Azt hittem már sosem lesz vége ennek a nyűgös éjszakának. Nem sokat aludtam,mert hol hülyeségek jártak az eszemben,hol pedig úgy éreztem,hogy most rögtön csap belém a villám. Azelőtt még nem is gondoltam volna,hogy ennyire szörnyűek a tengerparti viharok.Mindenkitől hallottam,de igazából csak most éltem át először.Köszi,de nem kérek belőle többet. Talán ha lett volna akihez hozzábújjak…
Hemperegtem még kicsit az ágyban,aztán úgy döntöttem jobban járok , ha alávetem magam egy frissítő zuhanynak. Ez mindig helyrehozott egy pocsék éjszaka után.Biztam benne most is. Isteni érzés volt,kiélveztem minden percét. Illetve kiélveztem volna,ha valami őrült nem kezdi el püfölni agresszívan a csengőt.Jéézus,hiszen még kora reggel volt,úgy tíz óra körül.Eszemben sem volt kiszállni a kabinból,inkább hisztérikus ordibálásba kezdtem:
-Stellaaaaaaaaaaaaaaa! Nyisd már ki azt az átkozott ajtót!Stellaaaaaaaaa!
Hát ő sem lehetett valami életképes állapotban,mivel hiába sipítoztam csak a csengő válaszolt. De azt aztán kitartóan döngették.
-Nyugi basszuuus,megyek már!-csitítgattam a vendéget.
Magam köré tekertem egy törülközőt és félig vizesen elslattyogtam a bejárati ajtóig.Jó szokásom szerint nem kukucskáltam ki.Pedig jó pár kínos pillanattól megkímélhettem volna magam így az évek során…Idióta,az vagyok.
Kattant a zár és földbegyökerezett a lábam.Kitágult pupillákkal néztem ki a fejemből.Emlékezetes, sőt mi több csodálatos látvány lehettem,nem mondom…Ja,amúgy nem más állt az ajtóban,mint Krkic meg én egy rövidke törülközőben.Kiiinos…a hosszas,néma szemkontaktust ő szakította félbe:
-Huh,nem rossz fogadtatás,főleg ilyen kora reggel-vigyorgott,én meg pirultam-Behívnál vagy még holnapig álldogálunk itt?Nem akarok ünneprontó lenni,de nem kéne megfázz.
-Jaj,bocsi csak még kicsit kómás vagyok.Tudod reggel van még.-hát ez kicsit füllentés volt,mivel egyáltalán nem voltam álmos.A helyzethez képest kifejezetten magamnál voltam.Leültettem és kiszolgáltam narancslével,jó vendéglátóhoz méltóan – Nos ,mi sodort errefelé?
-Áh, csak azért ugrottam be,mert a tegnap a nagy kavarodásban véletlenül hozzám került a személyid.Biztosan szükséged lesz még rá,hát inkább edzés után gondoltam beugrok vele.
-Köszi,lekötelezel.Tényleg nem mentem volna sokra nélküle – mosolyogtam – De nem lett volna egyszerűbb a bonyolult életedben,ha csak bedobod a postaládába?
-Egyes dolgokat jobb személyesen intézni.Meg nem hagytam volna ki,hogy újra találkozzunk – hehh,már megint sikerült zavarba hoznia ezzel a csábos mosollyal…
-Ööö…egyéb óhaj-sóhaj? – kérdeztem kicsit idegesen.Ha ideges vagyok mindig össze-vissza szövegelek. Akkor megpróbáltam kicsit kontrollálni magam.
-Hát igazából ez volt a lényeg,de lenne még valami – sunyisodik,pontosítottam magamban –Nem jönnél el bulizni ma velem? – kicsit furán bámulhattam – Neee,ne nézz így rám,nem mondhatsz nemet. Hozhatod a barátnődet is ha akarod. Jó buli lesz. Ígérd meg,hogy eljössz. Lééééégysziiii! –olyan kedvesen,csábítóan,kiengesztelően nézett rám,hogy nem mondhattam nemet. Igazából a megszólalás is nehezemre esett – Hallgatás,beleegyezés.Küldök értetek taxit,fél nyolcra . Szia Gabriella – lépett ki az ajtón mosolyogva.
-Szia.-csak ennyit tudtam kibökni.
Gyorsan megcsíptem magam,de nem álmodtam,ez a valóság volt.Ahogy tudatosult bennem ez az egész,euforikus állapotban rúgtam be alvó barátnőm ajtaját,mint egy nindzsa, ordítva:
-Stellaaaaaaaaaaaaa! Ébresztő chica! Buli vaaaaaaaan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése