2011. szeptember 5., hétfő

25.FEJEZET

Az év első napja semmivel sem indult egyszerűbben , mint Karácsony napja , azzal a különbséggel , hogy  most egy másik személyt kellett békülésre bírnom .  Utáltam , hogy mindig sikerült valami galibát okoznom , amiért végül bűnhődnöm kellett.

Bojan már nem aludt mellettem , valószínűleg edzésen volt . Gondoltam kihasználom az időt , és amíg jön összedobok valami kaját , hátha engedékenyebb lesz . Egy könnyű salátára esett a választásom , leginkább azért , mert pofonegyszerű volt elkészíteni . Időben kész lettem , még zuhanyozni is volt időm, így frissen , de ugyanakkor idegesen vártam szerelmem hazatértét .

Nagyon lassan telt az idő , azt kívántam , bárcsak megérkezne végre, hogy megmagyarázhassam tegnap esti viselkedésemet , már ha volt ezen mit magyarázni. Bántott , hogy ilyen csúnyán összevesztünk , s újra hatalmába kerített a szokásos bűntudat . Nem tudtam rájönni , mikor vált szokásommá ez a heves , már mondhatni hisztis viselkedés , viszont az tudatosult bennem , hogy sürgősen változtatnom kell a hozzáállásomon.

Az ajtót fixíroztam és jócskán megszöktem magam , mikor az nyílni kezdett. Bojan kicsit morcosnak tűnt, jól észrevehetően került engem , így eleve nehezemre esett beszélgetést kezdeményezni . De muszáj volt .
A konyhapult előtt vizet kortyolgatott , én pedig úgy helyezkedtem mögötte , hogy ne tudjon távozni , amikor megfordul és meglát . Bejött a tervem  , szóba kellett állnia velem .
- Bojan , kérlek , hallgass meg ! Tudom , hülyén viselkedtem és megbántottalak . Nem akartam , hidd el . Csak olyan ... feszült voltam egész este !
- Feszült ?  nézett rám kérdőn - Nuriat elég felszabadultan cukkoltad ... - ellensúlyozta érvemet .
- Igazad van, igazad volt ... nagyon igazságtalanul bántam  vele ...
- Legalább beismered , haladás !
- Nagyon haragszol , ugye ? - hajtottam le a fejem szomorúan .
- Igen , feldühítettél , és nagyon rosszul esett , amiket  a fejemhez vágtál ! Gaby ! - fordította maga felé az arcomat . - Nézz a szemebe ! Meg kell változnod ! Nem mondom , hogy legyél teljesen más ember , mert szeretlek , úgy , ahogy vagy . De ezek az értelmetlen hisztik ... nem is tudom , hogy fejezzem ki magam ... szétrombolnak mindent , amit felépítesz. És ahhoz , hogy jól működjön a dolog közöttünk , kicsit le kell higgadnod . Érted , mire gondolok ?
- Azt hiszem ... Igen , értem miről beszélsz . És igazad van , ígérem , mindent megpróbálok , hogy megváltozzak , csak adj egy kis időt , kérlek szépen ! Nagyon nehéz lesz levetkőzni ezeket a dolgokat... Ugye segítesz ?
- Persze , Kicsi . Gyere ide !- ölelt magához , amitől teljesen megnyugodtam . Csodálatos volt tudatában lenni annak , hogy újra szent a béke közöttünk .
- Köszönöm , hogy így törődsz velem ! Köszönöm , hogy vagy nekem ! - válasz helyett megpuszilta a homlokomat  és békésen rám mosolygott, én pedig úgy éreztem , szétárad a melegség a testemben .

- Amúgy pénteken indulunk Dublinba .- jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Máris ?
- Igen , most a legalkalmasabb .
- Huh ... izgatottan várom .
- Mindent elintéztem már , csodálatos lesz , majd meglátod !
- Szeretlek Bojan ! - csókoltam meg .
- Én is szeretlek , Drama Queen ! - nevettük el magunkat mindketten .

                                                           
                                          ~                  §                  ~


A repülőtér felé tartottunk . Nem tudtam megérteni , miért nem megyünk autóval , hogy élvezhessük a táj szépségeit . Bojan viszont inkább a kényelmet részesítette előnyben , így a repülésre esett a választása . Nekem ez is megfelelt , hiszen örültem , hogy egyáltalán van egy kis időnk , amit kettesben tölthetünk . Nem túl sok az a két és fél nap , de jobb mint a semmi . Vasárnap estére már haza kellett érnünk , ugyanis hétfőtől újra kezdetét vette a szokásos rohanó élet .

Relatív gyorsan megérkeztünk , s a legközelebbi taxiba beszálltunk . Bojan bediktálta a címet , nekem pedig semmi egyéb dolgom nem volt , mint a tájat bámulni . A dublini reptéren szálltunk le , viszont szállást inkább a fővároson kívül , gyönyörű , jellegzetesen ír környezetben találtunk , egy tóparti hotellé avanzsált régi várban . Tökéletes volt , mindenhol körülöttünk csend és nyugodtság uralkodott , pont erre volt szükségünk a nagyvárosi nyüzsgés után .

A nap hátralevő részét pihenéssel töltöttük , a városnézést másnapra terveztük . Szinte egész délután a vár kertjében üldögéltünk . Már esteledni kezdett , s kicsit hűvösebb lett .
Épp a szobában kutattam egy kardigán után , Bojan pedig eközben az ágyon üldögélt .
- Úgy készülj , hogy ma vacsorázni viszlek , egy csodálatos helyre . Még otthon néztem ki , hova érdemes menni. - újságolta büszkén .
- Rendben . Hogy öltözzek , elegáns vagy lazább ?
- Hmm...- gondolkodott el - Valami köztes megoldást válassz . - tanácsolta .
- Egy órát kérek , ígérem tetszeni fog a megoldásom ! - kacsintottam feléje .
- Alig várom , Szépségem!

Nem hoztam magammal túl sok cuccot , de azért fel voltam készülve bármilyen eshetőségre . Farmersort , koktél és valami lazább ruha , egy-két farmer nadrág , póló ,  csini top  , valamint  három - négy ezekhez illő pár cipő rejtőzködött bőröndömben . Nem esett nehezemre kiválasztani a lenge kis virágos ruhát , amit nemrégiben vettem Stellával egy kiárusításon . Akárcsak általában , most sem okozott különösebb gondot a kiegészítők kiválasztása , így időben elkészültem , sőt még nekem kellett kicsit várnom Páromra .( KATT IDE ! ) Addig is gondoltam hasznossá teszem magam , s telefonálok párat . Először Stellát hívtam , aztán eszembe jutott , hogy ma estére romantikázás a program , ezért inkább egy rövidke üzenetet hagytam , hogy tudja , minden rendben velünk . Gerard jutott eszembe , s még mielőtt egyébre gondolhattam  volna , ujjaim máris automatikusan tárcsázták a számát.
- Szia , Gabiiii ! - szólt bele vidáman , bár mintha suttogott volna ...
- Geri , te suttogsz ? - vontam kérdőre .
- Áh , dehogy , csak ... tudod ... - gondolkodott el , miközben megköszörülte a torkát -... be vagyok kicsit rekedve . - lódított . Hát persze , hogy nem volt berekedve ! Valószínűleg csak nem volt egyedül ...
- Szegénykém , ajánlom , hogy Nuria rendesen ápoljon ! - fenyegetőztem viccesen .
- Jaj , hidd el , túlságosan is odafigyel rám ! - panaszolta . - Amúgy megérkeztetek , minden rendben volt ?
- Persze , annyira szuper minden ! Minden olyan friss és zöld és mesebeli ! Csodálatos hely , egyszer csoportosan is kell jöjjünk ide . Imádnád !
- Ha te mondod , biztos úgy van ! - hagyta rám gyorsan . Valami nyávogás hallatszott a háttérből, mintha egy 'Gerikém' felkiáltás lett volna, így beigazolódott , hogy nincs egyedül . Sejtettem , hogy hamarosan le kell tennie , csak az ürügyre voltam igazán kíváncsi .
- Le kell tennem , mert ... mert ... kifutott a tej ! Vigyázz magadra Gaby !
- Te is ! Gyógyulj meg gyorsan !
Miután letettem jó nagyot röhögtem a kifogásán , tényleg vicces volt . Aztán végre Bojan is felbukkant .

Amikor besegített az autóba , valahogy elfejetett szólni , hogy átkocsikázzuk egész Dublint , s végül az Ír tenger partján kötünk ki .  Egy órán át uraztunk , de minden bizonnyal megérte . Valóban gyönyörű volt minden . Egy kis kertben voltak megterítve asztalok , sőt még tengerparthoz illően pálmafák is megjelentek itt - ott . Kellemes estének ígérkezett , különleges helyen , egy különleges személlyel .

Helyet foglaltunk , a pincér pedig máris körülöttünk ugrált . Megvárta míg választunk , majd rendkívül figyelmesen felvette a rendelést és távozott .
- Na , hogy tetszik ? - büszkélkedett .
- Imádom , azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó .
- Tudtam , hogy szeretni fogod , annyira ... nem is tudom hogyan fejezzem ki magam ... illik hozzád ez a hely . - mosolyodott el .
- Tökéletesen igazad van , Drágám !
- Amúgy képzeld , apu máris azzal nyaggat , hogy mikor megyünk újra Linyolába .
- Tényleg ? - lepődtem meg őszintén , miközben felszolgálták a vacsorát . - Felőlem bármikor . Nagyon jó emberek a szüleid , Bojan ! Igazán kedvelem őket .
- Örülök neki ! De mondd csak , mi a helyzet a te szüleiddel ? Sosem beszélsz róluk ...
- Hát ... nem is tudom . Nagyon eltávolodtunk egymástól , főleg amióta ideköltöztem .Anyával néha beszélünk telefonon , de őt lefoglalja a háztartás , a bátyám és a húgaim  , apu pedig szerintem még mindig rémesen haragszik rám , amiért nem maradtam inkább otthon és alapítottam családot .
- De ... ennek semmi értelme ...Fiatal lány vagy , miért haragudna rád , azért , hogy képezni szeretnéd magad ? - értetlenkedett .
- Tudod , nálunk nem így működik a dolog .  Lévén , hogy én vagyok a legnagyobb lány a családban , példát kellett volna mutatnom Bellanak és Federicának . Luca, a bátyám  sem tanult tovább , érettségi után beszállt a családi borászatba . A család és a családi vállalkozás szent dolog .  Én viszont nem tudnám úgy elképzelni az életemet , hogy állandóan csak mossak , főzzek , takarítsak , egyengessem a gyerekeim útját . Úgy érzem , hogy nekem nem ez a célom az életben . Le kell tennem valamit az asztalra , ha sikeres , önálló nő akarok lenni .  Persze mielőtt költözünk volna kitört a botrány , viszont végül elengedtek , úgyis tudták , hogy bármi áron képes vagyok eljönni otthonról és inkább hagytak menni .
- Értem - bólogatott megértően . - Azért remélem egy napon majd bemutatsz nekik !
- Valamikor talán ... majd igen . - ígértem meg .- Na , hát akkor együnk , jó étvágyat !
- Neked is , Kicsi !

Amíg ettünk , nem igazán beszéltünk . Ennek valószínűleg az ételek páratlan finomsága volt az oka . Nem is emlékeztem , mikor ettem utoljára ilyen jót. Már a desszertet vártuk , amikor láttam , hogy Bojan nagyon akar mondani valamit , de valószínűleg fogalma sincs hogyan kezdjen bele .
- Gaby , mondani fogok valamit , aminek nem igazán fogsz örülni , de remélem megértsz . - bökte ki végül nagy nehezen . Fogalmam sem volt mire számítsak .

1 megjegyzés:

  1. Szuper!!! Már nagyon várom Bojan mondanivalóját:D mikor lesz a következő rész???:D és hogy tudtad így befejezni???:DDD most a nap minden percében a folytatást fogom várni!!!:P:D puszi

    VálaszTörlés