2011. július 27., szerda

12. FEJEZET

Féktelen vidámság járta át a testemet és lelkemet egyaránt.  Minden a legnagyobb rendben volt , s habár nem is igazán beszéltünk akkor , úgy éreztem , hogy rengeteg időnk lesz még megvitatni a köztünk történt dolgokat.  Azon az estén csak a tetteink beszéltek helyettünk .

Amikor besétáltunk azonnal a táncparkett felé vettük az irányt . A felcsendülő dallamok simogatták lelkemet . Összeölelkeztünk és lassú , romantikus táncba kezdtünk.  Stella aktuális favoritjára , a ’Lucky’-ra (KATT IDE !) lassúztak a szerelmespárok.  Különös érzés kerített a hatalmába . Enyhe bizsergés futott végig minden egyes porcikámon.

Már rég vége volt a dalnak , mi viszont rá sem hederítettünk , nem akartuk egymást elengedni  .  Cesc szakított félbe . Amikor megpillantotta boldog mosolyomat , az ő arca is teljesen felderült. Szerintem mindent pontosan megértett.
- Brühühü , csúnya néni. Velem miért nem csináltad ezt ? – dorgált meg viccesen.
- Bocs haver , foglalt a lány ! – karolta át mosolyogva a derekamat Bojan .
- Hál’ Istennek , végre ezt hallhatom tőled ! – mutatott az ég felé - Éppen ideje volt ! Na , látom semmi esélyem  Gaby… Inkább megkeresem Gerit , remélem legalább benne társra találok . Ne értsétek félre azért ! – kacsintott , majd magunkra hagyott . Bojan még utána szólt :
- Nyugi Cesc , sok szép lány vár még rád. De a leggyönyörűbb  már az enyém ! – fordult felém.
- Hé , honnan veszed , hogy a tiéd vagyok ? – kacérkodtam .
- Akarom , hogy az enyém legyél . Mindennél jobban . Tudod általában amit nagyon akar az ember azt meg is szerzi.
- Aha , szóval így . Majd meglátjuk – hagytam kétségek közt  .
Az est hátralevő részét áttáncoltuk , meg romantikáztuk . Rettentően kimerültem , már lépni is alig bírtam a végén.
- Azt hiszem , jobb lesz , ha indulunk . – jelentette ki látva állapotomat .
- Áh , ne miattam szakadjon meg a party . Nyugodtan maradhatsz , egyedül is hazatalálok . – mondtam őszintén mosolyogva .
- Eszem ágában sincs Kicsi ! Haza kell , hogy juttassalak épségben ! 

Egy rövid ideig még vártunk Davidra , hogy megköszönhessük a vendéglátást , de ő is , és Stella is rejtélyesen eltűnt az emeleten. Micsoda egybeesés… Mikor rájöttünk , hogy itt reggelig kell várni bármelyikük megjelenésére is , inkább úgy döntöttünk , hazafelé vesszük az irányt.

Kiléptünk a villa kapuján , Bojan az autója felé terelgetett .  Egy igazán szép , Audi Q7-es terepjáróba segített be. Már épp az irányt akartam mondani , amikor félbeszakított .
- Figyelj , mi lenne , ha megmutatnám a házamat ?  - kérdezte hamiskás mosollyal – Stella amúgy sem megy ma haza , garantáltan . Nem akarom , hogy egyedül legyél. Kicsit beszélgetünk , kapsz valami alvós cuccot és… ígérem , hagylak pihenni . Legalábbis megpróbálom.
- Habár nem félek egyedül a sötétben , de hát túlságosan kíváncsi vagyok én arra a házra … - vontam meg a vállam , miközben észrevehetően kicsit belepirultam a mai éjszakában rejlő lehetőségekbe.
Lehet , hogy sokan azt gondolnák , hülye voltam , de úgy éreztem , most már bízhatok benne . Azt tettem , amit helyesnek tartottam .  Jó volt sodródni az árral.

Jó érzés volt kicsit csendben lenni , miután egész este dübörgött körülöttünk a zene . így legalább átgondolhattam , mi is történt ma . Mindent egybevetve , egy zseniális napon voltam túl  , soha rosszabbat. Eléggé lassan haladtunk , de egyáltalán nem zavart . Sosem voltam túlságosan a sebesség megszállottja .

Kb. húsz perc kocsikázás után megérkeztünk . Kellett néhány perc , amíg felismertem , hol is vagyunk . Aztán az ízlésesen kivilágított ház ragadta meg a figyelmemet. Klasszikus mediterrán stílusú , eléggé nagyocska , gyönyörű kilátással és hatalmas zöldövezettel.  Álmodni sem lehetett ennél szebbet. Habár nem volt nappal , tökéletesen kivehetők voltak a részletek is a kevéske fénynek köszönhetően. Szerintem észre sem vettem , de tátva maradt a szám , mivel Bojan nagyon mosolygott valamin… Hiába , nem túl gyakran jártam ilyen gyönyörű helyeken, hiszen a szüleim nem  igazán tartoztak a felső tízezerbe  . Attól én még nagyon boldog voltam velük , de mégis elgondolkodtató volt számomra , hogy az életnek ilyen oldala is van , és hogy vajon milyen lehet így élni , esetleg felnőni…
Kisegített a luxus járgányból , és elindultunk befelé . Óvatosan lépkedtem , nehogy a földön kössek ki. Nálam ez meglehetősen gyakori volt , főleg , ha az adott pillanatban teljesen más kötötte le a figyelmemet.  Végül hősiesen , épségben elértem az ajtóig .

Csak akkor ért igazán meglepetés , amikor beléptünk a házba , majd körbevezetett . Ahhoz képest , hogy ház kívülről meglehetősen hagyományos volt, belül korszerű dizájn uralkodott. Minden elnyerte tetszésemet , és már akkor megállapítottam , hogy sosem láttam ennél különlegesebb , gyönyörűbb lakást.
A nappaliban egy hófehér kanapéra huppantam le . Csak most vettem észre, hogy ehhez a lakrészhez egy hatalmas terasz tartozott . Kint kicsit hűvösebb volt , ezért úgy döntöttem , hogy inkább bent várom meg Bojant.  Amíg távol volt elég savanyú pofákat vághattam , mivel rettentően sajgott a lábam a rengeteg tánctól és az egész napos magas sarkúban való császkálástól . Nem tehetek róla , imádom az efféle cipőket.

Édes mosollyal , valamint két teli pohárral tért vissza és helyet foglalt mellettem  , meglehetősen közel hozzám , amit persze én egyáltalán nem bántam . Belekortyoltam az italomba és arra a megállapodásra jutottam magammal , hogy ez igenis egyszerű meggy lé , nem pedig bor. Át akart ejteni  a kis hamis , mégis jóleső érzéssel töltött el , hogy meg szeretne kímélni egy szörnyű másnaposságtól .  Hálás voltam neki , hiszen ma már bőven eleget ittam ezen kívül is.
- Olyan jó , hogy itt vagy velem… - fogta meg a kezem és nézett a szemembe . És máris indult a banzáj a szívemben . Egy ép mondatot persze kibökni nem tudtam , csak mosolyogtam .
- Akarom , hogy tudd , fontos vagy nekem … Eléggé beléd gabalyodtam …. Igazából az elmúlt két hónap pocsék volt . Csak rád gondoltam , de mégsem tudtam ésszerűen lépni . Ne kérdezd , hogy miért . Fogalmam sincs . Ne , ne akarj félbeszakítani , légy szíves , amúgy is a férfiúi büszkeségem épp haldoklik – nevette el magát , látván , hogy nem hagyom szó nélkül a dolgokat  - Szóval semmi nem ment , úgy ahogyan kellett volna. Edzések , meccsek , már mindenki azzal szekált , hogy milyen dekoncentrált vagyok . 
- Olyan butus vagy. Egy szimpla telefonhívás megoldott volna mindent . Nehogy azt hidd , hogy nekem jó volt ez… Nagyon is szar volt … De örülök , hogy mindezt elmondtad. – bevetésre készültem , így letettem a poharainkat . – Egy büszke nő és egy büszke férfi . Érdekes párosítás , nem ? – a lehető legközelebb húzódtam hozzá , az arcunk szinte már összeért.
- Kétségtelenül …

Kézbe vettem az irányítást , nem hagyhattam , hogy ezen kívül bármi más is elhagyja a száját.  Szorosan egymáshoz préseltük ajkainkat . Csókjaink tele voltak szenvedéllyel , egymás iránti vággyal .Kényelmetlenné vált egy kicsit a kanapé , így hát felkapott az ölébe és elindult felfelé a lépcsőn . Nem mondom , nem lehetett könnyű végrehajtani ezt a manővert , úgy , hogy közben egy pillanatra sem szakítottuk félbe csókunkat. Szerintem abba belehaltunk volna mindketten  . Útközben elhagytam néhány kiegészítőmet , mivel csupán fehérneműben vetettem át lábaimat a derekán , s így megérezhettem , hogy ő is legalább annyira akar engem , mint én őt , viszont túl sok volt rajta a ruha . Őrjítő lassúsággal szabadítottam meg minden egyes darabtól, minden porcikájára csókokat leheltem ,majd én kerültem sorra a kényeztetésben . Piszkosul jól esett , le sem tagadhattam volna . Kéjes sóhajok és halk , érzéki nyögdécselések törték meg az éjszaka csendjét . Újra nyeregbe küzdöttem magam , majd eljött az idő : eggyé váltunk .  Lassú , köröket írtam le a csípőmmel . Felgyorsultam , majd lelassultam ,felgyorsultam , lelassultam s így majdnem sikerült az őrületbe kergetnem mindkettőnket. Élveztem , hogy én irányítok , minden egyes percet . A gyönyörtől fátyolos , könyörgő tekintete mindent megért. Nem hagyta , hogy tovább kínozzam , felül kerekedett , majd elsöprő gyönyörbe hajszolt mindkettőnket.  Csodálatos volt , minden . Pihegve feküdtem a mellkasán és jóformán csak arra tudtam gondolni , hogy hosszú még az éjszaka…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése