42.FEJEZET

Na hát újra itt vagyok, elnézést a késésért, de sok az olvasgatnivalóm mostanában :D Köszönöm a véleményeket, igyekszem viszonozni őket mihamarabb. Puszi, G.

Semmi sem jobb érzés annál, mint fülig érő mosollyal ébredni. Annál már csak az felemelőbb, amikor egész napra megmarad a féktelen jókedv. Rég volt már olyan csodálatos ébrdésem. Habár meglehetősen korai volt még az idő, én már nevetve nyüstöltem újdonsült barátom mellett. Puszilgattam, simogattam, egyszerűen képtelen voltam békén hagyni őt. Talán estig ki sem keltünk volna az ágyból, de hát szólított a kötelesség, be kellett mennem az egyetemre(KATT IDE!), egyrészt azért, hogy a vizsgák pontos indőpontja és helyszíne miatt érdeklődjek, valamint, hogy leadjam a visszajelzést bállal kapcsolatban, amit az egyetem épületében szervezett a végzősök számára a vezetőség. Feltétlenül be kellett jelentenünk, hogy megyünk-e, valamint azt, hogy hány személyre tartsanak fenn helyet. Boldogan sétáltam be, és a hírdetőtáblát bogarásztam. Hatalmas megnyugvással konstatáltam, hogy még egy hetem van készülni mindenre.
A recepció felé vettem az irányt, miközben a két személyre szóló meghívó után kutattam a táskámban. Az adatok begépelése kicsit lassabban ment a tervezettnél. Unottan könyököltem a pultnál, miközben jobbra-balra tekintgettem. Még szabályosan visszakaptam a fejem, amikor egy ismerős arc pillantott vissza rám. Szomorkás mosollyan intett felém, de én szigorúan tartottam magam ahhoz, hogy érdektelenséget tettetek.
Amikor a mellettem levő sorban felszabadult egy hely, azonnal fogott a lehetőségen és közelebb férkőzött hozzám. Nem tudtam megállni, hogy ne vonjam kérdőre.
- Mit keresel te itt, Bojan?- vontam össze unottan a szemöldökömet.
- Attól, hogy idén még nem fejeztem be a tanévet a szokásos időben, még hivatalos vagyok bálra.
- Remek...- bámultam mgam elé a falra koncentrálva. A mellettem levő minden eszközt bevetve igyekezett megfejteni, hogy vajon hány meghívót tartok a kezemben, és kinek a neve szerepel a másodikon. Szándékosan helyeztem úgy, hogy tisztán láthassa ki lesz a párom. Amikor nagy nehezen kibetűzte a nem túl bonyolult nevet szomorúan nézett maga elé.
- Ketten kellene jönnünk. Teljesen biztos vagyok benne, hogy mi lennénk a nyerő páros.
- Na látod, én már sokkal kevésbé merészkednék a helyedben az ilyen kejelntésekkel... Szerintem nekünk úgy a legjobb, ha minél nagyobb távolságra vagyunk egymástól.- fogalmaztam meg az egyszerű, hideg választ.- És amint látom te sem leszel magányos nélkülem.- böktem a pulton heverő elegáns díszítésű papír darab felé, amin Blanca nevét véltem felfedezni.
Enyhe szégyent véltem felfedezni a kisfiús arcon.
- Nos, azt hiszem semmi értelme folytatni ezt a beszélgetést... Látjuk egymást majd a bálon.- dobtam oda megvetően, majd a lehető leghetykébben vonultam ki az épületből, anélkül, hogy egyáltalán egy pillantást is vetettem volna rá.

Amíg a villamoson ültem, gondoltam felhívom kicsit Stellát, hogy elmondjam neki a nagy hírt.
- Gabiiiii. Mond, hogy összejötetteteeeeek!
- Iiiiiiiiiiii.- engedtem ki magamból a féktelen örömöt, meglehetősen furcsa hangokat imitálva. Miután lehiggadtam, meglepődve konstatáltam, hogy az egész tömeg engem bámult. De nem érdekelt, hiszen okkal voltam ennyire boldog és felszabadult.- Már meglállapodtunk, hogy a vizsgák után összeköltözünk, úgyhogy hamarosan megszabadultok tőlem.
- Rég nem örültem így valaminek! Mármint nem úgy értem, tudod, hogy nálunk mindig van egy szobád, de azért vele mégis máás. Meglátod, minden tökéletes lesz!- bátorított.
- Hát remélem is! Arrafele mi újság?
- Nem régen keltünk, David éppen kávét főz. Még nem tudom, hogyan sikerül majd megvalósítani, de ma mindenképpen szeretnék bemenni a suliba. Mit hallottál arról a hírhedt bálról?
- Most voltam bent, gondoltam, hogy beviszem a ti meghívóitokat is, de nem lehet, csak személyesen. Amúgy ennyi az egész, csak leadod őket.
- És még valami infód esetleg, hogy miben áll ez az egész tulajdonképpen?
- Montserrattól kérdezősködtem. Azt mondta, hogy ilyenkor mindenki felveszi a nagyestélyiét és a frakkját, szóval nekünk is valami extával kell előrukkolnuk.
- Juuuj, szuper. Azt hiszem felhívom anyát, hogy küldje el azt a szép lila ruhát. Tudod, amit még a nagyi turbózott fel kicsit tavaly.
- Bárcsak nekem is lenne egy ilyen szuper-nagyim... Azt hiszem vennem kell valami újat, nincs más választásom... Mégsem jelenhetek meg egy krumplis zsákban... Jut eszembe, összefutottam Bojannal is.
- Huh... és?
- Semmi különös. Felhozta a szokásos 'együtt kellenne lennünk' dumát, amire persze én már nem igazán vagyok vevő. Meg amúgy is, ki sem találnád kivel jön a buliba....
- Csak nem... Blanca?- röhögött fel gúnyosan.
- Úgy bizony. De tudod, már abszolút nem hat meg, hogy mit és hogyan tesz. Én boldog vagyok, tehát összpontosítsunk csak a nagy eseményre.
- Egy nem ide vágó kérdésem lenne,de tuuuudom, hogy te nem haragszol érte. Úgy hallottam Geri kézbe vette a saját bulink szervezését. Nos, hogy áll? Utánanéznél kicsit, nehogy megfeledkezzen róla?
- Rendben, rákérdezek, habár szerintem nagyjából már megvannak a dolgok, mert nagyon szöszmötölt valamit tegnap telefonon.
- Azért csak kérdezd meg, mert a ti kettőtök memóriájában sosem lehet eléggé megbízni.
- Hát... most sajnos igazat kell adnom. Na de mit szólsz, eljönne Geri velem ruhát keresgélni?
- Viccelsz? Nem hogy elmenne, még ha azt kívánnád nélküled is megvenné, csak hogy a kedvedre tegyen.
- Azt hiszem ma felvetem neki az ötletet, úgyis holnaptól kezdődik a rohangászás, nem sűrűn lesz majd rá idő. Akkor később beszélnünk. Kívánj szerencsét, hogy találjak valami szépet.
- Szórítok, hívj, amint hazaértek! Puszii.
- Puszi, Stella.

Elég gyorsan megérkeztem, de a szívem továbbra is sajgott az én kicsi Jukeom után...
Sűrű csönd uralkodott a hatalmas házban, azt hittem Gerard még mindig odafent lustálkodik. Amikor azonban egy szál törülközőben, haját hanyagul törölgetve elősétált, majdnem összecsuklottam ott helyben. Egyszerűen nem tudtam hozzászokni ehhez a látványhoz, és a tudathoz, hogy ő mostantól az enyém.  Lábujjhelyre emelkedtem, nyomtam egy puszit az arcára, de természetesen ő ezzel nem elégedett meg, miért is tette volna a kis mohó?? Szerencsére a legközelebbi szoba egy ajtónyira volt, máskülönben minden bizonnyal a padlón kötünk ki rövidesen.

Egy pillanatra szundítottam el csak, ő máris megszökött. Csörömpölést hallottam a földszint felől.
- Bezzeg Stellának ágyba viszik a kávéééét!- reklamáltam hisztis hangnemben.
- Kincsem, van valami gond?- állított be hirtelen hatalmas, büszke vigyorral, két csészével egyensúlyozva. Küldtem egy puszit, majd gyorsan kikaptam a sajátomat a kezéből, és visszabújtam a takaró alá. Ő is követett engem, és rövidesen kialakult már egy túlontúl idilli helyzet. Meg kellett törnöm a csendet, hiszen eszembejutott Stella kérése, és biztos voltam benne, ha most nem hajtom végre, akkor feledésbe merül az egész.
- Kérdezhetek valamit?- bújtam közelebb hozzá.- Ugye nem feledkeztél meg a buliról?
- Gabriella Rossi, hogy feltételezhetsz rólam ilyent?- nézett rám tettetett sértődöttséggel.- Ha úgy akarnád, akár már holnap készen állna minden. Tudod a néni néniek az ügynökségtől úgy tűnt kifejezetten bejön a két szép szemem.- vigyorgott büszkén, sőt kajánul.
- Geri, nem ér, hogy mindig visszaélsz az ismertségeddel és a... azzal az átkozottul igéző kisugárzásoddal.- csípkedtem meg az arcát.
- Nem tehetek róla, hogy ennyire szeretnek az emberek.- öltötte ki a nyelvét.
- Beképzelt kis disznó...- túrtam bele a megszokottnál kicsit hosszabb hajába.- Mit szólnál, ha ma elugranánk vásárolgatni? Nincs semmi használható ruhám erre az flancos alkalomra,és.... mégis csak végzős vagyok!
- És mégis hogyan kellene elképzelnem ezt a bált? Mert lassan kezdem azt hinni, hogy ideje beszerezni egy frakkot.- forgatta gúnyosan a szemeit.
- Nagyon is jól gondolod. Ne már Geri, egy kicsit erőltesd meg magad légyszi, azt akarom, hogy mindenki irigyeljen.- vigyorogtam követelőzően.
- Ebben az esetben mindketten ugyan azt szeretnénk. Azt hiszem indulhatunk is...- csókolt meg, majd besétált a fürdőbe, én pedig csak feküdtem ott és mosolyogtam, mint egy eszelős.

Meglepően rövid idő alatt mindketten készen álltunk indulásra. Minden feltűnés nélkül róttuk az üzleteket. Gerard gyorsan túltette magát a problémán, ugyanis a szokásos helyről választott magának egy fantasztikus fekete- barna kombinációjú szettet, így már csak az én ügyes- bajos keresgélésem maradt hátra. Nem akartam túlságosan elvetni a súlykot, ezért megtiltottam Gerinek, hogy olyan helyre vigyen, ahol az árak kétezer Eurónál kezdődtek. Csak egy szép ruhát akartam, minél kisebb költségvetésből. Igazán lassan ment az egész, mivel páromat folyton ki kellett toloncolnom a fülkéből, mielőtt még elfajultak volna a dolgok,és kirúgott volna bennünket az amúgy igencsak szívélyes és aranyos idős hölgy. Nagyon nehezen tudtam megértetni vele, hogy ha jót akar hazáig palástolnia kell féktelen vágyait.
Úgy másfél, örökkévalóságnak tűnő óra után végre kiszabadultunk, boldogan és még annál is éhesebben rohantunk hazafele, a hátsóülésen a gyönyörű csokoládészínű ruhacsodával. Most már teljes nyugalommal várhattam az utolsó egyetemi bálomat.

Dííííííj :D

 

Huuh, hogyan is kezdjem? Először is nagyon- nagyon szépen köszönöm Klausznak az oldal első díját! Igazán jól esett, nagyon kedves tőled :)

Szabályok:

1. Köszönd meg!

2. Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottaid is is lássák, és ismerjék meg őket.

3. Rakd ki a képet a blogodra!

4. Add tovább a díjat öt embernek!

5. Írj magadról vagy a történetedről/főhősödről 5 dolgot!

Nos, akkor jöjjön az 5 dolog :D

1. Egészen kis korom óta érdekel a foci, első emlékem a 2002-es Világbajnokságról van, vicces visszagondolni, ahogyan végig ott gubbasztottam alig 7 évesen a TV előtt apukámmal, és megállás nélkül kérdezősködtem, mert mindent érteni és mindenkit név szerint ismerni akartam. Az igazi áttörést azonban a 2008-as EB hozta.

2. Legnagyobb álmom, hogy utazgathassak a világon mindenfelé, és ismerkedhessek a különböző kultúrákkal.

3. Talán kiderült már, a kedvenc focistám Gerard Piqué, mert szerintem a védők munkája a legcsodálatraméltóbb, ennek ellenére sokszor senki sem emeli ki, hogy nélkülük sehol sem lenne egy csapat, mivel általában azoké a dicsőség, akik gólt rúgnak., pedig egy csapatban mindenki egyformán nélkülözhetetlen.

4. Első számú Harry Potter-fan vagyok, mivel ez a könyv- és filmsorozat kísérte végig az egész gyerekkoromat, sosem fogom elfeledni az első, valamint hosszú évek múlva az utolsó alkalmat, amikor a kezembe vettem a könyvet.

5. Imádom a sorozatokat, töretlen kedvenc a Vámpírnaplók lassacskán már 2 éve, de ez mellet még rengeteg van amit követek, követtem; mondhatni mindet, ami jó :D


Akiknek tovább adom:
1. Whitney- az új történeted első fejezetét meg bevezetőjét elolvasva nagyon érdekel a folytatás(minél hamarabb, ha lehetséges :D), úgy gondolom teljesen megérdemled a díjat :)
2.Klausz- tőled kaptam az első díjam, és ha még ez sem lenne elég, a Life's too short is nagy kedvencemmé vált rövid idő alatt :D szóval várom a további bonyodalmakat éééés éljen a közös kedvenc, David :D
3. Deveczke- szereted a zenét, focit és Forma1-et, ami kb. megegyezik az én érdeklődési körömmel. A napokban fogtam hozzá a történetedhez, de máris túl gyorsan haladok...:D
4. Eve- már az elejétől fogva követem a storyt, és mivel a kedvenceimmel variálsz, ezért mindig naaaagyon várom az új részt. Gyorsaaan :D
5.Vervain- szóval ez az egyetlen VD fic, amit követek, habár igaz, még van egy kis lemaradásom, de jól haladok, mivel egyszerűen imádom, ahogyan írsz és alakítod a szereplők jellemét. Csak így tovább! :)


Pénteken várható az új rész, puszi mindenkinek! G.