vele vagy .
- Ne Gerire haragudj . Megtiltottam neki , hogy bárkinek is szóljon .
- Szörnyű vagy ! - bámulta a plafont . - Most pedig mondj el szépen mindent részletesen . Túl zavaros ez az egész .
Amikor belekezdtem a mesélésbe magam sem gondoltam , hogy több , mint egy órán keresztül lesz mit ragoznom az esteten . Stella hol szájtátva , hol pedig rém idegesen pásztázott , de azért láttam rajta , hogy megértett .
- Na szóval összefoglalom - szólalt meg , amikor rájött , hogy befejeztem végre . - Bojan egy barom , de azért szereted , Gerivel pedig úgy viselkedtetek , mint két felelőtlen csitri , most viszont fogalmad sincs , mit érezel .
- Hát , nagyon röviden ...
- Na jó , első lépésben mondjuk átmehetnél Gerardhoz , hogy tisztázzátok az egészet . Ha még érzel Bojan iránt valamit az már régen rossz . Nem szabad reménykednie fölöslegesen semmiben .
- De én tényleg nem tudom , mit szeretnék...
- Hát akkor mondd , azt , hogy még időre lenne szükséged . Nem az a fajta , aki ne értené meg ! És minél hamarabb beszélned kell Bojannal is . Elhiszem , hogy egyetlen porcikád sem kívánja , de esetleg egy kiadós pofon után könnyebb lesz már meghallagtni őt is .
- Huh - húnytam le a szemem , miközben kifújtam a levegőt. - Akkor kezdem Gerivel azt hiszem . A többit meg... majd meglátom.
- Nem lesz egy könnyű menet , de jobb ha mielőbb túl vagy rajta . Hívj fel , ha bármi van .
- Jaj , erről jut eszembe . Meg kell keresnem a telefonomat .
- Ajánlom is ! De mindenképpen hívj , nem számít kitől .
- Szia Stella .- öleltem meg.
- Csak ügyesen drágám !

Első lépés meg volt , egyel nehezebb fokozat következett : Gerard , akivel szemben bizonytalanabb voltam , mint bármikor eddig. Barátaim szinte egybecsengő tanácsokkal láttak el , már csak hasznosítanom kellett volna őket valamilyen úton-módon.

34. FEJEZET

Abban a pillanatban  legszívesebben eltűntem volna még a föld színéről is , annyira kínos és megalázó helyzetbe kerültem . Ha életem legrosszabb momentumait kellene felsorolnom , ez biztosan előkelő pozíciót foglalna el közöttük .
Igen , Bojan megcsalt , kitudja már hányszor , kitudja már hány nővel .  Vagy csak egyszeri eset lett volna ? Akkor és ott nem számított , csak az , hogy egy másik lányt csókol úgy , mint valamikor engem . Döbbenten álltam a tények előtt , melyek kétségtelenül nem hazudtak . A szemem előtt lepergett minden meghatározó együtt töltött pillanat s ezzel egy időben azt éreztem , hogy az életem szépen lassan összeomlik , akárcsak egy kártyavár .  Mindent elsöprő csata dúlt bennem : megüssem , vagy ... ne üssem ? Legszívesebben berohantam volna , és akkorát lekevertem volna mindkét félnek , hogy örökre megjegyezzék , egy ember életével , érzéseivel nem lehet csak így játszadozni . De miért tette Bojan ? Teljesen értetlenül álltam az egész előtt . És miért pont vele ? Mégis mi a fenét keresett ott Blanca ? Ez még csak rontott az egészen . A sírás fojtogatását éreztem már . Nem akartam gyengének tűnni , becsaptam az ajtót teljes erőmből , és rohanni kezdtem .

- Gaby , kérlek várj ! Kérlek szépen ! Mindent meg tudok magyarázni , esküszöm ! - kiáltott , majd utánam indult . Ezúttal azonban gyorsabb voltam , hiszen mire ő elérte a bejárati ajtót, én már az autóban ültem . Miközben kifele tolattam , minden követ megmozgattott , hogy visszatartson . Csapkodta az ablakot , könyörgött , hogy álljak meg és beszéljünk . Azt hiszem a legnagyobb hatást mégis azzal értem el , amikor könnyes szemmel , ugyanakkor gyilkos dühvel a tekintetemben még egyszer utoljára ránéztem , majd a lehető leggyorsabban elhajtottam . Kétségbeesés tükröződött az arcán , habár véleményem szerint  fogalma sem volt arról , mekkora fájdalmat okozott nekem . Mintha a lelkem egy kis darabkája meghalt volna , a szívem egy rejtett zuga teljesen kiürült. Előrször fájdalmat , aztán pedig ürességet éreztem .  Én tényleg próbáltam nyugodt maradni , de amint az autópályára értem , elvesztettem a kontrollt önmagam fölött : kitört belőlem a sírás . Ha nem húzok le az út szélére , minden bizonnyal meg lettek volna számlálva a pillanataim , hiszen patakzó könnyeimtől semmit sem láttam . Ki akartam mindent zárni a fejemből , bekapcsoltam a rádiót , feltekertem a hangerőt a maximumra .( KATT ! )Nem akartam többé érezni , gondolkodni , de amikor a lágy , gyönyörű dallamok felcsendültek újra felszakadtak a friss sebek . A fejem lehajtottam ,miközben a kormányt markoltam és zokogtam .  Kerestem a választ a miértkere , és egyszerűen nem tudtam eldönteni , hogy mi oka van annak , hogy ez történik velem . Hiszen én feltétel nélkül , odaadóan szerettem , mégis újra a földre kerültem . Nem értettem már semmit , romokban hevert az életem , minden amit igaznak hittem szertefoszlott .
Mindennek tökéletesnek kellett volna lennie .De nem így volt , hiszen teljesen  megsemmisült amiben eddig hittem . Értelmét vesztette az összes együtt eltöltött pillanat . Amikor Bojan arcképe kúszott be lelki szemeim elé , a sírás mégjobban úrrá lett rajtam . Hogy lehettem ennyire naiv már megint ? Erre a kédésre nem volt bátorságom válaszolni , mindössze annyi fogalmazódott meg bennem , hogy soha többé nem kerülhetek ilyen helyzetbe . Nem akartam többé semmit érezni , csak gépiesen teljesíteni mindazt amit elvárnak tőlem . Abban a pillanatban elhatároztam , hogy blokkolom érzéseimet , és ezek után csak én irányítok , senki és semmi nem fog rám hatással lenni . Azt hiszem egy új énem született ott az autópálya szélén . Hatalmas személyiségfejlődésen mentem át néhány perc alatt . Talán rossz irányba .

Amint kicsit alábbhagyott a szipogás , kezembe vettem a telefonomat , s Gerard számát tárcsáztam .
- Na mi újság , angyalom ? Merre andalogtok éppen ?
- Geri kérhetek valamit ?
- Ne viccelj , Gaby , hogyne kérhetél , de mi az... ? - állt meg egy rövid időre - Csak nem sírtál ?
- Ne kérdezz semmit , jó ? Nem akarok róla beszélni . - újra könnyek gyűltek a szemembe s igencsak nehezemre esett megszólalni . - Áll még a party holnap este a Hiltonban ?
- Persze ... de hát mivel nem találtam partnert , egyedül kell mennem ... - sóhajtott szomorúan .
- Szó sincs róla , nyolcra gyere értem .
- Gaby , ez nem poénos . Hiszen te Angliában vagy !
- Igen , de már nem sokáig .  - újra közbe akart szólni,mire én belefojtottam a szót  . - Csssss. Csak tedd amit kértem .
- De...
- Ne légy annyira kíváncsi ! Puszi Gerard ! - zártam le a beszélgetést hirtelen .

Szépen lassan körvonalazódtak bennem a terv részletei , és akkor már tudtam : holnap este kitombolom magam Gerarddal , senki és semmi nem állhat az utamba . Mindenesetre egy új külsővel szerettem volna megjelenni , hogy mindenkinek leessen az álla  . Elhatároztam , hogy bejelentkezem Pedrohoz , a fodrászomhoz , majd vásárolok valami csini cuccot .  Nem is csini , hanem inkább állati dögös cuccot . Gyökeres változást akartam , hogy senki se ismerjen rá a régi Gabriella Rossira . Szerettem volna kiadni a bennem rejlő összes vadságot  , ennél jobb lehetőséget erre pedig nem találtam . Amúgy is haragudtam mindenre és mindenkire ,tombolásra volt szükségem . Gondolom mondanom sem kell , hogy telefonomat azonnal lezártam , és a táskám legmélyebb zugába dobtam , ugyanis elérhetetlen akartam lenni , és csak magammal foglalkozni .
Egy keveset aludtam akkor éjszaka valami motelben , majd hazaindultam . A lehető leghosszabb utat választottam , a kocsikázás kikapcsolt , jól esett csak úgy száguldani . Kb reggel nyolckor szálltam ki végleg , miután betolattam a garázsba . Gondoltam kipakolom a bőröndömet , reggelizek , majd belevágok a nagy átalakulásba .
Amikor beléptem az üres házba , nem mondom , hogy kellemes érzésem támadt . Itt minden kettőnkre emlékeztetett , ez pedig a legutolsó dolog volt , amire gondolni szerettem volna adott körülmények között. Vaciláltam még egy darabig , aztán határozottan eldöntöttem , hogy lemondok az itthoni reggeliről , majd talán harapok valamit McDonald's -ban . Addig sem kell legalább itthon lennem .

Megreggelizem , majd következő utam az én drága Pedro fodrászomhoz vezetett . Senkire sem bíztam volna féltett kincsemet rajta kívül . Mindazok mellett , hogy remelkül végezte a dolgát , mindenkihez volt egy-két kedves szava . Össze is barátkoztunk már az első alkalommal , azóta meg sem fordult a fejemben , hogy változtassak .Most is alig vártam már , hogy milyen újdonsággal rukkol elő , ugyanis soha nem engedett el változás nélkül , ezúttal pedig én is nagyon vágytam egy radikális átalakulásra .
- Sziaaaaaa , kicsi Gaby ! Ne tudd meg , mennyire vártalak már ! - ölelt át szorosan .
- Alig vártam , hogy jöhessek . Nos , valami ötlet ? -  mutattam végig magamon .
- Abból aztán nincs hiány sosem ! Hidd el . Mondjuk ez attól függ , hogy te mit szeretnél .
- Na jól figyelj Pedrito . Azt csinálsz , amihez csak kedved szottyan !
- Várj csak ... Akkor most komolyan megengeded , hogy ... ?
- Igen , levághatod , bármiben támogatlak ! Valami szexi frizurát  dobj össze nekem , ugyanis ma este jelenésem van - vigyorodtam el .
- Nocsaaak . Mesélj ! Mi újság ?
- Hát az igazság az , hogy nagy reményeket fűzök ehhez az estéhez . Egy fergetegeset akarok bulizni .
- És ? Csak nem egyedül....?
-Nem bizony , a legjobb társat találtam . De többet nem is akarok elárulni , majd ha már nem lesz minden ennyire zavaros , talán ...
- Gonosz vaaaaagy ! Mindenesetre szorítok , hogy összejöjjön , amit tervezel . Persze minden tőlem telhetőt megtennék , hogy sikered legyen , úgyhogy szerintem vágjunk bele . Magadra sem fogsz ismerni .
- Pedro , tudom , hogy már így is pofátlan vagyok , hogy utolsó percben jelentkztem be , de lehetne még egy kérésem ?
- Kizárólag akkor , ha ... - gondolkodott el - Kaphatok a végén egy óriási nagy puszit !
- Áll az alku ! Tudtam én , hogy ki tudunk mi egyezni . Nos arról lenne szó , hogy nem ártana egy időpont a kozmetikushoz is . Persze , ha gondot okoz , semmi baj , nem annyira életbevágó , csak ...
- Huhuuuh ... Gaby , egyre jobban kezd érdekelni , mi ez a nagy készülődés ! Ígérd meg , hogy bemutatod majd nekem is ! Megyek beszélek Luisaval .
- Köszönöm szépen , mindent köszönök . - küldtem felé egy puszifelhőt vigyorogva.

Szerintem hosszú órákat tölthettem el a szépségszalonban , viszont az eredmény magáért beszélt . Teljesen más ember lettem , egy igazi díva .  Pedro rövid , modern , mégis szexi fürtöket varázsolt nekem ,  új embernek éreztem magam . Miután elköszöntem a fodrászok gyöngyétől kezdetét vette a bevásárlótúra . Ezúttal egészen más cuccokat vettem magamnak , néha még én sem tudtam elhinni , hogy valaha is fel fogom venni ezeket a merész darabokat . De mivel elhatároztam , hogy levetkőzöm régi szokásaimat és merészebb leszek , boldogan pakolgattam a szatyrokba . Igazi kikapcsolódás volt ez a néhány óra  , azonban kezdtem kifutni lassacskán az időből , így muszáj volt hazafele vennem az irányt . Útközben vettem valami kaját ebédre , főzni ugyanis semmi képpen sem maradt volna időm . Gyorsan lerendeztem az evést , kipakoltam az újdonságokat , majd hozzáláttam , hogy összeállítsak egy különlegesen csinos szettet ma estére . Közben rátaláltam a mobilomra is a táskám alján ,  behajítottam a fiók mélyére . Töltöttem egy pohár pezsgőt , és beindítottam a zenét , így sokkal kellemesebb volt készülődni . Hangosan felnevettem , amikor ráismertem Beyonce dalára ( KATT ! ) , annyira találó volt ez az akkori helyzetre ! Énekeltem , táncoltam , közben meg öltözködtem is . Mindent beleadtam , de azért így utólag remélem  nem hallotta túl sok szomszéd a rögtönzött koncertemet. Jól hangoltam a bulira ! Megigazítottam a sminkem és már csak a cipőmet volt időm felvenni ( KATT ! ), ugyis megszólalt a csengő . Még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe , majd odatipegtem és csábosan , a falnak dőlve nyitottam ajtót . Gerard arckifejezése röhögésre késztetett , viszont valami csoda folytán kibírtam ,s csupán egy búgó ' Hello ' csúszott ki a számon , miközben végigsimítottam az arcán , majd mikor automatikusan lehajolt , puszit lehelltem a nyakára . Éreztem , ahogy beleborzong . Élveztem az elért hatást . Nagyon !
- Na mit szólsz Gabriella Rossi legújabb kiadásához ? - pördültem meg előtte .
- Khmm ... - köszörülte meg a torkát , mintha zavarban lett volna . - Megőrjítesz . - nyelt nagyot . - Nem fogsz te így megfázni ? Alig van rajtad valami. - próbálta rám teregetni bőrdzsekiét .
- Hidd el nem fogok . Vagy találán nem tetszem ?
- Erről... izé ... szó sincs .
- Akkor indulhatunk ? - mosolyogtam bájosan, majd belekaroltam .

- Nocsak , nocsak . Ma estére előkaptad a Porschét ? Minek köszönhető ?
- Hát csak nem állíthattam ide a kis hétköznapi tucat Audimmal . Ha már ennyire kicsípted magad , én sem akartam alulmaradni . - nyitotta ki előttem a kocsi ajtót , majd ő is behuppant mellém .
- Ezt már szeretem !
- Öhhmm ... - fogott hozzá kicsit bátortalanul . - Megkérdezhetném , mégis mi történt köztetek ?
- Megkérdezheted , csak éppenséggel nem válaszolok . - nyújtottam ki pimaszul a nyelvem . - Legyen elég annyi ,hogy azt hittem , Bojan más , mint a többi , de szokás szerint mellényúltam . Egy szemétláda .
- Értem ... de ne aggódj majd beszélek én a fejével a kis mitugrásznak .
- Nem , Geri , szükségtelen , majd túlteszem magam rajta . Már minden hiába . És amúgy is , a ma este csak kettőnkön áll ! - kacsintottam , majd mosolyogva bámultam ki az ablakon . Nagyon tetszett , hogy ennyire zavarba tudom hozni az ehhez hasonló kijelentéseimmel  , olyan aranyos volt , ahogy nagyokat nyelt , azon filózva , vajon mit is válaszoljon . Szabad embernek éreztem magam , pedig tulajdonképpen Bojannal ki sem mondtuk , hogy vége . És nem is gondoltam végig , hogy helyes-e amit csinálok , pedig igazán nem ártott volna ! Persze én szeretem megnehezíteni a dolgomat ,s ha nincs semmi problémám , gond nélkül , rögvest kreálok egyet ! Na de térjünk vissza az akkor estéhez . Privát buli volt , ami egyet jelentett a paparazzók kizárásával hál'Istennek , már csak ők hiányoztak volna . Gerard nagyon aranyos volt , karonfogva vezetgetett mindenfelé.
Bámulatos volt az egész hely , csupa menő alak bulizott mindenfelé , én meg csak ámultam-bámultam . Nem sokáig , ugyanis amint sikerült lerakni a táskámat , Geri máris rángatott befele a tömegbe .
- Nocsak , új kedvenc szám ? - néztem rá kérdőn .
- Hát mondhatni úgy is . Viszont ma amikor először rádpillantottam kb ez volt az első reakcióm . Who's that chick ??- fogott buzgó éneklésbe . Kifulladásig táncoltunk , a végére már egészen közel kerültünk egymáshoz . Egy kis pihenő következett , valami színes , gyenge koktélokat iszogattunk , habár nekem abból is megártott egy nagyobb dózis . Persze észre sem vettem , hogy kicsit a föld felett lebegek már .
- Nincs itt senki ismerős ? - érdeklődtem .
- Miért , már nem is éred be velem ? - ivott bele italába .
- Minnél több , annál jobb .  - vontam meg a vállam .
- Szóval így működnek a dolgok nálad . De hát sajnálom , ma este csak én állok rendelkezésre .
- Ahh ... majd csak kibírom . - legyintettem tettetett flegmasággal .
- Gyere táncolni , gyönyörűm !
Egyhuzamban meg sem álltunk öt dalig , de azt hiszem úgy igazán Rihanna We Found Love ( KATT ) száma hozott közel bennünket egymáshoz . Mert kétségkívül találtunk valamit egymásban . Ha nem is szerelmet , de alig kontrollálható vonzalmat mindenképpen . Ahogy hozzám ért , ahogy rám mosolygott , mind-mind apró dolgok voltak , mégis annyira jól estek , mint kevés egyéb , amit valaha kaptam más férfiaktól . Ő másképpen közeledett hozzám , hosszú hónapokon át kerülgettük a forrókását , s azt hiszem ez tette az egészet annyira különlegessé.  Amikor már szinte minden határt átléptünk , kicsit inamba szállt a bátorságom . Pedig valósággal jól esett , ahogy hozzám simult , átölelt , velem együtt mozgott a ritmusra . Mégis bizonytalan voltam , az utolsó percben hátráltam meg , már megint .
- Geri , elmegyek a mosdóig , rendben ?
- Elkísérjelek ? Tudod ... hatalmas itt a tömeg ... Nem szeretném , hogy bajod essen .
- Azért csak odatalálok ! - mosolyogtam rá , és máris hátat fordítottam .
Gyorsan megigazítottam még a sminkemet is , majd kifele indultam volna , de muszáj volt még egyszer belenéznem a tükörbe . Annyira fura volt , mintha egy teljesen más ember nézne vissza rám.  Ugyanzok a vonások teljesen már körítéssel . Kíváncsi lettem volna , mit szól ehhez Stella , Sebi , Cesc ... és a többiek ? Azon gondolkodtam , vajon Bojan riasztotta-e már az egész brigádot , hogy leléptem . Csak remélni tudtam , hogy van annyi esze és nem veri nagy dobra az egészet . Nem szerettem volna , hogy mindenki rajtunk csámcsogjon , s feltételeztem , hogy ő sem lenne azért annyira hülye , hogy magára haragítsa az összes barátját . Habár több , mint valószínű , hogy valamikor minden titokra fény derül . Mégis valahogy akkor mintha taszított volna az egész , az agyam automatikusan visszautasította a rossz emlékek felidézését.

Kilépve a mosdóból azt kellett észrevennem , hogy odakint még nagyobb hangzavar uralkodik , mint amire emlékeztem . Kellett néhány másodperc , amíg hozzászoktam a fényekhez és örjöngéshez , kicsit talán meg is szédültem . Tekintetemmel a tömeget pásztáztam, Geri után kutatva , amikor két erős kar fondódott derekam köré . Feltételeztem , hogy ő talált rám . Mosolyogva fordultam meg , de rá kellett döbbennem , hogy nagyon nem ő az . Egy ismeretlen , kigyúrt testű , bárgyún mosolygó szépfiú rángatott a tömeg széle felé. Mentem utána hűségesen , gondoltam egy táncot  megér , és nagy baj csak nem lehet belőle . Ritkulni kezdett az emberek sokasága , már a romantikázó párok mellett haladtunk el , amikor hirtelen megtorpant , majd érzéki táncba kezdett . Vettem a lapot én is , s készségesen  válaszoltam mozdulataira. Be kell vallanom ,valóban jól mozgott ! Már csak a nevére lettem volna kíváncsi . Ő ennél azonban kicsivel rámenősebbnek bizonyzult , s olyan szinten szabad utat adott magának , hogy már kezet kellett emelnem rá . Persze semmi esélyem nem volt , könnyű szerrel hatástalanított , s továbbment . A nyakam csókolgatta , én meg mrá szinte ordítottam .
- Engedj el , jó?
- Miért cicám , nem tetszik ?
- Nem , egyáltalán . És ha már itt tartunk , nem vagyok senki cicája.- próbáltam ellökni magamtól .
- Imádom , ha egy nő nehezen adja magát . - súgta a fülembe , s már a topom alját keresgélte .
Na ez már tényleg sok volt , de nem igazán tudtam , hogy szabadulhatnék .
- Azt hiszem , én most mennék . - indultam el .
- Nem mész te sehová ! - kiáltott rám . Na ez már naagyon nem tetszett .
- Hagyj békén te állat ! Geraaaard ! - kiáltoztam kétségbeesetten. - Geraaaard !
- Csönd legyen , cica . Meglátod , jól elleszünk . - fogta be a számat kajánul vigyrogva. Csak remélni tudtam , hogy Geri mégis utánam jött , és iménti kétségbeesett segélykiáltásaim célba értek . Az ijedtségtől szinte már sírnom kellett . De a megmentő nem jött , s lassan már beletörődtem , hogy nincs menekvés. Hisztérikusan sírtam és kapálóztam , miközben Geri nevét igyekeztem ordibálni . Behunytam a szemem , nem akartam látni mi történik, elegendő volt érezni . Rázott a hideg minden érintésétől , és ezúttal nem a szó jó értelmében . Feladtam . Csak zokogtam . Azt kívántam legyen már vége az egésznek !
- Ne bánts ... kérlek ... - próbálkoztam még egyszer utoljára . Utoljára , hiszen támadómat hatalmas ütés súlytotta le , és ezuttal már tényleg Gerard zárt szorosan a karjaiba . Újra zokogtam , erősebben , mint addig bármikor . Az a rettegés , amit az elmúlt percekben átéltem ... nem kívánom senkinek . A mellkasába temettem az arcom és csak sírtam . Hallottam a szíve felgyorsult ritmusát , valószínűleg ő is nagyon megijedt .
- Gaby , gyönyörűm , bocsáss meg . Kérlek szépen . Nem vigyáztam rád eléggé . Annyira sajnálom ! Nem lett volna szabad egyedül hagyjalak .
- Semmi baj Gerard. Csak ne engedj el  .-bújtam oda hozzá szorosan  . - Most már rendben vagyok . De haza akarok menni . Vigyél haza.
- Kizárt dolog , hogy még egyszer egyedül hagyjalak . Szépen hazamegyünk , ott az a szép nagy , új lakás , teljesen egyedül lakom , szóval azt látok vendégül , akit éppen akarok . És minden hátsó szándék nélkül , tényleg , veled kell maradnom! Tudod , mennyire féltem , amikor szem elől tévesztettelek ? Nem akarom többé azt érezni .
- Rendben , menjünk . - fogtam meg a kezét .
Gyorsan rátaláltunk a cuccainkra és máris hazafele tartottunk . Gerard teljesen üres lakásába .  Amint  kiszálltam az autóból , olyan érzésem támadt , hogy egy tapodtat sem tudok tovább menni . A lábaim összecsuklottak , csak azzal volt szerencsém , hogy drága barátom azonnal elkapott . Nem csoda , hogy ilyen állapotba kerültem , hiszen jóformán két napja egy szemhúnyásnyit sem aludtam .
- Beviszlek , jó? Csak maradj nyugton . - kapott fel az ölébe .
- Mi lenne velem nélküled ?  - pusziltam meg az arcát mosolyogva , miközben átléptük a küszöböt .
- És itt is vagyunk . Ismered a járást , innen szabad utat adok , azt a szobát választod , amelyiket szeretnéd , azt csinálsz , amit csak szeretnél . Mondjuk hozhatok valami innivalót ?
- Jó lenne egy pohár víz !
Amint kimondtam , már szaladt is . Kilépett a az előtérből , és mintha teljesen kihúnyt volna a fény az egész laskásból .Komor volt nélküle minden , engem pedig újra a sírás kerülgetett . Olyan rossz érézsem támadt . Valahogyan elvánszorogtam a lépcsőig , és gondolkodás nélkül leültem . Ha csak pár percig is , meg akartam semmisülni , egyszerűen nem akartam érezni a fájdalmat , a tüskét a szívemben .Azon is gonolkodtam , hogy vajon beszéljek - e róla Gerinek .  Nem bírtam már magamban tartani , viszont még egy beszélgetés erejéig sem szerettem volna felidézni a tegnap estét.
- Gaby , mit csinálsz itt ? - nézett rám idegesen . - Miért nem az ágyon ülsz ?
Lassú tempóban tápászkodtam fel , szembekerültünk egymással . Mivel egy lépcsőfokkal fennebb álltam , teljesen egy szintre kerültünk . Szomorúan néztem rá .
- Gyönyörűm , nem tudom mit tett Bojan , hogy ennyire kivagy... de igazán érdekelne !
- Ígérem , elmondom . De értsd meg , most képtelen lennék erről beszélni . Annyira fáj itt . - helyeztem a kezét a szívemre , miközben éreztem, szemeim megtelnek könnyekkel .
- Ne légy szomorú Gaby , kérlek . Szőrnyű érzés így látni téged . Mosolyogj , biztosan meg tudjátok majd beszélni !
- Jhaaaj , Geri . - sóhajtottam. - Olyan jó , hogy itt vagy nekem . Rád bármikor számíthatok , igaz ? - simítottam végig borostás arcán  . Jobban meggondolva teljesen ellentéte volt Bojannak : óriás macsó , a kis törpe sráccal szemben . Sosem kerültünk még ennyire közel egymáshoz .
- Bármikor ... - nézett mélyen a szemembe .  A szemembe , majd a számra , a szemembe , majd a számra . Nem akarta , nem merte megtenni . Én viszont semmit sem szerettem volna jobban abban a pillanatban , minthogy megcsókoljon . Lépnem kellett . Amikor a köztünk lévő távolság megsemmisült , ajkaink összeértek. Nem tartott sokáig , megszeppenve bámult rám .
- Ezt ... ezt nem szabad . Gaby , nagyon meg fogod bánni .
- Tudom mit akarok . Téged !
- Ezt nem gondoltad végig . Értsd meg , nem használhatom ki a helyzetet. Nem akarom , hogy a düh vezéreljen és csak a bosszú miatt legyél velem .
- Csssss .... -hallgattattam el , majd lágyan megcsókoltam .
Még egyszer  megpróbált ellenállni .Bizonytalanságot és tanácstalanságot olvastam ki a tekintetéből . Valószínűleg fogalma sem volt , az eszére , vagy a szívére hallgasson ? Hiszen ő nem tudhatta ami Bojannal történt !  Próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni ,és  ha őszinte akarok lenni magammal , már régóta kíváncsi voltam , hogyan viselkednénk ebben a helyzetben .
Azután már nem volt visszaút . Amikot átléptük a háló küszöbét , áthángtunk minden iratlan szabályt . Kétségbeesetten vágytam minden egyes érintésére . Akartam és kívántam őt , de azért a szívem mélyén még mindig ott motoszkált , hogy nem cselekszem helyesen . . Rövidesen azonban minden kétely szertefoszlott , s kizárólag egymásra hagyatkoztunk egy szenvedélyes éjszaka erejéig ...

33. FEJEZET

Na meglett ! Mindenképpen ma szerettem volna feltenni , és ennek a legfőbb oka az , hogy az én drága LEGJOBB BARÁTNŐMNEK ma van a születésnapja , szóval különleges ez a nap számomra ! Köszönöm , hogy vagy nekem  ! Ez úton is szeretnék nagyon sok boldogságot és egészséget kívánni , a többi meg jön magától :D:D Te vagy a LEGJOBB dolog , amit valaha kaptam az élettől ! Remélem tudod , hogy nagyon szeretlek , és hiányzol !!!!!!


Az őrület határán álltam , az út , amely odafele menet gyorsan letelt , akkor mintha egy örökkévalóság lett volna . Megállás nélkül tárcsáztam Stellát , de képtelen voltam elérni .  Fogalmam sem volt , hogy mi történik vele éppen , hogy van és mi módon került kórházba . Sem ő , sem pedig David nem volt hajlandó válaszolni . Iszonyatosan ideges voltam , Gerarddal is állandóan ordibáltam , egy adott pillanatban már félre akartam tolni a volántól , hogy én vezethessek és gyorsabban menjünk . Persze ő megtette a tőle telhetőt , csak én voltam kicsit túlhevülve . Szerintem már úgy is rég átléptük a sebességkorlátot !

   -Gaby , nyugi már . Attól , hogy hisztizel se a kocsi nem fog gyorsabban menni , és Stella sem lessz jobban . Rendben van ne aggódj , erős lány ő !

-Gerard , most csak hallgass légyszíves , csak hallgass , mert nem állok jót magamért !

Szegény srác meg sem mert szólalni többet , hiszen tudta , ha legjobb barátnőmről van szó , sosem tréfálok , és bármire , szószerint akármire képes vagyok .

Csak tovább telefonáltam , de semmi válasz . Egyfelől Davidra is mérges voltam . Miért nem volt képes értesíteni engem , ha bármi apróság történt is ? Ekkora idegességen régóta ne mentem már kersztül . Lerágtam a fél karom , gyomoridegem órák óta erősödött , nem tudtam már hovatenni magam , amikor Gerard lefékezett a Barcelonai városi korház előtt .

Féltem , remegtek a lábaim , szinte egész testemben reszkettem a  rémülettől és attól ami most odabent  várhat . Alig tudtam visszatartani egyre csak fojtogató könnyeimet .  Gerard megfogta a kezemet s közelebb húzott magához , majd hosszan ölelt .

-Gyere Gaby , menjünk , nincs semmi baj , meglátod . – húzott a bejárat  felé .

Amint kicsit magamba szálltam rohanni kezdtem . Képtelen voltam várakozni , amíg a lift befut, ezért inkább a rögösebb utat választottam és a lépcsők felé szaladtam . Csak róttam az emeleteket , éreztem , hogy azonnal kiköpöm a tüdőm , ha nem ér véget az ész nélküli vágta . Az egészben az volt a fura , hogy igazából fogalmam sem volt , Stella hol van . Csak az ösztöneim vezettek , tudtam , hogy ahová visznek a lábaim , ott lesz ő.

Egy fehér ajtó előtt álltam . Semmiben sem különbözött a többitől , mégis majd’ kiugrott a szívem , amikor ránéztem . Benéztem a kis ablakon és összeszorult a szívem , amikor megláttam sáppadt barátnőmet a kórházi ágyon . A kezem a kilincsre helyeztem , s csak lassan , nagyon lassan nyitottam be .

Máris megnyugodtam kicsit , amikor az ajtónyílásra azonnal reagált és hirtelen felém fordította a fejét . Két hatalmas lépéssel ott termettem mellette , egy széket húztam oda gyorsan az ágyhoz , majd leültem , s kezét szorongattam meg ölelgettem felváltva .

-Stella , mi ez az egész, mi történt ? – hadartam reszkető hanggal .

-Ne aggódj Gaby , semmi komoly !  Csak kiment a bokám  .

-Istenem – hajtottam le a fejem az ágyra hálálkodva , hogy semmi súlyos . Azt kétségtelenül nem éltem volna túl . Alig bírtam ki , hogy ne kezdjek el bőgni örömömben . – Miért nem szóltatok ? És ha semmi komoly , miért vagy falfehér ?

-Hát nem volt valami egyszerű helyretennie a dokinak , elég ügyetlenül estem .  És én kértem , hogy ne értesítsenek . Van elég problémád amúgy is , nem akartam elrontani a hétvégédet , tudtam , hogy mennyire vártad már , hogy találkozz Sebbel .

-De Stella , ez nem mentség . Képzeld magad a helyembe ! Mit szóltál volna , ha téged hív fel Cesc egy olyan kis egyszerű szöveggel , hogy : ’’ Hello , mizu Stellával ? Hallottam , hogy kórházban van . ’’

-Talán nem volt helyes , belátom , de jót akartam neked !

-A fenébe is  - sírtam el magam – Tudom , hogy jót akartál nekem , de sose ijessz rám ennyire többé . -  zokogtam most már kicsit mosolyogva . – Fogalmad sincs , mennyire kétségbeestem. De mégis mi történt ?

-Háát az úgy volt , hogy főzőcskéztem , és ugye kifogyott a lisz , az utánpótlás a szekrényen volt , amit persze nem értem el .Nagy nehezen odavonszoltam egy széket , felálltam és hát... ez lett ... – mutatott lábára.

-Na látod , ezért nem főzök én ! – jelentettem ki büszkén.

-Ne menőzz ezzel , egyszer úgyis szabadon foglak és  a szárnyaim alá veszlek . Különben Bojan nem hiszem , hogy olyan feleséget akar magának , aki egy tojást is csak nagy erőfeszítések árán tör fel . – gúnyolódott.

-Na-na , azért ennyire ne túlozzunk légyszíves  ! A sajtos - sonkás rántotta a specialitásom ! – védtem meg magam .

-Ohhh , micsoda repertoár  drágám ! –forgatta a szemeit – De lesz ez még jobb is , csak végezzünk már a sulival , s olyan szakácsnőt faragok belőled , hogy csak na !

-Hát azt még meglátjuk ... – fintorogtam .

-Na és milyen volt Valencia ?

-Hjaaaj ... – merengtem el , továbbra is a kezét szorongatva . – Valencia , csodálatos hely , főleg ha jó a társaság.

-Várj egy kicsit , most remélem a társaság címszó alatt Sebastianra célzol .

-Rá is , meg ... Gerardra is ... – sütöttem le a szemem .

-De ugye nem ... ?

-Jaj , az Istenért Stella , ne  gondolj már hülyeségekre azonnal! – ugrottam fel ingerülten .

-Hmm ... csak az reagál ilyen hevesen , aki hibásnak érzi magát ... – utalgatott.

Nem akartam veszekedni , tényleg nem , de már gondolkodni is alig tudtam  az idegességtől.

-Nem történt semmi , jó? Gerard aranyos volt , én is kedves voltam vele , Sebbel összehaverkodtak , jól meg voltak egymással . Ennyi az egész . Aztán hazarohantunk , én meg egész úton hisztiztem , hogy vezessen gyorsabban , látni akartalak már minél hamarabb, rettenetesen aggódtam érted !

-Ha te mondod ...

-Stella , ne legyél már ilyen , tudod , hogy milyen határozatlan vagyok amúgy is !

-Szívem , csak segíteni szeretnék . Senkinek sem lesz jó , ha két tűz között vagy .

-Tudom , jól tudom , és igazad van . A legnagyobb baj az , hogy napról napra bizonytalanabb leszek Bojannal kapcsolatban . Olyan keveset beszélünk . Kevés az ideje , rendben , én tényleg megértem , de azért elvárnám , hogy naponta legalább egyszer-kétszer érdeklődjön felőlem . Másfelölről Geri meg olyan aranyos , lesi minden kívánságomat , és úgy érzem , hogy igazságtalan vagyok vele szemben , nem azt kapja tőlem amit érdemelne .

- Szerintem meg nagyon jól kezeled a helyzetet . Nem vagy részrehajló , mindkettejüknek megadod az egyenlő esélyeket , lehetőségeket . Az már nem tőled függ , hogy mennyire használják ki őket . Maradj meg ennél és meglátod , minden kialakul magától .

- Nem is tudom ... ez nem mehet így sokáig .

- Hát akkor hamarosan meglesz a megoldás !  Nincs mitől félned , te helyesen cselekszel .

- Biztos vagy benne ? - néztem rá félénken , bíztatásra várva.

- Tökéletesen biztos ! Ennél többet már nem tehetsz .

- Azt hiszem hétvégén meglepem Bojant . Muszáj látnom őt , hogy tisztázódjanak a dolgok .

- Na látod , ez a legjobb megoldás ! Vonj párhuzamot a kettő között , meglásd , megkönnyíti a döntést .

- Hát azt csak remélni tudom ... De ne rohanjunk annyira előre , addig még egész héten el kell viselned a szívélyes gondozásomat !

- Alig várom , semmi pénzért nem hagynám ki , szívem ! De a kaját rendeljük , nem szeretném örökre megutálni a rántottát ! - kuncogott látva arckifejezeésemet . - Na gyere , hadd öleljelek meg , te kis naagy gondolkodó ! - nyújtotta felém a kezeit . - Tudod , hogy mennyire nagyon szeretlek ?

Közben meg is feledkeztem az odakint szobrozó Gerardról , aki egy órán át türelmesen várt ránk . Nem lehetett valami szórakoztató időtöltés.
Miután kicsacsogtuk magunkat , inkább úgy döntöttem , hogy hagyom Stellát pihenni , biztosan rendesen kifárasztottam állandó pánikolásommal .Geri meghívott ebédre és természetesen nem utasíthattam vissza , mindazok után , hogy egész nap engem furikázott , cserébe meg csak annyit kért , hogy végre normális körülmények között töltsünk el egy órát kettesben. Betértünk a legközlelebb eső szimpatikus kis étterembe , majd egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet .
- Mit ennél ?
- Nem is tudom ... - gondolkodtam el . - Talán valami finom hazait . Legyen milánói ! - fordultam a pincér felé.
- Ugyan az lesz ide is .
- Rendben , azonnal hozom - távozott udvariasan a pincér.
- Na mi a helyzet Stellával ?
- Áh , szerencsére semmi komoly . Kiment a bokája , maximum másfél hétig kell pihentetnie , aztán vissza a régi kerékvágásba .
- Megynyugodtál végre ? - simított végig az arcomon .
- Igen - mosolyodtam el .
A rendelésünk megérkezése után rövid ideig kellemes csend állt be .
- Mit szólsz , szerinted jó ötlet lenne meglepni Bojant a hétévégén ? Akarok egy spontán látogatást , kíváncsi vagyok , hogyan reagál ha meglát .
- Szerintem ... menj . Habár lesz egy kis buli a Hiltonban , gondoltam elkísérsz ... de akkor tárgytalan . - horgasztotta le a fejét .
- Ne aggódj Geri , amint lehet bepótoljuk , rajtam azán nem fog múlni , oké ?
- Ja , szuper . - piszkált bele a kajába kedvetlenül. - Ott a hejed Bojan mellett . -mondta ki halkan és nem túl meggyőzően.



Olyan lassúsággal azt hiszem hét még nem telt el egész életemben . Képtelen voltam már várni , legszívesebben a következő pillanatban indultam volna .  Hiányzott már , hogy átöleljen és őszíntén , határozottan a fülembe súgja , hogy szeret .

Péntek késő délután volt , a kicsiny bőröndöm tartalmát ellenőriztem KATT IDE ! , amikor valaki hevesen kezedett csöngetni . Lett volna egy - két tippem arra , hogy ki áll az ajtó túloldalán , akkor azonban tényleg nagyon mellé nyúltam .Szerintem valósággal kiülhetett a döbbenet az arcomra : Nuria , Gerard barátnője szobrozott velem szemben , eszméletlen dühvel a tekintetében .
- Tetete... ! Ribanc ! - lökött befele és anélkül átlépte a küszöbömet , hogy engedélyt adtam volna rá .
- Álljon meg a menet , aranyoskám . Kaptál rá engedélyt , hogy beljebb gyere ? És mi ez a hangnem kisanyám ? Észrevehetted volna , hogy nem látlak túl szívesen .
- Ezt nem hiszem el ! És még te dirigálsz !
- Miért ne tenném ? Ez a természet rendje : a nagy hal megeszi a kis halat . Vágod ? Vagy ez már túl magas ...?
- Tönkretetted az életemet ! - őrjöngött - De ezúttal nem úszod meg szárazon ! - fenyegetőzött , de szegénykém észre sem vette , hogy nem hat meg túlságosan . Ugyanolyan laza maradtam , mint pár perccel ezelőtt , amikor még egyedül pakolásztam .
- Ohh... hát ezt még te sem hiszed el ... - intettem le , amitől még jobban begurult .  Mutatóújját rámszegezve hadonászott .
- Gerard szakított velem . - jelentette ki fátyolos tekintettel . Kicsit meglepett , de próbáltam változatlanul pökhendi magatartást tanusítani .
- Hmmm ... most kellene, hogy sajnáljalak ? Előb utóbb így járnak az olyan kétszínű, számító , pénz sóvár nőszemélyek , mint te . Hál ' Istennek Gerinek is benőtt a feje lágya .
- Ne is próbáld magad kivágni , te tehetsz az egészről . Miattad hagyott el . És a te beteges mániád miatt . - na erre már az én szemeim is elkerekedtek kissé .
- Tessék ?
- Jól hallod ! Azt hiszed , nem vettem észre ? Mindig azt szeretnéd , hogy körülötted forogjon minden . Az összes pasi érted esedezzen , mindenki a te kívánságaidat lesse . Így volt ez mindig is , imádod , hogy a dolgok középpontjában legyél ... És valljuk be , olykor ezt eléggé gusztustalan módszerekkel éred el . Elcsalni Gerardot egészen Valenciáig , csak azért hogy ott a pilótával enyeleghess ? Nagyon is rád vall , hiába is próbálta magára vállalni Gerard , tudom , hogy befolyásoltad őt ,és  nem volt más választása .

Mivel e súlyos vádak ennyire buta embertől hangzottak el , nem tulajdonítottam túlzott jelentősséget nekik , de akárhogy , szarul esett . Igyekeztem inkább arra koncentrálni , hogy valami frappáns replikát találjak az általa felhozott vádakra , viszont nehéz dolgom volt , hiszen legszívesebben hangosan röhögtem volna az észlény agymenésein.
- Tudod mit Nuria , erre csak egy valamit válaszolhatok , de jól figyelj , mert csak egyszer mondom el :  SEMMIT SEM BÁNOK ! - szótagoltam ördögi mosollyal látva zavartságát . Tudtam , hogy ezt rengetegféle képpen értelmezheti , éppen ezért fogalmaztam így , hadd mozgassa meg kicsit sutba dobott szürkeállományát , variálgasson szépen  . - És most mehetsz szépen kifelé ! - kezdtem el tolni az ajtó felé , a meglepődöttségtől megszólalni is képtelen lányt - Köszöntem a látogatást ! - csaptam be utána vigyorogva az ajtót. Ez jól esett . Gerard és Nuria ténylegesen szakítottak , konstatáltam magamban. Mi mást tehettem volna , azonnal tárcsáztam legjobb barátnőmet .
- Na mit szólsz Stellácska,mik az újdonságok ?
- Hmm ? Hogy éppen Liverpool felé egy dugóban üldögélsz ?
- Nem talált .
- Várj , te még el sem indultál ?
- Na ez a kulcskérdés . Már hogy léphettem volna le , ha vendégem volt ?
- Miféle vendég , Geri ?
- Ajjj , kicsit mellé . - szisszentem fel . - Volt egy nagyon kellemes beszélgetésem Nuriaval .
- Hogy kivel ? - hüledezett .
- Úgy bizony , jól hallottad ! Felelősségre vont,hogy Gerard miattam hagyta ott őt .
- Nocsak - nocsak . Remélem jól kiraktad a szűrét a hárpiának !
- Ez nem is kérdés , de persze csak miután becsületesen beolvastam neki . - dicsekedtem el .
- Büszke vagyok rád , így kell ezt csinálni ! Na de ajánlanám , hogy csüccsenj a volán mögé , mert különben belekeveredsz az esti csúcsforgalomba , és nem szeretnék egész éjjel miattad aggódni .
- Oké - oké ! Milyen Santander ?
- Hm... mesés . David egy pillanatra sem hagyna magamra , szóval minden tökéletes .
- Pihenjetek szépen , én léptem romantikázni . Puszi , szívem !
- Puszillak , vigyázz magadra !

A beszélgetés vége már a kocsiban ért . Végre kedvemre autókázhattam , nem kellett a repülő utasosztályán szoronganom , hanem teljesen egyedül birtokolhattam a teljes utasteret , kedvemre halgathattam zenét , tehát minden adott volt egy kellemes utazáshoz . Felhajtottam az autópályára és teljesen kikapcsolódtam . Dudorásztam , majd énekeltem .
Beszéltem közben Gerarddal , Cesccel ,  s mindenkit figyelmeztettem , nehogy véletlenül is elszólják magukat. Nem siettem , de mivel a forgalom elenyésző volt , a vártnál hamarabb odaértem . Olyan este tíz óra lehetett , amikor a ház előtt kiszálltam az autóból s végre kinyújtóztathattam tagjaimat . Boldognak éreztem magam az első hosszabb utam után .

Csengetésre nem volt szükség , ugyanis a kapott kulcsok  a szolgálatomra álltak . Türelmetlenül , de ugyanakkor csendben nyitottam ki az ajtót. Zenefoszlányokat hallottam , így szinte biztos voltam abban , hogy észrevétlenül bejutok . A hangos dallamok ugyanis elnyomták a zárok kattogását. Izgatottan helyeztem a kezemet a kilincsre , majd benyitottam. Senki sehol . A lépcső felé vettem az irányt , hallva , hogy a zene valószínűleg onnan jön . Felérve pontosan meg tudtam határozni , hogy merre kell mennem . A megfelelő ajtó előtt álltam , már csak ez választott el bennünket egymástól . Türelmetlenül vártam , hogy látassam végre mosolyát . Benyitottam , és ezer meg ezer vegyes érzelem futott ágy agyamon és szívemen egyaránt , a lélekzetem is elakadt jóformán , arról nem is beszélve , hogy földbegyökerezett a lábam ...
 - A pokolba ... - suttogtam meglepetten.

32 . FEJEZET

Hogyan jellemezhetném az első Bojan nélkül eltöltött hetemet ? Így , hogy már elment , nem azon törtem a fejem állandóan , hogy milyen lesz külön , csak egyszerűen elfogadtam , hogy ennek most így kell lennie . Talán új látásmódomnak köszönhetően , de mindenesetre eddigi depressziós állapotom és állandó szomorúságom kicsit alábbhagyott , mintha kezdtem volna visszatalálni valódi önmagamhoz .Visszatért az életkedvem , mosolyogtam , és szinte megállás nélkül csak beszéltem és beszéltem . A közvetlen környezetemben ezt szinte mindenki észrevette és talán jobban örültek , mint én , hogy kicsit helyrepattantam.
Bojannal rengeteget beszéltünk telefonon , videokonferenciák egész rakását bonyolítottuk le . Nem volt mit tenni , ez maradt az egyetlen út arra , hogy normális párkapcsolatban éljünk . Már ha nevezhető ez egyáltalán normálisnak. Megkönnyebbüléssel töltött el a tény , hogy ő is jól érzi magát odaát , habár az időjárás jellemzésére használt jelzői szerintem nyomdafestéket nem tűrnének ! Szerencsésnek mondhatta magát , hogy Cesc mondhatni eléggé közel volt hozzá , másképp szerintem sokkal bonyolultabb lett volna számára is . Mert azért valljuk be , nem lehet egy könnyű szituáció belecsöppenni egy teljesen idegen nép kultúrájába , szinte nulla nyelvtudással . Habár amíg itthon volt , próbáltam segíteni , tanítgatni kicsit , de mivel nem mondhattam magam nyelvtanárnak , nem ért az egész szinte semmit . Cesc állítása szerint viszont meglehetősen gyorsan tanult , s nagyjából szót értett a helyiekkel . Ő volt az én kémem , muszáj volt időről időre megbizonyosodnom róla , hogy minden rendben van vele , a legalkalmasabb személy pedig erre a feladatra Francesc volt .

Rémisztő volt belegondolni , hogy hamarosan végetérnek az egyetemi évek , régen olyan távolinak tűnt az egész .Akkor májusban  pedig ott álltam már majdnem a nagybetűs élet kapujában , csak az utolsó kilóméterek hiányoztak . A legnehezebbek . De úgy éreztem , hogy semmi sem akadályozhat meg abban , hogy véghezvigyem azt amit elterveztem . Három hetem volt még kiélvezni az egyetemi élet adta örömöket , viszont engem inkább a vizsgák izgattak . Nagy részük már rendben volt , de azért mégsem voltam teljesen nyugodt .
Gerardot nagyon lekötötte a végzős bulink szervezése , Daviddal jól elszórakozgattak vele . Minket felmentettek minden feladat alól , semmibe sem volt beleszólásunk , csak tanultunk , meg pihentünk . Nem is volt rossz ! Úgy döntöttem , hogy a hétvégéket nem fogom tanulással tölteni , hiszen szükség van egy kis lazításra . Nem is lett volna időm állandóan a könyveket bújni , a betervezett Valenciai Nagydíj miatt , valamint szerettem volna tenni egy meglepetés látogatást tenni Angliába is , anélkül , hogy Bojant előre értesíteném . Jó ötletnek tűnt , és sikerült is titokban tartanom mindvégig.  Na de erről csak a maga idejében !

Egyelőre a legközelebbi úti cél Valencia volt , az úti társ pedig Gerard .  Jó szórakozásnak ígérkezett  , alig vártam , hogy viszontláthassam Sebastiant  , az igazság az , hogy jó ideje nem találkoztunk már személyesen , hiába ígérgettem , valahogyan sosem jött össze a nagy utazás Svájcba , habár most már tényleg feltett szándékom volt kiautókázni , amikor szabad leszek .

Az indulás napján, azaz vasárnap kora reggel bepakoltam néhány cuccot egy kisebb bőröndbe , felöltöztem( KATT IDE ! ) , majd még beugrottam rövid időre az egyetemre . Természetesen második utam Stellához vezetett , semmi pénzért sem indultam volna el anélkül , hogy tőle elköszönjek . Miután ezt is letudtam , természetesen több száz figyelmeztetés  után ( hiába , drága barátnőm semmit sem bízott a véletlenre ! ) , sikerült hazajutnom . Üres volt az egész ház , utáltam , hogy állandóan egyedül vagyok itt .  Szerencsére örökös megmentőm most sem hagyott cserben , máris megcsörrent  a telefonom .
- Puszi, Gaby ! Na hogy állsz ?
- A csomagom kész , átöltözni most már biztosan nem fogok , csak majd ha odaértünk , szóval felőlem akár indulhatunk is !
- Ez már igen ! Nem jön , hogy higgyem ! - gúnyolódott .
- Jól van Gerard drága . Ha nem hiszed , gyere és győződj meg magad , itt várok a ház előtt .
- Én meg már a sarkon vagyok .
- Tessék ?
- Bizony - bizony ! Kicsit elejét szerettem volna venni a dolgoknak . Na , készülj , mindjárt felkaplak .
- Puszi !
Mire kimondtam az utolsó szót , már le is parkolt a ház előtt és dudált , mint egy őrült . Tőle nem is vártam volna el mást ! Automatikusan a csomagtartóhoz sétáltam , majd bedobáltam a cuccaimat . Ezek után behuppantam az anyós ülésre ,  nagy , cuppanós puszival köszöntve Gerit .
- Szépséég ! Mióta nem is láttalak ? - mélázott el .
- Hmm... Lássuk csak , tegnap este óta ? - töprengtem .
- Olyan rég lett volna az ?
- Na ne bánkódj , most már itt vagyok , egész napra !  - veregettem meg a vállát , s  kicsit talán eltöprengtem azon , hogy vajon mit hihet erről az egészről Nuria . Ugyanis igen , a csaj még mindig meg volt , köszönte szépen , élt és virult !Ez azonban már nem az én hatáskörömbe tartozott , egyszerűen csak örültem , hogy itt van nekem Gerard .
- Kíváncsi vagyok én erre a Seb gyerekre !
- Tetszeni fog , meglátod . Nagyon rendes srác .
- Hát ... minden esetre tudhat valamit , ha ilyen ódákat zengesz róla .
- Azt értékelem és szeretem benne , hogy ugyanaz az egyszerű emberke maradt , akit évekkel ezelőtt megismertem . Tényleg , te tartod még a kapcsolatot a gyerekkori barátaiddal ?
- Lássuk csaaak ... gondolkodott el . Mondhatni , igen . Néhánnyal igen , a legtöbbet mégis Cesc jelenti számomra , de ezt te is jól tudod .  Ha ő nem lenne ...
- Ismerős az érzés ... Stella is a világot jelenti nekem !
- Na és én ? - pillantgatott sunyi vigyorral felém .
- Tudod te azt nagyon jól !
- Gyerünk , Gabiii , mondd ki ! Egyszerű az egész .
- Tudom , mit akarsz hallani , de nem fogok azért ennyire a kedvedre tenni .
- Ajhh ... - nyögött fel elégedetten . - Ez már felért egy vallomással ! - terült szét az öntelt vigyor az arcán .
- Kuss legyen Piqué , és vezess ! - vetettem oda neki félvállról , mégis mosolyogva.
- Minek köszönhető amúgy, hogy már kora reggel így kicsípted magad ?
- Tetszik mi ? - sandítottam rá. - Egy nő mindig legyen top formában , legalább annyira , hogy elszédítse az összes pasit maga körül  . Különben voltam a suliban néhány jegyzetért , mégsem mutatkozhattam melegítőben !
- Miről beszélsz ? Ha jól meggondolom , sosem láttalak még téged az utcán tréningben.
- Na látod erről beszéltem ! Nem is fogsz egyhamar , szarul kell lennem ahhoz , hogy ne öltözzek fel normálisan .

Kis szünet következett , zenét hallgattunk , én pedig néha még le-le hunytam a szemem . Nagyon jóleső érzés volt hallgatni Geri kissé hamis , de annál vidámabb dudorászását. Erőteljes rezgésre lettem figyelmes.
-Öhm... Gerard . - ütögettem meg a vállát. - Mintha szólna a telefonod .
- Nem dehogy is . - hessegette el még a gondolatát is .
- Pedig én kifejezettem hallok valami ahhoz hasonlót .
Nem hagytam, hátravetettem magam s megpróbáltam elérni kis kézitáskáját . Kibányásztam belőle a telefont , s már nem is csodálkoztam azon , hogy nem akart róla tudomást venni . A kijelzőn Nuria neve villogott .
- Gerard , vedd már fel , legalább megnyugtathatod , hogy nem egy útszéli motelben enyelgünk éppen !
- Nem fogom , bármit is higgyen , NEM fogom felvenni azt az átkozott telefont .
- Hát jó , akkor megteszem majd én ! - fenyegettem és valószínűleg képes is lettem volna válaszolni a hívásra , ha ki nem kapja a készüléket a kezemből . Szerintem ő is jól tudta ezt , és azért reagált olyan hirtelen .
Kicsit habozott még , hogy mit tegyen , mígnem szúrósan ránéztem s reakcióra késztettem .
- Ahm... Szia Nuria . Igen , minden rendben . Neem , nem sír sokat , most éppen alszik. Igen szívem már megetettem . Jó - jó , én is ! Persze , igyekszem . Vigyázok! Szia .
Szerintem olyan arcot vághattam , mint akit pofán dobtak egy téglával . Minimum.  Csak lassan kezdtem kapcsolni , hogy mi is lehet itt a helyzet . Gerardon szabályosan látszott , mennyire szégyelli magát . Hát meg is volt rá az oka !
- Megkérdezhetem , hogy ez mégis mi a fene volt ? - néztem rá kicsit mérgesen .
- Semmi . Igazán semmi . - foglalt állást szűkszavúan .
- Gerard , ne nézz hülyének . Sejtek ezt - azt , de tőled kell hallanom . - alig bírtam ki nevetés nélkül . Arca és fülei pirosak voltak , akár a rák , és gyanúsan nagyon koncentrált az útra .- Naaaaa, ne csináld máár ! - vigyorodtam el .
- Gabriella , meg kell ígérned , hogy senkinek nem beszélsz erről . Nagyon ciki lenne a többiek előtt . - türelmetlenül bólogattam , utalva arra , hogy már igazán belekezdhetne .- Nos tudod , hogy eleinte úgy volt , hogy az egész hétvégét Valenciában töltjük .  Aztán valami közbejött . Az a valami Nuria volt . Sehogy sem tudtam beadni neki , hogy ezen a hétvégén foglalt leszek . Jaj , Gaby , ne nevess már ennyire . Tudod milyen kínos nekem ez ? Tudod mit ? Nem is folytatom tovább , ha így reagálsz ! - vágta be a durcit .
- Rendben - rendben lenyugodtam . - próbáltam komolynak tűnni , de nagyon nehezemre esett .
- Na most jön a lényeg . Jaj , Istenem , ez annyira gáz ! - nézett az ég felé .- Szóval Nuria úgy tudja , hogy a kis Anara vigyázok , vagyis Iniesta kislányára .
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés .  Ez a szituáció hihetetlenül abszurd volt és nagyon - nagyon vicces .
- Kiröhögted magad , minden oké , ha lehet a továbbiakban hanyagoljuk ezt a témát oké ?
- Hát nem ígérhetek semmit - gondolkodtam el kicsit , mire  már kezdett felmenni a pumpa benne . - Oké - oké , tudod , hogy csak bosszantani akartalak . -bokszoltam bele a vállába .
- Hallgassunk inkább zenét ! - javasolta a számára kegyesebb megoldást , s én is belegyeztem , mivel nem akartam azért túllőni a célon .

Az út további részében nem esett több szó a vicces ürügyről. Amikor végre megközelítettük a várost , eszembe jutott , hogy ideje lenne valami kényelmesebb cuccot venni magamra .
- Gerard , állj meg egy pillanatra . Át kellene öltöznöm , még mielőtt a belvárosba érnénk.
- Rendben . De ööhm ... - kicsit zavarban volt . - Ezt mégis hogyan tervezed ?
- Hogyan - hogyan ? - ismételtem kérdését . - Hát egyszerűen a hátsó ülésen .
- Oké - préselte ki nagy nehezen a rövid szócskát egy nagy nyelés után. Mintha újra zavarban lett volna .
Előszedtem a táskámat , kihúztam belőle a váltócuccaimat , majd neki kezdtem az öltözködésnek , ami igencsak bonyolultnak ígérkezett a kicsi helyen
Épp blúzot cseréltem , amikor érdeklődő , kíváncsi szempárral néztem a szembe a visszapillantóban .
- Hé , Gerard , nem ér leskelődni ! - pirítottam rá , mire elkapta a tekintetét.
- Hát bocs szívem , máskor ne a hátam mögött sztriptízelj ! - vágott vissza gyorsan és csípősen.
- Szeretnéd te azt !
- És mi van akkor ha tényleg szeretném ? - néztünk szembe újra a tükörben . Egy pillanatra lefagytam , majd gyorsan kapcsoltam és minden válasz nélkül folytattam topom tépázását . Amikor kész lettem , felszabadultan másztam vissza eredeti helyemre . Sokkal kényelmesebben éreztem már így magam.( KATT IDE ! )
- Szuperül áll ez a póló ! - dicsérte meg felsőmet , majd lágy puszit lehelt az arcomra . Meglepett a hirtelen gesztus , csak néztem magam elé és csodálkoztam nagyokat . Talán hirtelen még a kezem is odakaptam . Tetszett neki az elért hatás , kaján vigyorral szemlélte a az országutat , s félszemmel azért oda-oda pillantott felém .
- Egyenesen a pályához megyünk ?
- Tessék ? - fordultam felé , de közben eljutott a kérdés az én tudatomig is .- Ja , igen . A jegyek itt vannak nálam , szóval már nyugodtan bemehetünk . Úgy is találkozni akarok először Sebastiannal . Mindenképpen ragaszkodott hozzá .
- Oké . A GPS szerint kb 10 perc múlva megérkezünk .
Nem is telt bele tíz percbe , máris leparkoltunk s megkönnyebbülve szálltam ki , hogy végre kinyújtóztathassam tagjaimat . Gerard is hasonlóképpen cselekedett , próbálta életre kelteni elgémberedett részeit .
Azt hittem , csak a szemem káprázik , amikor megpillantottam az egyre gyorsabban felém közeledő barátomat . Rövidesen én is rohanni kezdtem felé , majd  határtalan örömöt érezve vetettem magam a karjaiba .
- Kölyööök ! Annyira nagyon hiányoztál ! - pusziltam össze-vissza . Pördült még velem néhányat , majd óvatosan lerakott a földre .
- Gaby , te ... - mustrált végig tüzetesen - Te egyszerűen sugárzol !
- Jaj , Seb ne túlozz !
- Te meg ne szerénykedj .
Válaszul újra megpusziltam , miközben megérkezett Gerard is a hátunk mögé , ideje volt hát bemutatnom őket egymásnak .
-Hát akkor Gerard , ő itt Seb . Seb , ő Geri . - mutogattam egyik srácról a másikra , amíg ők egymás kezét rázogatták vigyorogva .
- Mit szóltok , indulhatunk ? Még van egy kis időm a boxban maradni ...
- Menjetek csak srácok , úgyis van mit megbeszélnetek gondolom . Majd követlek , előbb leparkolom a kocsit valami normális helyre .- hagyott ott bennünket Geri.

Átölelte a derekamat , én is az övét s így léptünk be kis zuga ajtaján , majd ledobtuk magunkat a kanapéra .
- Na és mesélj , hogy bírod Bojan nélkül ? - tért a lényegre .
- Hát lehetne rosszabb is ...
- Nocsak ! - kapta fel a fejét - Hogy érted ezt ?
- A többiek annyit sürögnek - forognak körülöttem , hogy szinte gondolkodni sem tudok ilyeneken . Persze hiányzik nagyon , de nem ezen agyalok egész nap.Tudod , nem vagyok benne biztos , hogy azt érzem , amit kellene ...- fúrtam bele a vállam az arcába .
- Gaby , nem könnyű , amit most átélsz . Érthető , hogy kicsit bizonytalan vagy . És én tudom , hogy szereted őt . - rövid ideig hallgattunk , Seb törte meg a csendet . - Viszont érdekes , legalábbis számomra az a légkör , ami téged és Gerardot körbevesz .
- Miről beszélsz ? - ültem fel most már én is , hogy ránézhessek .
- Nem is tudom , olyan természetesek vagytok együtt . Egyszerűen jól mutattok egymás mellett.
- Figyelj , neki is barátnője van , én pedig jelen pillanatban nem tudom elképzelni az életemet Bojan nélkül.
- És Nélküle el tudnád? Gerard nélkül .
- Hogyan ? Hogy jön ez ide ? - emelkedett meg a hangom néhány oktávval . A várva várt választ azonban nem kaphattam meg , mivel Sebi személyi edzője nyitott be , s felszólította , hogy ideje készülni , mert 1 óra múlva rajthoz állnak .Akaratlanul is , de el kellett búcsúznunk egymástól , ugyanakkor mindketten tudtuk , hogy ennek a beszélgetésnek lesz még folytatása..

Nagy nehezen Gerivel egymásra találtunk s megkerestük a helyeinket. Innen néztük végig a futamot , szinte meg sem moccantunk . Seb brillírozott , ezen kívül semmi említésre méltó nem történt .  Szűken foglaltam össze a lényeget , de tényleg sima győzelem volt , barátomnak nem akadt üldözője a mezőnyben , így a végén boldogan mutogathatott az ég felé a pódium legfelső fokáról .
Az interjúk lejárta után a bejárat előtt vártunk rá , ugyanis abban maradtunk , hogy együtt ebédelünk valahol , még mielőtt visszaindulnánk.  Seb éppen megérkezett , amikor megszólalt a telefonom. Cesc hívott , gondoltam Bojannal kapcsolatban akar valamit mondani , ezért gyorsan fogadtam a hívást.
- Halo . Szia Gaby !
- Hola Cesc !
- Most ne haragudj , ha túl sok kérdés lesz egyszerre , de mi van Stellával ? Hogy van ? És meddig tartják bent a kórházban ?
Az utolsó szó hallatán minden erő kiment az egész testemből , s közben az ájulás kerülgetett . Arra sem emlékszem miként kerültem a kocsiba . Csak annyi rémlik , hogy Seb megpuszil , elköszön , mi pedig száguldunk vissza ezerrel Barcelona felé...

31 . FEJEZET

Fáradtan , nyúzottan ébredtem másnap reggel . Nem is csoda , hiszen egész éjjel bolyongtam , hol szó szerint , hol pedig csak gondolatban . Minden esetre aludni nem tudtam , viszont az ágyból sem volt kedvem kikelni . Nem akartam látni senkit , nem akartam beszélni senkivel , sőt azt sem szerettem volna , hogy bárki is meghallgasson . Rossz állapotomban egyedüllétre vágytam , ezért reggelizni sem mentem le a többiekkel . Aggódó pillantásokat küldtek felém , viszont sikeresen megnyugtattam mindenkit , hogy csak egy kis migrénnel küzködöm . Egymagamban csak feküdtem a széles francia ágyon , Bojan fekheje még ki sem hűlt jó formán , az én eszem pedig már máson járt.

Meguntam az ágyban való hempergést , a konyha felé indultam , hogy bedobjak valami innivalót .Elsétáltam a TV előtt nagy nyugodtan , majd hirtelen visszaléptem , amikor megakadt a szemem a hifin . Most már rájöttem , hogy mire van szükségem : egy kis zenére . Miután valahogyan ráleltem a távirányítóra , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt maximumra . A dal pontosan jellemezte aktuális kedélyállapotomat , át tudtam érezni minden egyes momentumát . Teljes tanácstalanságban szenvedtem , lézengve értem el a hűtőszekrény ajtaját,amikor megpillantottam a bárszekrényből még tegnap este előkerült vodkás üveget . Nem gondolkodtam sokat ,  lecsavartam a kupakot és röviden meghúztam , majd lecsaptam az asztalra a szinte üres üvget . Méregerős volt , majd szétszaggatta a nyelőcsövemet , mintha szögesdrótot nyelnék , olyan érzésem volt . Aztán jött még egy következő , meg talán még egy korty . Sétáltam körbe a lakásban , csak pörögtem - pörögtem  . Különösen megérintett ez a dal , a csodálatos és egyedi előadásmód miatt még jobban át tudtam érezni a lényeget . Tökéletesen kifejezte az érzéseimet , vívódásomat a két srác között , akiknek sikerült a szakadék szélére taszítaniuk engem . Teljesen beleszédültem , most már én is énekeltem , hangosan , amennyire csak tudtam . Rengeteg feszültség szabadult fel belőlem , belefáradtam már ebbe a kavarodásba . Megnyugtatott , hogy végre szabadon kiadhattam magamból a keserűséget  , fáradtságot , tanácstalanságot , valamint a csalódottságot. Sok minden gyűlt össze az utóbbi időben .
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató  dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella  ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok  nyugi .  - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni .  - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem .  Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi  rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !

Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan  engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák .  Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla .  Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet  , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára -  ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már  Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .


Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .

Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '

Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket .  Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .

Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .

- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .

Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és  egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom !  De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !

Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !

Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !