38. FEJEZET

Nem volt egyszerű elérni a srácot, állandóan foglaltat jelzett, már én is kezdtem gondolkodni azon, hogy eltérek Olaszország felé, úgysem voltam otthon már egy szekér éve. Még adtam egy utolsó esélyt az egésznek. Kincsngett. Egyszer...Kétszer...Háromszor...és akkor egy lihegő, fáradt, mégis boldog hang szólt bele:
- Ahh...Gabykám!Ne tudd meg, mióta keresgélem ezt az átkozott telefont!
- Szia, Seb!-mosolyodtam el gyors lélegzetvételeit hallva - Huh, fújd ki magad szépen! Azt hiszem már soha nem tanulod meg, hogy a mobilodat látható helyre tedd!
- Hát...ez már sajnos ilyen...na de mesélj, hogy vagy?
- Fogjuk rá, hogy jól...- utaltam burkoltan az elmúlt időszakban történt kevésbé fényes eseményekre.
- No, hát tőled sosem hallottam még ilyent. Hol van az a sugárzó jókedv és pozitivitás?
- Azt hiszem néhány hónapja visszament Livornoba ...- hallgattam el rövid ideig- Na de most már mesélj kicsit te is!
- Velem semmi különös. Itthon ücsörgök, mindjárt várnak a kondigépek, és egy jó kis kardio-edzés.

Az a hirtelen ötletem támadt, hogy mi lenne, ha nem szólnék az érkezésemről, hadd legyen meglepetés. Habár eszembe jutott , hogy ez nem biztos, hogy jól sülne el, de azért mégis így láttam a legjobbnak. Már csak azt kellett kipuhatolóznom, hogy készül-e valahová.
- Otthon voltál mostanában? Anyukádék?
- Elég sokat utaztam, éppen tegnap jöttem vissza Svájcba. Úgyhogy pihenek. És tudd meg, hogy anyu igencsak neheztel rád, amiért még egy telefonhívásnyi időd sincs rájuk.
Éreztem, ahogy a szégyentől kicsit kipirulok, de hát... annyi bajom volt akkoriban, hogy meg is bocsájtottam magamnak azonnal.
- Mostanában kicsit bonyolult volt az életem...
- Na mesélj csak...
- Hát ez már egy másik beszélgetés témája lesz.
- Micsoda?- értetlenkedett.
- Ne haragudj, de most le kell tennem. Épp...csengetnek.Hamarosan hívlak.Puszi Sebi!
- De Gabriella,mi a ...?
Nem volt ideje befejezni a mondtatát, gyorsan letettem, kétségek közt hagyva drága barátomat.

Stella jutott eszembe hirtelen.Azonnal hívtam is, azonban nem vette fel. Nem is csodálkoztam, mostanában kicsit elhanyagoltam.Nagyon bántott a dolog, de túl sok probléma gyűlt össze, egyszerűen nem volt mindenre időm.Tudom, ez rossz kifogás, de mást nem tudtam felhozni mentségemre.Hagytam egy rövidke,de annál őszíntébb üzenetet, és csak reménykedtem,hogy nem haragszik rám túlságosan. Már akkor felfogadtam, hogy amint rendeződnek a dolgaink, kiengesztelem valamilyen módon.

A hosszas vezetés kicsit kifárasztott, így gondoltam megállok pihenni néhány órácskára egy motelben, hogy formába hozzam magam. Nem akartam olyan pocsékul festeni, mint ahogyan éreztem magam. Aludtam úgy két órát, majd lezuhanyoztam és átöltöztem egy hétköznapibb viseletbe. (KATT IDE!) Egy órányi út volt még hátra, vidáman indítottam be a motort, s vágtam neki az autópályának, tudva, hogy hamarosan véglegesen megérkezem. Szempillantásnyi idő alatt átvágtam a kis szakaszon ami még hátra volt, és már azon ügyködtem, hogy megtaláljam a házat. A GPS rendesen eltérített a céltól, így muszáj volt kézbevennem az irányítást. Elővettem az igencsak beporosodott német-tudományomat, majd kihajoltam az ablakon, és segítséget kértem a mellettem elhaladó nénitől. Szerencsére ő már jobban otthon volt a témában, s könnyen elmagyarázta merre kell mennem, hogy megtaláljam a célt. Két utcányira voltam, és már nagyon izgultam, hogy mit szól majd érkezésemhez.Leparkoltam a ház előtt, megigazítottam kicsit a sminkemet,a hajamat, majd kiszálltam, és elindultam a ház felé vezető ösvényen. Kifújtam magam, aztán izgatottan csengettem,majd az ajtó félfának dőltem, s csak úgy árasztottam magamból a fene nagy lazaságot!Hogy teljes legyen a hatás, felhelyeztem a napszemüvegemet,s nem maradt más hátra, mint a várakozás.Sebastian még nem látott rövid hajjal, így gondoltam profitálok az alkalmon, még nagyobb meglepetést okozva neki. Nem telt sok időbe, mire az ajtó nyílni kezdett.

- Öööhm...lakik itt egy bizonyos Sebastian Vettel?- csúsztattam lejjebb hanyagul a szemüvegemet.
- Én lennék.- válaszolt kicsit zavartan, tarkóját vakargatva.- Esetleg...megtudhatnám, kihez van szerencsém?
- Hmm...- mosolyodtam el ördögien, majd tenyerébe csúsztattam kezemet, mintha először találkoznánk.- Rossi. Gabriella Rossi.- csábos kiejtésemnek hála szépen lassan leesett az álla, amint tetőtől talpig végigmért, nekem pedig élvezet járta át minden porcikámat.
- Szűz anyám.- nyelt hatalmasat.- Gaby, fényesebben ragyogsz, mint valaha! Na gyere ide gyorsan.- zárt a karjaiba vigyorogva.
- Mióta vártam már erre!- sóhajtottam fel az erős karok szorítása között.
- Hjaj te gyönyörűség, az eszemet sem tudom, mikor voltam utoljára ennyire boldog!
- Örülök, ha te is örülsz, Kölyök.- pusziltam meg jónéhányszor.
- De hát...?- tette fel magában a rengeteg kérdést.- Szóval ez volt az a rejtélyes telefonhívás!
- Nem ronthattam el a meglepit.- vontam meg a vállam.
- Csodálatos vagy!- ámuldozott újfent.- És ez a frizura... valami eszméletlen!
Dícsérő szavait hallva én sem tudtam mást tenni, mint vigyorogni. Olyan jól esett minden. Ahogy rám nézett, ahogy hozzám szólt, ahogy megölelt.
Kezemnél fogva húzott befele a házba, egyenesen a konyhába, leültetett, majd egy darabig csak nézett, mintha még mindig nem hinne a szemének.
- Ma este bulizunk, remélem világos volt eddig is. És most azonnal verd ki a fejedből, hogy innen egy hétnél hamarabb távozhatsz.Ki akarok használni minden egyes percet amit nekem szentelsz.- újra puszikkal halmozott el.
- Édes vagy!- simítottam végig az arcán.- Azt hiszem mindenek előtt behoznám a csomagomat.
- Eszedbe ne jusson felállni!- fenyegett mutatóújjával.- Kérem a kulcsokat!
Meglepődötten tért vissza két kisebb táskámmal.
- Csak ennyi?- csodálkozott.
- Végülis igen...
- Veled aztán tényleg nagyot fordult a világ!
- Hát az igazi probléma az, hogy nem egyenesen otthonról jövök, és nem is igazán egy hétre készültem...
- Most már mindent értek. Képteleneség lett volna, hogy ekkora izékbe elférjenek a szükséges cuccaid. Ennyire már csak ismerlek.- kacsintott cinkosul, majd kávét töltött, és helyet foglalt velem szemben.- Nos, ha jól értettem van miről mesélned. Először is, mit jelentsen az, hogy nem otthonról jössz?
- Hosszú és bonyolult sztori lesz, előre figyelmeztetlek. És teljesen őszínte leszek, kérlek ne ítélj előre, várd meg, amíg befejezem.
- Nyugodj meg szépen, tudod, hogy úgyis a te oldaladon fogok állni, bármi történjen is.- bátorítóan
mosolygott.

- Nos emlékszel gondolom, mikor utoljára beszéltünk, minden a legnagyobb rendben volt, felhőtlen boldogság, meg ehhez hasonlóak. Aztán egy idő után megmagyarázhatatlan vonzódást kezdtem érezni Bojan egyik legjobb barátja iránt. Akkor tűnt fel először, amikor megismerkedett és összejött egy szörnyen idegesítő csajjal. Persze összevesztünk, ordítottam, mint a sakál, de szegény Geri nem értette, miért cirkuszolok vele, ha én boldog párkapcsolatban élek. És én sem. Igazából akkor kezdett összezavarodni minden. Aztán Bojan bejelentette, hogy Angliába kell költöznie néhány hónapra. Egyre több volt az egybeesés, egyre nagyobb lett a kísértés. Bojan hiányában annyira közel kerültünk egymáshoz Gerivel, hogy szinte mindent együtt csináltunk. Jobban vigyázott rám, mint a saját anyám. Habár nehéz volt megállni, én mégis hű maradtam, mivel nem akartam örökös bűntudattal élni. Aztán gondoltam egy nagyot, és kocsiba ültem, majd meg sem álltam Angliáig.- erőt kellett vennem magamon, hogy folytatni tudjam- Nagy örömmel rontottam be a lakásba, de hát... nem éppen azt találtam, amire vártam. Mondjam úgy, hogy Bojan és a volt barátnője hát... eléggé egymásra hangolódtak.
- Agyonütöm azt a szemetet!- csapott az asztalra ökölbe szorított kezével, de én megnyugvásra intettem.
- Persze miután hazaértem, én sem fékeztem tovább magam. Én és Geri... hát összejöttünk egy éjszaka erejéig. Aztán nagyon elbizonytalanodtam, de mégis elmentem vele az EB záró partyjára,mert a jó barátok számítottak rám és megérdemelték, hogy ott legyek. Bojannal beszélgetni nagyon fura volt...kellemetlen... teljesen összekuszálódott minden. Úgyhogy fogtam magam és egyenesen idejöttem. Sebastian, szükségem volt rád! Azt reméltem, hogy itt majd rájvök mit kellenne tennem. Segítesz?
Nem szólt semmit, csak megölelt, de ez az egyetlen gesztus többet mondott minden szónál.
- Megoldjuk, rendben?
- Annyira jól esett kimondani ezeket. Bárcsak közelebb lehetnél hozzám.
- Bárcsak Gaby, bárcsak! De azt tudnod kell, ha bármikor történik valami olyan, amivel úgy érzed egyedül nem bírkózol meg, azonnal hívj és én ott leszek.  Vagy ha egyedül érzed magad. Csak egy telefonhívásba kerül. Megígéred, hogy nem próbálsz hősködni és egyedül kilábalni mindenből?- fogta két keze közé arcomat, minközben mélyen a szemembe nézett. Ezzel mindig sikerült hatnia rám.
- Megígérem.

Néhány percet eltöltöttünk még csendben, megmutatta a szobámat, én pedig pakolásztam kifele a cuccaimat. Hirtelen megjelent az ajtóban Seb.
- Hogy haladsz?
- Oh, jobban, mint általában.- mosolyodtam el.
- Tehát arról lenne szó, hogy este átjön pár haverom, és bulizunk rendben?
- Jófejek?- csöndben reméltem, hogy nem kell majd elvegyülnöm egy sznob társaságban.
- Ne aggódj azért.  Meglásd, felejthetetlen este lesz.
- Tökéletesen bízom benned. És nem mellesleg hoztam néhány csini ruhát, úgyhogy bátran büszkélkedhetsz majd velem.
- Akkor is büszke lennék rád, ha egy krumpliszsákban vánszorognál le a nappaliba. Neked még az is tökéletesen állna.- mért végig újra.- Esetleg a délután folyamán szeretnél valamerre menni? Nincs szükséged valamire?
- Pihenni szeretnék, ha nem baj. Mostanában eléggé mellőztem az alvást.
- Szép álmokat, gyönyörűség.- puszilta meg a homlokomat, majd távozott. Hallottam, amint telefonálgatni kezd, majd belealudtam.

Hétkor ébredtem, és szörnyű ijedtség lett úrrá rajtam az ismeretlen szoba láttán. Aztán szépen lassan rájöttem hol vagyok. Ákombákom, kisfiús kézírással díszített cetli pihent mellettem egy rövidke üzenettel, miszerint nyolcra itt lesznek a vendégek. Újra pánikhangulat töltötte be a szobát, hiszen tökéletesen akartam festeni és nem voltam benne biztos, hogy elegendő lesz számomra egy óra. Lóhalálában rohantam a mosdóba zuhanyozni, sminkelni, hajat igazítani. Valami újat találtam ki, rövid fürtjeimet feltűztem hátul, elől pedig néhány tincset szabadon hagytam. Ruhákat illetően nem volt túl sok választásom, egyetlen darabot éreztem alkalomhoz illőnek: sem túl puccos, sem túl laza. A végső eredmény igencsak tetszetős volt.(KATT IDE!)

Óvatosan kidugtam a fejem az ajtón, majd enyhe bizsergést éreztem odabent, a szívemben a zsivaj hallatán. Bizonyára jó néhány embert idecsődített barátom. Nagyon kíváncsi voltam mindenkire. Lassú léptekben sétáltam le a lépcsőn, de nem a tipikus mesébeillő jelent következett, amikor mindenki szájtátva bámulja tipegésemet. Csupán egy titokzatos szempár vált ki a tömegből. Sosem találkoztam még a gazdájával, de most itt volt a kihagyhatatlan lehetőség,hogy megismerkedjek vele.

Boldog Új Évet!

Hát igen... megint egy év eltelt, jöhet a következő, remélhetőleg minél jobb!Szertnék boldog, sikerekben gazdag új évet kívánni minden kedves olvasómnak. Remélem az elkövetkezendő évben is sokszor erre látogattok majd! További szép napot és jó szórakozást! Puszi

37. RÉSZ

Rövid időn belül megszakítottam a szemkontatktust, én akartam irányítani mindent. Akkor pedig úgy tartottam helyesnek , hogy ne bámuljak tovább.  Persze azért nehéz volt nem észre venni , mennyire izgatott lettem.
- Nos , kivel vívod az életremenő szempárbajt, szépségem ?- súgta oda Gerard , miközben épp egy széket húzott ki nekem , hogy leülhessek .
- Oh... Jelentéktelen.- legyintettem , miközben megvillantottam egy ördögi mosolyt. - Figyelj Geri . - szólítottam magamhoz közelebb. - Miért néznek rám ennyire furán ? Talán túlöltöztem ...vagy mi a fene baj van velem ?
- Hát... hogy az őszíntét mondjam ... szerintem az itt jelenlévő 150 úriember titkos fantáziáinak ezentúl te leszel a főszereplője.
- Úgy gondolod?
- Teljesen biztos vagyok benne . -puszilt meg.
Miközben sugdolóztunk , és kacéran nevetgéltünk egymásra , néha-néha még Bojan felé pillantottam . Azt akartam , hogy érezze , mi uralkodott bennem , amikor rajtakaptam őket. Persze tudtam , hogy már én sem mondhatom magam teljesen ártatlannak, de mégis jól esett kicsit bosszantani őt. Messziről , meg kell jegyeznem, eléggé gyanúsan festhettünk , ezt a gyanút láttam megvillanni Bojant tekintetében is.
Így visszagondolva az egészre , nem volt szép tőlem. Bele sem gondoltam abba , mire vélheti az egészet Gerard, aki talán még mindig reménykedik , hogy mi végül egy pár lehetünk. Csúnya húzásnak bizonyult, és a legnagyobb hiba az volt , hogy azzal szúrtam ki , aki a legjobban törődött velem és mellettem volt. Ehhez hasonló bonyolult gondolatok kavarogtak a fejemben, mégis próbáltam józannak és kiegyensúlyozottnak , mitöbb gondtalannak tűnni. Megtévesztésben pedig már profi voltam !
- Szeretnél beszélni vele ? - húzogatta sunyin a szemőldökét.
- Nem, egyelőre még nem . Csak össze akarom kicsit zavarni .
- Nagyon belédbújt a kisördög...-kacsintott.
- És ? Nincs ez így jól ?
- Igazából sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi. Sokkal izgalmasabb, vonzóbb, csábosabb és... elérhetetlenebb.
Válasz helyett egy varázslatos pillantással fűszerezett kacsintást küldtem a melletem ülőnek, ugyanis közben megérkezett az első fogás. Eleinte úgy tűnt, ma hatalmasat bulizunk, lassacskán azonban rájöttem, hogy itt a partyt kicsit másként értelmezik, mint odahaza Olaszországban, vagy Spanyolhonban. Sokkal megfontoltabbak, komolyabbak, hidegebbek. Az egész unalomba fulladt, eszegettünk, miközben össze-vissza fecsegtünk mindenféle lényegtelen apróságról, tánc még csak kilátásban sem volt. Halk, elegáns zene szólt egész végig. Rettenetesen lelombozott.
- Most komolyan ebből fog állni az egész este ? - fordultam szomszédom felé unottan.
- Attól tartok, igen . De őszintén, nem értem, mire számítottál? Ez tulajdonképpen egy félig-meddig hivatalos cucc, ami egyet jelent azzal, hogy fergeteges buli kizárva.
- Jól van, csak hát... mégsem így képzeltem el . De sebaj, volt már ennél rosszabb is.
- Erről van szó . Gondolj csak bele, itt vagy Londonban, az egyik legelegánsabb helyen, egy csomó szexi pasival körülvéve, nem mellesleg mindenki rajtad legelteti a két szép szemét.
- Jól van Geriiii, de én mégis szörnyen unatkozom!
- Hát ezt személyes sértésként könyvelem el. - fordított hátat nekem, majd tettetett duzzogással hátrapillantott.-  Méghogy az én közelemben unatkozni... Pfááhh...
- Tudod , hogy nem úgy értettem. Csak...
- Azt ajánlom, hogy menj oda Thiago asztalához és gratulálj mindenkinek. Garantált a feszültség. - odapillantottam , és láttam, hogy az említett személy mellett közvetlenül Bojan ücsörög.Szúrós tekintettel pillantottam vissza Gerardra, de még mielőtt megszólalhattam volna megelőzött. - Hoppácska. Izgalmat szerettél volna? Hát most megkapod! Adios, szépségem. - kaptam egy puszit, majd italát felkapva gyorsan tovább állt. Persze a sunyi kacsintás elmaradhatatlan volt.
Semmit sem értettem, mindaddíg, amig Bojan le nem ült velem szemben, oda ahol az imént még barátja ücsörgött. Meglepettségemben köpni-nyelni nem tudtam, és iszonyatosan mérges voltam, amiért Gerard nem figyelmeztetett a közelgő veszélyforrásról. Mert ez mindenképp az volt, és a legrosszabb, hogy teljesen felkészületlenül ért. Szerencsére kellően gyorsan vágott az eszem.
- Ahhm... Szia, Gaby. - vakargatta a fejét idegesen.
- Hola. - érkezett a felszínes hideg válasz az álarc mögül.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Hívtalak, de nem vetted fel. Már azt hittem nem jössz el.
- Hát, tudod az utóbbi időben nem igazán volt kedvem , és... fölösleges időm beszélgetni akárkivel. Amúgy meg Thiago és Gerard kedvéért úgy éreztem,hogy muszáj itt lennem.
- Értem. - hajtotta le a fejét szomorúan. Kezdtem nagyon megsajnálni, és már átkoztam az én drága, jó szívemet, ami egyszer bizonyosan sírba fog vinni! Próbáltam azért keménynek tűnni. - Mi a helyzet otthon?-érdeklődött tovább.
- Zajlik az élet! Barcelona csodálatos város, tele sármosabbnál sármosabb pasikkal.- mosolyogtam gonoszul. Nem tetszett neki válaszom túlságosan, mégis tűrtőztetni próbálta magát, peidg én igazán szerettem volna kihozni belőle az állatot!- És milyen az angol légkör, azon kívül, hogy rideg és esős, akárcsak az itt élő emberek?
- Gaby, hiányzol! - fogta meg hirtelen a kezem. Annyira meglepődtem, hogy reagálni sem tudtam, csupán annyit, hogy gyorsan lefejtettem magamról az erős kezek szórítását, majd próbáltam érdektelenséget sugallni.- Szerelmem, hogyan tudnálak kiengesztelni? Bármit megteszek. Amit csak te akarsz. Bármilyen spanyol kis csapathoz leszerződök örömmel, és azonnal hazamegyek, csak tudni akarom, hogy mellettem vagy ,és minden a régi.
- Hm... - mosolyodtam el keserűen. - Talán egyszer gondolkodnod kellett volna.Akkor most nem lenne szükség ehhez hasonló hatalmas ígéretekre. De hát rövidebb volt a Blanca lábai közé vezető út, nemde?- kemény szavaim szemmel láthatóan megviselték.Arcát a tenyerébe temette.
- Kérlek, bocsáss meg... Én nem akartam ezt az egészet. De egyszer csak...itt termett és rám mászott.-kérdőn néztem rá, nem igazán tudtam hinni neki. - Ígérem, soha többé nem okozok fájdalmat. De szükségem van rád, jobban, mint bármire ezen a világon. Könyörgöm, adj még egy esélyt! Csak egyet! -nézett rám esdeklően. - Gondold át, Gabriella, te soha sem vétettél?-Ez a kérdés kicsit megingatott, összezavart, próbáltam azonban hidegvérrel tovább folytatni a beszélgetést.
- Nem tudom, mit válaszolhatnék...
- Bízz bennem! Nem fogsz többé csalódni.
- Ejhh... de mennyiszer hallottam én ezeket az üres szavakat! - nevettem fel.- Nem ígérek semmit... egyelőre. De amint hazatérünk Barcelonába... talán meglátjuk. Sok minden történhet még addig. De talán hajlandó leszek beszélni róla. Most mennem kell. - pattantam fel. Nem tudtam tovább ott ülni és erősnek látszani. A vihar, mely bennem dúlt, kitépné még a legerősebb gyökerű fát is.
- De... miért? Hová rohansz?
- Azt hiszem már tisztáztuk, hogy nem tartozom neked beszálmolóval. - riszáltam kecsesen a kijárat felé.

Gerard odakint cigarettázott. Utáltam amikor rágyújtott. Kikaptam a cigit a kezéből, majd eltapostam. Cseppet sem volt dühös rám. Ugyanolyan gyengédséggel nézett feldúlt tekintetemebe.
- Mi baj, szépségem?- simított végig az arcomon.
- Geri, el kell tűnnöm innen. Elmegyek pár napra egy barátomhoz.
- Esetleg tudhatnám, hová? Nincs kedvem napokon át aggódni.
- Ne haragudj, de nem... Csak egy szusszanásnyi időt kérek. És ne neheztelj rám túlságosan.Tudnod kell, hogy fontos vagy nekem. - pusziltam meg, hosszan öleletem, majd a kocsi felé vettem az irányt.
- Szer...-akadt torkán a szó. - Szia Gaby!Nagyon vigyázz magadra!- intett felém , amikor elhajtottam mellette. Mintha néhány könnycsepp csillant voln meg szemében. A szomorú felismerés keserű könnycseppjei.
Azonnal tudtam, merre visz az utam. Túlságosan régen ígérgettem egy jó barátnak , hogy hamarosan meglátogatom, és akkor ez tűnt a legészszerűbb megoldásnak, mivel egy kívülálló tanácsára voltam kíváncsi. Svájc felé vettem az irányt, miközben Sebastiant tárcsáztam.

Boldog Karácsonyt!

Áldott , Békés ünnepeket szeretnék kívánni minden olvasómnak . Remélem jók voltatok , így az ajándékok sem maradnak majd el :)  Ölelés és puszik mindenkinek ! <3

36 . FEJEZET

Szóval ott tartottam , hogy nagy nehezen rávettem magam , hogy bekopogjak . Senki sem nyitott ajtót, válaszul csak egy vidám kiáltás hallatszott , nekem pedig még jobban elment a kedvem .

- Bújj be ! 

Lenyomtam a kilincset , az ajtó valóban nyitva volt .Nem húzhattam tovább az időt , lassan besétáltam . Már átvágtam az egész házon , de Gerivel még nem futottam össze , így már sejtettem , hogy a konyhában tartózkodik valószínűleg. Épp a hűtőbe pakolt be , valamint közben még szendvicseket is készített. Amikor megpillantott mosolyra húzta a száját , így hát én is megerőltettem egy halványka vigyort. Közeledni kezdett hozzám , én pedig mozdulni sem bírtam , fogalmam sem volt , mit tegyek .

- Szia , szépségem . - csókolt meg . Nem tudtam viszonozni . Egyszerűen nem ment . A legrosszabb pedig az volt , amikor láttam a csalódottságot és meglepettséget az arcán . Kérdőn nézett rám , mire könny szökött a szemembe .

- Mi a baj ? Valami rosszat tettem ? Talán megbántottalak valamivel ?- simított végig a hajamon.

- Nem , dehogy - sóhajtottam , majd leültem az egyik székre , arcomat a tenyerembe temettem .- Egy idióta vagyok... És utálni fogsz engem... de ... nekem ez most ... nem menne .  Szeretném ... szeretnék úgy érezni , hogy ez kettőnk között működjön ... de annyira bizonytalan vagyok ! Képtelen lennék normális döntéseket hozni , normálisan viselkedni !

- De hát én ... azt hittem ... - dadogott össze-vissza ő is .

- Sajnálom , Gerard . És megértem , ha soha többé nem akarsz látni .

- Nem erről van szó , csak ...

- Időre van szükségem . És fogalmam sincs mit kéne tennem . De itt nincs helyes döntés . Attól félek a legjobban , hogy mindkettőtöket elveszítelek . Azt pedig semmi képpen nem szeretném , annál rosszabb velem már nem történhet.

-  Gabriella , ne beszélj hülyeségeket. Ez nem történhet meg , én mindig itt leszek neked . Akkor is , ha te csak barátként tekintesz rám .Ha úgy akarod én a leghűségesebb barátod leszek. És örökké az maradok,történjen bármi , sodorjon bennünket bármilyen messzire az élet egymástól ,ugyanolyan fontos leszel nekem , és ugyanannyira foglak szeretni ! Úgyhogy ne ez befolyásoljon , amikor döntesz , csak arra gondolj , mit is szeretnél valójában . Rendben ?- mosolygott rám bíztatóan . 

- Köszönöm , hogy megértesz . - öleltem át. - Nem is tudod , mennyire nagy kő esett le a szívemről. 

- De azért az este jó volt ... ugye? - kérdezte néhány perc múlva hamiskásan.

- Mondtam én akár egy szóval is , hogy nem volt jó ? - válaszoltam ugyanolyan hangnemben és már akkor éreztem , hogy tényleg semmi sem változott közöttünk. Alig tudtam elhinni , hogy túl vagyok a nehezén , és nem okoztam semmi helyrehozhatatlan problémát.

Belém tuszkolt néhány szendvicset , megittunk egy kakaót , néztünk egy filmet , s mindeközben  végig láttam rajta , hogy valamit nagyon szeretne mondani , de nem meri. Gondolkodtam rajta egy ideig , hogy miként húzzam ki belőle a dolgot , végül viszont arra jutottam , hogy legjobb lesz , ha kertelés nélül rákérdezek.

- Geri , mondani szeretnél valamit ? Mert én kifejezetten úgy látom !

- Hát végül is igazad van ... csak hát... fogalmam sincs , hogyan kezdjem ... lehet , hogy haragudni fogsz rám . Sőt! Biztosan így lesz ... de hát kicsit megváltoztak a dolgok közben.
Kezdtem megijedni kicsit . Nem voltam benne biztos , hogy hallani akarom , amit mondani fog , de azért bíztam benne .
- Szóval arról lenne  szó , hogy még a delelőtt folyamán foglaltam két jegyet Londonba . Gondolom tudod , ma van az Európabajnokság döntője , és hát... Thiago és a ... többiek , de főként ő , nagyon szerette volna , ha mindketten ott lennénk . Megígértem neki , hogy elmegyünk .
- Ajjajj ... - hagyta el ajkaimat minden eddiginél keservesebb sóhaly .- Szóval látnom kell Bojant ... - hajtottam le a fejem . - De ugye ... ők nem tudnak semmit arról , ami tegnap történt ?
- Nem , nem . Senki sem tud róla Cescen kívül. Haragszol ? Ha nem akarsz jönni , megértem . Ha kellemetlenül éreznéd magad .... nem akarom , hogy rossz legyen neked . Akkor már inkább kitalálok valami mesét.
- Nem akarom , hogy miattam hazudj . Ott leszünk , mindketten . Thiago megérdemli , és az összes többi srác . Hatalmas dolog , hogy ott vannak a döntőben . Félre kell tennem a többit . - mondtam már sokkal inkább saját magamnak , mint Gerardnak , majd felpattantam . - Hát akkor azt hiszem most haza megyek , csomagolni pár cuccot.
- Valami bulizósat is , mivel  remélhetőleg nyerünk és akkor party vaaaaan .
- Oké,oké. - fordultam ki az ajtón . A fejemben ezer meg ezer gondolat kavargott. Vajon jól cselekszem ?

Hazafele menet elhatároztam , hogy Stellát majd csak később értesítem arról , hogy elutazunk . Most már nagyon beleéltem magam , s kicsit talán féltem , hogy ő lebeszélne erről , s nem tartaná helyesnek az egészet , és igaza is lenne . Viszont én már nem akartam tovább bizonytalanságban élni , kíváncsi voltam mi történik , ha Bojannal összefutunk . Kiválogattam néhány igazán különleges ruhadarabot , beledobáltam őket egy bőröndbe , majd bekapcsoltam a televíziót , hogy kicsit kikapcsolódhassak . Égi szerencse , hogy megtettem , ugyanis mindenhol a légi sztrájkról volt szó , amely a mi gépünkre is kiterjedt . Tudtam mi a teendő , mégis szerettem volna egyeztetni Gerarddal is .
- Haló !
- Hola Geri . Épp most láttam tvben , hogy törölték a mai összes Londonba tartó járatot .
- A fenébe . - kurjantotta el magát.
- De van egy ötletem . Mi lenne , ha az én kocsimmal mennénk ? Úgyis annyira belejöttem már a vezetésbe , teljesen kikapcsol .
- Ha téged boldoggá tesz , felőlem kamionnal is mehetünk.
- Szuper. Már csak egy gond van . Ahhoz , hogy időben odaérjünk , valamivel hamarabb kellene indulni . Sőt a legjobb lenne , ha most rögtön érted mennék .
- Ne már Gaby , te kész vagy a pakolással ? - csodálkozott.
- Bedobáltam néhány göncöt , úgyhogy semmi akadálya az indulásnak . De nem értem , miért vagy ennire kiakadva...
- Rendben , akkor negyed óra múlva én is kész leszek , gyere nyugodtan .
- Ne felejts itthon semmit ! Puszi !
- Szia Gaby !
( KATT IDE ! ) Még utoljára körbenéztem , beraktam a csomagtartóba viszonylag kis táskámat és elfoglaltam helyemet a vezetői ülésen . Beindítottam az elmaradhatatlan zenét , majd a szomszédos utca felé vettem az irányt . Amint közelítettem , már észrevettem , hogy Geri odakint álldogál izgatottan vigyorogva . Neki sem volt sok cucca , azok is a csomagtartóba kerültek , majd helyet foglalt mellettem .
- Nos , rövid ismétlés . - kezdtem hozzá a felsoroláshoz . - Jegyek ?
- Megvan .
- Öltöny ?
- Az is .
- Akkor indulhatnánk is !
- Bármiben benne vagyok , csak keressünk már valami normálisabb zenéééééét. - nézett rám könyörögve , és   mégis hogyan tudtam volna ellenállni pont neki ?

Gyorsan telt az idő , viszont Geri meglehetősen idegesítő útitársnak bizonyult hosszú távon . Gyakran kritizálta vezetési stílusomat , de többi járművezetők is kaptak rendesen .
- Geri , még egy szőkenős-sofőrös beszolás , és Istenemre mondom , úgy kidoblak , hogy a lábad sem éri a földet!
- De most mi van ? Csak az igazat mondom !
- Bezzeg én sosem szekállak , amikor úgy hajtasz , mint egy eszelős. Csak csendben imádkozom , hogy túléljük . Te meg lassan egy órája kritizálsz megállás nélkül.
-Oh , te kis érzékeny ... Nem tehetek róla , hogy nem volt igazi férfi melletted , aki megmutassa , mit hogyan kell csinálni...
Válaszolni nem tudtam , csak hangosan felröhögtem . Önbizalomból ötös volt a srác !

Pechünkre hirtelen mindenki a Londonba vezető autópályán tolongott repülő hiányában , így becsületes méretű dugóba keveredtünk . Szinte már teljes valószínűtlenségnek tűnt , hogy időben odaérjünk , ugyanis hátra volt még egy másfélórás út , a meccs viszont fél órán belül kezdetét vette .
- A rohadt életbe ! Hogyan tudnánk kicsit gyorsabban haladni ?
- Hát jótól kérdezed Gerard . De amint nézem - pillantottam ki az ablakon - olyan egy kilóméteres kocsisort saccolok magunk elé .  Úgyhogy szerintem izzítsuk be a rádiót , mert kizárt , hogy a kezdő sípszóig befussunk.
- Hihetetlen ... Ekkora balszerencsét ! Pedig annyira szerettem volna látni a kicsiket !
- Velem kell beérned . - vontam meg a vállam , de szinte azonnal megbántam , hogy egyáltalán kimondtam . Ő is kicsit zavarba jött .
- Van valami ropid ? Unalmas lesz ezt így végigülni ...
- Utánanézek . - szálltam ki a kocsiból , hogy megnézzem nem - e maradt valami az utolsó bevásárlás óta .Jó mélyre kellett ásnom , hogy rátaláljak a kis szatyorra , de Gerard hatalmas örömújjongása megérte a fáradozásokat .
Nem volt mit tenni , a VIP szektoros jegyeinket kenhettük a hajunkra , ugyanis dög melegben az autópálya közepén szurkoltunk az U21-es Spanyol válogatottnak . Lehet furán hangzik , de annyira szórakoztató perceket éltem át , mint még soha . Sokkal izgalmasabb volt így követni a játék menetét , mint általában . Szitkozódtunk a kihagyott helyzeteknél , tomboltunk a góloknál , s közben lassacskán kikászálódtunk a rengeteg autó közül . Innen már simán ment minden, igaz kicsit turbó fokozatra kapcsoltam , hogy a bulira időben megérkezzünk , ugyanis a kicsik nyertek , így okozva felhőtlen boldogságot egy egész nemztnek . Mire    a végső sípszó elhangzott , a válogatott és egyben a mi szállodánk elé érkeztünk éppen . Behajtottam a mélygarázsba , majd anélkül , hogy várakoznék Gerire , azonnal felrohantam készülődni . A legjobbat kellett kihoznom magamból , hogy Bojannak még a lelke is sajogjon , azért amit tett . Éreztetni akartam vele , hogy mennyire könnyen elveszíthet , és egyelőre még eszemben sem volt megbocsájtani . Egyszerűen kíváncsi voltam a reakcióira , az arácra , amikor Gerard oldalán sétálok be a terembe . Hogy elérjem célomat elkészítettem a tökéletes sminket , öltözködtem , fel sem tűnt , hogy Gerard is megérkezett . Természetesen meg sem fordult a fejemben , hogy beengedjem a füdőbe , ugyanis azt akartam , hogy ő is csak az összképet lássa .  Hiába kopogtatott és dörömbölt hosszú perceken át , nem voltam hajlandó engedni .  Olyan másfél óra alatt kész is lett végeredmény , talán még kicsit jobban is festettem a vártnál . Büszkén néztem végig magamon a  teljes alakos tükörben . Igazán tetszett , amit láttam . ( KATT IDE ! )
- Geri , hogy állsz ?
- Hát nem akartalak nagyon streszelni , de már legalább fél órája itt ülök , teljes harci díszben és csak rád várok .
- Szerintem megérte ... - léptem ki csábos mosollyal az ajtón.
- Azt hiszem erre mondják azt , hogy több mint tökéletes . - tátotta el a száját , mialatt körbefordultam előtte . - Mindig meg tudsz lepni ... De azt hiszem mondtam ezt már néhányszor... - ámuldozott tovább. - A legszebb lány vagy , akit valaha láttam .
- Oh , te kis huncut . - simítottam végig az arcán, majd nyomtam rá egy puszit . Őszíntén szólva ezek a szavak símogatták a lelkemet , nagyon jól esett őket hallani . És ha önbizalomnövelő tréningre volt szükségem , elégendő volt Gerivel elbeszélgetnem néhány percig.
- Indulhatunk szépségem ? - nyújtotta ki a karját felém .
- Menjünk . - nyúltam mosolyogva a táskám után.
Egyre izgatottabb lettem. Arra még nem is gondoltam, hogy mi van akkor, ha Bojan már rég túltette magát rajtam és már Blancával érkezik a partyra. Az efféle gondolatokat próbáltam elhessegetni az agyamból , tökéletességre törekedve .
A buli a hotel sajátosan erre kialakított hatalmas termében volt. Amint beléptem Gerard jobbján , az első dolog amin megakadt a szemem , Bojan igéző szempárja volt . Az ajtót kémlelte és szinte felcsillant a szeme , amikor tekintetünk összetalálkozott.

35. FEJEZET

Fura egy reggel volt . Érdekeset álmodtam . Hirtelen olyan érzésem támadt , mintha valaki átölelne . Reggeli kábaságnak tudtam be , hogy nem emlékszem arra , hogy Bojan itthon van . Amint a köd kezdett felszállni agyamról , minden egyre zavarosabb lett .Valami érdes dörögölődött a hátamhoz , mire ijedtségemben automatikusan felpattantak a szemeim . Lassacskán kezdett összeállni a kép , én pedig rettenetesen éreztem magam . Mindazok ellenére ami Bojannal történt , nem voltam biztos benne , hogy helyesen cselekedtem . Talán beszélnünk kellett volna először . Fogalmam sem volt mit tegyek , csak annyit tudtam biztosra , hogy azonnal el kell tűnnöm onnan .
Próbáltam észrevétlenül kikászálódni karjaiból , és belesajdult a szívem a gondolatba , hogy ennyire szemét módon sunnyogok el . Mit fog majd hinni , ha felébred , és én sehol sem leszek ? Mocorogni kezdett , és mosolyogva ölelte át a hozzá legközelebb eső párnát , amiről azt hitte , hogy én vagyok , majd megfordult . Nem bámulhattam tovább , indulnom kellett , hiszen bármelyik pillanatban felébredhetett volna .  Rá kellett jönnöm, hogy a ruháim szerteszét hevernek a lépcső aljától a szobáig , szóval elég nehézkes , gyűjtögetéssel eltöltött percek álltak előttem . A fejem is sajgott , mint a bánat , valószínűleg kicsit nagy volt az előző este bevitt tequila mennyiség .
Elővigyázatosan kinyitottam az ajtót és a biztonság kedvéért szétnéztem , nem-e jelent meg senki váratlanul . Tiszta volt a levegő , mégis feszülten hajoltam le első ruhadarabomért .
- Az isten szerelméért ! Kérlek , csak mondd , hogy nem te vagy az Gaby ...  - csengett egy ismerős hang , s hirtelen már attól is elment a kedvem , hogy felemlkedjek . Lassan emeltem felé tekintetemet , majd' elsüllyedtem szégyenemben .
- Öhhh ... Mondhatnám azt , hogy nem én vagyok ? - sütöttem le a szemem zavaromban , szinte egyszál semmiben álldogállva.
- Gaby ,te ...? Szent isten ! Megáll az eszem ! Ti esküszöm nem vagytok normálisak ...
Nem tudtam koncentrálni arra , amit mondd . Csak egy dolog érdekelt : elslisszolni minél hamrabb.
- Cesc , mégis hogy kerülsz te ide ?
- Ezt te kérdezed ?  Inkább engem érdekelne , hogy mégis mi oka van annak , hogy szinte meztelnül oldalogsz ki Gerard szobájából kora reggel ... Gabriella - szólt rám mérgesen- elvárhatnám , hogy őszínte légy velem ?
- Figyelj én ... Az a helyzet , hogy ... - ráncigáltam fel magamra a topomat. - Találkozzunk a Ramblan egy óra múlva . Nem tudok róla beszélni most ...
- Hát imádkozz , hogy addig lenyugodjak és Gerard se keljen fel , mert lesz hozzá is egy-két keresetlen szavam !
- Ne , ne ! Ő teljesen ártatlan !
- Aha ....
Nem mentegetőztem tovább , taxit hívtam és a lehető leggyorsabban leléptem.Rossz volt belépni a házba , ami    valaha az ideális otthont testesítette meg számomra . De tovább kellett lépnem . Már megbántam , hogy fejetlenül és elhamarkodottan cselekedtem , hiszen bármennyire is haragudtam Bojanra , a szívem mélyén mégsem akartam elhinni , hogy gyűlölöm őt . És nem is gyűlöltem , inkább rettentően dühös voltam rá , és jól esett bosszút állni . Legalábbis az este , hiszen akkor már fogalmam sem volt róla , hogy mit érzek .  Rémüldözve konstatáltam , hogy hamarosan Gerarddal is el kell majd beszélgetnem , ez pedig nem lesz egy kellemes időtöltés.  Őszintén reméltem , hogy addig érzelmeim kicsit letisztulnak és józanul tudok majd döntést hozni .
Lezuhanyoztam , ez mintha kicsit felfrissített volna . Újonnan vett cuccaim közül kiválasztottam néhány diszkrétebb darabot ( KATT IDE ) , majd útnak indultam , hogy részese legyek egy kiadós fejmosásnak . Nem is ártott nekem!

Idegességemben még arról is megfeledkeztem , hogy zenét rakjak , csak arra eszméltem , hogy máris a megbeszélt helyre értem és ki kell szállnom. Nehezen vettem rá magam , de nem volt választásom . Remegő lábakkal sétáltam be a kávézóba .
- Szia - hajtottam le s fejem .
- Szia - vetette oda pökhendien , miközben leültem vele szemben .
- Remélem ki tudod magyarázni magad , mert ez nagyon sok mindenbe rondított bele .
- Tudom . - továbbra sem tudtam ránézni , túlságosan is szégyelltem magam .
- De akkor miért? És különben is , hogy lehettél ennyire fejetlen ? Két napja mindenki téged keres , te pedig arra sem vagy hajlandó , hogy felvedd azt a rohadt telefont . Nehéz lett volna ? Arra nem is gondoltál , hogy Stella min megy keresztül ?
- Jaj , Cesc , annyira nagyon bonyolult minden . - temettem az arcom a tenyerembe.
- Ha nem is az , te teszel érte rögtön ! Mi történt ? Abban egyeztünk meg , hogy találkozunk , még Angliában . Rémlik valami?
- Talán .
- Nos , akkor most mégis mi a fenét keresel Barcelonában ?
- Hát ... összevesztünk Bojannal - ferdítettem kicsit az igazságon . - és egyáltalán nem volt kedvem maradni azok után , ami történt.
- De ... én nem értelek . Miért nem szóltál senkinek sem , hogy hazajösz ?
- Cesc , értsd már meg , nem akartam hallani senki és semmi felől . Csak elmenni valahova bulizni egyet . Nem érdekelt mi lesz , annyira pocsékul éreztem magam . Tudod milyen érzés volt Bojant mással látni ? - tört ki belőlem a zokogás .
- Ahh... - sóhajtott fel együttértzően és idegesen egyszerre . - Szóval itt a probléma forrása. Így már kicsit másként fest minden. De azért ... nem lett volna muszáj Gerarddal ágybabújnotok azonnal.
- Jaj , ne csináld már . Eléggé szarul érzem magam amúgy is . És ami a legrosszabb , haragszom Bojanra és pillanatnyilag gyűlölöm , de egyelőre nem tudnék más embert szeretni rajta kívül. Annyira nehéz ... És most ki tudja Geri is mit gondol ... Miért kell nekem mindig hülyeséget csinálnom ? Elcseszett egy ember vagyok én ... - hajtottam rá a fejem a vállára , hiszen közben mellém ült , hogy támaszt nyújthasson .
- Van ez így - fogta meg a kezem most már sokkal megértőbben és szelídebben .
- De mit mondjak most Gerardnak ?
- Szerintem ne dönts elhamarkodottan , kérj egy kis időt . Biztosan megérti . És mindenképpen beszélj Bojannal , hallgasd végig . Aztán vess össze mindent és gondolkodj el a dolgokon , állíts fel fontossági sorrendet , vagy tudom is én ! A lényeg , hogy ne lebegj túl sokáig két tűz között , mert akkor egy számodra fontos személyt mindenképpen el fogsz veszíteni , sőt talán még kettőt is .
- Nem tudom , annyira bizonytalan vagyok . Lehet legjobb lenne hazamenni , Olaszországba .
- Eszedbe ne jusson ! - nézett rám újra fenyegetően . - Egyszer úgyis szembe kell nézned mindkettőjükkel , minek elrohanni ? Nem éri meg Gaby !
Néhány percig csendben üldögéltünk egymásnak dőlve , elmerengve , majd muszáj volt feltennem a kérédést , amely annyira érdekelt .
- Miért nem kérdezősködtél többet arról , ami Bojannal történt ? És miért vagy ennyire megértő ?
- Hjaaj... volt már részem nekem is ilyesmiben , és jól tudom , hogy a legutolsó dolog , amire pillanatnyilag gondolni szeretnél , az a tény , hogy a szerelmed hűtlen volt . Néha hagyni kell lecsillapodni a dolgokat.Ha ésszerűen cselekszel , innen még minden rendbehozható, sőt két választásod is van . Rajtad áll az egész. Viszont egyet nagyon ajánlok , minél hamarabb hívd fel Stellát , mivel engem is azért riasztottak haza  , hogy előkerítsünk valahonnan téged . És azt hiszem jobb, ha előre szólok , nem lesz egy kellemes beszélgetés , kösd fel a gatyádat !
- Nekem már egy fadarabot sem kellemes tovább rakni , annyira belefáradtam ebbe  a cécóba .
- Hé , nem értem miről beszélsz ! Gabriella , a boldogságod a tét ! Azzonal menj haza , ezt vedd parancsnak ! Olyan jól nézel ki , az új frizura , új stílus , már csak lelkileg kell helyrepattannod , és meglásd minden tökéletes lesz .  Gyönyörű fiatal lány vagy ,és így végig nézve rajtad gyanítom a  fél város beléd van habarodva . Szóval gyerünk ! - állított fel és paskolta meg a vállamat mosolyogva , majd bátorítóan megpuszilt .

Elköszöntem , aztán ugyanolyan kedvetlenséggel és gyomorideggel távoztam , mint ahogyan érkeztem .  Komolyan megfordult a fejemben , hogy felhajtsak az autópályára és mindent itt hagyva hazáig meg se álljak . De ez nem lett volna tisztességes , muszáj volt tisztáznom az elvarratlan szálakat . Először mindenképpen Stellával szerettem volna beszélni , hiszen az bántott a legjobban , hogy ő haragszik rám , sőt valószínűleg ezek után már szóba sem áll velem . Azt kívántam bárcsak David ne lenne otthon . Nem szerettem volna , ha végighallgatja a beszélgetésünknek akár csak egy kis részletét is . Túlságosan szégyelltem magam ,amiért eltűntem és mindenkinek aggodalomra adtam okot.
Rövidesen a házuk elé értem és félve kopogtam , közben talán még az is megfordult a fejemben , hogy elszaladok . Hallottam a közelgő lépteket , ami még jobban megrémített . David nyitott ajtót , tágra nyílt szemekkel nézett végig rajtam , mintha nem hinne a szemének .
- Gaby , te vagy az ?
- Igen .
- De... annyira másként nézel ki ... - nyögte ki lassacskán a szavakat , majd hamarosan magához tért. - Mégis hol a fenében voltál ? Mindenki téged keresett .- vont felelősségre és még mielőtt válaszolhattam volna Stellát láttam közeledni . Ugrott egyet a gyomrom , nagyot nyeltem , erőt véve magamom beléptem, majd barátnőm szemébe néztem .
- Nocsak , nocsak ... mi sodort errefelé ?
- Öhhh... lányok , én azt hiszem most elmegyek ... a ... boltba ... citromért. - dadogta aggodalmas pillantásokat küldve felém . Valószínűleg már sejtette mi következik.
- Azt hiszem bocsánatot kell kérnem ...
- Olyan nagyot csalódtam benned .- suttogta , miközben szomorúan nézett rám . Rosszabb volt ez minden kitörésnél.  - Mégis hol a bántban voltál ?
- Gerarddal voltam .
- Hogy micsoda ? Hiszen Liverpoolba mentél Bojanhoz ! Tudtam én , hogy vaj van a fejeden ! Na de ...várj , inkább meséld el . Ígérem , nem vágok közbe , az viszont teljesen biztos , hogy nem leszek túl lelkes majd a hallottaktól. - szögezte le .
- Rendben , és értékelem , hogy meghallgatsz . Rövid leszek . Tehát elindultam Poolba , minden rendben volt , aztán ott ért a hidegzuhany , Blancaval találtam szemben magam .  A telefonom elhajítottam minél messzebbre mérgemben , nem akartam végighallgatni a hangpostám telítődését, majd hazainultam . Teljesen magamon kívül voltam , nem akartam senkivel beszélni . Emlékeztem , hogy előző nap Geri valamilyen bulit említett , így néhány kisebb kitérő után egyenesen hozzá mentem . Beszélgettünk , szórakoztunk , iszogattunk , és hát ... reggel nála ébredtem.
- Nála ? Úgy érted , hogy egy vendégszobában...
- Nem , nem úgy értem . Nála , mellette , a hálóban , ahogy akarod , de tudom hogy érted a lényeget.

Nagyon megrémített , ahogyan rám nézett és csak hallgatott . Végigmért tetőtől talpig , és valószínűleg azon gondolkodott , mit is válaszolhatna . Féltem a lehetséges lehetőségektől.
- Csalódtam benned , ha telejesen őszínte akarok lenni . Olyan más vagy , és most nem feltétlenül a külsőségekre gondolok - nézett végig rajtam. -  Annyira nem rád vall ez az egész . És igazán elvártam volna legalább egy annyit , hogy velem beszéld meg ezt az egészet először , és ne ugorj bele elhamarkodottan minden hülyeségbe .
- Igen , igazad van de ezen most már nem változtathatok . Sajnálom . De azért köszönöm , hogy végig hallgattál . - fordultam az ajtó felé könnyes szemmel , látva , hogy megbékélésre semmi esélyem. A kilincsért nyúltam , amikor megfogta a karomat , és visszahúzott , majd szorosan megölelt . Csak akkor láttam , hogy sír .
- Annyira féltettelek . - sóhajtott könnyek között . - Miért vagy ennyire felelőtlen és meggondolatlan ?
- Stella , hülye vagyok , de azt hittem, ezt már megszoktad . - nevettem el magam .
- Ez most nagyon nem volt vicces . És az a lüke is felhívhatott volna , hogy vele vagy .
- Ne Gerire haragudj . Megtiltottam neki , hogy bárkinek is szóljon .
- Szörnyű vagy ! - bámulta a plafont . - Most pedig mondj el szépen mindent részletesen . Túl zavaros ez az egész .
Amikor belekezdtem a mesélésbe magam sem gondoltam , hogy több , mint egy órán keresztül lesz mit ragoznom az esteten . Stella hol szájtátva , hol pedig rém idegesen pásztázott , de azért láttam rajta , hogy megértett .
- Na szóval összefoglalom - szólalt meg , amikor rájött , hogy befejeztem végre . - Bojan egy barom , de azért szereted , Gerivel pedig úgy viselkedtetek , mint két felelőtlen csitri , most viszont fogalmad sincs , mit érezel .
- Hát , nagyon röviden ...
- Na jó , első lépésben mondjuk átmehetnél Gerardhoz , hogy tisztázzátok az egészet . Ha még érzel Bojan iránt valamit az már régen rossz . Nem szabad reménykednie fölöslegesen semmiben .
- De én tényleg nem tudom , mit szeretnék...
- Hát akkor mondd , azt , hogy még időre lenne szükséged . Nem az a fajta , aki ne értené meg ! És minél hamarabb beszélned kell Bojannal is . Elhiszem , hogy egyetlen porcikád sem kívánja , de esetleg egy kiadós pofon után könnyebb lesz már meghallagtni őt is .
- Huh - húnytam le a szemem , miközben kifújtam a levegőt. - Akkor kezdem Gerivel azt hiszem . A többit meg... majd meglátom.
- Nem lesz egy könnyű menet , de jobb ha mielőbb túl vagy rajta . Hívj fel , ha bármi van .
- Jaj , erről jut eszembe . Meg kell keresnem a telefonomat .
- Ajánlom is ! De mindenképpen hívj , nem számít kitől .
- Szia Stella .- öleltem meg.
- Csak ügyesen drágám !

Első lépés meg volt , egyel nehezebb fokozat következett : Gerard , akivel szemben bizonytalanabb voltam , mint bármikor eddig. Barátaim szinte egybecsengő tanácsokkal láttak el , már csak hasznosítanom kellett volna őket valamilyen úton-módon.

34. FEJEZET

Abban a pillanatban  legszívesebben eltűntem volna még a föld színéről is , annyira kínos és megalázó helyzetbe kerültem . Ha életem legrosszabb momentumait kellene felsorolnom , ez biztosan előkelő pozíciót foglalna el közöttük .
Igen , Bojan megcsalt , kitudja már hányszor , kitudja már hány nővel .  Vagy csak egyszeri eset lett volna ? Akkor és ott nem számított , csak az , hogy egy másik lányt csókol úgy , mint valamikor engem . Döbbenten álltam a tények előtt , melyek kétségtelenül nem hazudtak . A szemem előtt lepergett minden meghatározó együtt töltött pillanat s ezzel egy időben azt éreztem , hogy az életem szépen lassan összeomlik , akárcsak egy kártyavár .  Mindent elsöprő csata dúlt bennem : megüssem , vagy ... ne üssem ? Legszívesebben berohantam volna , és akkorát lekevertem volna mindkét félnek , hogy örökre megjegyezzék , egy ember életével , érzéseivel nem lehet csak így játszadozni . De miért tette Bojan ? Teljesen értetlenül álltam az egész előtt . És miért pont vele ? Mégis mi a fenét keresett ott Blanca ? Ez még csak rontott az egészen . A sírás fojtogatását éreztem már . Nem akartam gyengének tűnni , becsaptam az ajtót teljes erőmből , és rohanni kezdtem .

- Gaby , kérlek várj ! Kérlek szépen ! Mindent meg tudok magyarázni , esküszöm ! - kiáltott , majd utánam indult . Ezúttal azonban gyorsabb voltam , hiszen mire ő elérte a bejárati ajtót, én már az autóban ültem . Miközben kifele tolattam , minden követ megmozgattott , hogy visszatartson . Csapkodta az ablakot , könyörgött , hogy álljak meg és beszéljünk . Azt hiszem a legnagyobb hatást mégis azzal értem el , amikor könnyes szemmel , ugyanakkor gyilkos dühvel a tekintetemben még egyszer utoljára ránéztem , majd a lehető leggyorsabban elhajtottam . Kétségbeesés tükröződött az arcán , habár véleményem szerint  fogalma sem volt arról , mekkora fájdalmat okozott nekem . Mintha a lelkem egy kis darabkája meghalt volna , a szívem egy rejtett zuga teljesen kiürült. Előrször fájdalmat , aztán pedig ürességet éreztem .  Én tényleg próbáltam nyugodt maradni , de amint az autópályára értem , elvesztettem a kontrollt önmagam fölött : kitört belőlem a sírás . Ha nem húzok le az út szélére , minden bizonnyal meg lettek volna számlálva a pillanataim , hiszen patakzó könnyeimtől semmit sem láttam . Ki akartam mindent zárni a fejemből , bekapcsoltam a rádiót , feltekertem a hangerőt a maximumra .( KATT ! )Nem akartam többé érezni , gondolkodni , de amikor a lágy , gyönyörű dallamok felcsendültek újra felszakadtak a friss sebek . A fejem lehajtottam ,miközben a kormányt markoltam és zokogtam .  Kerestem a választ a miértkere , és egyszerűen nem tudtam eldönteni , hogy mi oka van annak , hogy ez történik velem . Hiszen én feltétel nélkül , odaadóan szerettem , mégis újra a földre kerültem . Nem értettem már semmit , romokban hevert az életem , minden amit igaznak hittem szertefoszlott .
Mindennek tökéletesnek kellett volna lennie .De nem így volt , hiszen teljesen  megsemmisült amiben eddig hittem . Értelmét vesztette az összes együtt eltöltött pillanat . Amikor Bojan arcképe kúszott be lelki szemeim elé , a sírás mégjobban úrrá lett rajtam . Hogy lehettem ennyire naiv már megint ? Erre a kédésre nem volt bátorságom válaszolni , mindössze annyi fogalmazódott meg bennem , hogy soha többé nem kerülhetek ilyen helyzetbe . Nem akartam többé semmit érezni , csak gépiesen teljesíteni mindazt amit elvárnak tőlem . Abban a pillanatban elhatároztam , hogy blokkolom érzéseimet , és ezek után csak én irányítok , senki és semmi nem fog rám hatással lenni . Azt hiszem egy új énem született ott az autópálya szélén . Hatalmas személyiségfejlődésen mentem át néhány perc alatt . Talán rossz irányba .

Amint kicsit alábbhagyott a szipogás , kezembe vettem a telefonomat , s Gerard számát tárcsáztam .
- Na mi újság , angyalom ? Merre andalogtok éppen ?
- Geri kérhetek valamit ?
- Ne viccelj , Gaby , hogyne kérhetél , de mi az... ? - állt meg egy rövid időre - Csak nem sírtál ?
- Ne kérdezz semmit , jó ? Nem akarok róla beszélni . - újra könnyek gyűltek a szemembe s igencsak nehezemre esett megszólalni . - Áll még a party holnap este a Hiltonban ?
- Persze ... de hát mivel nem találtam partnert , egyedül kell mennem ... - sóhajtott szomorúan .
- Szó sincs róla , nyolcra gyere értem .
- Gaby , ez nem poénos . Hiszen te Angliában vagy !
- Igen , de már nem sokáig .  - újra közbe akart szólni,mire én belefojtottam a szót  . - Csssss. Csak tedd amit kértem .
- De...
- Ne légy annyira kíváncsi ! Puszi Gerard ! - zártam le a beszélgetést hirtelen .

Szépen lassan körvonalazódtak bennem a terv részletei , és akkor már tudtam : holnap este kitombolom magam Gerarddal , senki és semmi nem állhat az utamba . Mindenesetre egy új külsővel szerettem volna megjelenni , hogy mindenkinek leessen az álla  . Elhatároztam , hogy bejelentkezem Pedrohoz , a fodrászomhoz , majd vásárolok valami csini cuccot .  Nem is csini , hanem inkább állati dögös cuccot . Gyökeres változást akartam , hogy senki se ismerjen rá a régi Gabriella Rossira . Szerettem volna kiadni a bennem rejlő összes vadságot  , ennél jobb lehetőséget erre pedig nem találtam . Amúgy is haragudtam mindenre és mindenkire ,tombolásra volt szükségem . Gondolom mondanom sem kell , hogy telefonomat azonnal lezártam , és a táskám legmélyebb zugába dobtam , ugyanis elérhetetlen akartam lenni , és csak magammal foglalkozni .
Egy keveset aludtam akkor éjszaka valami motelben , majd hazaindultam . A lehető leghosszabb utat választottam , a kocsikázás kikapcsolt , jól esett csak úgy száguldani . Kb reggel nyolckor szálltam ki végleg , miután betolattam a garázsba . Gondoltam kipakolom a bőröndömet , reggelizek , majd belevágok a nagy átalakulásba .
Amikor beléptem az üres házba , nem mondom , hogy kellemes érzésem támadt . Itt minden kettőnkre emlékeztetett , ez pedig a legutolsó dolog volt , amire gondolni szerettem volna adott körülmények között. Vaciláltam még egy darabig , aztán határozottan eldöntöttem , hogy lemondok az itthoni reggeliről , majd talán harapok valamit McDonald's -ban . Addig sem kell legalább itthon lennem .

Megreggelizem , majd következő utam az én drága Pedro fodrászomhoz vezetett . Senkire sem bíztam volna féltett kincsemet rajta kívül . Mindazok mellett , hogy remelkül végezte a dolgát , mindenkihez volt egy-két kedves szava . Össze is barátkoztunk már az első alkalommal , azóta meg sem fordult a fejemben , hogy változtassak .Most is alig vártam már , hogy milyen újdonsággal rukkol elő , ugyanis soha nem engedett el változás nélkül , ezúttal pedig én is nagyon vágytam egy radikális átalakulásra .
- Sziaaaaaa , kicsi Gaby ! Ne tudd meg , mennyire vártalak már ! - ölelt át szorosan .
- Alig vártam , hogy jöhessek . Nos , valami ötlet ? -  mutattam végig magamon .
- Abból aztán nincs hiány sosem ! Hidd el . Mondjuk ez attól függ , hogy te mit szeretnél .
- Na jól figyelj Pedrito . Azt csinálsz , amihez csak kedved szottyan !
- Várj csak ... Akkor most komolyan megengeded , hogy ... ?
- Igen , levághatod , bármiben támogatlak ! Valami szexi frizurát  dobj össze nekem , ugyanis ma este jelenésem van - vigyorodtam el .
- Nocsaaak . Mesélj ! Mi újság ?
- Hát az igazság az , hogy nagy reményeket fűzök ehhez az estéhez . Egy fergetegeset akarok bulizni .
- És ? Csak nem egyedül....?
-Nem bizony , a legjobb társat találtam . De többet nem is akarok elárulni , majd ha már nem lesz minden ennyire zavaros , talán ...
- Gonosz vaaaaagy ! Mindenesetre szorítok , hogy összejöjjön , amit tervezel . Persze minden tőlem telhetőt megtennék , hogy sikered legyen , úgyhogy szerintem vágjunk bele . Magadra sem fogsz ismerni .
- Pedro , tudom , hogy már így is pofátlan vagyok , hogy utolsó percben jelentkztem be , de lehetne még egy kérésem ?
- Kizárólag akkor , ha ... - gondolkodott el - Kaphatok a végén egy óriási nagy puszit !
- Áll az alku ! Tudtam én , hogy ki tudunk mi egyezni . Nos arról lenne szó , hogy nem ártana egy időpont a kozmetikushoz is . Persze , ha gondot okoz , semmi baj , nem annyira életbevágó , csak ...
- Huhuuuh ... Gaby , egyre jobban kezd érdekelni , mi ez a nagy készülődés ! Ígérd meg , hogy bemutatod majd nekem is ! Megyek beszélek Luisaval .
- Köszönöm szépen , mindent köszönök . - küldtem felé egy puszifelhőt vigyorogva.

Szerintem hosszú órákat tölthettem el a szépségszalonban , viszont az eredmény magáért beszélt . Teljesen más ember lettem , egy igazi díva .  Pedro rövid , modern , mégis szexi fürtöket varázsolt nekem ,  új embernek éreztem magam . Miután elköszöntem a fodrászok gyöngyétől kezdetét vette a bevásárlótúra . Ezúttal egészen más cuccokat vettem magamnak , néha még én sem tudtam elhinni , hogy valaha is fel fogom venni ezeket a merész darabokat . De mivel elhatároztam , hogy levetkőzöm régi szokásaimat és merészebb leszek , boldogan pakolgattam a szatyrokba . Igazi kikapcsolódás volt ez a néhány óra  , azonban kezdtem kifutni lassacskán az időből , így muszáj volt hazafele vennem az irányt . Útközben vettem valami kaját ebédre , főzni ugyanis semmi képpen sem maradt volna időm . Gyorsan lerendeztem az evést , kipakoltam az újdonságokat , majd hozzáláttam , hogy összeállítsak egy különlegesen csinos szettet ma estére . Közben rátaláltam a mobilomra is a táskám alján ,  behajítottam a fiók mélyére . Töltöttem egy pohár pezsgőt , és beindítottam a zenét , így sokkal kellemesebb volt készülődni . Hangosan felnevettem , amikor ráismertem Beyonce dalára ( KATT ! ) , annyira találó volt ez az akkori helyzetre ! Énekeltem , táncoltam , közben meg öltözködtem is . Mindent beleadtam , de azért így utólag remélem  nem hallotta túl sok szomszéd a rögtönzött koncertemet. Jól hangoltam a bulira ! Megigazítottam a sminkem és már csak a cipőmet volt időm felvenni ( KATT ! ), ugyis megszólalt a csengő . Még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe , majd odatipegtem és csábosan , a falnak dőlve nyitottam ajtót . Gerard arckifejezése röhögésre késztetett , viszont valami csoda folytán kibírtam ,s csupán egy búgó ' Hello ' csúszott ki a számon , miközben végigsimítottam az arcán , majd mikor automatikusan lehajolt , puszit lehelltem a nyakára . Éreztem , ahogy beleborzong . Élveztem az elért hatást . Nagyon !
- Na mit szólsz Gabriella Rossi legújabb kiadásához ? - pördültem meg előtte .
- Khmm ... - köszörülte meg a torkát , mintha zavarban lett volna . - Megőrjítesz . - nyelt nagyot . - Nem fogsz te így megfázni ? Alig van rajtad valami. - próbálta rám teregetni bőrdzsekiét .
- Hidd el nem fogok . Vagy találán nem tetszem ?
- Erről... izé ... szó sincs .
- Akkor indulhatunk ? - mosolyogtam bájosan, majd belekaroltam .

- Nocsak , nocsak . Ma estére előkaptad a Porschét ? Minek köszönhető ?
- Hát csak nem állíthattam ide a kis hétköznapi tucat Audimmal . Ha már ennyire kicsípted magad , én sem akartam alulmaradni . - nyitotta ki előttem a kocsi ajtót , majd ő is behuppant mellém .
- Ezt már szeretem !
- Öhhmm ... - fogott hozzá kicsit bátortalanul . - Megkérdezhetném , mégis mi történt köztetek ?
- Megkérdezheted , csak éppenséggel nem válaszolok . - nyújtottam ki pimaszul a nyelvem . - Legyen elég annyi ,hogy azt hittem , Bojan más , mint a többi , de szokás szerint mellényúltam . Egy szemétláda .
- Értem ... de ne aggódj majd beszélek én a fejével a kis mitugrásznak .
- Nem , Geri , szükségtelen , majd túlteszem magam rajta . Már minden hiába . És amúgy is , a ma este csak kettőnkön áll ! - kacsintottam , majd mosolyogva bámultam ki az ablakon . Nagyon tetszett , hogy ennyire zavarba tudom hozni az ehhez hasonló kijelentéseimmel  , olyan aranyos volt , ahogy nagyokat nyelt , azon filózva , vajon mit is válaszoljon . Szabad embernek éreztem magam , pedig tulajdonképpen Bojannal ki sem mondtuk , hogy vége . És nem is gondoltam végig , hogy helyes-e amit csinálok , pedig igazán nem ártott volna ! Persze én szeretem megnehezíteni a dolgomat ,s ha nincs semmi problémám , gond nélkül , rögvest kreálok egyet ! Na de térjünk vissza az akkor estéhez . Privát buli volt , ami egyet jelentett a paparazzók kizárásával hál'Istennek , már csak ők hiányoztak volna . Gerard nagyon aranyos volt , karonfogva vezetgetett mindenfelé.
Bámulatos volt az egész hely , csupa menő alak bulizott mindenfelé , én meg csak ámultam-bámultam . Nem sokáig , ugyanis amint sikerült lerakni a táskámat , Geri máris rángatott befele a tömegbe .
- Nocsak , új kedvenc szám ? - néztem rá kérdőn .
- Hát mondhatni úgy is . Viszont ma amikor először rádpillantottam kb ez volt az első reakcióm . Who's that chick ??- fogott buzgó éneklésbe . Kifulladásig táncoltunk , a végére már egészen közel kerültünk egymáshoz . Egy kis pihenő következett , valami színes , gyenge koktélokat iszogattunk , habár nekem abból is megártott egy nagyobb dózis . Persze észre sem vettem , hogy kicsit a föld felett lebegek már .
- Nincs itt senki ismerős ? - érdeklődtem .
- Miért , már nem is éred be velem ? - ivott bele italába .
- Minnél több , annál jobb .  - vontam meg a vállam .
- Szóval így működnek a dolgok nálad . De hát sajnálom , ma este csak én állok rendelkezésre .
- Ahh ... majd csak kibírom . - legyintettem tettetett flegmasággal .
- Gyere táncolni , gyönyörűm !
Egyhuzamban meg sem álltunk öt dalig , de azt hiszem úgy igazán Rihanna We Found Love ( KATT ) száma hozott közel bennünket egymáshoz . Mert kétségkívül találtunk valamit egymásban . Ha nem is szerelmet , de alig kontrollálható vonzalmat mindenképpen . Ahogy hozzám ért , ahogy rám mosolygott , mind-mind apró dolgok voltak , mégis annyira jól estek , mint kevés egyéb , amit valaha kaptam más férfiaktól . Ő másképpen közeledett hozzám , hosszú hónapokon át kerülgettük a forrókását , s azt hiszem ez tette az egészet annyira különlegessé.  Amikor már szinte minden határt átléptünk , kicsit inamba szállt a bátorságom . Pedig valósággal jól esett , ahogy hozzám simult , átölelt , velem együtt mozgott a ritmusra . Mégis bizonytalan voltam , az utolsó percben hátráltam meg , már megint .
- Geri , elmegyek a mosdóig , rendben ?
- Elkísérjelek ? Tudod ... hatalmas itt a tömeg ... Nem szeretném , hogy bajod essen .
- Azért csak odatalálok ! - mosolyogtam rá , és máris hátat fordítottam .
Gyorsan megigazítottam még a sminkemet is , majd kifele indultam volna , de muszáj volt még egyszer belenéznem a tükörbe . Annyira fura volt , mintha egy teljesen más ember nézne vissza rám.  Ugyanzok a vonások teljesen már körítéssel . Kíváncsi lettem volna , mit szól ehhez Stella , Sebi , Cesc ... és a többiek ? Azon gondolkodtam , vajon Bojan riasztotta-e már az egész brigádot , hogy leléptem . Csak remélni tudtam , hogy van annyi esze és nem veri nagy dobra az egészet . Nem szerettem volna , hogy mindenki rajtunk csámcsogjon , s feltételeztem , hogy ő sem lenne azért annyira hülye , hogy magára haragítsa az összes barátját . Habár több , mint valószínű , hogy valamikor minden titokra fény derül . Mégis valahogy akkor mintha taszított volna az egész , az agyam automatikusan visszautasította a rossz emlékek felidézését.

Kilépve a mosdóból azt kellett észrevennem , hogy odakint még nagyobb hangzavar uralkodik , mint amire emlékeztem . Kellett néhány másodperc , amíg hozzászoktam a fényekhez és örjöngéshez , kicsit talán meg is szédültem . Tekintetemmel a tömeget pásztáztam, Geri után kutatva , amikor két erős kar fondódott derekam köré . Feltételeztem , hogy ő talált rám . Mosolyogva fordultam meg , de rá kellett döbbennem , hogy nagyon nem ő az . Egy ismeretlen , kigyúrt testű , bárgyún mosolygó szépfiú rángatott a tömeg széle felé. Mentem utána hűségesen , gondoltam egy táncot  megér , és nagy baj csak nem lehet belőle . Ritkulni kezdett az emberek sokasága , már a romantikázó párok mellett haladtunk el , amikor hirtelen megtorpant , majd érzéki táncba kezdett . Vettem a lapot én is , s készségesen  válaszoltam mozdulataira. Be kell vallanom ,valóban jól mozgott ! Már csak a nevére lettem volna kíváncsi . Ő ennél azonban kicsivel rámenősebbnek bizonyzult , s olyan szinten szabad utat adott magának , hogy már kezet kellett emelnem rá . Persze semmi esélyem nem volt , könnyű szerrel hatástalanított , s továbbment . A nyakam csókolgatta , én meg mrá szinte ordítottam .
- Engedj el , jó?
- Miért cicám , nem tetszik ?
- Nem , egyáltalán . És ha már itt tartunk , nem vagyok senki cicája.- próbáltam ellökni magamtól .
- Imádom , ha egy nő nehezen adja magát . - súgta a fülembe , s már a topom alját keresgélte .
Na ez már tényleg sok volt , de nem igazán tudtam , hogy szabadulhatnék .
- Azt hiszem , én most mennék . - indultam el .
- Nem mész te sehová ! - kiáltott rám . Na ez már naagyon nem tetszett .
- Hagyj békén te állat ! Geraaaard ! - kiáltoztam kétségbeesetten. - Geraaaard !
- Csönd legyen , cica . Meglátod , jól elleszünk . - fogta be a számat kajánul vigyrogva. Csak remélni tudtam , hogy Geri mégis utánam jött , és iménti kétségbeesett segélykiáltásaim célba értek . Az ijedtségtől szinte már sírnom kellett . De a megmentő nem jött , s lassan már beletörődtem , hogy nincs menekvés. Hisztérikusan sírtam és kapálóztam , miközben Geri nevét igyekeztem ordibálni . Behunytam a szemem , nem akartam látni mi történik, elegendő volt érezni . Rázott a hideg minden érintésétől , és ezúttal nem a szó jó értelmében . Feladtam . Csak zokogtam . Azt kívántam legyen már vége az egésznek !
- Ne bánts ... kérlek ... - próbálkoztam még egyszer utoljára . Utoljára , hiszen támadómat hatalmas ütés súlytotta le , és ezuttal már tényleg Gerard zárt szorosan a karjaiba . Újra zokogtam , erősebben , mint addig bármikor . Az a rettegés , amit az elmúlt percekben átéltem ... nem kívánom senkinek . A mellkasába temettem az arcom és csak sírtam . Hallottam a szíve felgyorsult ritmusát , valószínűleg ő is nagyon megijedt .
- Gaby , gyönyörűm , bocsáss meg . Kérlek szépen . Nem vigyáztam rád eléggé . Annyira sajnálom ! Nem lett volna szabad egyedül hagyjalak .
- Semmi baj Gerard. Csak ne engedj el  .-bújtam oda hozzá szorosan  . - Most már rendben vagyok . De haza akarok menni . Vigyél haza.
- Kizárt dolog , hogy még egyszer egyedül hagyjalak . Szépen hazamegyünk , ott az a szép nagy , új lakás , teljesen egyedül lakom , szóval azt látok vendégül , akit éppen akarok . És minden hátsó szándék nélkül , tényleg , veled kell maradnom! Tudod , mennyire féltem , amikor szem elől tévesztettelek ? Nem akarom többé azt érezni .
- Rendben , menjünk . - fogtam meg a kezét .
Gyorsan rátaláltunk a cuccainkra és máris hazafele tartottunk . Gerard teljesen üres lakásába .  Amint  kiszálltam az autóból , olyan érzésem támadt , hogy egy tapodtat sem tudok tovább menni . A lábaim összecsuklottak , csak azzal volt szerencsém , hogy drága barátom azonnal elkapott . Nem csoda , hogy ilyen állapotba kerültem , hiszen jóformán két napja egy szemhúnyásnyit sem aludtam .
- Beviszlek , jó? Csak maradj nyugton . - kapott fel az ölébe .
- Mi lenne velem nélküled ?  - pusziltam meg az arcát mosolyogva , miközben átléptük a küszöböt .
- És itt is vagyunk . Ismered a járást , innen szabad utat adok , azt a szobát választod , amelyiket szeretnéd , azt csinálsz , amit csak szeretnél . Mondjuk hozhatok valami innivalót ?
- Jó lenne egy pohár víz !
Amint kimondtam , már szaladt is . Kilépett a az előtérből , és mintha teljesen kihúnyt volna a fény az egész laskásból .Komor volt nélküle minden , engem pedig újra a sírás kerülgetett . Olyan rossz érézsem támadt . Valahogyan elvánszorogtam a lépcsőig , és gondolkodás nélkül leültem . Ha csak pár percig is , meg akartam semmisülni , egyszerűen nem akartam érezni a fájdalmat , a tüskét a szívemben .Azon is gonolkodtam , hogy vajon beszéljek - e róla Gerinek .  Nem bírtam már magamban tartani , viszont még egy beszélgetés erejéig sem szerettem volna felidézni a tegnap estét.
- Gaby , mit csinálsz itt ? - nézett rám idegesen . - Miért nem az ágyon ülsz ?
Lassú tempóban tápászkodtam fel , szembekerültünk egymással . Mivel egy lépcsőfokkal fennebb álltam , teljesen egy szintre kerültünk . Szomorúan néztem rá .
- Gyönyörűm , nem tudom mit tett Bojan , hogy ennyire kivagy... de igazán érdekelne !
- Ígérem , elmondom . De értsd meg , most képtelen lennék erről beszélni . Annyira fáj itt . - helyeztem a kezét a szívemre , miközben éreztem, szemeim megtelnek könnyekkel .
- Ne légy szomorú Gaby , kérlek . Szőrnyű érzés így látni téged . Mosolyogj , biztosan meg tudjátok majd beszélni !
- Jhaaaj , Geri . - sóhajtottam. - Olyan jó , hogy itt vagy nekem . Rád bármikor számíthatok , igaz ? - simítottam végig borostás arcán  . Jobban meggondolva teljesen ellentéte volt Bojannak : óriás macsó , a kis törpe sráccal szemben . Sosem kerültünk még ennyire közel egymáshoz .
- Bármikor ... - nézett mélyen a szemembe .  A szemembe , majd a számra , a szemembe , majd a számra . Nem akarta , nem merte megtenni . Én viszont semmit sem szerettem volna jobban abban a pillanatban , minthogy megcsókoljon . Lépnem kellett . Amikor a köztünk lévő távolság megsemmisült , ajkaink összeértek. Nem tartott sokáig , megszeppenve bámult rám .
- Ezt ... ezt nem szabad . Gaby , nagyon meg fogod bánni .
- Tudom mit akarok . Téged !
- Ezt nem gondoltad végig . Értsd meg , nem használhatom ki a helyzetet. Nem akarom , hogy a düh vezéreljen és csak a bosszú miatt legyél velem .
- Csssss .... -hallgattattam el , majd lágyan megcsókoltam .
Még egyszer  megpróbált ellenállni .Bizonytalanságot és tanácstalanságot olvastam ki a tekintetéből . Valószínűleg fogalma sem volt , az eszére , vagy a szívére hallgasson ? Hiszen ő nem tudhatta ami Bojannal történt !  Próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni ,és  ha őszinte akarok lenni magammal , már régóta kíváncsi voltam , hogyan viselkednénk ebben a helyzetben .
Azután már nem volt visszaút . Amikot átléptük a háló küszöbét , áthángtunk minden iratlan szabályt . Kétségbeesetten vágytam minden egyes érintésére . Akartam és kívántam őt , de azért a szívem mélyén még mindig ott motoszkált , hogy nem cselekszem helyesen . . Rövidesen azonban minden kétely szertefoszlott , s kizárólag egymásra hagyatkoztunk egy szenvedélyes éjszaka erejéig ...