Hogyan jellemezhetném az első Bojan nélkül eltöltött hetemet ? Így , hogy már elment , nem azon törtem a fejem állandóan , hogy milyen lesz külön , csak egyszerűen elfogadtam , hogy ennek most így kell lennie . Talán új látásmódomnak köszönhetően , de mindenesetre eddigi depressziós állapotom és állandó szomorúságom kicsit alábbhagyott , mintha kezdtem volna visszatalálni valódi önmagamhoz .Visszatért az életkedvem , mosolyogtam , és szinte megállás nélkül csak beszéltem és beszéltem . A közvetlen környezetemben ezt szinte mindenki észrevette és talán jobban örültek , mint én , hogy kicsit helyrepattantam.
Bojannal rengeteget beszéltünk telefonon , videokonferenciák egész rakását bonyolítottuk le . Nem volt mit tenni , ez maradt az egyetlen út arra , hogy normális párkapcsolatban éljünk . Már ha nevezhető ez egyáltalán normálisnak. Megkönnyebbüléssel töltött el a tény , hogy ő is jól érzi magát odaát , habár az időjárás jellemzésére használt jelzői szerintem nyomdafestéket nem tűrnének ! Szerencsésnek mondhatta magát , hogy Cesc mondhatni eléggé közel volt hozzá , másképp szerintem sokkal bonyolultabb lett volna számára is . Mert azért valljuk be , nem lehet egy könnyű szituáció belecsöppenni egy teljesen idegen nép kultúrájába , szinte nulla nyelvtudással . Habár amíg itthon volt , próbáltam segíteni , tanítgatni kicsit , de mivel nem mondhattam magam nyelvtanárnak , nem ért az egész szinte semmit . Cesc állítása szerint viszont meglehetősen gyorsan tanult , s nagyjából szót értett a helyiekkel . Ő volt az én kémem , muszáj volt időről időre megbizonyosodnom róla , hogy minden rendben van vele , a legalkalmasabb személy pedig erre a feladatra Francesc volt .
Rémisztő volt belegondolni , hogy hamarosan végetérnek az egyetemi évek , régen olyan távolinak tűnt az egész .Akkor májusban pedig ott álltam már majdnem a nagybetűs élet kapujában , csak az utolsó kilóméterek hiányoztak . A legnehezebbek . De úgy éreztem , hogy semmi sem akadályozhat meg abban , hogy véghezvigyem azt amit elterveztem . Három hetem volt még kiélvezni az egyetemi élet adta örömöket , viszont engem inkább a vizsgák izgattak . Nagy részük már rendben volt , de azért mégsem voltam teljesen nyugodt .
Gerardot nagyon lekötötte a végzős bulink szervezése , Daviddal jól elszórakozgattak vele . Minket felmentettek minden feladat alól , semmibe sem volt beleszólásunk , csak tanultunk , meg pihentünk . Nem is volt rossz ! Úgy döntöttem , hogy a hétvégéket nem fogom tanulással tölteni , hiszen szükség van egy kis lazításra . Nem is lett volna időm állandóan a könyveket bújni , a betervezett Valenciai Nagydíj miatt , valamint szerettem volna tenni egy meglepetés látogatást tenni Angliába is , anélkül , hogy Bojant előre értesíteném . Jó ötletnek tűnt , és sikerült is titokban tartanom mindvégig. Na de erről csak a maga idejében !
Egyelőre a legközelebbi úti cél Valencia volt , az úti társ pedig Gerard . Jó szórakozásnak ígérkezett , alig vártam , hogy viszontláthassam Sebastiant , az igazság az , hogy jó ideje nem találkoztunk már személyesen , hiába ígérgettem , valahogyan sosem jött össze a nagy utazás Svájcba , habár most már tényleg feltett szándékom volt kiautókázni , amikor szabad leszek .
Az indulás napján, azaz vasárnap kora reggel bepakoltam néhány cuccot egy kisebb bőröndbe , felöltöztem( KATT IDE ! ) , majd még beugrottam rövid időre az egyetemre . Természetesen második utam Stellához vezetett , semmi pénzért sem indultam volna el anélkül , hogy tőle elköszönjek . Miután ezt is letudtam , természetesen több száz figyelmeztetés után ( hiába , drága barátnőm semmit sem bízott a véletlenre ! ) , sikerült hazajutnom . Üres volt az egész ház , utáltam , hogy állandóan egyedül vagyok itt . Szerencsére örökös megmentőm most sem hagyott cserben , máris megcsörrent a telefonom .
- Puszi, Gaby ! Na hogy állsz ?
- A csomagom kész , átöltözni most már biztosan nem fogok , csak majd ha odaértünk , szóval felőlem akár indulhatunk is !
- Ez már igen ! Nem jön , hogy higgyem ! - gúnyolódott .
- Jól van Gerard drága . Ha nem hiszed , gyere és győződj meg magad , itt várok a ház előtt .
- Én meg már a sarkon vagyok .
- Tessék ?
- Bizony - bizony ! Kicsit elejét szerettem volna venni a dolgoknak . Na , készülj , mindjárt felkaplak .
- Puszi !
Mire kimondtam az utolsó szót , már le is parkolt a ház előtt és dudált , mint egy őrült . Tőle nem is vártam volna el mást ! Automatikusan a csomagtartóhoz sétáltam , majd bedobáltam a cuccaimat . Ezek után behuppantam az anyós ülésre , nagy , cuppanós puszival köszöntve Gerit .
- Szépséég ! Mióta nem is láttalak ? - mélázott el .
- Hmm... Lássuk csak , tegnap este óta ? - töprengtem .
- Olyan rég lett volna az ?
- Na ne bánkódj , most már itt vagyok , egész napra ! - veregettem meg a vállát , s kicsit talán eltöprengtem azon , hogy vajon mit hihet erről az egészről Nuria . Ugyanis igen , a csaj még mindig meg volt , köszönte szépen , élt és virult !Ez azonban már nem az én hatáskörömbe tartozott , egyszerűen csak örültem , hogy itt van nekem Gerard .
- Kíváncsi vagyok én erre a Seb gyerekre !
- Tetszeni fog , meglátod . Nagyon rendes srác .
- Hát ... minden esetre tudhat valamit , ha ilyen ódákat zengesz róla .
- Azt értékelem és szeretem benne , hogy ugyanaz az egyszerű emberke maradt , akit évekkel ezelőtt megismertem . Tényleg , te tartod még a kapcsolatot a gyerekkori barátaiddal ?
- Lássuk csaaak ... gondolkodott el . Mondhatni , igen . Néhánnyal igen , a legtöbbet mégis Cesc jelenti számomra , de ezt te is jól tudod . Ha ő nem lenne ...
- Ismerős az érzés ... Stella is a világot jelenti nekem !
- Na és én ? - pillantgatott sunyi vigyorral felém .
- Tudod te azt nagyon jól !
- Gyerünk , Gabiii , mondd ki ! Egyszerű az egész .
- Tudom , mit akarsz hallani , de nem fogok azért ennyire a kedvedre tenni .
- Ajhh ... - nyögött fel elégedetten . - Ez már felért egy vallomással ! - terült szét az öntelt vigyor az arcán .
- Kuss legyen Piqué , és vezess ! - vetettem oda neki félvállról , mégis mosolyogva.
- Minek köszönhető amúgy, hogy már kora reggel így kicsípted magad ?
- Tetszik mi ? - sandítottam rá. - Egy nő mindig legyen top formában , legalább annyira , hogy elszédítse az összes pasit maga körül . Különben voltam a suliban néhány jegyzetért , mégsem mutatkozhattam melegítőben !
- Miről beszélsz ? Ha jól meggondolom , sosem láttalak még téged az utcán tréningben.
- Na látod erről beszéltem ! Nem is fogsz egyhamar , szarul kell lennem ahhoz , hogy ne öltözzek fel normálisan .
Kis szünet következett , zenét hallgattunk , én pedig néha még le-le hunytam a szemem . Nagyon jóleső érzés volt hallgatni Geri kissé hamis , de annál vidámabb dudorászását. Erőteljes rezgésre lettem figyelmes.
-Öhm... Gerard . - ütögettem meg a vállát. - Mintha szólna a telefonod .
- Nem dehogy is . - hessegette el még a gondolatát is .
- Pedig én kifejezettem hallok valami ahhoz hasonlót .
Nem hagytam, hátravetettem magam s megpróbáltam elérni kis kézitáskáját . Kibányásztam belőle a telefont , s már nem is csodálkoztam azon , hogy nem akart róla tudomást venni . A kijelzőn Nuria neve villogott .
- Gerard , vedd már fel , legalább megnyugtathatod , hogy nem egy útszéli motelben enyelgünk éppen !
- Nem fogom , bármit is higgyen , NEM fogom felvenni azt az átkozott telefont .
- Hát jó , akkor megteszem majd én ! - fenyegettem és valószínűleg képes is lettem volna válaszolni a hívásra , ha ki nem kapja a készüléket a kezemből . Szerintem ő is jól tudta ezt , és azért reagált olyan hirtelen .
Kicsit habozott még , hogy mit tegyen , mígnem szúrósan ránéztem s reakcióra késztettem .
- Ahm... Szia Nuria . Igen , minden rendben . Neem , nem sír sokat , most éppen alszik. Igen szívem már megetettem . Jó - jó , én is ! Persze , igyekszem . Vigyázok! Szia .
Szerintem olyan arcot vághattam , mint akit pofán dobtak egy téglával . Minimum. Csak lassan kezdtem kapcsolni , hogy mi is lehet itt a helyzet . Gerardon szabályosan látszott , mennyire szégyelli magát . Hát meg is volt rá az oka !
- Megkérdezhetem , hogy ez mégis mi a fene volt ? - néztem rá kicsit mérgesen .
- Semmi . Igazán semmi . - foglalt állást szűkszavúan .
- Gerard , ne nézz hülyének . Sejtek ezt - azt , de tőled kell hallanom . - alig bírtam ki nevetés nélkül . Arca és fülei pirosak voltak , akár a rák , és gyanúsan nagyon koncentrált az útra .- Naaaaa, ne csináld máár ! - vigyorodtam el .
- Gabriella , meg kell ígérned , hogy senkinek nem beszélsz erről . Nagyon ciki lenne a többiek előtt . - türelmetlenül bólogattam , utalva arra , hogy már igazán belekezdhetne .- Nos tudod , hogy eleinte úgy volt , hogy az egész hétvégét Valenciában töltjük . Aztán valami közbejött . Az a valami Nuria volt . Sehogy sem tudtam beadni neki , hogy ezen a hétvégén foglalt leszek . Jaj , Gaby , ne nevess már ennyire . Tudod milyen kínos nekem ez ? Tudod mit ? Nem is folytatom tovább , ha így reagálsz ! - vágta be a durcit .
- Rendben - rendben lenyugodtam . - próbáltam komolynak tűnni , de nagyon nehezemre esett .
- Na most jön a lényeg . Jaj , Istenem , ez annyira gáz ! - nézett az ég felé .- Szóval Nuria úgy tudja , hogy a kis Anara vigyázok , vagyis Iniesta kislányára .
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés . Ez a szituáció hihetetlenül abszurd volt és nagyon - nagyon vicces .
- Kiröhögted magad , minden oké , ha lehet a továbbiakban hanyagoljuk ezt a témát oké ?
- Hát nem ígérhetek semmit - gondolkodtam el kicsit , mire már kezdett felmenni a pumpa benne . - Oké - oké , tudod , hogy csak bosszantani akartalak . -bokszoltam bele a vállába .
- Hallgassunk inkább zenét ! - javasolta a számára kegyesebb megoldást , s én is belegyeztem , mivel nem akartam azért túllőni a célon .
Az út további részében nem esett több szó a vicces ürügyről. Amikor végre megközelítettük a várost , eszembe jutott , hogy ideje lenne valami kényelmesebb cuccot venni magamra .
- Gerard , állj meg egy pillanatra . Át kellene öltöznöm , még mielőtt a belvárosba érnénk.
- Rendben . De ööhm ... - kicsit zavarban volt . - Ezt mégis hogyan tervezed ?
- Hogyan - hogyan ? - ismételtem kérdését . - Hát egyszerűen a hátsó ülésen .
- Oké - préselte ki nagy nehezen a rövid szócskát egy nagy nyelés után. Mintha újra zavarban lett volna .
Előszedtem a táskámat , kihúztam belőle a váltócuccaimat , majd neki kezdtem az öltözködésnek , ami igencsak bonyolultnak ígérkezett a kicsi helyen
Épp blúzot cseréltem , amikor érdeklődő , kíváncsi szempárral néztem a szembe a visszapillantóban .
- Hé , Gerard , nem ér leskelődni ! - pirítottam rá , mire elkapta a tekintetét.
- Hát bocs szívem , máskor ne a hátam mögött sztriptízelj ! - vágott vissza gyorsan és csípősen.
- Szeretnéd te azt !
- És mi van akkor ha tényleg szeretném ? - néztünk szembe újra a tükörben . Egy pillanatra lefagytam , majd gyorsan kapcsoltam és minden válasz nélkül folytattam topom tépázását . Amikor kész lettem , felszabadultan másztam vissza eredeti helyemre . Sokkal kényelmesebben éreztem már így magam.( KATT IDE ! )
- Szuperül áll ez a póló ! - dicsérte meg felsőmet , majd lágy puszit lehelt az arcomra . Meglepett a hirtelen gesztus , csak néztem magam elé és csodálkoztam nagyokat . Talán hirtelen még a kezem is odakaptam . Tetszett neki az elért hatás , kaján vigyorral szemlélte a az országutat , s félszemmel azért oda-oda pillantott felém .
- Egyenesen a pályához megyünk ?
- Tessék ? - fordultam felé , de közben eljutott a kérdés az én tudatomig is .- Ja , igen . A jegyek itt vannak nálam , szóval már nyugodtan bemehetünk . Úgy is találkozni akarok először Sebastiannal . Mindenképpen ragaszkodott hozzá .
- Oké . A GPS szerint kb 10 perc múlva megérkezünk .
Nem is telt bele tíz percbe , máris leparkoltunk s megkönnyebbülve szálltam ki , hogy végre kinyújtóztathassam tagjaimat . Gerard is hasonlóképpen cselekedett , próbálta életre kelteni elgémberedett részeit .
Azt hittem , csak a szemem káprázik , amikor megpillantottam az egyre gyorsabban felém közeledő barátomat . Rövidesen én is rohanni kezdtem felé , majd határtalan örömöt érezve vetettem magam a karjaiba .
- Kölyööök ! Annyira nagyon hiányoztál ! - pusziltam össze-vissza . Pördült még velem néhányat , majd óvatosan lerakott a földre .
- Gaby , te ... - mustrált végig tüzetesen - Te egyszerűen sugárzol !
- Jaj , Seb ne túlozz !
- Te meg ne szerénykedj .
Válaszul újra megpusziltam , miközben megérkezett Gerard is a hátunk mögé , ideje volt hát bemutatnom őket egymásnak .
-Hát akkor Gerard , ő itt Seb . Seb , ő Geri . - mutogattam egyik srácról a másikra , amíg ők egymás kezét rázogatták vigyorogva .
- Mit szóltok , indulhatunk ? Még van egy kis időm a boxban maradni ...
- Menjetek csak srácok , úgyis van mit megbeszélnetek gondolom . Majd követlek , előbb leparkolom a kocsit valami normális helyre .- hagyott ott bennünket Geri.
Átölelte a derekamat , én is az övét s így léptünk be kis zuga ajtaján , majd ledobtuk magunkat a kanapéra .
- Na és mesélj , hogy bírod Bojan nélkül ? - tért a lényegre .
- Hát lehetne rosszabb is ...
- Nocsak ! - kapta fel a fejét - Hogy érted ezt ?
- A többiek annyit sürögnek - forognak körülöttem , hogy szinte gondolkodni sem tudok ilyeneken . Persze hiányzik nagyon , de nem ezen agyalok egész nap.Tudod , nem vagyok benne biztos , hogy azt érzem , amit kellene ...- fúrtam bele a vállam az arcába .
- Gaby , nem könnyű , amit most átélsz . Érthető , hogy kicsit bizonytalan vagy . És én tudom , hogy szereted őt . - rövid ideig hallgattunk , Seb törte meg a csendet . - Viszont érdekes , legalábbis számomra az a légkör , ami téged és Gerardot körbevesz .
- Miről beszélsz ? - ültem fel most már én is , hogy ránézhessek .
- Nem is tudom , olyan természetesek vagytok együtt . Egyszerűen jól mutattok egymás mellett.
- Figyelj , neki is barátnője van , én pedig jelen pillanatban nem tudom elképzelni az életemet Bojan nélkül.
- És Nélküle el tudnád? Gerard nélkül .
- Hogyan ? Hogy jön ez ide ? - emelkedett meg a hangom néhány oktávval . A várva várt választ azonban nem kaphattam meg , mivel Sebi személyi edzője nyitott be , s felszólította , hogy ideje készülni , mert 1 óra múlva rajthoz állnak .Akaratlanul is , de el kellett búcsúznunk egymástól , ugyanakkor mindketten tudtuk , hogy ennek a beszélgetésnek lesz még folytatása..
Nagy nehezen Gerivel egymásra találtunk s megkerestük a helyeinket. Innen néztük végig a futamot , szinte meg sem moccantunk . Seb brillírozott , ezen kívül semmi említésre méltó nem történt . Szűken foglaltam össze a lényeget , de tényleg sima győzelem volt , barátomnak nem akadt üldözője a mezőnyben , így a végén boldogan mutogathatott az ég felé a pódium legfelső fokáról .
Az interjúk lejárta után a bejárat előtt vártunk rá , ugyanis abban maradtunk , hogy együtt ebédelünk valahol , még mielőtt visszaindulnánk. Seb éppen megérkezett , amikor megszólalt a telefonom. Cesc hívott , gondoltam Bojannal kapcsolatban akar valamit mondani , ezért gyorsan fogadtam a hívást.
- Halo . Szia Gaby !
- Hola Cesc !
- Most ne haragudj , ha túl sok kérdés lesz egyszerre , de mi van Stellával ? Hogy van ? És meddig tartják bent a kórházban ?
Az utolsó szó hallatán minden erő kiment az egész testemből , s közben az ájulás kerülgetett . Arra sem emlékszem miként kerültem a kocsiba . Csak annyi rémlik , hogy Seb megpuszil , elköszön , mi pedig száguldunk vissza ezerrel Barcelona felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése