6.FEJEZET

Iszonyú fejfájásra ébredtem. Talán tényleg megártott az a sok színes lötty. Forgott velem az egész világ egy darabig, majd lassan kezdtek beszivárogni az elmémbe az elmúlt este emlékei. Még mindig nehezen hihető volt ez az egész számomra. A rengeteg új ember, mondhatni már-már barát…

Hogy minél hamarabb életre keljek, jobbnak véltem, ha kimegyek és iszom egy méregerős kávét.

Basszus! Majdnem szívrohamot kaptam. Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy majd `megfejeltem a plafont, meg tudom elég gáz, de talán valami keményebb szó is elhagyta a számat. Ijedős vagyok, mindig is az voltam. De hogy ezúttal mi lepett meg engem ennyire? Csupán az, hogy egy kócos, megviselt, másnapos, még a tegnapi cuccaiban lévő Villa ücsörgött a reggelizőasztalnál. Na de nem akármilyen Villa, hanem David Villa. Eléggé furcsán nézett rám, pedig ő került váratlanul az én lakásomba.

- ŐŐ… szia! Jó reggelt! – köszönt udvariasan – Tegnap még nem sikerült bemutatkoznom, mire elszántam maga erre a naaagy lépésre, Krkic-csel felszívódtatok. –mondandóját megtoldotta egy hatalmas , színpadias kacsintással – Szóval David Villa !

- Örülök, hogy megismerhetlek! Gabriella Rossi. – ráztunk kezet kedves mosolygás kíséretében – Bocs , hogyha kicsit tapintatlan vagyok , de mégis hogy kerülsz te ide?

Még mielőtt válsz érkezett volna, a mosdóból elővánszorgott Stella barátnőm. Aha, már mindent értettem. Most lehet, mindenki azt gondolja, ostoba vagyok, hogy elsőre nem jöttem rá ittléte okára, de túl korán volt és túl fáradt voltam.

- Jó reggelt Gaby! – pirult el. – Felhívtam Davidot, beszélgettünk kicsit, miután este hazahozott, és…

- Stellácska, nekem nem kell magyarázkodnotok – szakítottam félbe huncut mosollyal – Most inkább visszadőlök kicsit, még mielőtt kihúzzák alólam a talajt. De aztán csak finoman! – kacsintottam.

- De Gabiiiii, tudod, hogy ez nem az, amire gondolsz, mi tényleg csak b…

- Shhhhh! Később megbeszéljük! – vigyorogtam.

A következő percben már a szobámban hempergőztem az ágyban és álmodoztam. Vajon lehetne valami köztem és Bojan között? Ez foglalkoztatott leginkább. Reméltem, hogy nem értettem félre a jeleket. Gondolatmenetemből az ajtó nyílása zökkentett ki. Hatalmasat dobbant a szívem , amikor megláttam ki lép be rajta.

- Szia Gaby! Vagyis jó reggelt! Bejöhetek?

- Persze, gyere csak, de ha lehet, ne nagyon nézz rám. Káros lehet a szemnek.  – ironizáltam – De hát a tegnap este után…

- Egy francot! Gyönyörű vagy, mint mindig! – bókolt. Közben eszembe jutottak az esti csókok… vadító emlékek… Leült mellém.

- Nos, ez eléggé kínos. – nem értettem mire céloz. – Tegnap kicsit meg voltam kattanva. Ugye nem haragszol, hogy úgy letámadtalak? Annyira szégyellem magam…

- Á, dehogy. Tudjuk be ezt az alkohol hatásának… - igazából egyáltalán nem így gondoltam. Fogalmam sincs miért mondtam ezt. Sajnos nem mindig gondolkodok, mielőtt beszélek…Talán azt mondtam , amit hallani akart.

- Huh, milyen megnyugtató, hogy te is így gondolod. Szerintem felejtsük is el. Nem voltunk józanok. Rendben ?

A fenéket, egyáltalán nincs rendben! Nagyon rosszul esett, amiket mondott. Azt hittem, ott helyben elsírom magam. Elszorult torokkal, csak egy vékonyka kis oké csúszott ki a számon.

- Hát akkor ezt megbeszéltük. – mondta ,de egyáltalán nem látszott megkönnyebbültnek. – Sajnos most mennem kell, mivel voltaképpen Davidért ugrottam be, megyünk is edzésre. Majd még hívlak ! – nyomott két puszit falfehér arcomra. A külvilágból csak annyit észleletem, hogy egy autó elhajt a lakás elől. A párnámba temettem arcomat és csendben sírtam.  Aztán kicsit feldühödtem, majd idegesen bokszoltam bele a takaróba . Csalódtam , úgy éreztem megint megint túl naiv voltam…