30 . FEJEZET

Sziasztoook ! :) Na valahogy ez is meglett , és már a 30. rész . Haladunk , haladunk szépen lassan :P Várom a visszajelzéseket , akár a chatben is , csak bátran ! Kíváncsi vagyok  mit gondoltok , sokat segít , ha leírjátok néhány szóban ! Jó olvasást ! Puszi ! <3


Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd  felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?

Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult  volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott  , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem .  Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .

A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...

Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna .   Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá.  Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .

A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna .  Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta  átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél  , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan .  Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk  vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom:  be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt !  Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .

Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam  a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz .  Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.

Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .