 |
| Marco |
- Hogy kerülsz te ide ? - hangzott el a buta kérdés .
- Hát , amint látod dolgozom . - mutatta fel a kezében levő eszközöket .
- Nem hiszem el , hogy itt is megtaláljuk egymást ... - röhögtem fel cinikusan zavaromban .
- Nocsak , régen azért jobban örültél nekem !
- Oly rég volt , hogy talán meg sem történt ... - rebegtettem színpadiasan a szempillámat .
Be is indult már a szokásos kis csipkelődés közöttünk . Nincs mit szépíteni a dolgokon , Marcoval együtt voltunk úgy egy évvel ezelőtt . Viharos kapcsolat volt , egyáltalán nem az érzelmeken alapult . Imádtuk bosszantani egymást a legcsekélyebb okokból is . Jó volt vele bulizni , szórakozni , de hosszú távon mindketten tudtuk , hogy közöttünk semmi sem működhet . Tulajdonképpen nem is szakítottunk , mivel sosem voltunk együtt úgy igazából . Részemről csak játék volt az egész . Emlékszem , egy forró augusztusi éjszakán találkoztunk utoljára . Akkor köszöntünk el egymástól , s habár tudtam , hogy külföldre készült , nem igazán érdeklődtem többet felőle . A családom sem kedvelte őt , Stella sem volt oda tőle , engem viszont valami határozottan megfogott benne . Talán a kissé rossz fiús stílusa.
- Ugyanolyan csinos vagy , még mindig . - hajolt közelebb hozzám , s szinte levetkőztetett egyetlen pillantással.
- Te meg ugyanolyan szemtelen vagy , még mindig. - vágtam vissza büszkén.
- Egyedül vagy egy ilyen varázslatos estén ? - próbálta felmérni a helyzetet .
- Totális tévedés , Marco . - mosolyogtam bájosan .
- Hoppá ! Ki akadt bele a hálódba ezúttal?
- Érdekel mi ?
- Nem különösebben ... Úgysem lehet jobb pasi nálam . - fényezte önmagát . Marco Bravatól nem is vártam egyebet.
- Ajaj , Édes , túl sok a hiba . Tudod azt hiszem , megtaláltam a tökéletes embert .
- Persze , itt áll veled szemben !- mutatott magára.
- A- a , csak szeretnéd ...
- Na arra én igazán kíváncsi lennék . - épp hogy kimondta ezt , máris két kar fonódott a derekam köré , s megéreztem Szerelmem illatát.
- A- a , csak szeretnéd ...
- Na arra én igazán kíváncsi lennék . - épp hogy kimondta ezt , máris két kar fonódott a derekam köré , s megéreztem Szerelmem illatát.
- Már aggódtam , hogy hol maradsz ilyen sokáig . - súgta fülembe .
- Nincs semmi baj , azonnal jövök , csak a kedves pultos fiú kezei - néztem Marcora szúrósan - nagyoooon lassan működnek. Menj , ülj csak vissza , tényleg rögtön jövök . - tereltem vissza Bojant a helyünkre , még mielőtt gyanús lett volna neki volt barátom . Szerettem volna inkább én elmagyarázni mi volt a helyzet közöttünk , így elkerülve a félreértéseket .
- Na Brava ,járjon a kezed , egy Cinzanot és egy konyakot gyorsan , ugyanis várnak rám . - kacsintottam huncutul.
- Ezt a Bojan Krkic imitátort meg hol szedted össze ? - majdnem leestem a székről a nagy röhögés közepette.
- Tudod ő az egyetlen , igazi és utánozhatatlan Bojan Krkic . És most jól figyelj !- fordítottam magam felé az arcát. - Őrülten szerelmes vagyok belé , életemben nem éreztem még ehhez hasonló vonzalmat és kötődést valaki iránt.
- Süket duma . - intett le . - Nem értem , mit zagyválsz itt össze ... Ha nem lennék munkaidőben ,simán átugranám a pultot és megmutatnám , hogy egy igazi férfi hogyan kezel egy nőt . Lehet , hogy már elfelejtetted...
- Szeretnél újra kezelésbe venni mi? - nevettem fel pajkosan . Kérdésem elillant a füle mellett.
- Amúgy hol szálltatok meg ? Gondolom csak egy romantikus hétvége erejéig időztök itt... Úgy hallottam az otthoniaktól , hogy Barcelonában vertél sátrat .
- Nagyon okos fiú vagy és igen , jól hallottad. De mondd csak , miért érdekel téged annyira, hogy hol szálltunk meg ? - kaptam fel az italokat , s már indultam is .
- Gonosz vagy , Campanello ...
- Ezt bóknak veszem . Amúgy a várban lakunk . - ordítottam vissza messziről , mire megvillantotta azt a tipikus mosolyát , amivel általában mindenkit levesz a lábáról.
Mosolyogva mentem vissza , mert ugyan mennyi az esély arra , hogy az ember összefusson egy teljesen idegen országban olyasvalakivel , akivel a fél életét egy városban élte le ? Már csak Bojannak kellett volna elmagyaráznom , hogy Marco érzelmileg semmit sem jelentett számomra . Szerencsére a néhány italnak köszönhetően már oldottabb állapotban volt , így valami azt súgta , hogy ezúttal nem lesz nehéz dolgom .
Leraktam a konyakot bágyadtam vigyorgó Párom elé , majd leültem vele szemben és belekortyoltam az italomba .
- Honnan ismered ? - intett a fejével a pult felé - Mert gondolom nem véletlen , hogy hosszú perceket át beszélgettél vele .
- Marco ? Csak egy régi ismerős , Livornoból . - legyintettem felszínesen .
- És volt valami közötök egymáshoz azon kívül , hogy egy városból származtok ? - tapogatózott .
- Hát... régen összeakadtunk ...de jelentéktelen volt az egész . - nyugtattam meg , habár nem is láttam semmi aggodalmat az arcán .
- Nem számít , mi közötök volt egymáshoz ... úgyis tudom , hogy csak engem szeretsz és mindig is rám vártál.
- Nocsak , nocsak Bojan .... - könyököltem fel az asztalra,csökkentve a távolságot közöttünk - Honnan ez a fene nagy önbizalom ?
- Tudok egyet s mást rólad ... - próbált komolyságot színlelni , de nem igazán ment neki . Majd szétrepedt az arca , alig bírta megfékezni mosolyát.
- Ajjajaj ... Inkább csókolj meg ! - hát mi tagadás , nem kellett sok buzdítás , azonnal engedelmeskedett ...
Az italok fogytán voltak már , ideje volt egy kis táncnak .
Megpróbáltam egy olyan helyet keresni a táncparketten , ahová kiváló rálátás nyílik a bárpulttól . Marco bosszantását semmi pénzért sem hagytam volna ki . Csábosan mozogtam , s közben azért oda-oda pillantottam . Rég szórakoztam már ilyen jól . Jóleső érzéssel töltött el , hogy borsot törhetek volt barátom orra alá .
- Egyszer elviszlek Saint Tropezbe ... - szakította félbe mámoros tekintettel Bojan gondolatmenetemet . Fogalmam sincs honnan jutott pillanatnyilag ez az eszébe .
- Most ide koncentrálj ! - rángattam vissza Franciaország homokos partjairól a valóságba egy forró csók segítségével.
A Marco arcán megjelenő düh még jobban ösztönzött . Tudta ő nagyon jól , hogy mire megy ki a játék. Persze próbált úgy tenni , mintha nem érdekelné a egész , de túl jól ismertem , esélye sem volt átverni engem.
A harmadik szám után Bojan akkumulátorai újra lemerültek , s most már azért nekem sem ártott egy kis pihenés , nem mellesleg a szükség is igencsak szólított , így a mosdó felé vettem az irányt. Persze sok szerencsém nem volt , becsületes kis sorocska várakozott a mellékhelyiség előtt. Sok választásom nem volt , beálltam hát én is . Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy egy ismerős alak halad el mellettem . Egyszerűen nem tehettem meg , hogy hagyjam csak úgy simán távozni .
- Újabban a személyzetnek nem jár külön mosdó ? - szóltam be hetykén. Valószínűleg Marco nem vett észre, hiszen igencsak felkapta a fejét , amikor ráismert hangomra , aminek alapján annak idején a csengőcske becenevet kaptam tőle . Habár később már megállapította , hogy tudott ez egy riasztó hangjához is hasonlítani !
- Te itt ? Le sem tagadhatnád , hogy csak azért jöttél a mosdó felé , mert láttad , hogy nem vagyok a helyemen . - szajkózta magabiztosan .
Azt hittem ott helyben hülyét kapok . Rá kellett jönnöm , hogy a találékonyságából és fantáziájából sem vesztett sokat .
- Mindig is mondtam én, hogy vicces fiú ez a Brava gyerek . - szónokoltam a levegőbe , miközben szinte észre sem vettem , hogy egész testemmel a falhoz lapulok hirtelen , Marco könyöke pedig a fejem mellett pihen . Ha ezt akarja , hát játszunk így , döntöttem el magamban .
- Lassan a testtel , mert ha Bojan megjelenik , lesz itt aztán nemulass ! Hidd el , nem akarod megtapasztalni , hogy azok a kezek mire képesek ... - fogalmaztam tudatosan kétértelműen , mivel tudtam , hogy nagyon hajlamos félreérteni a dolgokat .
- Azért az enyémek miatt sem panaszkodhatsz ... - nézett méretes bicepsze felé .
- Jaj ... hagyjuk inkább az összehasonlítást , úgyis rosszul jönnél ki belőle . - húztam az agyát akarattal, s látva, hogy akcióm sikeres , még jobban felbuzdultam .
- Kockázatos egy focistával ágyba bújni , Rossi .
- Nyugi , nem kell féltened , nagylány vagyok már ... Amúgy honnan tudod ilyen jól ? Csak nem próbáltad ?
- Legalább jó az ágyban ? Jobb , mint én ? - világított rá a lényegre .
- Hogy jobb-e ? Én azt mondom , bűn összehasonlítani a kettőt . Nyomába sem érhetsz !
- Hazudsz ! - fürkészte tovább arcomat , leolvasni viszont nem hiszem , hogy bármit is sikerült , ugyanis megpróbáltam leplezni érzelmeimet , pedig szinte ordítva nevettem volna legszívesebben arckifejezésén . - Nem kell más ... csak szimplán ismerd be , hogy jobb vagyok nála ...
- Mondtam már ma , hogy álomvilágban élsz , Marco ... ?
- Álmodozni jó ...tudod az álmoknak néha sok köze van a valósághoz ... -kacsintott felém , majd lépett el mellőlem és indult visszafele. Ötletem sem volt , mi ez a filozofikus szöveg nála . Sajnos nagy csodálkozásomban elmaradt a visszavágás . De legalább beszabadultam a WCbe .
Amikor visszaértem az asztalunkhoz szomorúan konstatáltam , hogy Bojan beadta a derekát . Édesen szunyókált , ülve , fejét hátravetve . Szívesen maradtam volna még , de nem tehettem meg , hogy tovább kínzom , hiszen szemmel láthatóan egész este nagyon kimerült volt. Még mielőtt felébresztettem , hívtam egy taxit .
- Bojan ... - simogattam meg az arcát . - Ébresztő , Drágám ! Ideje hazamenni !
- Hogy mi van ? - nyitogatta a szemeit aranyosan . - Mondtál valamit Gaby ?
- Hazamegyünk , jó ? Nagyon fáradt vagy .
- Dehogy is ... felőlem mehet a ... - ragadtak le szemei ismét - a ... buli .
- Hiába ellenkezel , a taxi már úton van , és ha akarod , ha nem úgyis betuszkollak , mert nincs szívem nézni , ahogy szenvedsz .
- Ne haragudj , hogy nem maradhatunk tovább ... - nézett rám bűnbánóan .
- Már hogy haragudhatnék ? Hiszen én is ugyanolyan állapotban vagyok , mint te , csak jól álcázom ... - vigasztaltam .
Közben már a taxi a közelben lehetett , ezért elindultunk a kijárat felé . Mielőtt leléptünk , intettem egyet Marconak . Viszonzásul egy őszinte mosolyt kaptam , persze elmaradhatatlanul dobott felém egy puszit is . Igazából azért örültem , hogy jól van , és hogy találkozhattam vele .
A taxi hátsó ülésén , Bojan karjaiban kipattant egy ötlet a fejemből , miként is ébreszthetném fel kicsit . Egy érzéki csókkal kezdtem , amit persze nem volt rest viszonozni , majd átvetettem a lábaim dereka körül úgy , hogy vele szembe kerüljek .
- Akkor ezt értsem úgy , hogy annyira fáradt vagy , hogy elmarad a kis ' magán - bulink ' is ? - formáltam idézőjelet ujjaimmal .
- Hát mondtam én ilyet valaha ? Ez sértés ... - tettette a komolyságát. - Na csókolj meg , most azonnal ! - szólított fel ellentmondást nem tűrően . Persze eszemben sem lett volna ellenkezni ...
Már épp belejöttünk a dolgokba , amikor a kocsi megállt , utalva arra , hogy ideje lenne befejezni és kiszállni végre . Csalódottan másztunk ki , Bojan meg is jegyezte , hogy jöhetett volna kerülőúton ,ha egy kicsit is van szíve . Persze azonnal megvigasztaltam , hogy annak amit elkezdtünk lesz folytatása bőven , tehát semmi ok a aggodalomra .
Hajnali három óra lehetett , amikor már végleg kinyiffantam . Egy gyufaszálat nem tudtam volna továbbtenni , s ebben Bojannak is meg volt a maga sara . Nem mintha nem lettem volna elégedett az utóbbi órák tevékenységével , de őszintén szólva , nem hittem volna , hogy ennyi energiája maradt még . Lehet , hogy ezért hibernált olyan szorgalmasan , amikor a táncparketten kellett volna tombolnia . Mindenesetre én jól jártam , minden szempontból .
Fél négy fele , félálomban , mintha valami zenét hallottam volna odakintről . Eleinte rá sem hederítettem , próbáltam szundítani , miközben holmi részeg suhancok számlájára írtam az egészet. Egy idő után viszont már kezdett idegesíteni . Akkor kaptam fel a fejem a párnáról igazán , mikor valaki a nevemet kezdte ordítozni hevesen az ablakunk alól .
- Mi a szar ez ? - motyogta zsémbesen , csukott szemmel Bojan .
- Fogalmam sincs . Maradj nyugtom , megnézem .
- Siess vissza - mosolyodott el
Nem volt mit tenni , fel kellett tápászkodnom , pedig a járás annyira nehezemre esett , hogy azt el sem lehet képzelni . Persze félálomban arra nem gondoltam , hogy simán kinézzek az ablakon és elküldjem a francba a hangoskodót , hanem felkaptam magamra a hozzám legközelebb eső ruhadarabot , ami ez esetben barátom inge volt , és a megindultam a lépcsőn lefelé. A zene szüntelenül szólt , sőt még egyedi előadás is társult hozzá . Muszáj volt már közbelépni , még mielőtt minket rúgnak ki a szállodából , a többi vendég nyugalmának a megzavarása miatt .
Kiléptem hát kócosan , szinte egy szál semmiben az udvarra, s gondolom nem volt nehéz következtetni arra , hogy mivel foglaltam el magam az elmúlt órákban . Persze ezt magas ívből leszartam , csak csendet akartam és aludni végre nyugodtan .
- Úristen ! - tört ki belőlem a nevetéssel egyetemben az egyetlen értelmes szó az engem fogadó kép láttán. Most már nem is volt kétségem afelől , hogy mindenkit sikerült felébresztenem .
Mosolyogva mentem vissza , mert ugyan mennyi az esély arra , hogy az ember összefusson egy teljesen idegen országban olyasvalakivel , akivel a fél életét egy városban élte le ? Már csak Bojannak kellett volna elmagyaráznom , hogy Marco érzelmileg semmit sem jelentett számomra . Szerencsére a néhány italnak köszönhetően már oldottabb állapotban volt , így valami azt súgta , hogy ezúttal nem lesz nehéz dolgom .
Leraktam a konyakot bágyadtam vigyorgó Párom elé , majd leültem vele szemben és belekortyoltam az italomba .
- Honnan ismered ? - intett a fejével a pult felé - Mert gondolom nem véletlen , hogy hosszú perceket át beszélgettél vele .
- Marco ? Csak egy régi ismerős , Livornoból . - legyintettem felszínesen .
- És volt valami közötök egymáshoz azon kívül , hogy egy városból származtok ? - tapogatózott .
- Hát... régen összeakadtunk ...de jelentéktelen volt az egész . - nyugtattam meg , habár nem is láttam semmi aggodalmat az arcán .
- Nem számít , mi közötök volt egymáshoz ... úgyis tudom , hogy csak engem szeretsz és mindig is rám vártál.
- Nocsak , nocsak Bojan .... - könyököltem fel az asztalra,csökkentve a távolságot közöttünk - Honnan ez a fene nagy önbizalom ?
- Tudok egyet s mást rólad ... - próbált komolyságot színlelni , de nem igazán ment neki . Majd szétrepedt az arca , alig bírta megfékezni mosolyát.
- Ajjajaj ... Inkább csókolj meg ! - hát mi tagadás , nem kellett sok buzdítás , azonnal engedelmeskedett ...
Az italok fogytán voltak már , ideje volt egy kis táncnak .
Megpróbáltam egy olyan helyet keresni a táncparketten , ahová kiváló rálátás nyílik a bárpulttól . Marco bosszantását semmi pénzért sem hagytam volna ki . Csábosan mozogtam , s közben azért oda-oda pillantottam . Rég szórakoztam már ilyen jól . Jóleső érzéssel töltött el , hogy borsot törhetek volt barátom orra alá .
- Egyszer elviszlek Saint Tropezbe ... - szakította félbe mámoros tekintettel Bojan gondolatmenetemet . Fogalmam sincs honnan jutott pillanatnyilag ez az eszébe .
- Most ide koncentrálj ! - rángattam vissza Franciaország homokos partjairól a valóságba egy forró csók segítségével.
A Marco arcán megjelenő düh még jobban ösztönzött . Tudta ő nagyon jól , hogy mire megy ki a játék. Persze próbált úgy tenni , mintha nem érdekelné a egész , de túl jól ismertem , esélye sem volt átverni engem.
A harmadik szám után Bojan akkumulátorai újra lemerültek , s most már azért nekem sem ártott egy kis pihenés , nem mellesleg a szükség is igencsak szólított , így a mosdó felé vettem az irányt. Persze sok szerencsém nem volt , becsületes kis sorocska várakozott a mellékhelyiség előtt. Sok választásom nem volt , beálltam hát én is . Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy egy ismerős alak halad el mellettem . Egyszerűen nem tehettem meg , hogy hagyjam csak úgy simán távozni .
- Újabban a személyzetnek nem jár külön mosdó ? - szóltam be hetykén. Valószínűleg Marco nem vett észre, hiszen igencsak felkapta a fejét , amikor ráismert hangomra , aminek alapján annak idején a csengőcske becenevet kaptam tőle . Habár később már megállapította , hogy tudott ez egy riasztó hangjához is hasonlítani !
- Te itt ? Le sem tagadhatnád , hogy csak azért jöttél a mosdó felé , mert láttad , hogy nem vagyok a helyemen . - szajkózta magabiztosan .
Azt hittem ott helyben hülyét kapok . Rá kellett jönnöm , hogy a találékonyságából és fantáziájából sem vesztett sokat .
- Mindig is mondtam én, hogy vicces fiú ez a Brava gyerek . - szónokoltam a levegőbe , miközben szinte észre sem vettem , hogy egész testemmel a falhoz lapulok hirtelen , Marco könyöke pedig a fejem mellett pihen . Ha ezt akarja , hát játszunk így , döntöttem el magamban .
- Lassan a testtel , mert ha Bojan megjelenik , lesz itt aztán nemulass ! Hidd el , nem akarod megtapasztalni , hogy azok a kezek mire képesek ... - fogalmaztam tudatosan kétértelműen , mivel tudtam , hogy nagyon hajlamos félreérteni a dolgokat .
- Azért az enyémek miatt sem panaszkodhatsz ... - nézett méretes bicepsze felé .
- Jaj ... hagyjuk inkább az összehasonlítást , úgyis rosszul jönnél ki belőle . - húztam az agyát akarattal, s látva, hogy akcióm sikeres , még jobban felbuzdultam .
- Kockázatos egy focistával ágyba bújni , Rossi .
- Nyugi , nem kell féltened , nagylány vagyok már ... Amúgy honnan tudod ilyen jól ? Csak nem próbáltad ?
- Legalább jó az ágyban ? Jobb , mint én ? - világított rá a lényegre .
- Hogy jobb-e ? Én azt mondom , bűn összehasonlítani a kettőt . Nyomába sem érhetsz !
- Hazudsz ! - fürkészte tovább arcomat , leolvasni viszont nem hiszem , hogy bármit is sikerült , ugyanis megpróbáltam leplezni érzelmeimet , pedig szinte ordítva nevettem volna legszívesebben arckifejezésén . - Nem kell más ... csak szimplán ismerd be , hogy jobb vagyok nála ...
- Mondtam már ma , hogy álomvilágban élsz , Marco ... ?
- Álmodozni jó ...tudod az álmoknak néha sok köze van a valósághoz ... -kacsintott felém , majd lépett el mellőlem és indult visszafele. Ötletem sem volt , mi ez a filozofikus szöveg nála . Sajnos nagy csodálkozásomban elmaradt a visszavágás . De legalább beszabadultam a WCbe .
Amikor visszaértem az asztalunkhoz szomorúan konstatáltam , hogy Bojan beadta a derekát . Édesen szunyókált , ülve , fejét hátravetve . Szívesen maradtam volna még , de nem tehettem meg , hogy tovább kínzom , hiszen szemmel láthatóan egész este nagyon kimerült volt. Még mielőtt felébresztettem , hívtam egy taxit .
- Bojan ... - simogattam meg az arcát . - Ébresztő , Drágám ! Ideje hazamenni !
- Hogy mi van ? - nyitogatta a szemeit aranyosan . - Mondtál valamit Gaby ?
- Hazamegyünk , jó ? Nagyon fáradt vagy .
- Dehogy is ... felőlem mehet a ... - ragadtak le szemei ismét - a ... buli .
- Hiába ellenkezel , a taxi már úton van , és ha akarod , ha nem úgyis betuszkollak , mert nincs szívem nézni , ahogy szenvedsz .
- Ne haragudj , hogy nem maradhatunk tovább ... - nézett rám bűnbánóan .
- Már hogy haragudhatnék ? Hiszen én is ugyanolyan állapotban vagyok , mint te , csak jól álcázom ... - vigasztaltam .
Közben már a taxi a közelben lehetett , ezért elindultunk a kijárat felé . Mielőtt leléptünk , intettem egyet Marconak . Viszonzásul egy őszinte mosolyt kaptam , persze elmaradhatatlanul dobott felém egy puszit is . Igazából azért örültem , hogy jól van , és hogy találkozhattam vele .
A taxi hátsó ülésén , Bojan karjaiban kipattant egy ötlet a fejemből , miként is ébreszthetném fel kicsit . Egy érzéki csókkal kezdtem , amit persze nem volt rest viszonozni , majd átvetettem a lábaim dereka körül úgy , hogy vele szembe kerüljek .
- Akkor ezt értsem úgy , hogy annyira fáradt vagy , hogy elmarad a kis ' magán - bulink ' is ? - formáltam idézőjelet ujjaimmal .
- Hát mondtam én ilyet valaha ? Ez sértés ... - tettette a komolyságát. - Na csókolj meg , most azonnal ! - szólított fel ellentmondást nem tűrően . Persze eszemben sem lett volna ellenkezni ...
Már épp belejöttünk a dolgokba , amikor a kocsi megállt , utalva arra , hogy ideje lenne befejezni és kiszállni végre . Csalódottan másztunk ki , Bojan meg is jegyezte , hogy jöhetett volna kerülőúton ,ha egy kicsit is van szíve . Persze azonnal megvigasztaltam , hogy annak amit elkezdtünk lesz folytatása bőven , tehát semmi ok a aggodalomra .
Hajnali három óra lehetett , amikor már végleg kinyiffantam . Egy gyufaszálat nem tudtam volna továbbtenni , s ebben Bojannak is meg volt a maga sara . Nem mintha nem lettem volna elégedett az utóbbi órák tevékenységével , de őszintén szólva , nem hittem volna , hogy ennyi energiája maradt még . Lehet , hogy ezért hibernált olyan szorgalmasan , amikor a táncparketten kellett volna tombolnia . Mindenesetre én jól jártam , minden szempontból .
Fél négy fele , félálomban , mintha valami zenét hallottam volna odakintről . Eleinte rá sem hederítettem , próbáltam szundítani , miközben holmi részeg suhancok számlájára írtam az egészet. Egy idő után viszont már kezdett idegesíteni . Akkor kaptam fel a fejem a párnáról igazán , mikor valaki a nevemet kezdte ordítozni hevesen az ablakunk alól .
- Mi a szar ez ? - motyogta zsémbesen , csukott szemmel Bojan .
- Fogalmam sincs . Maradj nyugtom , megnézem .
- Siess vissza - mosolyodott el
Nem volt mit tenni , fel kellett tápászkodnom , pedig a járás annyira nehezemre esett , hogy azt el sem lehet képzelni . Persze félálomban arra nem gondoltam , hogy simán kinézzek az ablakon és elküldjem a francba a hangoskodót , hanem felkaptam magamra a hozzám legközelebb eső ruhadarabot , ami ez esetben barátom inge volt , és a megindultam a lépcsőn lefelé. A zene szüntelenül szólt , sőt még egyedi előadás is társult hozzá . Muszáj volt már közbelépni , még mielőtt minket rúgnak ki a szállodából , a többi vendég nyugalmának a megzavarása miatt .
Kiléptem hát kócosan , szinte egy szál semmiben az udvarra, s gondolom nem volt nehéz következtetni arra , hogy mivel foglaltam el magam az elmúlt órákban . Persze ezt magas ívből leszartam , csak csendet akartam és aludni végre nyugodtan .
- Úristen ! - tört ki belőlem a nevetéssel egyetemben az egyetlen értelmes szó az engem fogadó kép láttán. Most már nem is volt kétségem afelől , hogy mindenkit sikerült felébresztenem .
Eddig szerintem a legeslegjobb rész!! :) Istenem..és hogy beraktad Ian-t :D nagyon jó ;) reménykedem a további bonyodalmakban, hajrá, írj hamar! puszi <3
VálaszTörlésHát nekem is ez a rész az abszolút favorit :D És hát Ian ... lehetetlen neki ellenállni , Marco jelleme pedig tökéletesen passzolt hozzá , nem hagyhattam ki ezt a párosítást . Remélem ma estére összehozok valamit . Pusziii <3
VálaszTörlés