29 . FEJEZET

Sziasztoook ! Nos , egy hét után ismét jelentkezem az új résszel . Nagyon nehezen született meg , de mindenképpen szerettem volna frissíteni . Elnézést kérek az esetleges elgépelések miatt , de nagyon beteg és fáradt vagyok. Remélem nem lett túlságosan  összecsapott , azért igyekeztem odafigyelni . Várom a reakciókat . Puszi ! :)


Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .

Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk ,  a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul .  Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája  ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?

Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .

Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .

- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna  egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.

- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal  gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és  minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.

Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.

Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden  tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket  a kisgyerekeket .

-          - Áhh , hozzá szoktam már ! – legyintettem – Habár az egyik alapember még hiányzik . De nem sokáig , nézd , már itt is vannak . – lelkendeztem , amikor megláttam a leforduló ismerős autót , amiből Stella integetett hevesen , David pedig már röhögött , amikor meglátta barátait. Mi lesz még ebből ?

- Sziasztok csajook !- csatlakozott Stella is vidáman . - Hogy vagy Carla ? Rég nem láttalak ! - ölelte át .

- Hmm .. fogjuk rá , hogy jól voltam , amíg le nem fárasztott agyilag a  Barcás különítmény - panaszkodott.

- Szóval elemükben vannak a fiúk ! - állapította meg legjobb barátnőm is . - Ha gondolod átjöhetsz hozzánk , van elég hely ! - csábítgatta .

- Azt hiszem kibírom még azt a két órát , mert még a végén megsértődnek rám , hogy nem kérek a favicceikből. 

- Lányoook , beszállás , ideje indulni , mert mára még be van tervezve egy kiadós síelés is ! - terelgettek vissza bennünket a kocsikba , majd útnak indultunk .

- Úgy örülök , hogy mind együtt leszünk ! - örömködött barátom .

- Én is , rég volt már együtt úgy igazán a csapat.  - válaszoltam kicsit egyhangúan , mivel rögtön eszembe jutott a távozása.

- Na úgy saccolom , hogy mindjárt odaérünk , szóval öltözködj, sapkát , sálat , kesztyűt fel , mert szükség lesz rá !

Készülődni kezdtem , és igazából nagyon fura volt , hiszen havat utoljára azt hiszem Németországban láttam , az pedig már jó régen volt . Izgatottam léptem ki , csodálatos  volt újra érezni a talpam alatt a friss havat .  Halk ropogása kellemes érzéssel töltött el , s automatikusan elmosolyodtam , megfeledkezve minden bajról . Szállingóztak a pihe - puha pelyhek , én pedig újra boldognak éreztem magam , s most már tudtam , nem szabad keseregni , a dolgok úgy is megoldódnak maguktól egy idő után .Ezzel le is zártam magamban a témát egyelőre és sikeresen megfeledkeztem az egészről .Szorosan Bojanhoz bújtam és gyengéden megcsókoltam , mire befutottak a többiek is . Azon már nem is csodálkoztam , hogy Gerard első dolga az volt , hogy ledobta magát a hóba és kapálózva egy mutáns hóangyalt formált , de nagyon aranyos volt , ahogy beleélte magát a dolgokba.

Kis faházikót béreltünk , hogy minél valósághűbb legyen az egész . A négy szoba bőven elegendő volt mindannyiunk számára .Miután sikeresen elfoglaltuk lakhelyünket , átöltöztünk a sielős cuccainkba és beleéltük magunkat a téli időjárásba , a sípálya felé indultunk. 

Kezdőnek mondhattam magam , hiszen nem sok alkalmam adódott a téli sportok gyakorlására . Sajnálatosan Bojan sem volt a helyzet magaslatán , így az első lesiklásomat mindenképpen Gerard , a szakember akarta felügyelni , annak érdekében , hogy törött végtagok nélkül megússzam  . Valahogy kételkedtem az egészben , de végül beszálltam vele a felvonóba. Hát bár ne tettem volna ! Persze gondolkodni időközben elfelejtettem , így gyanútlanul álldogáltam , miközben az egész fülke döcögni kezdett , én pedig egyre rémülteb lettem . Rángott még egyet – kettőt , majd nyikorogva megállt  , vele együtt pedig majdnem az ütő is bennem. Miért is történt volna másként ? Leperegtek előttem a lehetőségek , és őszintén elborzadtam . Hol olaszul , hol pedig spanyolul szitkozódtam , minden esetre jól kevertem a kettőt , ötletem azonban egy sem volt , hogy mit kellene tennünk .Ijesztő volt arra gondolni , hogy  itt állok Gerarddal , kb. 500 méter magasban  , egy néhány négyzetmétres zárt helyiségben . Talán életemben először és utoljára bántam , hogy Nuria mégsem jött velünk . Akkor minden bizonnyal ez elkerülhető lett volna . De hiába , én hoztam a szokásos  formámat ...

28 . FEJEZET

Időközben felismertem a latinos ritmusokról a zeneszámot , amit éppenséggel Marco Brava barátom zengett előszeretettel az ablakunk alatt . Olyan kis elesetten szédelgett ott , hogy megesett rajta a szívem . A lehető leggyorsabban odarohantam hozzá , és próbáltam lecsillapítani szűnni nem akaró dalolhatnékát .  Közben szemet szúrt nekem az üres vodkás üveg , melyet bal kezében szorongatott , mintha az élete függne tőle . Nem volt valami bizalomgerjesztő látvány , részegen , egy üres piás üveggel hadonászva . Először is elkoboztam tőle az említett tárgyat , még mielőtt nagyobb kárt tett volna magában , majd próbáltam leültetni a földre , hogy beszélhessek kicsit vele. Kihívásnak ígérkezett , mivel erősen illuminált állapotban volt .

- Marco ! Marco ! - pofozgattam óvatosan , de közben a nevetést sem tudtam megfékezni .

- I'm still your maaan , I'm your man ! - dudorászott tovább . - Ne nevess , Campanello , épp szerenádot adok ! - vigyorgott bódultan .

- Cssssssss , csendesebben , még mielőtt kihajítanak innen az egészünket !- dorgáltam meg , de látszólag ez semmit sem ért.

- Gaby , mondd , miért nem kellek én egyetlen nőnek sem ? - az imént látott széles vigyora már eltűnt az arcáról , a tekintete ehelyett tele volt keserűséggel. A hangulatingadozása lassacskán már egy terhes nőéhez hasonlított. 

- Hülyeségeket beszélsz ... Már hogyne kellenél ? Fél Livorno érted esedezik ... - igyekeztem megvigasztalni , de nem lódítottam , mert ez tényleg így is volt . Marcot mindenki a legnagyobb nőcsábászként ismerte odahaza . Sejtettem már , hogy komoly a probléma , mivel ő sosem panaszkodhatott ezen a téren : azt kapott meg , akit éppen csak akart , a visszautasítás pedig számára ismeretlen fogalom volt . Úgy látszik , hogy csak eddig.

- Igen ? És akkor mivel magyarázod azt , hogy a Bojan ingében ücsörögsz mellettem egy vad szeretkezés után ? Régen még én voltam az első számú csábítód... Mellesleg az enyém sokkal jobban állt neked ! - jegyezte meg cinikusan , de a lényeg csak most következett -  És ki tudja , Nadia is kinek az oldalán aludt el ?

- Nadia ? Ki ez a csaj  és mivel váltotta ki ezt belőled ? - a velem kapcsolatos rész elkerülte a figyelmemet , hiszen tudtam , ezt csak azért hozta fel , hogy bűntudatot keltsen bennem , és ne csak ő , hanem én is szarul érezzem magam . Nincs mit tenni , neki is meg kell tanulnia veszíteni.

-Átkozott nőszemély ... mind azok vagytok ! - gesztikulált ijesztően , miközben már arra vártam , hogy véletlenül mikor sikerül jól képen törölnie a szabad kezével .

- Most megpróbállak nem lecsapni , amiért a gyengébbik nemet kritizálod . De hagyjuk a saját harcunkat , inkább beszélj erről a Nadiaról. 

- Na ide figyelj ! Voltál már szerelmes ? Ja , éppen az vagy ! - magyarázott kábán , engem pedig nagyon aggasztott , hogy ilyen állapotban van . - Na szóval , nem te vagy az egyedüli ! Jól van na , ne nézz ilyen öntelten és büszkén , igen Marco Brava szerelmes , és te ezt már előre megmondtad , hogy valamikor be fog következni .  Nyertél ez ügyben , remélem boldoggá tesz ... - tényleg örültem ennek, éppen itt vlt mr ennek az ideje. -Szóóval mikor már be akartam vallani neki , hogy imádom őt , és bármit megtennék érte , faképnél hagyott ... azzal az olcsó dumával , hogy nem törődök vele eleget ! De hiszen szeretem ! Kell ennél több ? Ja , hogy nem vagyok dollármilliomos ... na az már más tál tészta ! 

- Ugyan , Marco , ez mit sem számít ! - csattantam fel . - Brava , nézz rám ! - simítottam végig az arcán . - Nézz ide ! Elmondtad végül Nadianak , hogy szereted ?

Keserűen , cinikusan hördült fel . Ritkán lehetett őt ilyen kétségbeesett állapotban elkapni . Ilyenkor mindig annyira érzékeny és esetlen volt , mint egy kisfiú . Komolyan szerethette ezt a csajt .

- Miért tettem volna ... ? Úgyis lelépett ... Mert nem törődtem vele eleget ... - formált idézőjeleket ujjaiból és próbálta utánozni állítólagos szerelme hangját.

- Hé , nem biztos , hogy mindenkinél beválik , ha a macsót játszod ! Ha igazán oda vagy érte , meg kell nyílnod előtte , hogy láthassa , te is tudsz érzékeny és sebezhető lenni , s nem csak egyoldalú a törődése   . A csajok néha nagyon túlmisztifikálják a dolgokat,pedig csak pár visszajelzésre lenne szükségük ! Egy kapcsolatban pedig nem elég szenvedélyes szeretőnek lenni , egy igazi hosszú távon működő , szerelmen alapuló kapcsolathoz ennél sokkal - sokkal több kell !- próbáltam kicsit megértetni vele , hogyan is működnek a dolgok . - De higgy nekem , és most az egyszer tedd félre a büszkeséged ! Meglátod , megéri !

- Nincs miért élnem Gaby ... nélküle legalábbis ... - kesergett világfájdalommal az arcán .

- Éppen erről van szó ! Adj értelmet az életnek ! Marco , ez a dal nem nekem kellene szóljon , bármennyire is jól állt és tetszett ! - próbáltam bátorítani . - Nadia vár rád . A igaz szerelem nem múlik el egykönnyen , de inkább igyekezz megmagyarázni neki a dolgokat , még mielőtt nagy elkeseredésében más karjaiban keresi a vigaszt!

- Hjaj... Bárcsak olyan boldog lehetnék valaha , mint te Bojan oldalán ... Csak úgy sugárzol . Lehet kiröhögsz , de még féltékeny is voltam ma este . - mosolyodott el szomorkásan.  

- Tudom , hogy féltékeny voltál...- öltöttem rá nyelvet pajkosan - De azt ajánlom , hogy most ne velem foglalkozz ! - dorgáltam humorosan -  Keresd meg azt a lányt , és azonnal mondd el neki , amit érzel ! Na jó ... ne épp azonnal . Aludj egy nagyot és minden rendben lesz !

- Mi van ha már rég elfelejtett ?

- Ajjaj , téged aztán nem könnyű elfelejteni ... - reméltem , hogy az alkohol hatására mindezeket holnapra elfelejti , mert ellenkező esetben hatalmas önbizalma már veszélyes hatással lenne rá . - És különben is , ha már túl tette magát rajtad ... akkor miért itt siránkozol és nem valami diszkóban szédíted a csajokat? Hol van a régi Márco Brava ?

- Azt mondod , keressem meg? - kapta fel a fejét.

- Pontosan. Holnap az legyen az első dolgod . De most , szépen hívunk neked egy taxit ...

- Minek ? Hiszen itt a kocsim ! -szakított félbe .

- Szerinted teljesen elment az eszem , és hagylak ilyen részegen vezetni ? Felejtsd el szépen !

Tárcsáztam egy taxi társaság számát , s reméltem , hogy mi hamarabb megérkezik a kocsi , mert hát ... hogy is fogalmazzak szebben ? Nem igazán volt melegem , a lenge ing alatti fehérnemű pedig mit sem javított állapotomon .
Szerencsére nem tartott sokáig . A megtört nőcsábászt valahogyan felsegítettem a földről , s karonfogva vezettem az autóig .

- Mikor lettél te ekkora szakértő ?- fordult felém csodálkozva .
- Hmm... Tudok ezt azt mi ? - büszkélkedtem .
- Akár egy szakember ! Köszönök szépen ... mindent ! - fogta meg a kezem .

- Ugyan már ... nincs mit ! Örülök , hogy észhez térítettelek .

- Ha nem találkoznánk többet , mert feltételezem hamarosan visszamentek Barcelonába , tudd , hogy nagyon hálás vagyok neked , és örülök , hogy boldog vagy ... igazán ! Különleges ember vagy , Bojan igencsak szerencsésnek mondhatja magát! . - fejezte be mondandóját , félig a taxiban ülve.

- Vigyázz magadra Marco , és sok szerencsét ! - köszöntem el pironkodva a dícsérő szavak hallatán . Jól esett tudni , hogy ilyen kép él benne rólam.

- Viszlát Gaby ! - integetett az ablakhoz tapasztva kezét . Küldtem felé egy puszit , majd egybeolvadván a sötétséggel , szem elől vesztettem őt . 

Miután túl voltam a párkapcsolati tanácsadáson , alig vártam , hogy vissza bújhassak Bojan mellé végre . Megpróbáltam a lehető legcsendesebben átvergődni magam az egész mindenségen , persze sikertelenül , de ma este ez kimerült abban , hogy valamelyik bőröndbe sikerült erőteljesen belerúgnom , majd becsusszantam a takaró alá , szerelmem karjai közé .

- Végre visszajöttél ... hiányoztál már ... Azt hittem a kertben alszol a dalos pacsirtával.- formálta a szavakat félálomban .

- Eszembe sem jutott , mindenen átgázolva rohantam vissza hozzád ! De most inkább aludjunk , mindjárt reggel van . - hunytam le én is szemeimet végre .

A másnap reggel valahogy kimaradt , mert körülbelül tizenkét óra fele sikerült kikászálódni az ágyból. Hiába , ki kellett pihenni az igencsak eseménydús napot .
Már javában ebédeltünk , amikor a drága Bojan még félálomban eszmélt fel , hogy kimaradt neki valami .
- Amúgy ki volt az az őrült , aki Iglesiasnak érezte magát az éjjel ?
- Marco , tudod , a pincérfiú . Hát ne tudd meg , hogy milyen kétségbeesett volt .
- Csak nem vissza akart szerezni magának? - méregetett gyanúsan .
- Hm... - gondolkodtam el kicsit hosszasabban , hogy bosszantsam . - Nem egészen . Szegénykém teljesen belezavarodott már a nőügyibe. Itt volt az ideje , hogy végre szerelmes is legyen , ne csak a kalandokon járjon az esze .
- És hogy jössz te a képbe ?
- Igazából még én sem tudom , mi vezette őt ide ... De hidd el , szivem , megnyugodhatsz , biztosan nem a visszahódításom volt a cél . Ha az is lett volna , nem vagyok vevő az ilyesmire , mivel itt vagy nekem TE . - mutattam felé -   Na de visszatérve Marcora , adtam neki egy kis útbaigazítást , remélem nem csinál hülyeséget .
- Mindenesetre , nem volt nekem túlzottan szimpatikus ez a srác ... Nem értem mit láttál benne ... - idegesített , hogy a fél rokonságom után már ő is ezzel jött.
- Csak nem vetélytársnak érezted őt? - próbáltam húzogatni , sunyin mosolyogva.
- Hát nem tudom ... De gyanús egy fickó volt , az holtbiztos , örülök , hogy nem ólálkodik többet a közeledben .
- Jaj , micsoda megfogalmazás Bojaaan - nevettem hangosan . - Amúgy hidd el ártalmatlan !

Nem feszegettem tovább a témát , inkább más , kevésbé derűs dolgok felől érdeklődtem .
- És mikor kell elutaznod ,  már tudod ?
- Pontosan még nem ... talán május végén . De Kicsi , kérlek , ne rágódj még ezen , rengeted időnk van addig!
- Persze ... - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra , de elég nehezen ment , belegondolva arra , hogy mi vár majd ránk . Mi lesz a szülinapomal ... ? És a diplomaosztó ... ? Tudtam , nem olyan nagy távolság ez , bármikor repülőre ülhet , de ez nem mehet állandóan , mert valószínűleg rengeteg dolga akad neki majd ott , nekem meg itt. Mindenesetre egyáltalán nem vidított fel az , ha erre gondoltam ... sőt a lehető legjobban lehangolt. Viszont egyrészt igaza is volt , hiszen majd ráérek akkor ezen gondolkodni . Addig kell élvezni az együttlétet , amíg lehet .

Ebéd után már elkezdtünk szedelőzködni , hiszen a Barcelonába induló repülő nem szállhatott fel nélkülünk . Annyira jól telt ez a kis idő , hogy semmi kedvem nem volt visszamenni . Imádtam ezt az egész várost , s biztos voltam benne , hogy ide még vissza fogok térni egy napon .  De egyelőre Katalóniába hívott a kötelesség , így nem volt sok választás .

Közlemény

Sziasztoook ! :D Először is elnézést , de a héten nem tudok frisset hozni . Szombaton viszont szinte biztos , hogy jövök az új résszel , nézzetek majd fel :) Sajnos a suli kicsit húzósabb , mint amire emlékeztem . Hiába , hosszú volt a nyár !
Igyekszem majd heti 1-2 fejezettel , ha jobban belerázódok a dolgokba , de egyelőre még nem igazán megy , túl korai a kelés , írni viszont leginkább késő este tudok , szóval még össze kell egyeztetnem a dolgokat . Minden esetre , heti 1 részt biztosan tudok ígérni .Igyekszem összekapni magam . Addig is legyetek jók , szombaton jelentkezem !

Puszi , G.

27 . FEJEZET

Marco

Meglepetésként ért a régi ismerős felbukkanása , alig tudtam megszólalni , s ha össze is jött  , valami nagy marhaságot sikerült kinyögnöm .

- Hogy kerülsz te ide ? - hangzott el a buta kérdés .

- Hát , amint látod dolgozom . - mutatta fel a kezében levő eszközöket .

- Nem hiszem el , hogy itt is megtaláljuk egymást ... - röhögtem fel cinikusan zavaromban .

- Nocsak , régen azért jobban örültél nekem !

- Oly rég volt , hogy talán meg sem történt ... - rebegtettem színpadiasan a szempillámat . 

Be is indult már a szokásos kis csipkelődés közöttünk . Nincs mit szépíteni a dolgokon , Marcoval együtt voltunk úgy egy évvel ezelőtt . Viharos kapcsolat volt , egyáltalán nem az érzelmeken alapult . Imádtuk bosszantani egymást a legcsekélyebb okokból is . Jó volt vele bulizni , szórakozni , de hosszú távon mindketten tudtuk , hogy közöttünk semmi sem működhet . Tulajdonképpen nem is szakítottunk , mivel sosem voltunk együtt úgy igazából . Részemről csak játék volt az egész . Emlékszem , egy forró augusztusi éjszakán találkoztunk utoljára . Akkor köszöntünk el egymástól , s habár tudtam , hogy külföldre készült ,  nem igazán érdeklődtem többet felőle . A családom sem kedvelte őt , Stella sem volt oda tőle , engem viszont valami határozottan  megfogott benne . Talán a kissé rossz fiús stílusa.

- Ugyanolyan csinos vagy , még mindig . - hajolt közelebb hozzám , s szinte levetkőztetett egyetlen pillantással.

- Te meg ugyanolyan szemtelen vagy , még mindig. - vágtam vissza büszkén.

- Egyedül vagy egy ilyen varázslatos estén ? - próbálta felmérni a helyzetet .

- Totális tévedés , Marco . - mosolyogtam bájosan .

- Hoppá ! Ki akadt bele a hálódba ezúttal?

- Érdekel mi ?

- Nem különösebben ... Úgysem lehet jobb pasi nálam . - fényezte önmagát . Marco Bravatól nem is vártam egyebet.

- Ajaj , Édes , túl sok a hiba . Tudod azt hiszem , megtaláltam a tökéletes embert .

- Persze , itt áll veled szemben !- mutatott magára.
- A- a , csak szeretnéd ...
- Na arra én igazán kíváncsi lennék . - épp hogy kimondta ezt , máris két kar fonódott a derekam köré , s megéreztem Szerelmem illatát. 

- Már aggódtam , hogy hol maradsz ilyen sokáig . - súgta fülembe .

- Nincs semmi baj , azonnal jövök , csak a kedves pultos fiú kezei - néztem Marcora szúrósan - nagyoooon lassan működnek. Menj , ülj csak vissza , tényleg rögtön jövök . - tereltem vissza Bojant a helyünkre , még mielőtt gyanús lett volna neki volt barátom . Szerettem volna inkább én elmagyarázni mi volt a helyzet  közöttünk , így elkerülve a félreértéseket .

- Na Brava ,járjon a kezed , egy Cinzanot és egy konyakot gyorsan , ugyanis várnak rám . - kacsintottam huncutul.

- Ezt a Bojan Krkic imitátort meg hol szedted össze ? - majdnem leestem a székről a nagy röhögés közepette.

- Tudod ő az egyetlen , igazi és utánozhatatlan Bojan Krkic . És most jól figyelj !- fordítottam magam felé az arcát. - Őrülten szerelmes vagyok belé ,  életemben nem éreztem még ehhez hasonló vonzalmat és kötődést valaki iránt.

- Süket duma . - intett le . - Nem értem , mit zagyválsz itt össze ... Ha nem lennék munkaidőben ,simán  átugranám a pultot és megmutatnám , hogy egy igazi férfi hogyan kezel egy nőt . Lehet , hogy már elfelejtetted...

- Szeretnél újra kezelésbe venni mi? - nevettem fel pajkosan . Kérdésem elillant a füle mellett.

- Amúgy hol szálltatok meg ? Gondolom csak egy romantikus hétvége erejéig időztök itt...  Úgy hallottam az otthoniaktól , hogy Barcelonában vertél sátrat .

- Nagyon okos fiú vagy és igen , jól hallottad. De mondd csak , miért érdekel téged annyira, hogy hol szálltunk meg ? - kaptam fel az italokat , s már indultam is .

- Gonosz vagy , Campanello ...

- Ezt bóknak veszem . Amúgy a várban lakunk . - ordítottam vissza messziről , mire megvillantotta azt a tipikus mosolyát , amivel általában mindenkit levesz a lábáról.

Mosolyogva mentem vissza , mert ugyan mennyi az esély arra , hogy az ember összefusson egy teljesen idegen országban olyasvalakivel , akivel a fél életét egy városban élte le ?  Már csak Bojannak kellett volna elmagyaráznom , hogy Marco  érzelmileg semmit sem jelentett számomra . Szerencsére a néhány italnak köszönhetően  már oldottabb állapotban volt , így valami azt súgta , hogy ezúttal nem lesz nehéz dolgom .
Leraktam a konyakot bágyadtam vigyorgó Párom elé , majd leültem vele szemben és belekortyoltam az italomba .
- Honnan ismered ? - intett a fejével a pult felé - Mert gondolom nem véletlen , hogy hosszú perceket át beszélgettél vele .
- Marco ? Csak egy régi ismerős , Livornoból . - legyintettem felszínesen .
- És volt valami közötök egymáshoz azon kívül , hogy egy városból származtok ? - tapogatózott .
- Hát... régen összeakadtunk  ...de jelentéktelen volt az egész . - nyugtattam meg , habár nem is láttam semmi aggodalmat az arcán .
- Nem számít , mi közötök volt egymáshoz ... úgyis tudom , hogy csak engem szeretsz és mindig is rám vártál.
- Nocsak , nocsak Bojan .... - könyököltem fel az asztalra,csökkentve a távolságot közöttünk - Honnan ez a fene nagy önbizalom ?
- Tudok egyet s mást rólad ... - próbált komolyságot színlelni , de nem igazán ment neki . Majd szétrepedt az arca , alig bírta megfékezni mosolyát.
- Ajjajaj ... Inkább csókolj meg ! - hát mi tagadás , nem kellett sok buzdítás , azonnal engedelmeskedett ...

Az italok fogytán voltak már , ideje volt egy kis táncnak .

Megpróbáltam egy olyan helyet keresni a táncparketten , ahová kiváló rálátás nyílik a bárpulttól . Marco bosszantását semmi pénzért sem hagytam volna ki .  Csábosan mozogtam , s közben azért oda-oda pillantottam . Rég szórakoztam már ilyen jól . Jóleső érzéssel töltött el , hogy borsot törhetek volt barátom orra alá .
- Egyszer elviszlek Saint Tropezbe ... - szakította félbe mámoros tekintettel Bojan gondolatmenetemet . Fogalmam sincs honnan jutott pillanatnyilag ez az eszébe .
- Most ide koncentrálj ! - rángattam vissza Franciaország homokos partjairól a valóságba egy forró csók segítségével.

A Marco arcán megjelenő düh még jobban ösztönzött .  Tudta ő nagyon jól , hogy mire megy ki a játék. Persze próbált úgy tenni , mintha nem érdekelné a egész , de túl jól ismertem , esélye sem volt átverni engem.
A harmadik szám után  Bojan akkumulátorai újra lemerültek , s most már azért nekem sem ártott egy kis pihenés , nem mellesleg a szükség is igencsak szólított , így a mosdó felé vettem az irányt. Persze sok szerencsém nem volt , becsületes kis sorocska várakozott a mellékhelyiség előtt. Sok választásom nem volt , beálltam hát én is . Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy egy ismerős alak halad el mellettem . Egyszerűen nem tehettem meg , hogy hagyjam csak úgy simán távozni .
-  Újabban a személyzetnek nem jár külön mosdó ? - szóltam be hetykén. Valószínűleg Marco nem vett észre, hiszen igencsak felkapta a fejét , amikor ráismert hangomra , aminek alapján annak idején a csengőcske becenevet kaptam tőle . Habár később már megállapította , hogy tudott ez egy riasztó hangjához is hasonlítani !
- Te itt ? Le sem tagadhatnád , hogy csak azért jöttél a mosdó felé , mert láttad , hogy nem vagyok a helyemen . - szajkózta magabiztosan .
Azt hittem ott helyben hülyét kapok . Rá kellett jönnöm , hogy a találékonyságából és fantáziájából sem vesztett sokat .
- Mindig is mondtam én, hogy vicces fiú ez a Brava gyerek . - szónokoltam a levegőbe , miközben szinte észre sem vettem , hogy egész testemmel a falhoz lapulok hirtelen , Marco könyöke pedig a fejem mellett pihen . Ha ezt akarja , hát játszunk így , döntöttem el magamban .
- Lassan a testtel , mert ha Bojan megjelenik , lesz itt aztán nemulass ! Hidd el , nem akarod megtapasztalni , hogy azok a kezek mire képesek ... - fogalmaztam tudatosan kétértelműen , mivel tudtam , hogy nagyon hajlamos félreérteni a dolgokat .
- Azért az enyémek miatt sem panaszkodhatsz ... - nézett méretes bicepsze felé .
- Jaj ... hagyjuk inkább az összehasonlítást , úgyis rosszul jönnél ki belőle . - húztam az agyát akarattal, s látva, hogy akcióm sikeres , még jobban felbuzdultam .
- Kockázatos egy focistával ágyba bújni , Rossi .
- Nyugi , nem kell féltened , nagylány vagyok már ... Amúgy honnan tudod ilyen jól ? Csak nem próbáltad ?
- Legalább jó az ágyban ? Jobb , mint én ? - világított rá a lényegre .
- Hogy jobb-e ? Én azt mondom , bűn összehasonlítani a kettőt . Nyomába sem érhetsz !
- Hazudsz ! - fürkészte tovább arcomat , leolvasni viszont nem hiszem , hogy bármit is sikerült , ugyanis megpróbáltam leplezni érzelmeimet , pedig szinte ordítva nevettem volna legszívesebben arckifejezésén . - Nem kell más ... csak szimplán ismerd be , hogy jobb vagyok nála ...
- Mondtam már ma , hogy álomvilágban élsz , Marco ... ?
- Álmodozni jó ...tudod az álmoknak néha sok köze van a valósághoz ... -kacsintott felém , majd lépett el mellőlem és indult visszafele. Ötletem sem volt , mi ez a filozofikus szöveg nála . Sajnos nagy csodálkozásomban elmaradt a visszavágás . De legalább beszabadultam a WCbe .

Amikor visszaértem az asztalunkhoz szomorúan konstatáltam , hogy Bojan beadta a derekát . Édesen szunyókált , ülve , fejét hátravetve . Szívesen maradtam volna még , de nem tehettem meg , hogy tovább kínzom , hiszen szemmel láthatóan egész este nagyon kimerült volt. Még mielőtt felébresztettem , hívtam egy taxit .
- Bojan ... - simogattam meg az arcát . - Ébresztő , Drágám ! Ideje hazamenni !
- Hogy mi van ? - nyitogatta a szemeit aranyosan . - Mondtál valamit Gaby ?
- Hazamegyünk , jó ? Nagyon fáradt vagy .
- Dehogy is ... felőlem mehet a ... - ragadtak le szemei ismét - a ... buli .
- Hiába ellenkezel , a taxi már úton van , és ha akarod , ha nem úgyis betuszkollak , mert nincs szívem nézni , ahogy szenvedsz .
- Ne haragudj , hogy nem maradhatunk tovább ... - nézett rám bűnbánóan .
- Már hogy haragudhatnék ? Hiszen én is ugyanolyan állapotban vagyok , mint te , csak jól álcázom ... - vigasztaltam .

Közben már a taxi a közelben lehetett , ezért elindultunk a kijárat felé . Mielőtt leléptünk , intettem egyet Marconak . Viszonzásul egy őszinte mosolyt kaptam , persze elmaradhatatlanul dobott felém egy puszit is . Igazából azért örültem , hogy jól van , és hogy találkozhattam vele .

A taxi hátsó ülésén , Bojan karjaiban kipattant egy ötlet a fejemből , miként is ébreszthetném fel kicsit . Egy érzéki csókkal kezdtem , amit persze nem volt rest viszonozni , majd átvetettem a lábaim dereka körül úgy , hogy vele szembe kerüljek .
- Akkor ezt értsem úgy , hogy annyira fáradt vagy , hogy elmarad a kis ' magán - bulink ' is ? - formáltam idézőjelet ujjaimmal .
- Hát mondtam én ilyet valaha ? Ez sértés ... - tettette a komolyságát. - Na csókolj meg , most azonnal ! - szólított fel ellentmondást nem tűrően . Persze eszemben sem lett volna ellenkezni ...
Már épp belejöttünk a dolgokba , amikor a kocsi megállt , utalva arra , hogy ideje lenne befejezni és kiszállni végre . Csalódottan másztunk ki , Bojan meg is jegyezte , hogy jöhetett volna kerülőúton ,ha egy kicsit is van szíve . Persze azonnal megvigasztaltam , hogy annak amit elkezdtünk lesz folytatása bőven , tehát semmi ok a aggodalomra .

Hajnali három óra lehetett , amikor már végleg kinyiffantam . Egy gyufaszálat nem tudtam volna továbbtenni , s ebben Bojannak is meg volt a maga sara . Nem mintha nem lettem volna elégedett az utóbbi órák tevékenységével , de őszintén szólva , nem hittem volna , hogy ennyi energiája maradt még . Lehet , hogy ezért hibernált olyan szorgalmasan , amikor a táncparketten kellett volna tombolnia . Mindenesetre én jól jártam , minden szempontból .

Fél négy fele , félálomban , mintha valami zenét hallottam volna odakintről . Eleinte rá sem hederítettem , próbáltam szundítani , miközben holmi részeg suhancok számlájára írtam az egészet. Egy idő után viszont már kezdett idegesíteni . Akkor kaptam fel a fejem a párnáról igazán , mikor valaki a nevemet kezdte ordítozni hevesen az ablakunk alól .
- Mi a szar ez ? - motyogta zsémbesen , csukott szemmel Bojan .
- Fogalmam sincs . Maradj nyugtom , megnézem .
- Siess vissza - mosolyodott el
Nem volt mit tenni , fel kellett tápászkodnom , pedig a járás annyira nehezemre esett , hogy azt el sem lehet képzelni . Persze félálomban arra nem gondoltam , hogy simán kinézzek az ablakon és elküldjem a francba a hangoskodót , hanem felkaptam magamra a hozzám legközelebb eső ruhadarabot , ami ez esetben barátom inge volt , és a megindultam a lépcsőn lefelé. A zene szüntelenül szólt , sőt még egyedi előadás is társult hozzá . Muszáj volt már közbelépni , még mielőtt minket rúgnak ki a szállodából , a többi vendég nyugalmának a megzavarása miatt .
Kiléptem hát kócosan , szinte egy szál semmiben az udvarra, s gondolom nem volt nehéz következtetni arra , hogy mivel foglaltam el magam az elmúlt órákban . Persze ezt magas ívből leszartam , csak csendet akartam és aludni végre nyugodtan .

- Úristen ! - tört ki belőlem a nevetéssel egyetemben az egyetlen értelmes szó az engem fogadó kép láttán. Most már nem is volt kétségem afelől , hogy mindenkit sikerült felébresztenem .

26 . FEJEZET

Tartott egy kisebb hatásszünetet , ami alatt én majd' megőrültem a kíváncsiságtól .
- Szóval arról van szó , hogy ... - hallgatott el már megint . - Te is tudod , hogy mostanában nem igazán számít rám az edző  , legalább is én egyáltalán nem érzem a bizalmát . Alig játszottam ebben a szezonban , ezért nem is fejlődtem .
- De attól még ugyanolyan tehetséges vagy ! Különben is , ha nem számítanának rád , már rég elengedtek volna más csapathoz . - szóltam közbe .
- Talán . A lényeg azonban , hogy a minap felhívott a Liverpool egyik fejese , hogy jó lenne , ha próbajátékra mennék májustól , mert szeretnének szerződtetni . Várj , várj - hallgattatott el , még mielőtt reagálhattam volna . - Ez még nem minden . Most nyáron U21-es Európa bajnokságot rendeznek , ugyancsak Angliában , és én is benne vagyok a keretben ...
- Akkor ez azt jelenti ... hogy egész nyáron távol leszel ? - szomorodtam el .
- Úgy néz ki .
- Bojan , engem nem érdekel semmi , követlek bárhova mész !
-Tudom , Drágám , de ezúttal nem lehet ! Le kell diplomáznod , és ez nem jöhet össze akkor , ha júniusban nem leszel Barcelonában .
- De nem érdekel a diploma , nem érted ? Csak te érdekelsz ! Veled akarok lenni !
- Ne hülyéskedj Gaby , ez az utolsó éved , ezek már az utolsó hónapok ! Semmiképpen nem engedném , hogy itt abbahagyd . Te magad mondtad az előbb , sikeres akarsz lenni , ahhoz pedig ez a papír elengedhetetlen .
- Nem is tudom ... - gondolkodtam el kicsit - Én nem fogom kibírni nélküled ! - keseredtem el most már egyre jobban .
- Már hogyne bírnád ki ! - fogta meg a kezem . -  Majd gyakran meglátogatsz ! Nem is leszünk olyan távol egymástól , repülővel egy-két óra . Minden hétvégét együtt fogunk tölteni . Megígérem ! Ahogy Carla és Cesc kibírtak éveket távkapcsolatban , nekünk is menni fog az a néhány hónap! Hiszen nagyon szeretlek , és csak ez számít!
- Olyan magányos leszek ...
- Dehogy leszel ! Hiszen ott van Stella , David ... és Gerard is . Bármikor számíthatsz rájuk , tudod te is .
- Igen , de mégis hiányozni fogsz , nagyon . Senki sem helyettesíthet téged ...  De be kell látnom , így lesz a legjobb . Azt hiszed nem láttam , mennyire lehangolt az , hogy nem játszhatsz ? Bármit megtennék azért , hogy újra csak mosolyogni lássalak állandóan!
- Édes vagy , köszönöm , hogy megértesz ! Már az önbizalmat ad , hogy így mellettem állsz . - mosolygott .
- Bízom benne , hogy minden rendbe fog jönni .
- Úgy lesz , higgy nekem ! - biztatott .

Miután befejeztük a desszertet , hazafelé vettük az irányt . Lévén , hogy nagyon fáradt voltam , semmi egyébre nem vágytam , minthogy lepihenhessek Szerelmem mellett . Nagyon elszomorított és lehangolt , hogy hosszú ideig nem lehetünk olyan sokat együtt , mint azt megszoktuk az elmúlt időszakban . Talán ez ébresztett rá arra , hogy maradéktalanul ki kell használnunk a májusig hátralevő időt .Most azonban csak egy kiadós alvásra volt szükségünk , hogy holnap újult erővel vágjunk neki az ír főváros felfedezésének .

Reggel annyira jó érzés volt Bojan mellett heverészni , hogy legszívesebben egész nap a karjaiban szundítottam volna , de ő nem adta fel az eredeti tervet , inkább kizavart az ágyból , hogy felöltözzek , amíg ő kávét főz  és pakol néhány szendvicset .
Nehéz volt eldönteni , hogy mit vegyek fel , hiszen az időjárás különösen szeszélyes volt , hol esett az eső , hol pedig tűzött a nap . Mivel utáltam fázni , inkább biztosra mentem .( KATT IDE ! ) Álmosan kicsit elhúzódott a készülődés , mivel Bojan már rég készen volt a pakolással is és az öltözéssel is , mire én előbukkantam . Gyorsan kitessékelt az ajtón , nehogy még valami eszembe jusson és újra vissza kelljen forduljunk .

Dublin gyönyörű és különlegesen tiszta hely volt . Délelőtt meglátogattuk a méltán híres Trinity College -t és a Szent Patrik katedrálist . Jó mélyre ástuk magunkat a kelták kultúrájában . Érdekes és misztikus egy nép volt !
Csak délben értettem meg , Bojan miért ragaszkodott annyira a szendvicsekhez, amikor számtalan jobbnál - jobb étterem mellett haladtunk el a nap folyamán . Következő célpontunk ugyanis a Phoenix Park volt . Mindeddig nem hallottam róla , nem is értettem miért , hiszen nagyon pazar egy hely volt , még a Central Parknál is nagyobb . Nem is hittem volna , hogy van annál nagyobb bekerített városi zöld terület. Itt piknikezni
Bojannal pedig maga a tökély volt .

- Na , hogy tetszik a város ? - érdeklődött .
- Naagyon szuper ! És ez a park ...nem találok rá szavakat . - lelkendeztem . - És mi a további program ?
- Még meg kell néznünk a Guinness Store House-t és a Kilmainham börtönt . Azt írja az útikönyv , hogy ezeket semmiképpen sem szabad kihagyni Az esti programról pedig te döntesz .
- Na még jó ! Ma este hatalmasat akarok bulizni ! Egész reggelig ! Szóval nézz csak szépen utána , hová érdemes menni .
- Már megtettem , ne aggódj ! - vigyorgott büszkén.
- Hihetetlen , hogy te mindenre gondolsz ! - dicsértem meg egy jutalom puszival karöltve.

Tovább folytattuk a túránkat . Már majdnem indultunk hazafelé , amikor megszólalt a telefonom .
- Szia Stella drága ! Na , hogy sikerült az este ?
- A tegnap este és éjszaka ? Egyszerűen fenomenális volt
- Nagyon örülök , remélem kicsit lefárasztottátok egymást , úgyis túl hiperaktívak vagytok mostanában ! - utalgattam .
- Haha , te kis piszok, 1-0 oda ! Ti merre vagytok ?
- Épp valami börtönben , csodálkozom is , hogy ilyen jó a térerő ...
- Gaby , ne hülyéskedj ,mégis mit csináltatok , hogy börtönbe kerültetek ? - aggodalmaskodott barátnőm .
- Jaj , nyugiii , ez csak egy múzeum . Különben is kinéznéd belőlem ?
- Legyek teljesen őszinte ? Igen ! 1-1 szivi ! - ragadta meg a visszavágás lehetőségét . - Muszáj letennem , David máris hiányol !
- Ajaj , legyetek rosszak !
- Meglesz ! - nevetett - Puszi !

Fárasztó napon voltunk túl , akkor mégis nem vágytam semmi egyébre , mint egy óriási bulira Bojannal . Hiába gyalogoltunk össze-vissza , egész éjszakára elegendő energiám maradt ...
Aznap este különlegesen akartam kinézni , ezért egy aranyszínű , szűk ruhát választottam . Akárhányszor öltöttem magamra ezt , mindig elsöprő sikereket értem el , itt volt hát az idő , hogy Bojannál is bevessem .( KATT IDE ! )
- Hát , Gaby , nem is tudom mit mondhatnék ... - mustrált végig tetőtől talpig .
- Hmm ... tetszik mi ? - néztem rá csábosan , mire derekamnál fogva szorosan magához húzott és úgy nézett a szemembe , hogy azt hittem ott menten megőrülök , ha nem csókol meg .  Persze ő ezt nem hagyhatta , azonnal lecsapott ajkaimra . Csak egy pillanatra álltunk meg , de úgy kapkodtunk a levegő után , mint holmi fuldokló  szerencsétlenek .
- Nem bulizunk inkább csak kettesben ? - próbálkozott be egy kaján vigyorral .
- Mit szólnál , ha kiegyeznénk abban , hogy néhány órára elmegyünk valahová ,  utána pedig egész éjjel a tiéd vagyok ...
- Áll az alku . - csókolt meg újfent .

Megigazítottam kicsit elkenődött sminkemet , majd indulásra készen álltunk mindketten .
Nem kellett sokat kocsikázni a célpontig . A taxi a Crewdaddy bár előtt dobott ki , amelyet Dublin egyik legfelkapottabb szórakozóhelyeként tartottak számon . Mondjuk ehhez semmi kétség nem férhet szerintem , zseniális volt az egész : a klub kialakítása , a társaság , a hangulat , a világhírű DJ-k által biztosított zene.

Amint beléptünk , magával ragadott a zene , nem is tétováztam sokat , azonnal berántottam a kissé meglepődött Bojant az őrjöngő és táncoló tömegbe . A Where Them Girls At - re ráztuk mindent beleadva . Őrült egy szám volt , de kellőképpen tükrözte akkori hangulatomat , Nicki Minaj részénél például konkrétan felordítottam.

Úgy tűnt , mintha több tíz percig eltartott volna ez az egyetlen dal , mely megalapozta az egész esti hangulatunkat. Teljesen kifulladva ültünk le egy kétszemélyes asztalkához . Egy meghitt kis sarkot választottunk , ahol azért néha egyedül is lehettünk , ha úgy tartotta kedvünk ...

A harmadik végigtombolt szám után igencsak megszomjaztam , így elindultam a bárpult felé . Egyedül mentem , mivel Bojant annyira lefárasztottam, hogy moccanni is alig bírt. Nehéz volt ám velem tartani a lépést !
A mixer srác háttal állt és poharakat törölgetett fényesre , nem szentelt nekem túl nagy figyelmet , ami egyre jobban kezdett feldühíteni . Öt percnyi álldogálás után tapsolni és huhogni kezdtem , hogy felhívjam magamra a figyelmet. A fickó nyugodtsága rettenetesen bosszantott  , már lassan azon gondolkodtam , hogy átugrom a köztünk lévő akadály és behúzok egyet neki . Valószínűleg kicsit túlerőben éreztem magam a nem rég megivott tequila hatására , pedig az izomzatát nézve amúgy nem sok esélyem lett volna a ellene.
Aztán amikor megfordult , akkor jött csak az igazán nagy meglepi . Még a szám is tátva maradt valószínűleg .  Ő is hasonlóan meglepődött , kérdőn nézett rám , mintha nem hinne a szemének .
- Campanello* , te vagy az ?
Képtelen voltam a válaszolni , én is csak ámultam - bámultam.
- Marco ? Marco Brava ? - tapogatóztam , habár a kérdésre én is pontosan tudtam , mi az egyértelmű válasz . Igen , Marco Brava állt ott előttem , kajánul és sejtelmesen vigyorogva .

* csengőcske

25.FEJEZET

Az év első napja semmivel sem indult egyszerűbben , mint Karácsony napja , azzal a különbséggel , hogy  most egy másik személyt kellett békülésre bírnom .  Utáltam , hogy mindig sikerült valami galibát okoznom , amiért végül bűnhődnöm kellett.

Bojan már nem aludt mellettem , valószínűleg edzésen volt . Gondoltam kihasználom az időt , és amíg jön összedobok valami kaját , hátha engedékenyebb lesz . Egy könnyű salátára esett a választásom , leginkább azért , mert pofonegyszerű volt elkészíteni . Időben kész lettem , még zuhanyozni is volt időm, így frissen , de ugyanakkor idegesen vártam szerelmem hazatértét .

Nagyon lassan telt az idő , azt kívántam , bárcsak megérkezne végre, hogy megmagyarázhassam tegnap esti viselkedésemet , már ha volt ezen mit magyarázni. Bántott , hogy ilyen csúnyán összevesztünk , s újra hatalmába kerített a szokásos bűntudat . Nem tudtam rájönni , mikor vált szokásommá ez a heves , már mondhatni hisztis viselkedés , viszont az tudatosult bennem , hogy sürgősen változtatnom kell a hozzáállásomon.

Az ajtót fixíroztam és jócskán megszöktem magam , mikor az nyílni kezdett. Bojan kicsit morcosnak tűnt, jól észrevehetően került engem , így eleve nehezemre esett beszélgetést kezdeményezni . De muszáj volt .
A konyhapult előtt vizet kortyolgatott , én pedig úgy helyezkedtem mögötte , hogy ne tudjon távozni , amikor megfordul és meglát . Bejött a tervem  , szóba kellett állnia velem .
- Bojan , kérlek , hallgass meg ! Tudom , hülyén viselkedtem és megbántottalak . Nem akartam , hidd el . Csak olyan ... feszült voltam egész este !
- Feszült ?  nézett rám kérdőn - Nuriat elég felszabadultan cukkoltad ... - ellensúlyozta érvemet .
- Igazad van, igazad volt ... nagyon igazságtalanul bántam  vele ...
- Legalább beismered , haladás !
- Nagyon haragszol , ugye ? - hajtottam le a fejem szomorúan .
- Igen , feldühítettél , és nagyon rosszul esett , amiket  a fejemhez vágtál ! Gaby ! - fordította maga felé az arcomat . - Nézz a szemebe ! Meg kell változnod ! Nem mondom , hogy legyél teljesen más ember , mert szeretlek , úgy , ahogy vagy . De ezek az értelmetlen hisztik ... nem is tudom , hogy fejezzem ki magam ... szétrombolnak mindent , amit felépítesz. És ahhoz , hogy jól működjön a dolog közöttünk , kicsit le kell higgadnod . Érted , mire gondolok ?
- Azt hiszem ... Igen , értem miről beszélsz . És igazad van , ígérem , mindent megpróbálok , hogy megváltozzak , csak adj egy kis időt , kérlek szépen ! Nagyon nehéz lesz levetkőzni ezeket a dolgokat... Ugye segítesz ?
- Persze , Kicsi . Gyere ide !- ölelt magához , amitől teljesen megnyugodtam . Csodálatos volt tudatában lenni annak , hogy újra szent a béke közöttünk .
- Köszönöm , hogy így törődsz velem ! Köszönöm , hogy vagy nekem ! - válasz helyett megpuszilta a homlokomat  és békésen rám mosolygott, én pedig úgy éreztem , szétárad a melegség a testemben .

- Amúgy pénteken indulunk Dublinba .- jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Máris ?
- Igen , most a legalkalmasabb .
- Huh ... izgatottan várom .
- Mindent elintéztem már , csodálatos lesz , majd meglátod !
- Szeretlek Bojan ! - csókoltam meg .
- Én is szeretlek , Drama Queen ! - nevettük el magunkat mindketten .

                                                           
                                          ~                  §                  ~


A repülőtér felé tartottunk . Nem tudtam megérteni , miért nem megyünk autóval , hogy élvezhessük a táj szépségeit . Bojan viszont inkább a kényelmet részesítette előnyben , így a repülésre esett a választása . Nekem ez is megfelelt , hiszen örültem , hogy egyáltalán van egy kis időnk , amit kettesben tölthetünk . Nem túl sok az a két és fél nap , de jobb mint a semmi . Vasárnap estére már haza kellett érnünk , ugyanis hétfőtől újra kezdetét vette a szokásos rohanó élet .

Relatív gyorsan megérkeztünk , s a legközelebbi taxiba beszálltunk . Bojan bediktálta a címet , nekem pedig semmi egyéb dolgom nem volt , mint a tájat bámulni . A dublini reptéren szálltunk le , viszont szállást inkább a fővároson kívül , gyönyörű , jellegzetesen ír környezetben találtunk , egy tóparti hotellé avanzsált régi várban . Tökéletes volt , mindenhol körülöttünk csend és nyugodtság uralkodott , pont erre volt szükségünk a nagyvárosi nyüzsgés után .

A nap hátralevő részét pihenéssel töltöttük , a városnézést másnapra terveztük . Szinte egész délután a vár kertjében üldögéltünk . Már esteledni kezdett , s kicsit hűvösebb lett .
Épp a szobában kutattam egy kardigán után , Bojan pedig eközben az ágyon üldögélt .
- Úgy készülj , hogy ma vacsorázni viszlek , egy csodálatos helyre . Még otthon néztem ki , hova érdemes menni. - újságolta büszkén .
- Rendben . Hogy öltözzek , elegáns vagy lazább ?
- Hmm...- gondolkodott el - Valami köztes megoldást válassz . - tanácsolta .
- Egy órát kérek , ígérem tetszeni fog a megoldásom ! - kacsintottam feléje .
- Alig várom , Szépségem!

Nem hoztam magammal túl sok cuccot , de azért fel voltam készülve bármilyen eshetőségre . Farmersort , koktél és valami lazább ruha , egy-két farmer nadrág , póló ,  csini top  , valamint  három - négy ezekhez illő pár cipő rejtőzködött bőröndömben . Nem esett nehezemre kiválasztani a lenge kis virágos ruhát , amit nemrégiben vettem Stellával egy kiárusításon . Akárcsak általában , most sem okozott különösebb gondot a kiegészítők kiválasztása , így időben elkészültem , sőt még nekem kellett kicsit várnom Páromra .( KATT IDE ! ) Addig is gondoltam hasznossá teszem magam , s telefonálok párat . Először Stellát hívtam , aztán eszembe jutott , hogy ma estére romantikázás a program , ezért inkább egy rövidke üzenetet hagytam , hogy tudja , minden rendben velünk . Gerard jutott eszembe , s még mielőtt egyébre gondolhattam  volna , ujjaim máris automatikusan tárcsázták a számát.
- Szia , Gabiiii ! - szólt bele vidáman , bár mintha suttogott volna ...
- Geri , te suttogsz ? - vontam kérdőre .
- Áh , dehogy , csak ... tudod ... - gondolkodott el , miközben megköszörülte a torkát -... be vagyok kicsit rekedve . - lódított . Hát persze , hogy nem volt berekedve ! Valószínűleg csak nem volt egyedül ...
- Szegénykém , ajánlom , hogy Nuria rendesen ápoljon ! - fenyegetőztem viccesen .
- Jaj , hidd el , túlságosan is odafigyel rám ! - panaszolta . - Amúgy megérkeztetek , minden rendben volt ?
- Persze , annyira szuper minden ! Minden olyan friss és zöld és mesebeli ! Csodálatos hely , egyszer csoportosan is kell jöjjünk ide . Imádnád !
- Ha te mondod , biztos úgy van ! - hagyta rám gyorsan . Valami nyávogás hallatszott a háttérből, mintha egy 'Gerikém' felkiáltás lett volna, így beigazolódott , hogy nincs egyedül . Sejtettem , hogy hamarosan le kell tennie , csak az ürügyre voltam igazán kíváncsi .
- Le kell tennem , mert ... mert ... kifutott a tej ! Vigyázz magadra Gaby !
- Te is ! Gyógyulj meg gyorsan !
Miután letettem jó nagyot röhögtem a kifogásán , tényleg vicces volt . Aztán végre Bojan is felbukkant .

Amikor besegített az autóba , valahogy elfejetett szólni , hogy átkocsikázzuk egész Dublint , s végül az Ír tenger partján kötünk ki .  Egy órán át uraztunk , de minden bizonnyal megérte . Valóban gyönyörű volt minden . Egy kis kertben voltak megterítve asztalok , sőt még tengerparthoz illően pálmafák is megjelentek itt - ott . Kellemes estének ígérkezett , különleges helyen , egy különleges személlyel .

Helyet foglaltunk , a pincér pedig máris körülöttünk ugrált . Megvárta míg választunk , majd rendkívül figyelmesen felvette a rendelést és távozott .
- Na , hogy tetszik ? - büszkélkedett .
- Imádom , azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó .
- Tudtam , hogy szeretni fogod , annyira ... nem is tudom hogyan fejezzem ki magam ... illik hozzád ez a hely . - mosolyodott el .
- Tökéletesen igazad van , Drágám !
- Amúgy képzeld , apu máris azzal nyaggat , hogy mikor megyünk újra Linyolába .
- Tényleg ? - lepődtem meg őszintén , miközben felszolgálták a vacsorát . - Felőlem bármikor . Nagyon jó emberek a szüleid , Bojan ! Igazán kedvelem őket .
- Örülök neki ! De mondd csak , mi a helyzet a te szüleiddel ? Sosem beszélsz róluk ...
- Hát ... nem is tudom . Nagyon eltávolodtunk egymástól , főleg amióta ideköltöztem .Anyával néha beszélünk telefonon , de őt lefoglalja a háztartás , a bátyám és a húgaim  , apu pedig szerintem még mindig rémesen haragszik rám , amiért nem maradtam inkább otthon és alapítottam családot .
- De ... ennek semmi értelme ...Fiatal lány vagy , miért haragudna rád , azért , hogy képezni szeretnéd magad ? - értetlenkedett .
- Tudod , nálunk nem így működik a dolog .  Lévén , hogy én vagyok a legnagyobb lány a családban , példát kellett volna mutatnom Bellanak és Federicának . Luca, a bátyám  sem tanult tovább , érettségi után beszállt a családi borászatba . A család és a családi vállalkozás szent dolog .  Én viszont nem tudnám úgy elképzelni az életemet , hogy állandóan csak mossak , főzzek , takarítsak , egyengessem a gyerekeim útját . Úgy érzem , hogy nekem nem ez a célom az életben . Le kell tennem valamit az asztalra , ha sikeres , önálló nő akarok lenni .  Persze mielőtt költözünk volna kitört a botrány , viszont végül elengedtek , úgyis tudták , hogy bármi áron képes vagyok eljönni otthonról és inkább hagytak menni .
- Értem - bólogatott megértően . - Azért remélem egy napon majd bemutatsz nekik !
- Valamikor talán ... majd igen . - ígértem meg .- Na , hát akkor együnk , jó étvágyat !
- Neked is , Kicsi !

Amíg ettünk , nem igazán beszéltünk . Ennek valószínűleg az ételek páratlan finomsága volt az oka . Nem is emlékeztem , mikor ettem utoljára ilyen jót. Már a desszertet vártuk , amikor láttam , hogy Bojan nagyon akar mondani valamit , de valószínűleg fogalma sincs hogyan kezdjen bele .
- Gaby , mondani fogok valamit , aminek nem igazán fogsz örülni , de remélem megértsz . - bökte ki végül nagy nehezen . Fogalmam sem volt mire számítsak .

24. FEJEZET

Az év utolsó napjának reggelén a kertben üldögéltünk és a kávénkat szürcsölgettük . Nem volt különösebb oka kissé rossz kedvemnek .
- Sajnálom , hogy ma nem tudunk egy hatalmas bulit csapni , de reggel muszáj edzésre mennünk , mert másodikán meccs van .
- Megértem , semmi baj . Majd bepótoljuk ! - villant meg egy halvány mosoly az arcomon .
- Viszooont ... A következő hétvége szabad , akkor még neked is tart a téli szünet , és megígérem , hogy elutazunk valahova kettesben .
- Mégis milyen úti célra gondoltál ? - kaptam fel a fejem .
- Nekem teljesen mindegy , a lényeg , hogy veled legyek . Felőlem Rióba , Londonba , Párizsba , Los Angelesbe, Hawaiira vagy Kongóba , bárhová... te döntesz !
- Huh ... azért annyira messze ne menjünk . Hmm... legyen mondjuk ... - gondolkodtam , kicsit , majd azonnal beugrott az egyértelmű válasz - Dublin !
- Nocsak ! Miért pont Írország ? Semmi luxus-hajós körút ? -csodálkozott .
- Én nem bánom , ha el sem hagyjuk Barcelonát , csak legyünk kettesben . Viszont ha mindenáron utazni akarsz ... én oda mennék legszívesebben .
- Hát akkor irány Dublin ! - lelkendezett, miközben megszólalt a mobilja .

Vagy tíz percnyi egyezkedés után végre lerakták .
- Ki volt az ?
- Csak Geri . Megdumáltuk , hogy este átugrunk hozzá . Ha nem is lesz semmi parti , legalább legyünk együtt.  Egyúttal megejtjük a házavatót is , persze csak mértékkel ! - vigyorgott .
- Remek ! - próbáltam örömöt színlelni ,közben pedig  egyre világosabbá vált számomra , hogy ezúttal nem kerülhetem el a Nuriával való hosszabb találkozást . De hát nem volt mit tenni , nem állt szándékomban megbontani a társaságot.

Egész nap a tévé előtt heverésztünk , majd olyan hét óra körül készülődni kezdtem .Nemrégiben kaptam Geritől egy pólót ' Drama Queen ' felirattal, most pedig hatalmas késztetést éreztem rá , hogy felvegyem .( KATT IDE ! ) Jól haladtam , nyolcra már a bejárati ajtó előtt  szobroztunk . Mi érkeztünk utolsóként . A házigazda nyitott ajtót .
- Hé , Haver ! - fogtak kezet Bojannal . - Dráma Királynő , te még a leglazább szerelésben is ugyanolyan csinos vagy  ! - puszilt meg . -Szuperül áll rajtad , tudtam én már ezt előre ! - kacsintott felém - Na , de gyertek beljebb , már csak ti hiányoztatok .

A látvány , ami a szobában fogadott nevetésre késztetett . Stella és David az egyik sarokban pusmogtak , míg Nuria a kanapén magányosan tévézgetett . Amikor barátnőm meglátott , azonnal a nyakamba ugrott .
- Jaj , drágám , végre egy épeszű nőszemély a közelemben ! - lelkendezett . - Igazad volt , ezzel a csajjal nem könnyű szót érteni . - súgta oda .
-Stella , túl finoman fogalmazol ! - ingattam a fejem színpadiasan .
-De komolyan ! Daviddal még eldumálgattak , de amióta ideértünk , nem volt hajlandó velem szóba állni . Arról nem is beszélve , hogy Gerarddal sem tudtam normálisan beszélgetni , mert amikor közelebb kerültem hozzá , azonnal valami halaszthatatlan feladatot adott neki .
- Mondtam én , hogy gázos a csaj ! - sugdolóztunk tovább , de már nem sokáig , hiszen David szólt közbe .
- Mi a téma , hölgyeim ? - Stellával csak összenéztünk , fogalmunk sem volt , mit mondjunk . Végül én szólaltam meg hamarabb .
- Hát ... Csak pár jó recept ! - bólogattam , mire barátnőm szinte felröhögött a hülye kifogás hallatán .
- Nahát , nagyon belejöttél !
- Egyszer ezt is el kell kezdeni .
- Miért nem veszitek be Nuriat is ? Menjetek már oda hozzá , nem tehet róla , hogy kicsit szégyellős !
- Persze , mindjárt , drágám ! - vágta be a művigyort Stella , majd miután elhessegette Davidot még hozzátette  : - Szégyellős ? Megfelelőbb szó a magának való , önző és leginkább betegesen féltékeny ! Na gyere , vessük bele magunkat a ' nagy barátkozásba ' ! - ejtette ki grimaszolva az utolsó szavakat.

A ' nagy barátkozásból ' végül nagy szivatás lett .  Már elnézést mindenkitől , de amilyen eszetlen beszólásai voltak ennek a lánynak , nem lehetett elmenni mellette szó nélkül .

Az este ettől eltekintve kellemesen telt , felidéztük az együtt töltött időszakot , valamint a házigazda legszaftosabb poénjait , miközben háttérzajként Nuria heherészése szolgált .  Ő aztán mindenen tudott nevetni. Inkább meg sem szólaltam , azon töprengtem , hogy vajon azt hiszi-e ,hogy  ha minden egyes szavunkon nevet majd megkedveljük őt.

Az Új esztendő mindenkit párjához  bújva ért.Nagyon romantikus pillanat volt. Ezután koccintás következett, mindenkivel ...

A srácok Play Station - ön játszottak , Stella és én pedig mindent beleadva szurkoltunk egymás ellen . Észre sem vettem , hogy a drága Nuria mellettem foglalt helyet . Nem is akartam túlzott figyelmet tulajdonítani neki., de muszáj volt megszólalnia , bár hallgatott volna...
- Az én Gerardom milyen édesen végezte el azt a szögletet ! - ő majdnem elolvadt a nagy elérzékenyülésben , én meg majdnem rosszul lettem a röhögéstől  , és Stella válaszát még csak nem is hallottam ...
- Szabadrúgás , édesem , de tök mindegy !- legyintett lekezelően .
Egy pillanatra megállt az élet a szobában , és mindenki a rettenetesen zavarban levő lányra fókuszált . David arckifejezése mindent megért és Bojan is elég furcsán grimaszolt. A csaj nem sokáig bírta a kínos helyzetet , ezért sértődötten elrohant az ő Gerardjához , aki éppen a konyhában ügyeskedett , mi négyen pedig majd' megfulladtunk a nevetéstől. Oh , bárcsak Geri is ott lett volna abban a pillanatban ! Az ő reakciójára lettem volna igazán kíváncsi ! Érdekelt volna, hogy vajon ennyi buta beszólás után még mindig foglalkoztatja-e őt Nuria .

Az imént említett eszes hölgyemény az égő szitu után már nagyon meg sem jelent közöttünk az ő Gerardja nélkül .  Mondanom sem kell , nem lettünk puszipajtások , így a búcsúzkodás is végtelenül simán ment .Az  viszont még mindig bosszantott , hogy egy ilyen példánnyal osztja meg Geri az ágyát .

Lassacskán hazaértünk , az új otthonomba . Végig dőltem a kanapén és a ma estén gondolkodtam , Bojan épp a ruháitól szabadult meg .
- Túlságosan kemény voltál Nuriaval  ...
- Hehh ... - hördültem fel - Maradjunk annyiban , hogy azt kapta , amit megérdemelt ...
- Miért mit követett el , hogy így bünteted őt? Az a bajod vele , hogy összejött Gerarddal ?
- Dehogy is ... Egyszerűen csak ... nem szimpatikus .
- Gaby , de hiszen esélyt sem adtál neki !  Mielőtt először láttad őt , már előítéleteid voltak vele szemben !
- Bojan , válaszolj őszintén ... - ültem fel , hogy láthassam az arcát - Te kedveled ezt a nőszemélyt ??
- Értsd már meg , itt nem erről van szó ! Piqué jó barátom és annyit megérdemel , hogy tiszteletben tartsam a döntését . Ha ő Nuriaval akar szórakozni , nekem semmi beleszólásom . Támogatom őt , mert fontos a boldogsága számomra . Nem így lenne ez logikus ? - hiába mondott igazat , nekem az egyik fülemen be , a másikon pedig ki .
- De ez a csaj annyira hülye , mint ... - gondolkodtam el  - Látod , még hasonlatot sem lehet rá találni !
- Látom meggyőzhetetlen vagy ... de gondolkodj el azon ,hogy  még akkor is , ha nem annyira IQ bajnok , érzései vannak !
- Hol érdekelnek engem az ő érzései ?
- Gaby , ez nem te vagy ... - sóhajtott nagyot .
- Figyelj , lehet , hogy szebb , mint én , de nekem legalább megvan a magamhoz való eszem .
- Most hogy jön ez ide ?
- Ne is tagadd , láttam , hogy minden pasinak megakad rajta a szeme ...
- Úristen , Gaby ... Ha hallanád , hogy miket beszélsz ... Azt hiszem , kettőnk közül nekem több okom van a féltékenységre , mint neked !

A utolsó mondata kiverte nálam a biztosítékot , talán valahol a lelkem mélyén már akkor tudtam , hogy igaza van .
- Jó éjt , Bojan ! - ugrottam fel és a háló felé vettem az irányt . Szegénykém köpni , nyelni nem tudott , úgy ott hagytam .

Természetesen akkor úgy éreztem , hogy teljes mértékben igazam van , s csak reggelre világosodtam meg . Sokáig ébren voltam , és nagyon reméltem, hogy Bojan nem haragszik rám túlságosan ...