Hogyan jellemezhetném az első Bojan nélkül eltöltött hetemet ? Így , hogy már elment , nem azon törtem a fejem állandóan , hogy milyen lesz külön , csak egyszerűen elfogadtam , hogy ennek most így kell lennie . Talán új látásmódomnak köszönhetően , de mindenesetre eddigi depressziós állapotom és állandó szomorúságom kicsit alábbhagyott , mintha kezdtem volna visszatalálni valódi önmagamhoz .Visszatért az életkedvem , mosolyogtam , és szinte megállás nélkül csak beszéltem és beszéltem . A közvetlen környezetemben ezt szinte mindenki észrevette és talán jobban örültek , mint én , hogy kicsit helyrepattantam.
Bojannal rengeteget beszéltünk telefonon , videokonferenciák egész rakását bonyolítottuk le . Nem volt mit tenni , ez maradt az egyetlen út arra , hogy normális párkapcsolatban éljünk . Már ha nevezhető ez egyáltalán normálisnak. Megkönnyebbüléssel töltött el a tény , hogy ő is jól érzi magát odaát , habár az időjárás jellemzésére használt jelzői szerintem nyomdafestéket nem tűrnének ! Szerencsésnek mondhatta magát , hogy Cesc mondhatni eléggé közel volt hozzá , másképp szerintem sokkal bonyolultabb lett volna számára is . Mert azért valljuk be , nem lehet egy könnyű szituáció belecsöppenni egy teljesen idegen nép kultúrájába , szinte nulla nyelvtudással . Habár amíg itthon volt , próbáltam segíteni , tanítgatni kicsit , de mivel nem mondhattam magam nyelvtanárnak , nem ért az egész szinte semmit . Cesc állítása szerint viszont meglehetősen gyorsan tanult , s nagyjából szót értett a helyiekkel . Ő volt az én kémem , muszáj volt időről időre megbizonyosodnom róla , hogy minden rendben van vele , a legalkalmasabb személy pedig erre a feladatra Francesc volt .
Rémisztő volt belegondolni , hogy hamarosan végetérnek az egyetemi évek , régen olyan távolinak tűnt az egész .Akkor májusban pedig ott álltam már majdnem a nagybetűs élet kapujában , csak az utolsó kilóméterek hiányoztak . A legnehezebbek . De úgy éreztem , hogy semmi sem akadályozhat meg abban , hogy véghezvigyem azt amit elterveztem . Három hetem volt még kiélvezni az egyetemi élet adta örömöket , viszont engem inkább a vizsgák izgattak . Nagy részük már rendben volt , de azért mégsem voltam teljesen nyugodt .
Gerardot nagyon lekötötte a végzős bulink szervezése , Daviddal jól elszórakozgattak vele . Minket felmentettek minden feladat alól , semmibe sem volt beleszólásunk , csak tanultunk , meg pihentünk . Nem is volt rossz ! Úgy döntöttem , hogy a hétvégéket nem fogom tanulással tölteni , hiszen szükség van egy kis lazításra . Nem is lett volna időm állandóan a könyveket bújni , a betervezett Valenciai Nagydíj miatt , valamint szerettem volna tenni egy meglepetés látogatást tenni Angliába is , anélkül , hogy Bojant előre értesíteném . Jó ötletnek tűnt , és sikerült is titokban tartanom mindvégig. Na de erről csak a maga idejében !
Egyelőre a legközelebbi úti cél Valencia volt , az úti társ pedig Gerard . Jó szórakozásnak ígérkezett , alig vártam , hogy viszontláthassam Sebastiant , az igazság az , hogy jó ideje nem találkoztunk már személyesen , hiába ígérgettem , valahogyan sosem jött össze a nagy utazás Svájcba , habár most már tényleg feltett szándékom volt kiautókázni , amikor szabad leszek .
Az indulás napján, azaz vasárnap kora reggel bepakoltam néhány cuccot egy kisebb bőröndbe , felöltöztem( KATT IDE ! ) , majd még beugrottam rövid időre az egyetemre . Természetesen második utam Stellához vezetett , semmi pénzért sem indultam volna el anélkül , hogy tőle elköszönjek . Miután ezt is letudtam , természetesen több száz figyelmeztetés után ( hiába , drága barátnőm semmit sem bízott a véletlenre ! ) , sikerült hazajutnom . Üres volt az egész ház , utáltam , hogy állandóan egyedül vagyok itt . Szerencsére örökös megmentőm most sem hagyott cserben , máris megcsörrent a telefonom .
- Puszi, Gaby ! Na hogy állsz ?
- A csomagom kész , átöltözni most már biztosan nem fogok , csak majd ha odaértünk , szóval felőlem akár indulhatunk is !
- Ez már igen ! Nem jön , hogy higgyem ! - gúnyolódott .
- Jól van Gerard drága . Ha nem hiszed , gyere és győződj meg magad , itt várok a ház előtt .
- Én meg már a sarkon vagyok .
- Tessék ?
- Bizony - bizony ! Kicsit elejét szerettem volna venni a dolgoknak . Na , készülj , mindjárt felkaplak .
- Puszi !
Mire kimondtam az utolsó szót , már le is parkolt a ház előtt és dudált , mint egy őrült . Tőle nem is vártam volna el mást ! Automatikusan a csomagtartóhoz sétáltam , majd bedobáltam a cuccaimat . Ezek után behuppantam az anyós ülésre , nagy , cuppanós puszival köszöntve Gerit .
- Szépséég ! Mióta nem is láttalak ? - mélázott el .
- Hmm... Lássuk csak , tegnap este óta ? - töprengtem .
- Olyan rég lett volna az ?
- Na ne bánkódj , most már itt vagyok , egész napra ! - veregettem meg a vállát , s kicsit talán eltöprengtem azon , hogy vajon mit hihet erről az egészről Nuria . Ugyanis igen , a csaj még mindig meg volt , köszönte szépen , élt és virult !Ez azonban már nem az én hatáskörömbe tartozott , egyszerűen csak örültem , hogy itt van nekem Gerard .
- Kíváncsi vagyok én erre a Seb gyerekre !
- Tetszeni fog , meglátod . Nagyon rendes srác .
- Hát ... minden esetre tudhat valamit , ha ilyen ódákat zengesz róla .
- Azt értékelem és szeretem benne , hogy ugyanaz az egyszerű emberke maradt , akit évekkel ezelőtt megismertem . Tényleg , te tartod még a kapcsolatot a gyerekkori barátaiddal ?
- Lássuk csaaak ... gondolkodott el . Mondhatni , igen . Néhánnyal igen , a legtöbbet mégis Cesc jelenti számomra , de ezt te is jól tudod . Ha ő nem lenne ...
- Ismerős az érzés ... Stella is a világot jelenti nekem !
- Na és én ? - pillantgatott sunyi vigyorral felém .
- Tudod te azt nagyon jól !
- Gyerünk , Gabiii , mondd ki ! Egyszerű az egész .
- Tudom , mit akarsz hallani , de nem fogok azért ennyire a kedvedre tenni .
- Ajhh ... - nyögött fel elégedetten . - Ez már felért egy vallomással ! - terült szét az öntelt vigyor az arcán .
- Kuss legyen Piqué , és vezess ! - vetettem oda neki félvállról , mégis mosolyogva.
- Minek köszönhető amúgy, hogy már kora reggel így kicsípted magad ?
- Tetszik mi ? - sandítottam rá. - Egy nő mindig legyen top formában , legalább annyira , hogy elszédítse az összes pasit maga körül . Különben voltam a suliban néhány jegyzetért , mégsem mutatkozhattam melegítőben !
- Miről beszélsz ? Ha jól meggondolom , sosem láttalak még téged az utcán tréningben.
- Na látod erről beszéltem ! Nem is fogsz egyhamar , szarul kell lennem ahhoz , hogy ne öltözzek fel normálisan .
Kis szünet következett , zenét hallgattunk , én pedig néha még le-le hunytam a szemem . Nagyon jóleső érzés volt hallgatni Geri kissé hamis , de annál vidámabb dudorászását. Erőteljes rezgésre lettem figyelmes.
-Öhm... Gerard . - ütögettem meg a vállát. - Mintha szólna a telefonod .
- Nem dehogy is . - hessegette el még a gondolatát is .
- Pedig én kifejezettem hallok valami ahhoz hasonlót .
Nem hagytam, hátravetettem magam s megpróbáltam elérni kis kézitáskáját . Kibányásztam belőle a telefont , s már nem is csodálkoztam azon , hogy nem akart róla tudomást venni . A kijelzőn Nuria neve villogott .
- Gerard , vedd már fel , legalább megnyugtathatod , hogy nem egy útszéli motelben enyelgünk éppen !
- Nem fogom , bármit is higgyen , NEM fogom felvenni azt az átkozott telefont .
- Hát jó , akkor megteszem majd én ! - fenyegettem és valószínűleg képes is lettem volna válaszolni a hívásra , ha ki nem kapja a készüléket a kezemből . Szerintem ő is jól tudta ezt , és azért reagált olyan hirtelen .
Kicsit habozott még , hogy mit tegyen , mígnem szúrósan ránéztem s reakcióra késztettem .
- Ahm... Szia Nuria . Igen , minden rendben . Neem , nem sír sokat , most éppen alszik. Igen szívem már megetettem . Jó - jó , én is ! Persze , igyekszem . Vigyázok! Szia .
Szerintem olyan arcot vághattam , mint akit pofán dobtak egy téglával . Minimum. Csak lassan kezdtem kapcsolni , hogy mi is lehet itt a helyzet . Gerardon szabályosan látszott , mennyire szégyelli magát . Hát meg is volt rá az oka !
- Megkérdezhetem , hogy ez mégis mi a fene volt ? - néztem rá kicsit mérgesen .
- Semmi . Igazán semmi . - foglalt állást szűkszavúan .
- Gerard , ne nézz hülyének . Sejtek ezt - azt , de tőled kell hallanom . - alig bírtam ki nevetés nélkül . Arca és fülei pirosak voltak , akár a rák , és gyanúsan nagyon koncentrált az útra .- Naaaaa, ne csináld máár ! - vigyorodtam el .
- Gabriella , meg kell ígérned , hogy senkinek nem beszélsz erről . Nagyon ciki lenne a többiek előtt . - türelmetlenül bólogattam , utalva arra , hogy már igazán belekezdhetne .- Nos tudod , hogy eleinte úgy volt , hogy az egész hétvégét Valenciában töltjük . Aztán valami közbejött . Az a valami Nuria volt . Sehogy sem tudtam beadni neki , hogy ezen a hétvégén foglalt leszek . Jaj , Gaby , ne nevess már ennyire . Tudod milyen kínos nekem ez ? Tudod mit ? Nem is folytatom tovább , ha így reagálsz ! - vágta be a durcit .
- Rendben - rendben lenyugodtam . - próbáltam komolynak tűnni , de nagyon nehezemre esett .
- Na most jön a lényeg . Jaj , Istenem , ez annyira gáz ! - nézett az ég felé .- Szóval Nuria úgy tudja , hogy a kis Anara vigyázok , vagyis Iniesta kislányára .
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés . Ez a szituáció hihetetlenül abszurd volt és nagyon - nagyon vicces .
- Kiröhögted magad , minden oké , ha lehet a továbbiakban hanyagoljuk ezt a témát oké ?
- Hát nem ígérhetek semmit - gondolkodtam el kicsit , mire már kezdett felmenni a pumpa benne . - Oké - oké , tudod , hogy csak bosszantani akartalak . -bokszoltam bele a vállába .
- Hallgassunk inkább zenét ! - javasolta a számára kegyesebb megoldást , s én is belegyeztem , mivel nem akartam azért túllőni a célon .
Az út további részében nem esett több szó a vicces ürügyről. Amikor végre megközelítettük a várost , eszembe jutott , hogy ideje lenne valami kényelmesebb cuccot venni magamra .
- Gerard , állj meg egy pillanatra . Át kellene öltöznöm , még mielőtt a belvárosba érnénk.
- Rendben . De ööhm ... - kicsit zavarban volt . - Ezt mégis hogyan tervezed ?
- Hogyan - hogyan ? - ismételtem kérdését . - Hát egyszerűen a hátsó ülésen .
- Oké - préselte ki nagy nehezen a rövid szócskát egy nagy nyelés után. Mintha újra zavarban lett volna .
Előszedtem a táskámat , kihúztam belőle a váltócuccaimat , majd neki kezdtem az öltözködésnek , ami igencsak bonyolultnak ígérkezett a kicsi helyen
Épp blúzot cseréltem , amikor érdeklődő , kíváncsi szempárral néztem a szembe a visszapillantóban .
- Hé , Gerard , nem ér leskelődni ! - pirítottam rá , mire elkapta a tekintetét.
- Hát bocs szívem , máskor ne a hátam mögött sztriptízelj ! - vágott vissza gyorsan és csípősen.
- Szeretnéd te azt !
- És mi van akkor ha tényleg szeretném ? - néztünk szembe újra a tükörben . Egy pillanatra lefagytam , majd gyorsan kapcsoltam és minden válasz nélkül folytattam topom tépázását . Amikor kész lettem , felszabadultan másztam vissza eredeti helyemre . Sokkal kényelmesebben éreztem már így magam.( KATT IDE ! )
- Szuperül áll ez a póló ! - dicsérte meg felsőmet , majd lágy puszit lehelt az arcomra . Meglepett a hirtelen gesztus , csak néztem magam elé és csodálkoztam nagyokat . Talán hirtelen még a kezem is odakaptam . Tetszett neki az elért hatás , kaján vigyorral szemlélte a az országutat , s félszemmel azért oda-oda pillantott felém .
- Egyenesen a pályához megyünk ?
- Tessék ? - fordultam felé , de közben eljutott a kérdés az én tudatomig is .- Ja , igen . A jegyek itt vannak nálam , szóval már nyugodtan bemehetünk . Úgy is találkozni akarok először Sebastiannal . Mindenképpen ragaszkodott hozzá .
- Oké . A GPS szerint kb 10 perc múlva megérkezünk .
Nem is telt bele tíz percbe , máris leparkoltunk s megkönnyebbülve szálltam ki , hogy végre kinyújtóztathassam tagjaimat . Gerard is hasonlóképpen cselekedett , próbálta életre kelteni elgémberedett részeit .
Azt hittem , csak a szemem káprázik , amikor megpillantottam az egyre gyorsabban felém közeledő barátomat . Rövidesen én is rohanni kezdtem felé , majd határtalan örömöt érezve vetettem magam a karjaiba .
- Kölyööök ! Annyira nagyon hiányoztál ! - pusziltam össze-vissza . Pördült még velem néhányat , majd óvatosan lerakott a földre .
- Gaby , te ... - mustrált végig tüzetesen - Te egyszerűen sugárzol !
- Jaj , Seb ne túlozz !
- Te meg ne szerénykedj .
Válaszul újra megpusziltam , miközben megérkezett Gerard is a hátunk mögé , ideje volt hát bemutatnom őket egymásnak .
-Hát akkor Gerard , ő itt Seb . Seb , ő Geri . - mutogattam egyik srácról a másikra , amíg ők egymás kezét rázogatták vigyorogva .
- Mit szóltok , indulhatunk ? Még van egy kis időm a boxban maradni ...
- Menjetek csak srácok , úgyis van mit megbeszélnetek gondolom . Majd követlek , előbb leparkolom a kocsit valami normális helyre .- hagyott ott bennünket Geri.
Átölelte a derekamat , én is az övét s így léptünk be kis zuga ajtaján , majd ledobtuk magunkat a kanapéra .
- Na és mesélj , hogy bírod Bojan nélkül ? - tért a lényegre .
- Hát lehetne rosszabb is ...
- Nocsak ! - kapta fel a fejét - Hogy érted ezt ?
- A többiek annyit sürögnek - forognak körülöttem , hogy szinte gondolkodni sem tudok ilyeneken . Persze hiányzik nagyon , de nem ezen agyalok egész nap.Tudod , nem vagyok benne biztos , hogy azt érzem , amit kellene ...- fúrtam bele a vállam az arcába .
- Gaby , nem könnyű , amit most átélsz . Érthető , hogy kicsit bizonytalan vagy . És én tudom , hogy szereted őt . - rövid ideig hallgattunk , Seb törte meg a csendet . - Viszont érdekes , legalábbis számomra az a légkör , ami téged és Gerardot körbevesz .
- Miről beszélsz ? - ültem fel most már én is , hogy ránézhessek .
- Nem is tudom , olyan természetesek vagytok együtt . Egyszerűen jól mutattok egymás mellett.
- Figyelj , neki is barátnője van , én pedig jelen pillanatban nem tudom elképzelni az életemet Bojan nélkül.
- És Nélküle el tudnád? Gerard nélkül .
- Hogyan ? Hogy jön ez ide ? - emelkedett meg a hangom néhány oktávval . A várva várt választ azonban nem kaphattam meg , mivel Sebi személyi edzője nyitott be , s felszólította , hogy ideje készülni , mert 1 óra múlva rajthoz állnak .Akaratlanul is , de el kellett búcsúznunk egymástól , ugyanakkor mindketten tudtuk , hogy ennek a beszélgetésnek lesz még folytatása..
Nagy nehezen Gerivel egymásra találtunk s megkerestük a helyeinket. Innen néztük végig a futamot , szinte meg sem moccantunk . Seb brillírozott , ezen kívül semmi említésre méltó nem történt . Szűken foglaltam össze a lényeget , de tényleg sima győzelem volt , barátomnak nem akadt üldözője a mezőnyben , így a végén boldogan mutogathatott az ég felé a pódium legfelső fokáról .
Az interjúk lejárta után a bejárat előtt vártunk rá , ugyanis abban maradtunk , hogy együtt ebédelünk valahol , még mielőtt visszaindulnánk. Seb éppen megérkezett , amikor megszólalt a telefonom. Cesc hívott , gondoltam Bojannal kapcsolatban akar valamit mondani , ezért gyorsan fogadtam a hívást.
- Halo . Szia Gaby !
- Hola Cesc !
- Most ne haragudj , ha túl sok kérdés lesz egyszerre , de mi van Stellával ? Hogy van ? És meddig tartják bent a kórházban ?
Az utolsó szó hallatán minden erő kiment az egész testemből , s közben az ájulás kerülgetett . Arra sem emlékszem miként kerültem a kocsiba . Csak annyi rémlik , hogy Seb megpuszil , elköszön , mi pedig száguldunk vissza ezerrel Barcelona felé...
2011. október 23., vasárnap
2011. október 15., szombat
31 . FEJEZET
Fáradtan , nyúzottan ébredtem másnap reggel . Nem is csoda , hiszen egész éjjel bolyongtam , hol szó szerint , hol pedig csak gondolatban . Minden esetre aludni nem tudtam , viszont az ágyból sem volt kedvem kikelni . Nem akartam látni senkit , nem akartam beszélni senkivel , sőt azt sem szerettem volna , hogy bárki is meghallgasson . Rossz állapotomban egyedüllétre vágytam , ezért reggelizni sem mentem le a többiekkel . Aggódó pillantásokat küldtek felém , viszont sikeresen megnyugtattam mindenkit , hogy csak egy kis migrénnel küzködöm . Egymagamban csak feküdtem a széles francia ágyon , Bojan fekheje még ki sem hűlt jó formán , az én eszem pedig már máson járt.
Meguntam az ágyban való hempergést , a konyha felé indultam , hogy bedobjak valami innivalót .Elsétáltam a TV előtt nagy nyugodtan , majd hirtelen visszaléptem , amikor megakadt a szemem a hifin . Most már rájöttem , hogy mire van szükségem : egy kis zenére . Miután valahogyan ráleltem a távirányítóra , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt maximumra . A dal pontosan jellemezte aktuális kedélyállapotomat , át tudtam érezni minden egyes momentumát . Teljes tanácstalanságban szenvedtem , lézengve értem el a hűtőszekrény ajtaját,amikor megpillantottam a bárszekrényből még tegnap este előkerült vodkás üveget . Nem gondolkodtam sokat , lecsavartam a kupakot és röviden meghúztam , majd lecsaptam az asztalra a szinte üres üvget . Méregerős volt , majd szétszaggatta a nyelőcsövemet , mintha szögesdrótot nyelnék , olyan érzésem volt . Aztán jött még egy következő , meg talán még egy korty . Sétáltam körbe a lakásban , csak pörögtem - pörögtem . Különösen megérintett ez a dal , a csodálatos és egyedi előadásmód miatt még jobban át tudtam érezni a lényeget . Tökéletesen kifejezte az érzéseimet , vívódásomat a két srác között , akiknek sikerült a szakadék szélére taszítaniuk engem . Teljesen beleszédültem , most már én is énekeltem , hangosan , amennyire csak tudtam . Rengeteg feszültség szabadult fel belőlem , belefáradtam már ebbe a kavarodásba . Megnyugtatott , hogy végre szabadon kiadhattam magamból a keserűséget , fáradtságot , tanácstalanságot , valamint a csalódottságot. Sok minden gyűlt össze az utóbbi időben .
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok nyugi . - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni . - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem . Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !
Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák . Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla . Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára - ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .
Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .
Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '
Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket . Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .
Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .
- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .
Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom ! De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !
Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !
Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok nyugi . - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni . - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem . Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !
Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák . Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla . Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára - ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .
Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .
Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '
Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket . Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .
Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .
- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .
Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom ! De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !
Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !
Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !
2011. október 6., csütörtök
Közlemény :)
Sziasztoook ! ^ ^
Igencsak közeleg már a hétvége ! Ilyenkor mindig a " Péntek az én napom "nóta jut eszembe . Egyszerűen odavagyok ezért a napért. Nos , pár bejelenetni való...
A helyzet az , hogy holnap osztálykirándulásra megyek , ezért sajna nem lesz rész csak leghamarabb vasárnap . Már elkezdtem írni , úgy kb . a negyedéig rendben is van . Remélhetőleg vasárnap jelentkezem . Kicsit sűrű lesz a következő hét , de az írást mindenképpen beiktatom , ígérem !
Végül , de nem utolsó sorban , köszönöm minden egyes emberkének , hogy több mint 2000-szer kattintottatok az oldalra ! Megjegyzésekből azért még mindig hiány van ...
Gyertek gyakran , puszilok minden egyes olvasót , különösen akik vették a bátorságot és intéztek felém néhány szót . Hálás vagyok érte ! <3 <3
Igencsak közeleg már a hétvége ! Ilyenkor mindig a " Péntek az én napom "nóta jut eszembe . Egyszerűen odavagyok ezért a napért. Nos , pár bejelenetni való...
A helyzet az , hogy holnap osztálykirándulásra megyek , ezért sajna nem lesz rész csak leghamarabb vasárnap . Már elkezdtem írni , úgy kb . a negyedéig rendben is van . Remélhetőleg vasárnap jelentkezem . Kicsit sűrű lesz a következő hét , de az írást mindenképpen beiktatom , ígérem !
Végül , de nem utolsó sorban , köszönöm minden egyes emberkének , hogy több mint 2000-szer kattintottatok az oldalra ! Megjegyzésekből azért még mindig hiány van ...
Gyertek gyakran , puszilok minden egyes olvasót , különösen akik vették a bátorságot és intéztek felém néhány szót . Hálás vagyok érte ! <3 <3
2011. október 1., szombat
30 . FEJEZET
Sziasztoook ! :) Na valahogy ez is meglett , és már a 30. rész . Haladunk , haladunk szépen lassan :P Várom a visszajelzéseket , akár a chatben is , csak bátran ! Kíváncsi vagyok mit gondoltok , sokat segít , ha leírjátok néhány szóban ! Jó olvasást ! Puszi ! <3
Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?
Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem . Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .
A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...
Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna . Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá. Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .
A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna . Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan . Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom: be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt ! Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .
Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz . Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.
Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .
Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?
Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem . Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .
A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...
Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna . Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá. Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .
A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna . Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan . Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom: be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt ! Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .
Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz . Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.
Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)