Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .
Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk , a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul . Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?
Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .
Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .
- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.
- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.
Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.
Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket a kisgyerekeket .
- - Áhh , hozzá szoktam már ! – legyintettem – Habár az egyik alapember még hiányzik . De nem sokáig , nézd , már itt is vannak . – lelkendeztem , amikor megláttam a leforduló ismerős autót , amiből Stella integetett hevesen , David pedig már röhögött , amikor meglátta barátait. Mi lesz még ebből ?
- Sziasztok csajook !- csatlakozott Stella is vidáman . - Hogy vagy Carla ? Rég nem láttalak ! - ölelte át .
- Hmm .. fogjuk rá , hogy jól voltam , amíg le nem fárasztott agyilag a Barcás különítmény - panaszkodott.
- Szóval elemükben vannak a fiúk ! - állapította meg legjobb barátnőm is . - Ha gondolod átjöhetsz hozzánk , van elég hely ! - csábítgatta .
- Azt hiszem kibírom még azt a két órát , mert még a végén megsértődnek rám , hogy nem kérek a favicceikből.
- Lányoook , beszállás , ideje indulni , mert mára még be van tervezve egy kiadós síelés is ! - terelgettek vissza bennünket a kocsikba , majd útnak indultunk .
- Úgy örülök , hogy mind együtt leszünk ! - örömködött barátom .
- Én is , rég volt már együtt úgy igazán a csapat. - válaszoltam kicsit egyhangúan , mivel rögtön eszembe jutott a távozása.
- Na úgy saccolom , hogy mindjárt odaérünk , szóval öltözködj, sapkát , sálat , kesztyűt fel , mert szükség lesz rá !
Készülődni kezdtem , és igazából nagyon fura volt , hiszen havat utoljára azt hiszem Németországban láttam , az pedig már jó régen volt . Izgatottam léptem ki , csodálatos volt újra érezni a talpam alatt a friss havat . Halk ropogása kellemes érzéssel töltött el , s automatikusan elmosolyodtam , megfeledkezve minden bajról . Szállingóztak a pihe - puha pelyhek , én pedig újra boldognak éreztem magam , s most már tudtam , nem szabad keseregni , a dolgok úgy is megoldódnak maguktól egy idő után .Ezzel le is zártam magamban a témát egyelőre és sikeresen megfeledkeztem az egészről .Szorosan Bojanhoz bújtam és gyengéden megcsókoltam , mire befutottak a többiek is . Azon már nem is csodálkoztam , hogy Gerard első dolga az volt , hogy ledobta magát a hóba és kapálózva egy mutáns hóangyalt formált , de nagyon aranyos volt , ahogy beleélte magát a dolgokba.
Kis faházikót béreltünk , hogy minél valósághűbb legyen az egész . A négy szoba bőven elegendő volt mindannyiunk számára .Miután sikeresen elfoglaltuk lakhelyünket , átöltöztünk a sielős cuccainkba és beleéltük magunkat a téli időjárásba , a sípálya felé indultunk.
Kezdőnek mondhattam magam , hiszen nem sok alkalmam adódott a téli sportok gyakorlására . Sajnálatosan Bojan sem volt a helyzet magaslatán , így az első lesiklásomat mindenképpen Gerard , a szakember akarta felügyelni , annak érdekében , hogy törött végtagok nélkül megússzam . Valahogy kételkedtem az egészben , de végül beszálltam vele a felvonóba. Hát bár ne tettem volna ! Persze gondolkodni időközben elfelejtettem , így gyanútlanul álldogáltam , miközben az egész fülke döcögni kezdett , én pedig egyre rémülteb lettem . Rángott még egyet – kettőt , majd nyikorogva megállt , vele együtt pedig majdnem az ütő is bennem. Miért is történt volna másként ? Leperegtek előttem a lehetőségek , és őszintén elborzadtam . Hol olaszul , hol pedig spanyolul szitkozódtam , minden esetre jól kevertem a kettőt , ötletem azonban egy sem volt , hogy mit kellene tennünk .Ijesztő volt arra gondolni , hogy itt állok Gerarddal , kb. 500 méter magasban , egy néhány négyzetmétres zárt helyiségben . Talán életemben először és utoljára bántam , hogy Nuria mégsem jött velünk . Akkor minden bizonnyal ez elkerülhető lett volna . De hiába , én hoztam a szokásos formámat ...
Jujj szuper:DD Istenem de szurkolok neki és Gerardnak:) Kíváncsi vagyok hogy mit hozol ki ebből a szituból..:) hajrá, csúcs vagy, és gyógyulj meg!;)
VálaszTörlés