Döbbenetes , de miközben kifele igyekeztem , úgy tűnt , mintha sosem ittam volna még csak egy pohárkával sem . Az agyam kongott az ürességtől , azt sem tudtam mire gondoljak . Vagy inkább nem mertem már semmire sem gondolni ? Magam sem tudtam.
Felkeltette a figyelmemet , hogy egy ismerős hangot hallok . Te jó ég , Stella énekelt ! Teljes erőbedobással adta elő Miley – Can’t be tamed című dalát. Hát , meg kell mondanom , eléggé érdekesre sikeredett… Talán kicsit túl sokat időztem ott , mivel amikor elindultam , úgy összeütköztem a már szinte magán kívül levő Gerarddal , hogy teljesen kibillentem az egyensúlyomból . Bárcsak ne álltam volna meg , még egy pillanatra sem !
- Helló , halló , senorita ! Csak nem kifelé igyekszel , a partra ? Öhm…esetleg lenne egy pár koktél ajánlatom , hogy fokozza a hangulatot ! Esetleg Sex on the Beach vagy talán egy Satisfaction ? Alkalomhoz illő , szerintem ! – kacsintott. Kezdett kihozni a sodromból .
- Megosztanád velem is , hogy mégis mi a francról darálsz nekem már hosszú percek óta ?Igazán érdekelne… - na jó , itt talán már kicsit tettettem a hülyét , de hát nem gondoltam volna , hogy ennyire jól informált…
- Kicsi Gabyka , ne erőlködj , hiszen találkoztam már Bojannal is ! Nem is tartalak fel többet , fooontos küldetésed van . Lám – lám , végre elérkezett ez a perc is , nem értem minek kellett ennyit halogatni… - meg sem várta , hogy szokás szerint kicsit odapirítsak , énekelve továbbállt , így elgördítve minden akadályt Bojannal való találkozásom útjából.
Amikor a homokos részhez értem , levettem a cipőmet. Annyira jól esett , ahogy a lábam a puha homokszemek közé süllyedt . Kissé langyos volt még , hiszen a nap sugarai egész délután melegítették. Feljebb emeltem a tekintetemet . Bojan egy sziklának támaszkodott , irtó jól nézett ki . A szél lengedezése kicsit összeborzolta haját. A kis hűvös fuvallatra megborzongtam , talán egy pillanatra meg is álltam. Idegesnek éreztem magam, és nem voltam ezzel egyedül. Különleges parfümjének illata beférkőzött orromba. Imádtam .
Lassacskán odaértem , mire ő nagy meglepetésemre felugrott és a lehető legközelebb jött hozzám.
- Mi volt ez az egész Piquével és Cesc-cel ? – suttogta mérgesen.
-Hmmm… - kacérkodtam , mivel nyilvánvalóan élveztem a helyzetet . – Puszta provokáció. Talán elszámolással tartozom valakinek ? - kérdeztem víg kedéllyel.
Ügyesen kitért a válasz elől és egy újabb kérdéssel bombázott.
- De mégis mire volt jó ez az egész ? - idegesített már , hogy értetlenkedik , pedig szerintem pontosan értett mindent.
- Hogy mire volt jó ? Elértem a célomat . Végre képes voltál megközelíteni engem egy méteres körzeten belül.
- Aha , viszont arra nem gondoltál , hogy esetleg te is kereshetnél vagy odajöhetnél hozzám ? Muszáj volt bosszantanod…
- Bojan , őszintén , mit vársz tőlem , amikor egy ilyen díszpéldánnyal jelensz meg ott , ahol biztosra veheted , hogy én is jelen leszek ? Szerinted nem esett ez kicsit rosszul nekem ? Hát beavatlak , nagyon is rossz volt látni téged azzal a szőkeséggel. Tudod mi volt még nagyon szar ? – kérdően nézett rám, eléggé zavarban volt , sebaaaj – Segítek , az hogy szinte minden nap arra vártam , hogy talán felhívsz ígéretedhez híven . Áh , dehogy , hisz’ ti bárkit megkaphattok .Miért pont rám pazarolnád a drága idődet? Azt hiszem most inkább visszamegyek bulizni . Gondoltam , átgondoltad egy kicsit a dolgokat , mert hogy én nem leszek az agyatlan játékszered , na az holtbiztos . – hősködtem , miközben a szívem legszívesebben jól szájon vágott volna , hogy ilyeneket beszélek. Már indultam is volna , de megállított.
- Imádom , amikor ilyen vehemens vagy . – és nem várt semmiféle reakcióra , hanem végre valahára megcsókolt . Na hát , ezzel kellet volna kezdenie és minden bűne el lett volna törölve . Kis buta….Hosszasan nem tudtunk egymástól elszakadni . Hihetetlen érzés volt . Eleinte finoman puhatolózott , majd egyre szenvedélyesebb csókokat váltottunk . Sosem fogom elfeledni azokat a perceket , amiket akkor együtt töltöttünk a néptelen parton . Azt hiszem , itt végleg megbizonyosodtam arról , hogy ez a fiú iránt sokkal többet érzek , mint egyszerű szimpátia.
Őszintén egymásra mosolyogtunk , majd karjaiba zárt. Percekig álldogálhattunk így , majd elterültünk a homokban . Fölé hajoltam , és kicsit megrovó hangnemben vontam felelősségre .
- Mondd, minek kellett ezzel ennyit várnod ? Olyan rossz volt arra gondolni , hogy talán nem érdekellek…
- Drágám, ne legyél rám nagyon dühös . Elég , hogy el kell viselnem a saját bűntudatomat , amiért nem voltam elég … hogy is mondjam …nem voltam a helyzet magaslatán… Tudod , én sosem kellett még egy lányért se küzdjek. Mindig házhoz jött minden – nevetett – De te annyira más vagy ! Csodálom a benned lévő tartást. Már az feltűnt , hogy buli után nem erőltetted , hogy ott aludjak . Más sikítva zárta volna magunkra az ajtót. Mert egy focista kedvére tehetett, talán már látta volna is maga előtt a méregdrága cuccokat . De te nem a focistára vagy kíváncsi , hanem rám . - a kezemet a mellkasára tette – Arra, ami itt belül van . És ez tesz téged különlegessé .
Olyan szépen beszélt rólam , teljesen elbűvölt . Azt sem tudtam , hogyan válaszolhatnék , csak tátogtam , amit ő tökéletesen orvosolt : újra összeértek ajkaink és vad csatába kezdtek . Ilyenkor kb. a szívroham kerülgetett . Szerintem ezt nem lehetett nem észrevenni.
- Na és ez kárpótolna esetleg ?
Nem volt mit tenni , én is megvillantottam 100 wattos vigyoromat , hiszen rég voltam már ennyire boldog . Kézen fogva feküdtünk , amikor valaki elhaladt előttünk és a ’ Feliz Navidad ’ –ot adta elő önfeledten . Hangosan kacagtunk , viszont a művész úr ránk sem hederített. Kitudja ki lehetett az ?
Kívánhattam volna ennél többet ? Nem gondoltunk a múltra , jövőre , csak úgy élveztük a percet. Észre sem vettem , hogy kissé vacogok . A felsőm bent maradt , így egy szál mini ruhában hemperegtem késő éjszaka. Bojan viszont egyből kapcsolt , ezért szorosan megölelt és elkezdte csókolgatni a nyakamat , úgy , hogy hirtelen egy teljesen más dimenzióba röpített. Mire észbe kaptam Bojanról lekerült a felső . Ő nem fázott , sőt árasztotta magából valósággal a hőt . Egy idegen alak útbaigazítást kért tőlünk . Pont tőlünk.
- Öhm…Elnézést hölgyeim – erre Bojan persze hangosan felnevetett – nem tudják , merre van a vonatállomás ?- erre a kérdésre valósággal hahotázni kezdtünk , s mivel az idegen nem kapott kézenfekvő választ , tovább állt.
- Szerintem menjünk be , nem akarom , hogy felfázz ! – készségesen felsegített a földről és megfogta a kezemet .
Minden olyan tökéletes volt. És még a nap nem is ért véget !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése