Meguntam az ágyban való hempergést , a konyha felé indultam , hogy bedobjak valami innivalót .Elsétáltam a TV előtt nagy nyugodtan , majd hirtelen visszaléptem , amikor megakadt a szemem a hifin . Most már rájöttem , hogy mire van szükségem : egy kis zenére . Miután valahogyan ráleltem a távirányítóra , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt maximumra . A dal pontosan jellemezte aktuális kedélyállapotomat , át tudtam érezni minden egyes momentumát . Teljes tanácstalanságban szenvedtem , lézengve értem el a hűtőszekrény ajtaját,amikor megpillantottam a bárszekrényből még tegnap este előkerült vodkás üveget . Nem gondolkodtam sokat , lecsavartam a kupakot és röviden meghúztam , majd lecsaptam az asztalra a szinte üres üvget . Méregerős volt , majd szétszaggatta a nyelőcsövemet , mintha szögesdrótot nyelnék , olyan érzésem volt . Aztán jött még egy következő , meg talán még egy korty . Sétáltam körbe a lakásban , csak pörögtem - pörögtem . Különösen megérintett ez a dal , a csodálatos és egyedi előadásmód miatt még jobban át tudtam érezni a lényeget . Tökéletesen kifejezte az érzéseimet , vívódásomat a két srác között , akiknek sikerült a szakadék szélére taszítaniuk engem . Teljesen beleszédültem , most már én is énekeltem , hangosan , amennyire csak tudtam . Rengeteg feszültség szabadult fel belőlem , belefáradtam már ebbe a kavarodásba . Megnyugtatott , hogy végre szabadon kiadhattam magamból a keserűséget , fáradtságot , tanácstalanságot , valamint a csalódottságot. Sok minden gyűlt össze az utóbbi időben .
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok nyugi . - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni . - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem . Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !
Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák . Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla . Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára - ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .
Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .
Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '
Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket . Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .
Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .
- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .
Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom ! De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !
Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !
Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok nyugi . - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni . - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem . Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !
Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák . Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla . Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára - ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .
Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .
Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '
Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket . Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .
Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .
- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .
Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom ! De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !
Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !
Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése