2011. június 25., szombat

7.FEJEZET

Nem lehettem sokáig egyedül, hamarosan Stella aggódó hangja motoszkált már a fülemben.
- Hé , Gaby ! Drágám ! Mi baj van ? Ne sírj , kérlek ! Így nem tudok segíteni ! – közben sorosan magához ölelt – Nyugi . Beszéljünk , rendben ? Megkönnyebbülsz majd tőle .
 Mellettem ült és próbált valahogyan szóra bírni. Nem volt könnyű , de őt nem úgy ismertem , mint valaki aki könnyen feladja , így inkább szóba álltam vele.
Lassan abbahagytam a sírást és ömleni kezdtek belőlem a szavak , mondatok .
- Szóval , az úgy volt ,hogy tegnap este kicsit mindketten becsíptünk . De tényleg csak egy picit . Táncoltunk meg flörtöltünk , tudod na , hogy megy ez ! Aztán beindult a szerencse kerék , ugyanis összefutottam Blancával.
-  Blanca ?
-  Bocs , elfelejtettem , hogy neked még nem volt szerencséd hozzá . Ne is kívánd , na mindegy , ez csak mellékes.
-  Gabiiii, bökd már ki , hogy ki ez a Blanca !
-  Nos , ő Bojan volt barátnője . Nem tudom ,szerintem elég komoly lehetett a dolog , mivel a csaj majdnem leszedte a fejemet , pedig tényleg semmi látványosat nem vétkeztem . A kis ártatlan véletlenül – ejtettem ki ezt a szót agyongesztikulálva – rám öntött valami trutymót. Te el sem tudod képzelni , milyen büszke pofát vágott , mint aki azt várja , hogy jótettéért még egy nagy piros pontot is kapjon . Komolyan megáll az eszem ! – megint felmérgelődtem – A fejébe vette , hogy rátettem a kezem a pasijára . Úgy játszotta ott nekem a sértettet , mintha tényleg úgy lett volna , ahogy mondja . Pedig komolyan , nem volt semmi , csak állatira féltékeny volt szerintem minden csajra , aki tíz méternél közelebb ment Bojanhoz.
- Ugye nem húztál be neki egyet ?
- Naaa Stella , tudod , hogy kicsit indulatosabb vagyok a kelleténél , de azért mégsem vadállat. Inkább megmondtam neki , hogy nincs mitől félnie , majd faképnél hagytam és kirohantam.
-  Huh , hál Istennek . Úgy látszik , tényleg kifejlesztetted az agykontrollt , máskülönben szerintem még most is az őrsön ülnél …
Legyintettem , nem akartam inkább erre választ adni . Folytattam a mesémet.
- Szóval hol is tartottam?? Ja igen , kirohantam . Persze egy percig sem maradhattam egyedül , mivel Bojan utánam jött.Mondtam neki , hogy állítsa le a házisárkányát , mert én senki miatt nem fogom kínos helyzetbe hozni magam .Aztán kiderült , hogy már rég szakítottak , csak a csaj nem egy könnyű eset. Majd megkérdezte , hogy haragszom e történtek miatt . Tudod , olyan ééédesen nézett.
- Hahh…Valami az súgja , hogy nem haragudtál…
- Nem vagyok én egy haragtartó típus – legyintettem és kuncogtam .
- Megcsókolt? – kíváncsiskodott. Ez is egy közös tulajdonságunk volt a rengeteg közül.
- Ah…Lelőtted a poént , szívem . Ezután jött volna a lényeg .
- Miért más is volt ? – túl sejtelmes hangnemben kérdezte , egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Hát , igazából nem …
- Deee lehetett volna… - vigyorgott tovább.
- Hazakísért , még beszélgettünk , ittunk egy pohár bort  ,  majd elindult haza de még azelőtt kicsit felborzolta az idegeimet persze , egy ilyen sejtelmes Folytatás következik …” beszólással.
- Milyen romantikus !
- Hát én nem épp ilyen folytatásra gondoltam , őszintén . Reggel , tudod miután  összefutottam a hódolóddal – kacsingattam feléje , miközben ő pirult berobogott a szobámba Bojan , azzal , hogy a tegnap nem  volt teljesen józan és felejtsük el. Még hogy felejtsük el?? Nagy kábultságomban ott hebegtem össze – vissza . Ezután elrohant , mondván , hogy siet edzésre .
- Nem értem…
- Hát ezaz , én sem ! De nem érdekel , nem fogok miatta most depresszióba esni , nem érdemli meg. Ha nem keres , nem keresem. – próbáltam lazán venni a dolgot és elrejteni , mennyire rossz is most nekem.
- Ajj, Gaby , Gaby… Tedd félre a büszkeséged és keresd meg … Lehet , hogy ő is össze van zavarodva . Úgy érzi , hogy túlságosan nyomult . Vagy kitudja , mit gondol ? Azt hiszed , nem veszem észre , mennyire bolondulsz érte ??
- Jól van na , de akkor is neki kellene kezdeményeznie…
- Meg fogod bánni , ha tétlenül vársz … hidd el !
- Na de hanyagoljunk most kicsit engem… Nehogy azt hidd , nem láttalak az este…
- Jaaaj , ne izélj már.
- Egyetlen dolgot magyarázz meg nekem , csak ennyit kérek.
- Miért érzem én úgy , hogy ez nem fog tetszeni ?
- Hogy került ide David Villa és mi történt ?
- Hát igazából semmi különös …Csak beszélgettünk.
- Szóval semmi különös. – bólintott – Egész éjszaka beszélgettetek. – bólintott – Te most ugye hülyítesz ? Miért volt olyan kis borzoska a reggel ?
- Ne nézz így rám , tényleg semmi komoly nem történt !
- Ahaaaa , akkor csak történt valamicske … - vigyorogtam.
- Okéé nyertél te vallató gép ! Megcsókolt… Olyan volt az egész , hogy uuhhhh…De ennyi !
- Nem vagy piskóta ! Szerintem teljesen behálóztad . – ugrottam a nyakába .Úgy örültem neki , teljes erőmből szorítottam.
- Gaby , megőrültél ? Hát megfolytasz , még mielőtt megházasodnánk… - mondta fuldokolva s egyben nevetve.Mindketten nevettük. Önfeledten. Hirtelen elkomolyodott. – Sajnálom , de el kell hogy keserítselek.
- Ne szomoríts… - már kezdtem komolyan félni.
- Ma el kell menned bevásárolni. A múltkor is én vállaltam – nyújtotta ki a nyelvét .
- Csak ennyi ? Úgyis rám fér , hogy megjárjam kicsit magam . Hátha találkozok valami jó pasival közben.
-Inkább azon törnéd a fejed , mikor fogsz beszélni Bojánnal.
- Mondtam már  , ő nem hív , én nem keresem…
Abban a percben pedig az lett volna az egyetlen kívánságom , hogy újra hallhassam a hangját. És Stella ezt nagyon jól tudta.

2011. június 14., kedd

:)

Sziasztok !
Egy ideig el voltam tűnve , mivel nem kaptam semmi visszajelzést , kicsit elment a kedvem az egésztől. Aztán rájöttem , hogy muszáj folytatnom , ha nem másért , akkor azért , hogy elszórakozzak valamivel :D

Úgy tervezem , hogy jövőhéttől kb. csütörtök , péntektől nekiállok kicsit csinosítgatni a blogot , mert igenis ráfér :P Aztán utána gőz erővel jöhetnek az új fejezetek , semmi vizsga és tanulás tehát tudok az írásra koncentrálni. Rengeteg ötletem van !

Szóval kérlek benneteket , írjatok , mi tetszik , mi nem . Bármi jólesik és tudok belőle tanulni. Higgyétek el ,  egy kommentnek is úgy tudok örülni , mintha legalább százat kaptam volna . :P

Nos , gyertek gyakran és ne féljetek elmondani a véleményeteket !

Pusziiii, Grace :)

2011. június 11., szombat

6.FEJEZET

Iszonyú fejfájásra ébredtem. Talán tényleg megártott az a sok színes lötty. Forgott velem az egész világ egy darabig, majd lassan kezdtek beszivárogni az elmémbe az elmúlt este emlékei. Még mindig nehezen hihető volt ez az egész számomra. A rengeteg új ember, mondhatni már-már barát…
Hogy minél hamarabb életre keljek, jobbnak véltem, ha kimegyek és iszom egy méregerős kávét.
Basszus! Majdnem szívrohamot kaptam. Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy majd `megfejeltem a plafont, meg tudom elég gáz, de talán valami keményebb szó is elhagyta a számat. Ijedős vagyok, mindig is az voltam. De hogy ezúttal mi lepett meg engem ennyire? Csupán az, hogy egy kócos, megviselt, másnapos, még a tegnapi cuccaiban lévő Villa ücsörgött a reggelizőasztalnál. Na de nem akármilyen Villa, hanem David Villa. Eléggé furcsán nézett rám, pedig ő került váratlanul az én lakásomba.
- ŐŐ… szia! Jó reggelt! – köszönt udvariasan – Tegnap még nem sikerült bemutatkoznom, mire elszántam maga erre a naaagy lépésre, Krkic-csel felszívódtatok. –mondandóját megtoldotta egy hatalmas , színpadias kacsintással – Szóval David Villa !
- Örülök, hogy megismerhetlek! Gabriella Rossi. – ráztunk kezet kedves mosolygás kíséretében – Bocs , hogyha kicsit tapintatlan vagyok , de mégis hogy kerülsz te ide?
Még mielőtt válsz érkezett volna, a mosdóból elővánszorgott Stella barátnőm. Aha, már mindent értettem. Most lehet, mindenki azt gondolja, ostoba vagyok, hogy elsőre nem jöttem rá ittléte okára, de túl korán volt és túl fáradt voltam.
- Jó reggelt Gaby! – pirult el. – Felhívtam Davidot, beszélgettünk kicsit, miután este hazahozott, és…
- Stellácska, nekem nem kell magyarázkodnotok – szakítottam félbe huncut mosollyal – Most inkább visszadőlök kicsit, még mielőtt kihúzzák alólam a talajt. De aztán csak finoman! – kacsintottam.
- De Gabiiiii, tudod, hogy ez nem az, amire gondolsz, mi tényleg csak b…
- Shhhhh! Később megbeszéljük! – vigyorogtam.
A következő percben már a szobámban hempergőztem az ágyban és álmodoztam. Vajon lehetne valami köztem és Bojan között? Ez foglalkoztatott leginkább. Reméltem, hogy nem értettem félre a jeleket. Gondolatmenetemből az ajtó nyílása zökkentett ki. Hatalmasat dobbant a szívem , amikor megláttam ki lép be rajta.
- Szia Gaby! Vagyis jó reggelt! Bejöhetek?
- Persze, gyere csak, de ha lehet, ne nagyon nézz rám. Káros lehet a szemnek.  – ironizáltam – De hát a tegnap este után…
- Egy francot! Gyönyörű vagy, mint mindig! – bókolt. Közben eszembe jutottak az esti csókok… vadító emlékek… Leült mellém.
- Nos, ez eléggé kínos. – nem értettem mire céloz. – Tegnap kicsit meg voltam kattanva. Ugye nem haragszol, hogy úgy letámadtalak? Annyira szégyellem magam…
- Á, dehogy. Tudjuk be ezt az alkohol hatásának… - igazából egyáltalán nem így gondoltam. Fogalmam sincs miért mondtam ezt. Sajnos nem mindig gondolkodok, mielőtt beszélek…Talán azt mondtam , amit hallani akart.
- Huh, milyen megnyugtató, hogy te is így gondolod. Szerintem felejtsük is el. Nem voltunk józanok. Rendben ?
A fenéket, egyáltalán nincs rendben! Nagyon rosszul esett, amiket mondott. Azt hittem, ott helyben elsírom magam. Elszorult torokkal, csak egy vékonyka kis oké csúszott ki a számon.
- Hát akkor ezt megbeszéltük. – mondta ,de egyáltalán nem látszott megkönnyebbültnek. – Sajnos most mennem kell, mivel voltaképpen Davidért ugrottam be, megyünk is edzésre. Majd még hívlak ! – nyomott két puszit falfehér arcomra. A külvilágból csak annyit észleletem, hogy egy autó elhajt a lakás elől. A párnámba temettem arcomat és csendben sírtam.  Aztán kicsit feldühödtem, majd idegesen bokszoltam bele a takaróba . Csalódtam , úgy éreztem megint megint túl naiv voltam…

2011. június 3., péntek

5. FEJEZET

Amikor bementünk ,Bojan odaráncigált két éppen röhögő görcsöt kapó sráchoz.

-Hé, fiúk! – szólt oda.
-Huh , kicsi Bojan, hol találtál ilyen gyönyörű hölgyekre? – hízelgett a magasabbik.Kicsit be voltak csiccsentve már.
-Titok – mosolygott sejtelmesen. –Gabriella , Stella ők itt a legjobb barátaim , ne ijedjetek meg lányok,az ökörségükről híresek, Gerard Piqué és Cesc Fabregas.
Megvolt a nagy kézfogás, puszilkodás és máris nagyon összehaverkodtunk. Épp valami fura színű italba kortyoltam bele, amikor Stella olyan ideges-izgatottan szólított meg. Muszáj volt kiabáljon,mivel a zenétől szinte semmit nem lehetett hallani:
-Gabiiii , szerinted Cesc bemutatna Davidnak? – na tessék,hát ez volt a baja! A fiúkkal egész este nevettünk , vagyis inkább röhögtünk , Stella pedig sasolt. Pár pohár után már én is bátrabb voltam , mint alapból , így minden feszengés nélkül kérdeztem rá :
- Ceeesc, légysziiii. Nézd már szegény Stella milyen kedvetlen.
-Mit tehetek érte? Vigyem táncolni? Ezer örömmel!
-Ne ne,várj egy kicsit ! –közelebb hajoltam  a füléhez, hogy megsúghassam – Szóval az a helyzet , hogy be kellene mutatnod valakinek.
-Nocsak,kinek? Nem is lennék neki elég?
- Jaj , Cesc ne marháskodj. Arról van szó , hogy be kellene mutasd Davidnak.
-Mármint Villanak?
- Aha. Ez minden vágya .
-Csak ennyi?Azt hittem valami ütősebb.
-Hidd el ,ez neki nem “csak ennyi “ ! – már indult is Stellához , de még utána  ordítottam – Köszi Cesc ! – valószínűleg már nem hallotta.
Észre sem vettem és máris Bojannal táncoltam a tömeg közepén.
-  Na, hogy tetszik a buli? – súgta a fülembe.
- Szuper,imádom ezt a számot , szóval egy percet se mulasszunk el ! – DJ Tiesto – Feel you in my bones száma ment. Hát Bojan teljesen be volt indulva, minden alkalmat megragadott , hogy hozzám érjen. Sejtelmesen mosolygott , miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz… A kezeit a derekamra csúsztatta és újra a fülemhez közelített :
- Őrjítően szexi voltál voltál ma reggel abban a kis törülközőben! Beindultam ám rendesen ! – nevette el magát önfeledten.
- Bojan te részeg vagy? –kérdeztem pironkodva. Nem hittem a fülemnek.
- Dehogy vagyok részeg, szépségem ! Csak néhány pohárkával gurítottam le amúgyis – legyintett felszínesen. 
A kezei egyre lejjebb csúsztak . Na kezdtem kicsit beijedni. Igazából nem számítottam erre. Menekülőre fogtam a dolgot . Vége volt a számnak , ezért azzal az ürüggyel, hogy italért indulok, elslisszoltam. Tényleg rám fért egy kis pia. Nem mintha nem éreztem volna magam jól vele,csak kicsit meglepődtem. Kicsit nagyon.
Magányosan iszogattam  a bárpultnál , aztán elindultam visszafele az asztalunkhoz. Alig sikerült szemmel megtalálnom. Hopp , új emberek a láthatáron! David Villa az asztalunknál ücsörgött és Stellával társalgott.Csak lődörögtem a tömegben.
Valaki nekem jött , sőt valami zöld trutyit rám is zúdított. Valami azt súgta ,hogy ez nem lehet véletlen. Annyira ideges voltam  így kicsit piásan , hogy alig bírtam kontrollálni magam , nehogy jelenetet rendezzek. Felemeltem a fejem ,hogy  a parázsló tekintetemmel meg tudjam perzselni azt ,aki ezt művelte a kedvenc felsőmmel.Na akkor akadtam ki , amikor megláttam a pofáján azt az elégedett vigyort.
- Mit képzelsz magadról , hogy csak így nekem jössz?
-Hupsz, véletlen volt…- mondta gonoszul  vigyorogva a csaj.
-Jha , persze ..Hát n… - már épp ordítani akartam amikor félbeszakított.Ettől még jobban begurultam.
-Nekem itt ne pattogj, te kis senki! Egyelőre még nekem van okom felelősségre vonni téged !
-Hogy mi van?
-Azt hiszed , nem láttam , hogy a pasimat szédítetted az előbb?
-Hát te meg vagy húzatva esküszöm. Hogy kit szédítgettem?
-Ne tedd itt az ártatlant , láttam hogy nyomultál Bojanra !
-Pff…Te jó ég! Jobb ha megnyugtatlak, nincs szükségem a pasidra. Menj és fáraszd őt a hülyeségeiddel te észlény. – és csak úgy faképnél hagytam.
Egyre gyorsabban gyúródtam kifelé. Levegőre volt szükségem. Nagyon mérges voltam erre az egész helyzetre, Bojanra és a kis pattogó csajszira.Most minek kellett ilyen helyzetbe hoznia? Miért nem hagyott békén engem , ha tudta , hogy a hárpiája így reagál?Nem volt könnyű dolog utat törni a tömegben, felszabadító érzés volt magam mögött hagyni az üvöltő zenét, füstöt  és a  rengeteg embert. Egy szempillantásnyi idő sem telt el , valaki megragadta a karomat.  Visszarántott kicsit és magához húzott.
- Gaby , mi a baj , mi zaklatott fel ennyire?
- Ah, semmi , igazán semmi… - mondtam dühösen és eltávolodtam.
- Látom , hogy valami nincs rendben !
- Nagyon jól látod! Gratulálok , sikerült kínos helyzetbe hoznod.  Élvezed mi , hogy miattad folyik a vita?
- Vá-vá-várj.Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Téényleg? Hát mondjuk érthető , a házisárkányod engem terrorizált nem is olyan régen , nem pedig téged…
- Uhh…Szóval találkoztál Blancaval…
- Talált-süllyedt. Jó lenne , ha rászólnál te is , mivel nekem nem hiszi el , hogy nincs köztünk semmi.Igazán nincs miért aggódnia , ha ennyire komolyra veszi a dolgokat…- jelentettem ki flegmán.
- Gaby , kérlek – közelebb jött . Nagyon közel. Attól tartok túl közel. – Én végeztem Blancaval. Már több , mint egy hónapja szakítottunk. Úgy látszik képtelen felfogni , hogy most az egyszer ő került ki vesztesként. – Veszélyesen gyorsan közelített egymáshoz az arcunk.  – Haragszol?
Most mit mondhattam volna?Hiszen valójában nem is haragudtam. Csak rosszul esett és csalódott voltam. Blanca minden reményemet ,hogy közelebb kerülhetünk egymáshoz földhöz vágta és jól megtaposta.
Bojan a hűvös  falnak tolt , a kezeimet pedig hatástalanitotta.Mélyen a szemembe nézett, majd hosszan szenvedélyesen megcsókolt . Uhh…Teljesen kizártam a külvilágot , habár azért a messzi távolból hallottam valami zenefoszlányokat. A U2 és Mary J. Blige duettje , a One Love szólt odabentről.
 Azért be kell hogy ismerjem , megvolt annak a pillanatnak a varázsa. Amikor úgy gondolta , hogy már nem ellenkezek , elengedte a kezeimet és átkarolta a derekamat. Végre én is megölelhettem. Nem tudom ,honnan feltételezte egyáltalán ,hogy ellenkeznék…Már-már ájulás közeli állapotba kerültem ,annyira hatalmába kerített a érzés, hogy csak azért nem hullottam össze , mert még szorosabban ölelt magához.Teljesen kikészített. Szerintem ő  is észrevette , mennyire belebolondultam, mivel amikor magához ölelt , olyan szélesen vigyorgott , mint akinek telitalálata volt a  lottón.A nagy jelenet után mosolyogva, kéz a kézben visszaindultunk. Bent ugyanaz a remek hangulat uralkodott.Miközben átszeltük a tömeget annyira erősen szorította a kezemet, hogy éreztem, nem akar szem elől téveszteni.
Villa még mindig az én egyetlen Stellámat szórakoztatta. Nem akartunk zavarni , inkább más asztalt választottunk.Leültünk egy-egy itallal a kezünkben.Bojan már kicsit bizonytalanul mozgott, viszont amikor újra megcsókolt, minden tökéletesnek tűnt.
- Úristen , ha így folytatjuk szívbajos leszek – jelentettem ki , mire ő hangosan felnevetett.
- Szóval jó volt? – kíváncsiskodott hamiskás mosollyal.
- Az nem kifejezés…De most ne akard,hogy fényezzelek Bojan! – válaszoltam önelégült vigyora láttán. – Nem ártana azért , hogy felvilágosítsd Blancát , hogy mik is a terveid vele…
-Pff. Még mindig nem hiszem el, hogy képes volt kitámadni téged…Ne aggódj , lerendezem… - mondta teljes komolysággal.
- Na , de csak finoman…
Az este további részében nagyon sok mindenről beszélgettünk még.Rengeteg újdonságot tudtunk meg egymásról. Közben persze fogytak a koktélok.
- Bojan , azt hiszem ideje hazamennem . Késő van és kicsit szédülök. Megyek megkeresem Stellát. – nagy nehezen felálltam , egyensúlyba kerültem , erre tessék , magára rántott.Érdekes pózt vehettünk fel…
- Gaby , maradj még kérleeek! – és rámnézett azokkal a gyönyörű szemekkel  - Vagy ,  ha már mindenképpen haza akarsz menni ,szívesen elkísérlek… - súgta a fülembe. – Hagyd Stellát szórakozni.
Nem mondhattam neki nemet.Megkerestem a táskámat , aztán elindultunk.
A taxi a lakás előtt rakott le.Bizonyára a sofőr is megkönnyebbült, szerintem már az idegeire ment   a szünet nélküli hahotázás.
- Nincs kedved felugrani egy pohár borra? – mintha még nem ittunk volna eleget… -Meg folytathatjuk , amit abbahagytunk. Mármint a  beszélgetést… - vigyorodtam el felcsillanó szeme láttán.
- Na, végre, egész úton erre a kérdésre vártam!
- Hmm…kis huncut vagy te ! – fogtam meg a kezét és elindultunk felfelé.
A felvonónak hála élve felértünk.Szerencsére mielőtt elindultunk nem hagytunk magunk után nagy rumlit.
A konyhába indultam.Kissé bizonytalan mozdulatokkal kezdtem el e töltögetni a két pohárba az italokat. Naaagyon koncentráltam. Sikerült beegyensúlyoznom a poharakkal, majd helyet foglaltam mellette a kanapén.
- Miért pont Barcelonát választottátok?
- Igazából nem is tudom. Mindig is vonzott a gondolat, hogy egyszer itt éljek. Voltam itt  régebben és beleszerettem a kultúrába, az emberek közvetlenségébe. Itt mindig olyan vidám mindenki.
- Hát, igen. Különleges hely ez . Mintha mindig sütne a nap, olyan a légkör. Imádok itt élni. – aztán kicsit más témára tért . – Stellával mióta ismeritek egymást ?
- Kiskorunk óta. Már három évesen együtt szaladgáltunk a játszótéren. Mindig is különleges kötelék volt közöttünk . A testvéri kötelékhez hasonló . Régen mindenki iszonyú irigy volt ránk , amiért ennyire jól kijöttünk . Szerintem már lassan arra a szintre jutottunk , hogy semmi sem tudna közénk állni.
- Úgy csodáltam mindig is az ilyen összetartó embereket. Mindig van bennük valami különleges. – mosolyodott el , mire én kicsit elpirultam.
Rengeteg mindenről beszélgettünk még. Nagyon későre járhatott már az idő.
- Azt hiszem, itt az idő, hogy hazamenjek. Kicsit eldumáltuk az időt.
- Hívok egy taxit. – lehet elvárta volna, hogy marasztaljam, de én nem az a fajta lány vagyok, hanem egy büszke nő, aki nem lövi le elsőre a poént.
Mielőtt elindult volna, még egyszer megcsókolt, iszonyú szenvedélyesen. A fal hidegétől felszisszentem , erre ő magához húzott szorosan.
-Folytatás következik… - s a rá jellemző mosollyal kivonult az ajtón.
Vigyorogva dőltem neki az ajtónak, majd miután végig gondoltam mindent, ami történt, és rájöttem, hogy ez a valóság, boldogan mentem zuhanyozni, majd lefeküdni. Ritka nyugodt éjszakám volt. Mondhatni furcsa, vihar előtti csend uralkodott… Mert sajnos a reggel nem várt fordulatokat tartogatott számomra...