Ideje volt felöltözni és megejteni a hírhedt vásárlást. Régen szerettem bevásárolni , most viszont nem igazán volt kedvem senkihez . Ha legalább társaságom lett volna , szívesebben vágok neki az egésznek , de Stellának is dolga akadt , más ötletem pedig nem volt , hogy kit hívhatnék magammal.
Sportosan öltöztem fel , egyszerűen nem volt türelmem kombinálgatni a csini cuccokat .Nem is voltam olyan hangulatban . Laza nadrág , laza blúz, sport cipő lett végül a választásom.
Mivel a reggeli kávé kimaradt , jobbnak láttam betérni valami kávézóba , mielőtt napi koffein adagom hiányában összeesem. Barátságos kis helyet választottam és behúzódtam a sarokba . Mi mást tehettem volna , mint gondolkodtam . Egyszerűen képtelen voltam felfogni , hogy lehetséges az hogy valakit alig ismerek , mégis ennyire rabul ejtett . Eddig azt hittem képtelenség ilyen szituációba kerülni . Erre tessék , beleérkeztem egyből a sűrűjébe .
Gondolat menetemből kávém megérkezése zökkentett ki . Belekortyoltam , miközben átgondoltam , hogy mit is kell vennem . Nem sok minden jutott eszembe , ideje lett volna kicsit háziasodnom . Na mindegy ,Stella majd kisegít.
Egy ismerős , vékony és magas alak ballagott el az asztalom mellett . Csoda , hogy észrevettem ilyen elszállt állapotban. Hirtelen visszafordult s mint a régi ismerősök , úgy tekintettünk egymásra .
- Gaby , te vagy az ? – kérdezte Gerard mosolyogva , mint mindig . Őszintén csodáltam ezt az embert . Mindig annyira életvidám és kiegyensúlyozott volt . Mindenkihez akadt egy – két kedves szava .
- Ennyire szarul nézek ki ? Már rám sem ismersz , mi ? – kérdeztem kínosan nevetve .
- Jaj , ne beszélj hülyeségeket , csak gondoltam , hogy neked most egészen más elfoglaltságod kellene hogy legyen . - célozgatott sejtelmesen . – Leülhetek ?
- Ez nem is kérdés .
- Szóval ,vad éjszakátok volt mi ? – kérdezte 100 wattos vigyorral .Nem tudom miért ,de most nem is jöttem zavarba egyáltalán.
- Hát , ha arra célzol , amire gondolok , márpedig le merném fogadni , hogy igen , nem az miatt vagyok ilyen szétszórt .Semmilyen hancúr nem volt.
- Na , ne próbálj ilyen dumákkal beetetni . Halljuk a részleteket .
- Inkább nem részletezem . Tömören annyi , hogy Bojan reggel a tudtomra adtam , hogy felejtsük el a tegnap estét. Pedig szerintem eléggé felejthetetlenre sikeredett.
- Kis hülye , ilyen lányt nem becsülni …
- Most ezt vegyem bóknak ?
- Annak szántam… - mosolygott .- Amúgy szerintem teljesen beléd van habarodva.
- Hahh… - ezt komolyan viccesnek találtam . –Mégis miből gondolod ?
- Tudod most már mindent megmagyaráz a viselkedése. Edzésen annyira dekoncentrált volt , hogy az elképesztő . Mintha nem is ő lett volna.
- Nem tudom , velem nem úgy beszélt , mintha túlságosan sok vizet zavarnék …
- Ha te ismernéd a pasik bonyolult gondolkodási módját … Hajjaj….De ne aggódj , beszélek én a kis buksijával . Lehet pont most szalasztja el a mindent elsöprő boldogságot. – Nem hagyta , hogy akár egy pillanatra is megszólaljak , azonnal más témára tért. – Egyébként csak kávézgatsz vagy van más elképzelésed is a délelőttre ?
- Hát kérlek szépen , nekem jutott a nemes feladat , hogy bevásároljak, habár igazából fogalmam sincs , hogyan jutok el a bevásárló központba. Tudod, egészen új vagyok én még itt. – komolyan , saját magam tehetetlenségén is röhögtem.
- És micsoda szerencse , hogy ennek jóképű úriembernek – itt magára mutatott elismerően – van néhány szabad órája. Elviszlek csajszi , ahová csak akarod.
- Hmm, már nem is érzem magam olyan egyedül – kacsintottam jobb kedvűen . Egészen felvidított.
- Akkor hajrá !
Az autó felé vettük az irányt , behuppantunk mindketten , majd kértem ,hogy valami zenét rakjon be , mivel egyszerűen képtelen voltam meglenni nélküle .
- Nocsak , egy függővel van dolgom .
- Ne is mondd , állandóan zenét hallgatok . Evés közben , fürdés közben , mosogatás közben , takarítás közben , de néha még alvás közben is dübörög a ház .
- És mit szeretsz hallgatni ? Ki a kedvenced ?
- Az abszolút kedvencem Rihanna , meg talán Shakira ,Bruno Mars de amióta ideköltöztünk kezdek ráébredni a spanyol muzsika szépségeire .
Egyetértően bólogatott.
- Na és , hogy állsz a sportokkal ? Mert hogyha esetleg Bojannal valami kialakul , nap mint nap a részese leszel .
- Imádom , elsősorban a focit , meg a Forma 1 – et . Már kiskoromtól , úgymond belém nevelődött a sport iránti szeretet.
- Kedvenc csapat ? Pilóta?
- Mindörökké Barcelona – nevettem – Forma1-ben pedig Seb . Vagyis Sebastian Vettel .
- Áh , ez nem ér a legjobbaknak szurkolsz ! – nevetett.
- Hát most nem akarlak szétdicsérni , mert még az amúgy is egészségesnél nagyobb önbizalmad az egekig szökik , de imádom az egész játék stílust , amit a csapat képvisel . Leírhatatlan érzés ennek a csapatnak szurkolni. – dicsőítő monológomra extra-büszke képet vágott . – Sebet meg személyesen ismerem .Nem tehetem meg , hogy ne neki szurkoljak, tudom milyen kemény munka áll mögötte. Egy évet tanultam Németországban , a szomszéd házban laktam , és valahogy összehaverkodtunk . Azóta is nagyon jóban vagyunk , hetente beszélünk . Csak ő most kicsit elfoglaltabb.
- Szóval összehaverkodtatok . – sunyiskodott , mire én kicsit elpirultam . – Gaby , most őszintén hány éves vagy , hogy még Németországot is megjártad , most meg itt csücsülsz Barcelonában ?
- 20. Három éve volt a Németországi kiruccanásom . Aztán két évig otthon éltem ,Olaszországban, de annyira unalmasnak tűnt . Muszáj volt továbblépni. Valahogy meggyőztem Stellát , hogy jelentkezzünk ide az egyetemre . Majd a család következett . Kicsit keményebb dió volt , de tudták rólam , hogy ha valamit a fejembe veszek , úgyis véghez viszem , így inkább beleegyeztek , minthogy titokban kelljen lelépnünk.
- Te aztán nem vagy semmi !
- Merthogy?
- Olyan más vagy . Ahogy beszélgetünk lerí rólad , hogy nem Gerard Piqué a focista érdekel , hanem én . Mindenképpen beszélnem kell Bojannal . Tökéletesen összeillenétek.
- Tetszik , ahogy törődsz vele.
- Tudod Cesc és Bojan olyanok nekem ,mintha család tagok lennének. Cesc akárcsak a lelki – iker testvérem , Bojan pedig a kis öcsi.
Erre kicsit elnevettem magam . Eszembe jutott legjobb barátnőm.
- Tudod én is így vagyok Stellával . Kis korunk óta egymáson csüngünk.
- Azt hiszem megérkeztünk . Addig beszélgettünk , hogy lehet , nem ez a legközelebbi szupermarket , de nyugi , ha már idehoztalak , haza is fuvarozlak.
- Oké .
Nagyon szimpatikus srác volt. Olyan igazi barát . Nem ismertem csak pár napja , de mégis annyira jól kijöttünk egymással. Örültem , hogy sikerült összehaverkodnom valakivel , akire számíthatok.
Elvettünk egy kosarat , természetesen nem hagyta , hogy én toljam . Dobáltuk be a cuccokat , közben pedig vicces sztorikkal szórakoztatott. Fizetés után kiléptünk az üzletből , megállt egy pillanatra s elnevette magát.
- Mi jutott eszedbe ? – kérdeztem mosolyogva .
- Á, ha elmondom Cesc tuti kinyír .
- Ne légysziii , nem árullak be , bízhatsz bennem .
- De tényleg tartsd titokban ! – bólogattam – Szóval volt egy eléggé kínos szituáció , még fiatalabb korunkban . Kb. 16 lehettem , meg ő is. Bevásárolni voltunk . Mit sem sejtve léptünk ki a parkolóba , kis kosárral , mivel csak néhány dolgot kellett vennünk. A bökkenő az volt , hogy a kis kosarat bent kellett volna hagyni . Mi pedig vidáman sétálgattunk vele. Egyszer csak megszólalt egy hang .Persze az egész parkoló felfigyelt rá. „Cesc , te szemét , kosarat azért nem lopunk .Aki látja szóljon rá , barna alacsony srác, egy magas szőkével a jobbján. 1-1 az állás , szívem! ” - mondtaa hangos bemondóba gúnyosan a pénztáros csaj , akit abban az időben Cesc szédítgetett , de nyilvánvaló volt , nekem legalábbis , hogy semmi komolyat nem akar. A hölgyeménynek viszont nem . Hát ne tudd meg milyen égő volt ,amikor az egész parkoló hangosan röhögött a „a barna alacsony srácon , és a magas szőkén”. Mondjuk én jó szórakoztam az egészen , szegény Cescy már kevésbé.
Erre a kis sztorira én is hangosan felnevettem. Olyan kis esetlenek lehettek , teljesen elképzeltem szituációt.
Hazafelé mindenféléről beszélgettünk , most inkább én kérdeztem. Ő pedig hűségesen válaszolt , s még egy-egy szórakoztató történetet is beiktatott monológjaiba. Nagyon jó kikapcsolódás volt. Minden rosszról megfeledkeztem.
Kipakoltunk a csomagtartóból , de mielőtt még elköszöntünk volna egymástól bíztatott kicsit.
- Ne aggódj Gaby. Beszélek ezzel a kis lököttel . Megígérem. Geri elintézni . Mindent elintéz.
- Rendben, köszi . És nagyon hálás vagyok , hogy rám áldoztad a délelőttödet , biztos lett volna jobb elfoglaltságod is .
- Hidd el , többet ért nekem , hogy jobban megismerhettelek . – mosolygott - Beszélünk telefonon. Vigyázz magadra ! Szia !
- Szia , Geri.
Olyan jól éreztem magam , most már hálás voltam Stellának , hogy kitoloncolt a házból . Teljesen felvidultam . Sőt Bojanhoz is egy lépéssel közelebb kerültem Gerard révén . Valamint nem utolsó sorban egy remek barátot szereztem . Egy őszinte barátot.
Közben felértem az emeletre , és szerencsére nem kellett sokat babrálnom , hogy bejussak a lakásba. Mosolyom újra a régi volt , hangosan köszöntem.
- Stellaaaaa , hazaértem. Nem találod ki , kivel találkoztam.
- Nem tudom , de már annak nagyon örülök , hogy így sugárzol . Látod , vásárolni jó !
- Hát mit mondjak , azért még nem győztél meg teljesen... Na , gyere , pakoljunk ki .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése