Sziasztoook ! ^ ^
Igencsak közeleg már a hétvége ! Ilyenkor mindig a " Péntek az én napom "nóta jut eszembe . Egyszerűen odavagyok ezért a napért. Nos , pár bejelenetni való...
A helyzet az , hogy holnap osztálykirándulásra megyek , ezért sajna nem lesz rész csak leghamarabb vasárnap . Már elkezdtem írni , úgy kb . a negyedéig rendben is van . Remélhetőleg vasárnap jelentkezem . Kicsit sűrű lesz a következő hét , de az írást mindenképpen beiktatom , ígérem !
Végül , de nem utolsó sorban , köszönöm minden egyes emberkének , hogy több mint 2000-szer kattintottatok az oldalra ! Megjegyzésekből azért még mindig hiány van ...
Gyertek gyakran , puszilok minden egyes olvasót , különösen akik vették a bátorságot és intéztek felém néhány szót . Hálás vagyok érte ! <3 <3
2011. október 6., csütörtök
2011. október 1., szombat
30 . FEJEZET
Sziasztoook ! :) Na valahogy ez is meglett , és már a 30. rész . Haladunk , haladunk szépen lassan :P Várom a visszajelzéseket , akár a chatben is , csak bátran ! Kíváncsi vagyok mit gondoltok , sokat segít , ha leírjátok néhány szóban ! Jó olvasást ! Puszi ! <3
Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?
Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem . Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .
A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...
Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna . Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá. Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .
A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna . Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan . Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom: be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt ! Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .
Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz . Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.
Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .
Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?
Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem . Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .
A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...
Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna . Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá. Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .
A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna . Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan . Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom: be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt ! Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .
Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz . Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.
Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .
2011. szeptember 24., szombat
29 . FEJEZET
Sziasztoook ! Nos , egy hét után ismét jelentkezem az új résszel . Nagyon nehezen született meg , de mindenképpen szerettem volna frissíteni . Elnézést kérek az esetleges elgépelések miatt , de nagyon beteg és fáradt vagyok. Remélem nem lett túlságosan összecsapott , azért igyekeztem odafigyelni . Várom a reakciókat . Puszi ! :)
Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .
Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk , a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul . Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?
Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .
Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .
- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.
- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.
Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.
Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket a kisgyerekeket .
Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .
Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk , a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul . Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?
Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .
Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .
- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.
- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.
Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.
Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket a kisgyerekeket .
- - Áhh , hozzá szoktam már ! – legyintettem – Habár az egyik alapember még hiányzik . De nem sokáig , nézd , már itt is vannak . – lelkendeztem , amikor megláttam a leforduló ismerős autót , amiből Stella integetett hevesen , David pedig már röhögött , amikor meglátta barátait. Mi lesz még ebből ?
- Sziasztok csajook !- csatlakozott Stella is vidáman . - Hogy vagy Carla ? Rég nem láttalak ! - ölelte át .
- Hmm .. fogjuk rá , hogy jól voltam , amíg le nem fárasztott agyilag a Barcás különítmény - panaszkodott.
- Szóval elemükben vannak a fiúk ! - állapította meg legjobb barátnőm is . - Ha gondolod átjöhetsz hozzánk , van elég hely ! - csábítgatta .
- Azt hiszem kibírom még azt a két órát , mert még a végén megsértődnek rám , hogy nem kérek a favicceikből.
- Lányoook , beszállás , ideje indulni , mert mára még be van tervezve egy kiadós síelés is ! - terelgettek vissza bennünket a kocsikba , majd útnak indultunk .
- Úgy örülök , hogy mind együtt leszünk ! - örömködött barátom .
- Én is , rég volt már együtt úgy igazán a csapat. - válaszoltam kicsit egyhangúan , mivel rögtön eszembe jutott a távozása.
- Na úgy saccolom , hogy mindjárt odaérünk , szóval öltözködj, sapkát , sálat , kesztyűt fel , mert szükség lesz rá !
Készülődni kezdtem , és igazából nagyon fura volt , hiszen havat utoljára azt hiszem Németországban láttam , az pedig már jó régen volt . Izgatottam léptem ki , csodálatos volt újra érezni a talpam alatt a friss havat . Halk ropogása kellemes érzéssel töltött el , s automatikusan elmosolyodtam , megfeledkezve minden bajról . Szállingóztak a pihe - puha pelyhek , én pedig újra boldognak éreztem magam , s most már tudtam , nem szabad keseregni , a dolgok úgy is megoldódnak maguktól egy idő után .Ezzel le is zártam magamban a témát egyelőre és sikeresen megfeledkeztem az egészről .Szorosan Bojanhoz bújtam és gyengéden megcsókoltam , mire befutottak a többiek is . Azon már nem is csodálkoztam , hogy Gerard első dolga az volt , hogy ledobta magát a hóba és kapálózva egy mutáns hóangyalt formált , de nagyon aranyos volt , ahogy beleélte magát a dolgokba.
Kis faházikót béreltünk , hogy minél valósághűbb legyen az egész . A négy szoba bőven elegendő volt mindannyiunk számára .Miután sikeresen elfoglaltuk lakhelyünket , átöltöztünk a sielős cuccainkba és beleéltük magunkat a téli időjárásba , a sípálya felé indultunk.
Kezdőnek mondhattam magam , hiszen nem sok alkalmam adódott a téli sportok gyakorlására . Sajnálatosan Bojan sem volt a helyzet magaslatán , így az első lesiklásomat mindenképpen Gerard , a szakember akarta felügyelni , annak érdekében , hogy törött végtagok nélkül megússzam . Valahogy kételkedtem az egészben , de végül beszálltam vele a felvonóba. Hát bár ne tettem volna ! Persze gondolkodni időközben elfelejtettem , így gyanútlanul álldogáltam , miközben az egész fülke döcögni kezdett , én pedig egyre rémülteb lettem . Rángott még egyet – kettőt , majd nyikorogva megállt , vele együtt pedig majdnem az ütő is bennem. Miért is történt volna másként ? Leperegtek előttem a lehetőségek , és őszintén elborzadtam . Hol olaszul , hol pedig spanyolul szitkozódtam , minden esetre jól kevertem a kettőt , ötletem azonban egy sem volt , hogy mit kellene tennünk .Ijesztő volt arra gondolni , hogy itt állok Gerarddal , kb. 500 méter magasban , egy néhány négyzetmétres zárt helyiségben . Talán életemben először és utoljára bántam , hogy Nuria mégsem jött velünk . Akkor minden bizonnyal ez elkerülhető lett volna . De hiába , én hoztam a szokásos formámat ...
2011. szeptember 17., szombat
28 . FEJEZET
Időközben felismertem a latinos ritmusokról a zeneszámot , amit éppenséggel Marco Brava barátom zengett előszeretettel az ablakunk alatt . Olyan kis elesetten szédelgett ott , hogy megesett rajta a szívem . A lehető leggyorsabban odarohantam hozzá , és próbáltam lecsillapítani szűnni nem akaró dalolhatnékát . Közben szemet szúrt nekem az üres vodkás üveg , melyet bal kezében szorongatott , mintha az élete függne tőle . Nem volt valami bizalomgerjesztő látvány , részegen , egy üres piás üveggel hadonászva . Először is elkoboztam tőle az említett tárgyat , még mielőtt nagyobb kárt tett volna magában , majd próbáltam leültetni a földre , hogy beszélhessek kicsit vele. Kihívásnak ígérkezett , mivel erősen illuminált állapotban volt .
- Marco ! Marco ! - pofozgattam óvatosan , de közben a nevetést sem tudtam megfékezni .
- I'm still your maaan , I'm your man ! - dudorászott tovább . - Ne nevess , Campanello , épp szerenádot adok ! - vigyorgott bódultan .
- Cssssssss , csendesebben , még mielőtt kihajítanak innen az egészünket !- dorgáltam meg , de látszólag ez semmit sem ért.
- Gaby , mondd , miért nem kellek én egyetlen nőnek sem ? - az imént látott széles vigyora már eltűnt az arcáról , a tekintete ehelyett tele volt keserűséggel. A hangulatingadozása lassacskán már egy terhes nőéhez hasonlított.
- Hülyeségeket beszélsz ... Már hogyne kellenél ? Fél Livorno érted esedezik ... - igyekeztem megvigasztalni , de nem lódítottam , mert ez tényleg így is volt . Marcot mindenki a legnagyobb nőcsábászként ismerte odahaza . Sejtettem már , hogy komoly a probléma , mivel ő sosem panaszkodhatott ezen a téren : azt kapott meg , akit éppen csak akart , a visszautasítás pedig számára ismeretlen fogalom volt . Úgy látszik , hogy csak eddig.
- Igen ? És akkor mivel magyarázod azt , hogy a Bojan ingében ücsörögsz mellettem egy vad szeretkezés után ? Régen még én voltam az első számú csábítód... Mellesleg az enyém sokkal jobban állt neked ! - jegyezte meg cinikusan , de a lényeg csak most következett - És ki tudja , Nadia is kinek az oldalán aludt el ?
- Nadia ? Ki ez a csaj és mivel váltotta ki ezt belőled ? - a velem kapcsolatos rész elkerülte a figyelmemet , hiszen tudtam , ezt csak azért hozta fel , hogy bűntudatot keltsen bennem , és ne csak ő , hanem én is szarul érezzem magam . Nincs mit tenni , neki is meg kell tanulnia veszíteni.
-Átkozott nőszemély ... mind azok vagytok ! - gesztikulált ijesztően , miközben már arra vártam , hogy véletlenül mikor sikerül jól képen törölnie a szabad kezével .
- Most megpróbállak nem lecsapni , amiért a gyengébbik nemet kritizálod . De hagyjuk a saját harcunkat , inkább beszélj erről a Nadiaról.
- Na ide figyelj ! Voltál már szerelmes ? Ja , éppen az vagy ! - magyarázott kábán , engem pedig nagyon aggasztott , hogy ilyen állapotban van . - Na szóval , nem te vagy az egyedüli ! Jól van na , ne nézz ilyen öntelten és büszkén , igen Marco Brava szerelmes , és te ezt már előre megmondtad , hogy valamikor be fog következni . Nyertél ez ügyben , remélem boldoggá tesz ... - tényleg örültem ennek, éppen itt vlt mr ennek az ideje. -Szóóval mikor már be akartam vallani neki , hogy imádom őt , és bármit megtennék érte , faképnél hagyott ... azzal az olcsó dumával , hogy nem törődök vele eleget ! De hiszen szeretem ! Kell ennél több ? Ja , hogy nem vagyok dollármilliomos ... na az már más tál tészta !
- Ugyan , Marco , ez mit sem számít ! - csattantam fel . - Brava , nézz rám ! - simítottam végig az arcán . - Nézz ide ! Elmondtad végül Nadianak , hogy szereted ?
Keserűen , cinikusan hördült fel . Ritkán lehetett őt ilyen kétségbeesett állapotban elkapni . Ilyenkor mindig annyira érzékeny és esetlen volt , mint egy kisfiú . Komolyan szerethette ezt a csajt .
- Miért tettem volna ... ? Úgyis lelépett ... Mert nem törődtem vele eleget ... - formált idézőjeleket ujjaiból és próbálta utánozni állítólagos szerelme hangját.
- Hé , nem biztos , hogy mindenkinél beválik , ha a macsót játszod ! Ha igazán oda vagy érte , meg kell nyílnod előtte , hogy láthassa , te is tudsz érzékeny és sebezhető lenni , s nem csak egyoldalú a törődése . A csajok néha nagyon túlmisztifikálják a dolgokat,pedig csak pár visszajelzésre lenne szükségük ! Egy kapcsolatban pedig nem elég szenvedélyes szeretőnek lenni , egy igazi hosszú távon működő , szerelmen alapuló kapcsolathoz ennél sokkal - sokkal több kell !- próbáltam kicsit megértetni vele , hogyan is működnek a dolgok . - De higgy nekem , és most az egyszer tedd félre a büszkeséged ! Meglátod , megéri !
- Nincs miért élnem Gaby ... nélküle legalábbis ... - kesergett világfájdalommal az arcán .
- Éppen erről van szó ! Adj értelmet az életnek ! Marco , ez a dal nem nekem kellene szóljon , bármennyire is jól állt és tetszett ! - próbáltam bátorítani . - Nadia vár rád . A igaz szerelem nem múlik el egykönnyen , de inkább igyekezz megmagyarázni neki a dolgokat , még mielőtt nagy elkeseredésében más karjaiban keresi a vigaszt!
- Hjaj... Bárcsak olyan boldog lehetnék valaha , mint te Bojan oldalán ... Csak úgy sugárzol . Lehet kiröhögsz , de még féltékeny is voltam ma este . - mosolyodott el szomorkásan.
- Tudom , hogy féltékeny voltál...- öltöttem rá nyelvet pajkosan - De azt ajánlom , hogy most ne velem foglalkozz ! - dorgáltam humorosan - Keresd meg azt a lányt , és azonnal mondd el neki , amit érzel ! Na jó ... ne épp azonnal . Aludj egy nagyot és minden rendben lesz !
- Mi van ha már rég elfelejtett ?
- Ajjaj , téged aztán nem könnyű elfelejteni ... - reméltem , hogy az alkohol hatására mindezeket holnapra elfelejti , mert ellenkező esetben hatalmas önbizalma már veszélyes hatással lenne rá . - És különben is , ha már túl tette magát rajtad ... akkor miért itt siránkozol és nem valami diszkóban szédíted a csajokat? Hol van a régi Márco Brava ?
- Azt mondod , keressem meg? - kapta fel a fejét.
- Pontosan. Holnap az legyen az első dolgod . De most , szépen hívunk neked egy taxit ...
- Minek ? Hiszen itt a kocsim ! -szakított félbe .
- Szerinted teljesen elment az eszem , és hagylak ilyen részegen vezetni ? Felejtsd el szépen !
Tárcsáztam egy taxi társaság számát , s reméltem , hogy mi hamarabb megérkezik a kocsi , mert hát ... hogy is fogalmazzak szebben ? Nem igazán volt melegem , a lenge ing alatti fehérnemű pedig mit sem javított állapotomon .
Szerencsére nem tartott sokáig . A megtört nőcsábászt valahogyan felsegítettem a földről , s karonfogva vezettem az autóig .
Szerencsére nem tartott sokáig . A megtört nőcsábászt valahogyan felsegítettem a földről , s karonfogva vezettem az autóig .
- Mikor lettél te ekkora szakértő ?- fordult felém csodálkozva .
- Hmm... Tudok ezt azt mi ? - büszkélkedtem .
- Akár egy szakember ! Köszönök szépen ... mindent ! - fogta meg a kezem .
- Hmm... Tudok ezt azt mi ? - büszkélkedtem .
- Akár egy szakember ! Köszönök szépen ... mindent ! - fogta meg a kezem .
- Ugyan már ... nincs mit ! Örülök , hogy észhez térítettelek .
- Ha nem találkoznánk többet , mert feltételezem hamarosan visszamentek Barcelonába , tudd , hogy nagyon hálás vagyok neked , és örülök , hogy boldog vagy ... igazán ! Különleges ember vagy , Bojan igencsak szerencsésnek mondhatja magát! . - fejezte be mondandóját , félig a taxiban ülve.
- Vigyázz magadra Marco , és sok szerencsét ! - köszöntem el pironkodva a dícsérő szavak hallatán . Jól esett tudni , hogy ilyen kép él benne rólam.
- Viszlát Gaby ! - integetett az ablakhoz tapasztva kezét . Küldtem felé egy puszit , majd egybeolvadván a sötétséggel , szem elől vesztettem őt .
Miután túl voltam a párkapcsolati tanácsadáson , alig vártam , hogy vissza bújhassak Bojan mellé végre . Megpróbáltam a lehető legcsendesebben átvergődni magam az egész mindenségen , persze sikertelenül , de ma este ez kimerült abban , hogy valamelyik bőröndbe sikerült erőteljesen belerúgnom , majd becsusszantam a takaró alá , szerelmem karjai közé .
- Végre visszajöttél ... hiányoztál már ... Azt hittem a kertben alszol a dalos pacsirtával.- formálta a szavakat félálomban .
- Eszembe sem jutott , mindenen átgázolva rohantam vissza hozzád ! De most inkább aludjunk , mindjárt reggel van . - hunytam le én is szemeimet végre .
A másnap reggel valahogy kimaradt , mert körülbelül tizenkét óra fele sikerült kikászálódni az ágyból. Hiába , ki kellett pihenni az igencsak eseménydús napot .
Már javában ebédeltünk , amikor a drága Bojan még félálomban eszmélt fel , hogy kimaradt neki valami .
- Amúgy ki volt az az őrült , aki Iglesiasnak érezte magát az éjjel ?
- Marco , tudod , a pincérfiú . Hát ne tudd meg , hogy milyen kétségbeesett volt .
- Csak nem vissza akart szerezni magának? - méregetett gyanúsan .
- Hm... - gondolkodtam el kicsit hosszasabban , hogy bosszantsam . - Nem egészen . Szegénykém teljesen belezavarodott már a nőügyibe. Itt volt az ideje , hogy végre szerelmes is legyen , ne csak a kalandokon járjon az esze .
- És hogy jössz te a képbe ?
- Igazából még én sem tudom , mi vezette őt ide ... De hidd el , szivem , megnyugodhatsz , biztosan nem a visszahódításom volt a cél . Ha az is lett volna , nem vagyok vevő az ilyesmire , mivel itt vagy nekem TE . - mutattam felé - Na de visszatérve Marcora , adtam neki egy kis útbaigazítást , remélem nem csinál hülyeséget .
- Mindenesetre , nem volt nekem túlzottan szimpatikus ez a srác ... Nem értem mit láttál benne ... - idegesített , hogy a fél rokonságom után már ő is ezzel jött.
- Csak nem vetélytársnak érezted őt? - próbáltam húzogatni , sunyin mosolyogva.
- Hát nem tudom ... De gyanús egy fickó volt , az holtbiztos , örülök , hogy nem ólálkodik többet a közeledben .
- Jaj , micsoda megfogalmazás Bojaaan - nevettem hangosan . - Amúgy hidd el ártalmatlan !
Nem feszegettem tovább a témát , inkább más , kevésbé derűs dolgok felől érdeklődtem .
- És mikor kell elutaznod , már tudod ?
- Pontosan még nem ... talán május végén . De Kicsi , kérlek , ne rágódj még ezen , rengeted időnk van addig!
- Persze ... - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra , de elég nehezen ment , belegondolva arra , hogy mi vár majd ránk . Mi lesz a szülinapomal ... ? És a diplomaosztó ... ? Tudtam , nem olyan nagy távolság ez , bármikor repülőre ülhet , de ez nem mehet állandóan , mert valószínűleg rengeteg dolga akad neki majd ott , nekem meg itt. Mindenesetre egyáltalán nem vidított fel az , ha erre gondoltam ... sőt a lehető legjobban lehangolt. Viszont egyrészt igaza is volt , hiszen majd ráérek akkor ezen gondolkodni . Addig kell élvezni az együttlétet , amíg lehet .
Ebéd után már elkezdtünk szedelőzködni , hiszen a Barcelonába induló repülő nem szállhatott fel nélkülünk . Annyira jól telt ez a kis idő , hogy semmi kedvem nem volt visszamenni . Imádtam ezt az egész várost , s biztos voltam benne , hogy ide még vissza fogok térni egy napon . De egyelőre Katalóniába hívott a kötelesség , így nem volt sok választás .
A másnap reggel valahogy kimaradt , mert körülbelül tizenkét óra fele sikerült kikászálódni az ágyból. Hiába , ki kellett pihenni az igencsak eseménydús napot .
Már javában ebédeltünk , amikor a drága Bojan még félálomban eszmélt fel , hogy kimaradt neki valami .
- Amúgy ki volt az az őrült , aki Iglesiasnak érezte magát az éjjel ?
- Marco , tudod , a pincérfiú . Hát ne tudd meg , hogy milyen kétségbeesett volt .
- Csak nem vissza akart szerezni magának? - méregetett gyanúsan .
- Hm... - gondolkodtam el kicsit hosszasabban , hogy bosszantsam . - Nem egészen . Szegénykém teljesen belezavarodott már a nőügyibe. Itt volt az ideje , hogy végre szerelmes is legyen , ne csak a kalandokon járjon az esze .
- És hogy jössz te a képbe ?
- Igazából még én sem tudom , mi vezette őt ide ... De hidd el , szivem , megnyugodhatsz , biztosan nem a visszahódításom volt a cél . Ha az is lett volna , nem vagyok vevő az ilyesmire , mivel itt vagy nekem TE . - mutattam felé - Na de visszatérve Marcora , adtam neki egy kis útbaigazítást , remélem nem csinál hülyeséget .
- Mindenesetre , nem volt nekem túlzottan szimpatikus ez a srác ... Nem értem mit láttál benne ... - idegesített , hogy a fél rokonságom után már ő is ezzel jött.
- Csak nem vetélytársnak érezted őt? - próbáltam húzogatni , sunyin mosolyogva.
- Hát nem tudom ... De gyanús egy fickó volt , az holtbiztos , örülök , hogy nem ólálkodik többet a közeledben .
- Jaj , micsoda megfogalmazás Bojaaan - nevettem hangosan . - Amúgy hidd el ártalmatlan !
Nem feszegettem tovább a témát , inkább más , kevésbé derűs dolgok felől érdeklődtem .
- És mikor kell elutaznod , már tudod ?
- Pontosan még nem ... talán május végén . De Kicsi , kérlek , ne rágódj még ezen , rengeted időnk van addig!
- Persze ... - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra , de elég nehezen ment , belegondolva arra , hogy mi vár majd ránk . Mi lesz a szülinapomal ... ? És a diplomaosztó ... ? Tudtam , nem olyan nagy távolság ez , bármikor repülőre ülhet , de ez nem mehet állandóan , mert valószínűleg rengeteg dolga akad neki majd ott , nekem meg itt. Mindenesetre egyáltalán nem vidított fel az , ha erre gondoltam ... sőt a lehető legjobban lehangolt. Viszont egyrészt igaza is volt , hiszen majd ráérek akkor ezen gondolkodni . Addig kell élvezni az együttlétet , amíg lehet .
Ebéd után már elkezdtünk szedelőzködni , hiszen a Barcelonába induló repülő nem szállhatott fel nélkülünk . Annyira jól telt ez a kis idő , hogy semmi kedvem nem volt visszamenni . Imádtam ezt az egész várost , s biztos voltam benne , hogy ide még vissza fogok térni egy napon . De egyelőre Katalóniába hívott a kötelesség , így nem volt sok választás .
2011. szeptember 14., szerda
Közlemény
Sziasztoook ! :D Először is elnézést , de a héten nem tudok frisset hozni . Szombaton viszont szinte biztos , hogy jövök az új résszel , nézzetek majd fel :) Sajnos a suli kicsit húzósabb , mint amire emlékeztem . Hiába , hosszú volt a nyár !
Igyekszem majd heti 1-2 fejezettel , ha jobban belerázódok a dolgokba , de egyelőre még nem igazán megy , túl korai a kelés , írni viszont leginkább késő este tudok , szóval még össze kell egyeztetnem a dolgokat . Minden esetre , heti 1 részt biztosan tudok ígérni .Igyekszem összekapni magam . Addig is legyetek jók , szombaton jelentkezem !
Puszi , G.
Igyekszem majd heti 1-2 fejezettel , ha jobban belerázódok a dolgokba , de egyelőre még nem igazán megy , túl korai a kelés , írni viszont leginkább késő este tudok , szóval még össze kell egyeztetnem a dolgokat . Minden esetre , heti 1 részt biztosan tudok ígérni .Igyekszem összekapni magam . Addig is legyetek jók , szombaton jelentkezem !
Puszi , G.
2011. szeptember 10., szombat
27 . FEJEZET
 |
| Marco |
- Hogy kerülsz te ide ? - hangzott el a buta kérdés .
- Hát , amint látod dolgozom . - mutatta fel a kezében levő eszközöket .
- Nem hiszem el , hogy itt is megtaláljuk egymást ... - röhögtem fel cinikusan zavaromban .
- Nocsak , régen azért jobban örültél nekem !
- Oly rég volt , hogy talán meg sem történt ... - rebegtettem színpadiasan a szempillámat .
Be is indult már a szokásos kis csipkelődés közöttünk . Nincs mit szépíteni a dolgokon , Marcoval együtt voltunk úgy egy évvel ezelőtt . Viharos kapcsolat volt , egyáltalán nem az érzelmeken alapult . Imádtuk bosszantani egymást a legcsekélyebb okokból is . Jó volt vele bulizni , szórakozni , de hosszú távon mindketten tudtuk , hogy közöttünk semmi sem működhet . Tulajdonképpen nem is szakítottunk , mivel sosem voltunk együtt úgy igazából . Részemről csak játék volt az egész . Emlékszem , egy forró augusztusi éjszakán találkoztunk utoljára . Akkor köszöntünk el egymástól , s habár tudtam , hogy külföldre készült , nem igazán érdeklődtem többet felőle . A családom sem kedvelte őt , Stella sem volt oda tőle , engem viszont valami határozottan megfogott benne . Talán a kissé rossz fiús stílusa.
- Ugyanolyan csinos vagy , még mindig . - hajolt közelebb hozzám , s szinte levetkőztetett egyetlen pillantással.
- Te meg ugyanolyan szemtelen vagy , még mindig. - vágtam vissza büszkén.
- Egyedül vagy egy ilyen varázslatos estén ? - próbálta felmérni a helyzetet .
- Totális tévedés , Marco . - mosolyogtam bájosan .
- Hoppá ! Ki akadt bele a hálódba ezúttal?
- Érdekel mi ?
- Nem különösebben ... Úgysem lehet jobb pasi nálam . - fényezte önmagát . Marco Bravatól nem is vártam egyebet.
- Ajaj , Édes , túl sok a hiba . Tudod azt hiszem , megtaláltam a tökéletes embert .
- Persze , itt áll veled szemben !- mutatott magára.
- A- a , csak szeretnéd ...
- Na arra én igazán kíváncsi lennék . - épp hogy kimondta ezt , máris két kar fonódott a derekam köré , s megéreztem Szerelmem illatát.
- A- a , csak szeretnéd ...
- Na arra én igazán kíváncsi lennék . - épp hogy kimondta ezt , máris két kar fonódott a derekam köré , s megéreztem Szerelmem illatát.
- Már aggódtam , hogy hol maradsz ilyen sokáig . - súgta fülembe .
- Nincs semmi baj , azonnal jövök , csak a kedves pultos fiú kezei - néztem Marcora szúrósan - nagyoooon lassan működnek. Menj , ülj csak vissza , tényleg rögtön jövök . - tereltem vissza Bojant a helyünkre , még mielőtt gyanús lett volna neki volt barátom . Szerettem volna inkább én elmagyarázni mi volt a helyzet közöttünk , így elkerülve a félreértéseket .
- Na Brava ,járjon a kezed , egy Cinzanot és egy konyakot gyorsan , ugyanis várnak rám . - kacsintottam huncutul.
- Ezt a Bojan Krkic imitátort meg hol szedted össze ? - majdnem leestem a székről a nagy röhögés közepette.
- Tudod ő az egyetlen , igazi és utánozhatatlan Bojan Krkic . És most jól figyelj !- fordítottam magam felé az arcát. - Őrülten szerelmes vagyok belé , életemben nem éreztem még ehhez hasonló vonzalmat és kötődést valaki iránt.
- Süket duma . - intett le . - Nem értem , mit zagyválsz itt össze ... Ha nem lennék munkaidőben ,simán átugranám a pultot és megmutatnám , hogy egy igazi férfi hogyan kezel egy nőt . Lehet , hogy már elfelejtetted...
- Szeretnél újra kezelésbe venni mi? - nevettem fel pajkosan . Kérdésem elillant a füle mellett.
- Amúgy hol szálltatok meg ? Gondolom csak egy romantikus hétvége erejéig időztök itt... Úgy hallottam az otthoniaktól , hogy Barcelonában vertél sátrat .
- Nagyon okos fiú vagy és igen , jól hallottad. De mondd csak , miért érdekel téged annyira, hogy hol szálltunk meg ? - kaptam fel az italokat , s már indultam is .
- Gonosz vagy , Campanello ...
- Ezt bóknak veszem . Amúgy a várban lakunk . - ordítottam vissza messziről , mire megvillantotta azt a tipikus mosolyát , amivel általában mindenkit levesz a lábáról.
Mosolyogva mentem vissza , mert ugyan mennyi az esély arra , hogy az ember összefusson egy teljesen idegen országban olyasvalakivel , akivel a fél életét egy városban élte le ? Már csak Bojannak kellett volna elmagyaráznom , hogy Marco érzelmileg semmit sem jelentett számomra . Szerencsére a néhány italnak köszönhetően már oldottabb állapotban volt , így valami azt súgta , hogy ezúttal nem lesz nehéz dolgom .
Leraktam a konyakot bágyadtam vigyorgó Párom elé , majd leültem vele szemben és belekortyoltam az italomba .
- Honnan ismered ? - intett a fejével a pult felé - Mert gondolom nem véletlen , hogy hosszú perceket át beszélgettél vele .
- Marco ? Csak egy régi ismerős , Livornoból . - legyintettem felszínesen .
- És volt valami közötök egymáshoz azon kívül , hogy egy városból származtok ? - tapogatózott .
- Hát... régen összeakadtunk ...de jelentéktelen volt az egész . - nyugtattam meg , habár nem is láttam semmi aggodalmat az arcán .
- Nem számít , mi közötök volt egymáshoz ... úgyis tudom , hogy csak engem szeretsz és mindig is rám vártál.
- Nocsak , nocsak Bojan .... - könyököltem fel az asztalra,csökkentve a távolságot közöttünk - Honnan ez a fene nagy önbizalom ?
- Tudok egyet s mást rólad ... - próbált komolyságot színlelni , de nem igazán ment neki . Majd szétrepedt az arca , alig bírta megfékezni mosolyát.
- Ajjajaj ... Inkább csókolj meg ! - hát mi tagadás , nem kellett sok buzdítás , azonnal engedelmeskedett ...
Az italok fogytán voltak már , ideje volt egy kis táncnak .
Megpróbáltam egy olyan helyet keresni a táncparketten , ahová kiváló rálátás nyílik a bárpulttól . Marco bosszantását semmi pénzért sem hagytam volna ki . Csábosan mozogtam , s közben azért oda-oda pillantottam . Rég szórakoztam már ilyen jól . Jóleső érzéssel töltött el , hogy borsot törhetek volt barátom orra alá .
- Egyszer elviszlek Saint Tropezbe ... - szakította félbe mámoros tekintettel Bojan gondolatmenetemet . Fogalmam sincs honnan jutott pillanatnyilag ez az eszébe .
- Most ide koncentrálj ! - rángattam vissza Franciaország homokos partjairól a valóságba egy forró csók segítségével.
A Marco arcán megjelenő düh még jobban ösztönzött . Tudta ő nagyon jól , hogy mire megy ki a játék. Persze próbált úgy tenni , mintha nem érdekelné a egész , de túl jól ismertem , esélye sem volt átverni engem.
A harmadik szám után Bojan akkumulátorai újra lemerültek , s most már azért nekem sem ártott egy kis pihenés , nem mellesleg a szükség is igencsak szólított , így a mosdó felé vettem az irányt. Persze sok szerencsém nem volt , becsületes kis sorocska várakozott a mellékhelyiség előtt. Sok választásom nem volt , beálltam hát én is . Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy egy ismerős alak halad el mellettem . Egyszerűen nem tehettem meg , hogy hagyjam csak úgy simán távozni .
- Újabban a személyzetnek nem jár külön mosdó ? - szóltam be hetykén. Valószínűleg Marco nem vett észre, hiszen igencsak felkapta a fejét , amikor ráismert hangomra , aminek alapján annak idején a csengőcske becenevet kaptam tőle . Habár később már megállapította , hogy tudott ez egy riasztó hangjához is hasonlítani !
- Te itt ? Le sem tagadhatnád , hogy csak azért jöttél a mosdó felé , mert láttad , hogy nem vagyok a helyemen . - szajkózta magabiztosan .
Azt hittem ott helyben hülyét kapok . Rá kellett jönnöm , hogy a találékonyságából és fantáziájából sem vesztett sokat .
- Mindig is mondtam én, hogy vicces fiú ez a Brava gyerek . - szónokoltam a levegőbe , miközben szinte észre sem vettem , hogy egész testemmel a falhoz lapulok hirtelen , Marco könyöke pedig a fejem mellett pihen . Ha ezt akarja , hát játszunk így , döntöttem el magamban .
- Lassan a testtel , mert ha Bojan megjelenik , lesz itt aztán nemulass ! Hidd el , nem akarod megtapasztalni , hogy azok a kezek mire képesek ... - fogalmaztam tudatosan kétértelműen , mivel tudtam , hogy nagyon hajlamos félreérteni a dolgokat .
- Azért az enyémek miatt sem panaszkodhatsz ... - nézett méretes bicepsze felé .
- Jaj ... hagyjuk inkább az összehasonlítást , úgyis rosszul jönnél ki belőle . - húztam az agyát akarattal, s látva, hogy akcióm sikeres , még jobban felbuzdultam .
- Kockázatos egy focistával ágyba bújni , Rossi .
- Nyugi , nem kell féltened , nagylány vagyok már ... Amúgy honnan tudod ilyen jól ? Csak nem próbáltad ?
- Legalább jó az ágyban ? Jobb , mint én ? - világított rá a lényegre .
- Hogy jobb-e ? Én azt mondom , bűn összehasonlítani a kettőt . Nyomába sem érhetsz !
- Hazudsz ! - fürkészte tovább arcomat , leolvasni viszont nem hiszem , hogy bármit is sikerült , ugyanis megpróbáltam leplezni érzelmeimet , pedig szinte ordítva nevettem volna legszívesebben arckifejezésén . - Nem kell más ... csak szimplán ismerd be , hogy jobb vagyok nála ...
- Mondtam már ma , hogy álomvilágban élsz , Marco ... ?
- Álmodozni jó ...tudod az álmoknak néha sok köze van a valósághoz ... -kacsintott felém , majd lépett el mellőlem és indult visszafele. Ötletem sem volt , mi ez a filozofikus szöveg nála . Sajnos nagy csodálkozásomban elmaradt a visszavágás . De legalább beszabadultam a WCbe .
Amikor visszaértem az asztalunkhoz szomorúan konstatáltam , hogy Bojan beadta a derekát . Édesen szunyókált , ülve , fejét hátravetve . Szívesen maradtam volna még , de nem tehettem meg , hogy tovább kínzom , hiszen szemmel láthatóan egész este nagyon kimerült volt. Még mielőtt felébresztettem , hívtam egy taxit .
- Bojan ... - simogattam meg az arcát . - Ébresztő , Drágám ! Ideje hazamenni !
- Hogy mi van ? - nyitogatta a szemeit aranyosan . - Mondtál valamit Gaby ?
- Hazamegyünk , jó ? Nagyon fáradt vagy .
- Dehogy is ... felőlem mehet a ... - ragadtak le szemei ismét - a ... buli .
- Hiába ellenkezel , a taxi már úton van , és ha akarod , ha nem úgyis betuszkollak , mert nincs szívem nézni , ahogy szenvedsz .
- Ne haragudj , hogy nem maradhatunk tovább ... - nézett rám bűnbánóan .
- Már hogy haragudhatnék ? Hiszen én is ugyanolyan állapotban vagyok , mint te , csak jól álcázom ... - vigasztaltam .
Közben már a taxi a közelben lehetett , ezért elindultunk a kijárat felé . Mielőtt leléptünk , intettem egyet Marconak . Viszonzásul egy őszinte mosolyt kaptam , persze elmaradhatatlanul dobott felém egy puszit is . Igazából azért örültem , hogy jól van , és hogy találkozhattam vele .
A taxi hátsó ülésén , Bojan karjaiban kipattant egy ötlet a fejemből , miként is ébreszthetném fel kicsit . Egy érzéki csókkal kezdtem , amit persze nem volt rest viszonozni , majd átvetettem a lábaim dereka körül úgy , hogy vele szembe kerüljek .
- Akkor ezt értsem úgy , hogy annyira fáradt vagy , hogy elmarad a kis ' magán - bulink ' is ? - formáltam idézőjelet ujjaimmal .
- Hát mondtam én ilyet valaha ? Ez sértés ... - tettette a komolyságát. - Na csókolj meg , most azonnal ! - szólított fel ellentmondást nem tűrően . Persze eszemben sem lett volna ellenkezni ...
Már épp belejöttünk a dolgokba , amikor a kocsi megállt , utalva arra , hogy ideje lenne befejezni és kiszállni végre . Csalódottan másztunk ki , Bojan meg is jegyezte , hogy jöhetett volna kerülőúton ,ha egy kicsit is van szíve . Persze azonnal megvigasztaltam , hogy annak amit elkezdtünk lesz folytatása bőven , tehát semmi ok a aggodalomra .
Hajnali három óra lehetett , amikor már végleg kinyiffantam . Egy gyufaszálat nem tudtam volna továbbtenni , s ebben Bojannak is meg volt a maga sara . Nem mintha nem lettem volna elégedett az utóbbi órák tevékenységével , de őszintén szólva , nem hittem volna , hogy ennyi energiája maradt még . Lehet , hogy ezért hibernált olyan szorgalmasan , amikor a táncparketten kellett volna tombolnia . Mindenesetre én jól jártam , minden szempontból .
Fél négy fele , félálomban , mintha valami zenét hallottam volna odakintről . Eleinte rá sem hederítettem , próbáltam szundítani , miközben holmi részeg suhancok számlájára írtam az egészet. Egy idő után viszont már kezdett idegesíteni . Akkor kaptam fel a fejem a párnáról igazán , mikor valaki a nevemet kezdte ordítozni hevesen az ablakunk alól .
- Mi a szar ez ? - motyogta zsémbesen , csukott szemmel Bojan .
- Fogalmam sincs . Maradj nyugtom , megnézem .
- Siess vissza - mosolyodott el
Nem volt mit tenni , fel kellett tápászkodnom , pedig a járás annyira nehezemre esett , hogy azt el sem lehet képzelni . Persze félálomban arra nem gondoltam , hogy simán kinézzek az ablakon és elküldjem a francba a hangoskodót , hanem felkaptam magamra a hozzám legközelebb eső ruhadarabot , ami ez esetben barátom inge volt , és a megindultam a lépcsőn lefelé. A zene szüntelenül szólt , sőt még egyedi előadás is társult hozzá . Muszáj volt már közbelépni , még mielőtt minket rúgnak ki a szállodából , a többi vendég nyugalmának a megzavarása miatt .
Kiléptem hát kócosan , szinte egy szál semmiben az udvarra, s gondolom nem volt nehéz következtetni arra , hogy mivel foglaltam el magam az elmúlt órákban . Persze ezt magas ívből leszartam , csak csendet akartam és aludni végre nyugodtan .
- Úristen ! - tört ki belőlem a nevetéssel egyetemben az egyetlen értelmes szó az engem fogadó kép láttán. Most már nem is volt kétségem afelől , hogy mindenkit sikerült felébresztenem .
Mosolyogva mentem vissza , mert ugyan mennyi az esély arra , hogy az ember összefusson egy teljesen idegen országban olyasvalakivel , akivel a fél életét egy városban élte le ? Már csak Bojannak kellett volna elmagyaráznom , hogy Marco érzelmileg semmit sem jelentett számomra . Szerencsére a néhány italnak köszönhetően már oldottabb állapotban volt , így valami azt súgta , hogy ezúttal nem lesz nehéz dolgom .
Leraktam a konyakot bágyadtam vigyorgó Párom elé , majd leültem vele szemben és belekortyoltam az italomba .
- Honnan ismered ? - intett a fejével a pult felé - Mert gondolom nem véletlen , hogy hosszú perceket át beszélgettél vele .
- Marco ? Csak egy régi ismerős , Livornoból . - legyintettem felszínesen .
- És volt valami közötök egymáshoz azon kívül , hogy egy városból származtok ? - tapogatózott .
- Hát... régen összeakadtunk ...de jelentéktelen volt az egész . - nyugtattam meg , habár nem is láttam semmi aggodalmat az arcán .
- Nem számít , mi közötök volt egymáshoz ... úgyis tudom , hogy csak engem szeretsz és mindig is rám vártál.
- Nocsak , nocsak Bojan .... - könyököltem fel az asztalra,csökkentve a távolságot közöttünk - Honnan ez a fene nagy önbizalom ?
- Tudok egyet s mást rólad ... - próbált komolyságot színlelni , de nem igazán ment neki . Majd szétrepedt az arca , alig bírta megfékezni mosolyát.
- Ajjajaj ... Inkább csókolj meg ! - hát mi tagadás , nem kellett sok buzdítás , azonnal engedelmeskedett ...
Az italok fogytán voltak már , ideje volt egy kis táncnak .
Megpróbáltam egy olyan helyet keresni a táncparketten , ahová kiváló rálátás nyílik a bárpulttól . Marco bosszantását semmi pénzért sem hagytam volna ki . Csábosan mozogtam , s közben azért oda-oda pillantottam . Rég szórakoztam már ilyen jól . Jóleső érzéssel töltött el , hogy borsot törhetek volt barátom orra alá .
- Egyszer elviszlek Saint Tropezbe ... - szakította félbe mámoros tekintettel Bojan gondolatmenetemet . Fogalmam sincs honnan jutott pillanatnyilag ez az eszébe .
- Most ide koncentrálj ! - rángattam vissza Franciaország homokos partjairól a valóságba egy forró csók segítségével.
A Marco arcán megjelenő düh még jobban ösztönzött . Tudta ő nagyon jól , hogy mire megy ki a játék. Persze próbált úgy tenni , mintha nem érdekelné a egész , de túl jól ismertem , esélye sem volt átverni engem.
A harmadik szám után Bojan akkumulátorai újra lemerültek , s most már azért nekem sem ártott egy kis pihenés , nem mellesleg a szükség is igencsak szólított , így a mosdó felé vettem az irányt. Persze sok szerencsém nem volt , becsületes kis sorocska várakozott a mellékhelyiség előtt. Sok választásom nem volt , beálltam hát én is . Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy egy ismerős alak halad el mellettem . Egyszerűen nem tehettem meg , hogy hagyjam csak úgy simán távozni .
- Újabban a személyzetnek nem jár külön mosdó ? - szóltam be hetykén. Valószínűleg Marco nem vett észre, hiszen igencsak felkapta a fejét , amikor ráismert hangomra , aminek alapján annak idején a csengőcske becenevet kaptam tőle . Habár később már megállapította , hogy tudott ez egy riasztó hangjához is hasonlítani !
- Te itt ? Le sem tagadhatnád , hogy csak azért jöttél a mosdó felé , mert láttad , hogy nem vagyok a helyemen . - szajkózta magabiztosan .
Azt hittem ott helyben hülyét kapok . Rá kellett jönnöm , hogy a találékonyságából és fantáziájából sem vesztett sokat .
- Mindig is mondtam én, hogy vicces fiú ez a Brava gyerek . - szónokoltam a levegőbe , miközben szinte észre sem vettem , hogy egész testemmel a falhoz lapulok hirtelen , Marco könyöke pedig a fejem mellett pihen . Ha ezt akarja , hát játszunk így , döntöttem el magamban .
- Lassan a testtel , mert ha Bojan megjelenik , lesz itt aztán nemulass ! Hidd el , nem akarod megtapasztalni , hogy azok a kezek mire képesek ... - fogalmaztam tudatosan kétértelműen , mivel tudtam , hogy nagyon hajlamos félreérteni a dolgokat .
- Azért az enyémek miatt sem panaszkodhatsz ... - nézett méretes bicepsze felé .
- Jaj ... hagyjuk inkább az összehasonlítást , úgyis rosszul jönnél ki belőle . - húztam az agyát akarattal, s látva, hogy akcióm sikeres , még jobban felbuzdultam .
- Kockázatos egy focistával ágyba bújni , Rossi .
- Nyugi , nem kell féltened , nagylány vagyok már ... Amúgy honnan tudod ilyen jól ? Csak nem próbáltad ?
- Legalább jó az ágyban ? Jobb , mint én ? - világított rá a lényegre .
- Hogy jobb-e ? Én azt mondom , bűn összehasonlítani a kettőt . Nyomába sem érhetsz !
- Hazudsz ! - fürkészte tovább arcomat , leolvasni viszont nem hiszem , hogy bármit is sikerült , ugyanis megpróbáltam leplezni érzelmeimet , pedig szinte ordítva nevettem volna legszívesebben arckifejezésén . - Nem kell más ... csak szimplán ismerd be , hogy jobb vagyok nála ...
- Mondtam már ma , hogy álomvilágban élsz , Marco ... ?
- Álmodozni jó ...tudod az álmoknak néha sok köze van a valósághoz ... -kacsintott felém , majd lépett el mellőlem és indult visszafele. Ötletem sem volt , mi ez a filozofikus szöveg nála . Sajnos nagy csodálkozásomban elmaradt a visszavágás . De legalább beszabadultam a WCbe .
Amikor visszaértem az asztalunkhoz szomorúan konstatáltam , hogy Bojan beadta a derekát . Édesen szunyókált , ülve , fejét hátravetve . Szívesen maradtam volna még , de nem tehettem meg , hogy tovább kínzom , hiszen szemmel láthatóan egész este nagyon kimerült volt. Még mielőtt felébresztettem , hívtam egy taxit .
- Bojan ... - simogattam meg az arcát . - Ébresztő , Drágám ! Ideje hazamenni !
- Hogy mi van ? - nyitogatta a szemeit aranyosan . - Mondtál valamit Gaby ?
- Hazamegyünk , jó ? Nagyon fáradt vagy .
- Dehogy is ... felőlem mehet a ... - ragadtak le szemei ismét - a ... buli .
- Hiába ellenkezel , a taxi már úton van , és ha akarod , ha nem úgyis betuszkollak , mert nincs szívem nézni , ahogy szenvedsz .
- Ne haragudj , hogy nem maradhatunk tovább ... - nézett rám bűnbánóan .
- Már hogy haragudhatnék ? Hiszen én is ugyanolyan állapotban vagyok , mint te , csak jól álcázom ... - vigasztaltam .
Közben már a taxi a közelben lehetett , ezért elindultunk a kijárat felé . Mielőtt leléptünk , intettem egyet Marconak . Viszonzásul egy őszinte mosolyt kaptam , persze elmaradhatatlanul dobott felém egy puszit is . Igazából azért örültem , hogy jól van , és hogy találkozhattam vele .
A taxi hátsó ülésén , Bojan karjaiban kipattant egy ötlet a fejemből , miként is ébreszthetném fel kicsit . Egy érzéki csókkal kezdtem , amit persze nem volt rest viszonozni , majd átvetettem a lábaim dereka körül úgy , hogy vele szembe kerüljek .
- Akkor ezt értsem úgy , hogy annyira fáradt vagy , hogy elmarad a kis ' magán - bulink ' is ? - formáltam idézőjelet ujjaimmal .
- Hát mondtam én ilyet valaha ? Ez sértés ... - tettette a komolyságát. - Na csókolj meg , most azonnal ! - szólított fel ellentmondást nem tűrően . Persze eszemben sem lett volna ellenkezni ...
Már épp belejöttünk a dolgokba , amikor a kocsi megállt , utalva arra , hogy ideje lenne befejezni és kiszállni végre . Csalódottan másztunk ki , Bojan meg is jegyezte , hogy jöhetett volna kerülőúton ,ha egy kicsit is van szíve . Persze azonnal megvigasztaltam , hogy annak amit elkezdtünk lesz folytatása bőven , tehát semmi ok a aggodalomra .
Hajnali három óra lehetett , amikor már végleg kinyiffantam . Egy gyufaszálat nem tudtam volna továbbtenni , s ebben Bojannak is meg volt a maga sara . Nem mintha nem lettem volna elégedett az utóbbi órák tevékenységével , de őszintén szólva , nem hittem volna , hogy ennyi energiája maradt még . Lehet , hogy ezért hibernált olyan szorgalmasan , amikor a táncparketten kellett volna tombolnia . Mindenesetre én jól jártam , minden szempontból .
Fél négy fele , félálomban , mintha valami zenét hallottam volna odakintről . Eleinte rá sem hederítettem , próbáltam szundítani , miközben holmi részeg suhancok számlájára írtam az egészet. Egy idő után viszont már kezdett idegesíteni . Akkor kaptam fel a fejem a párnáról igazán , mikor valaki a nevemet kezdte ordítozni hevesen az ablakunk alól .
- Mi a szar ez ? - motyogta zsémbesen , csukott szemmel Bojan .
- Fogalmam sincs . Maradj nyugtom , megnézem .
- Siess vissza - mosolyodott el
Nem volt mit tenni , fel kellett tápászkodnom , pedig a járás annyira nehezemre esett , hogy azt el sem lehet képzelni . Persze félálomban arra nem gondoltam , hogy simán kinézzek az ablakon és elküldjem a francba a hangoskodót , hanem felkaptam magamra a hozzám legközelebb eső ruhadarabot , ami ez esetben barátom inge volt , és a megindultam a lépcsőn lefelé. A zene szüntelenül szólt , sőt még egyedi előadás is társult hozzá . Muszáj volt már közbelépni , még mielőtt minket rúgnak ki a szállodából , a többi vendég nyugalmának a megzavarása miatt .
Kiléptem hát kócosan , szinte egy szál semmiben az udvarra, s gondolom nem volt nehéz következtetni arra , hogy mivel foglaltam el magam az elmúlt órákban . Persze ezt magas ívből leszartam , csak csendet akartam és aludni végre nyugodtan .
- Úristen ! - tört ki belőlem a nevetéssel egyetemben az egyetlen értelmes szó az engem fogadó kép láttán. Most már nem is volt kétségem afelől , hogy mindenkit sikerült felébresztenem .
2011. szeptember 6., kedd
26 . FEJEZET
Tartott egy kisebb hatásszünetet , ami alatt én majd' megőrültem a kíváncsiságtól .
- Szóval arról van szó , hogy ... - hallgatott el már megint . - Te is tudod , hogy mostanában nem igazán számít rám az edző , legalább is én egyáltalán nem érzem a bizalmát . Alig játszottam ebben a szezonban , ezért nem is fejlődtem .
- De attól még ugyanolyan tehetséges vagy ! Különben is , ha nem számítanának rád , már rég elengedtek volna más csapathoz . - szóltam közbe .
- Talán . A lényeg azonban , hogy a minap felhívott a Liverpool egyik fejese , hogy jó lenne , ha próbajátékra mennék májustól , mert szeretnének szerződtetni . Várj , várj - hallgattatott el , még mielőtt reagálhattam volna . - Ez még nem minden . Most nyáron U21-es Európa bajnokságot rendeznek , ugyancsak Angliában , és én is benne vagyok a keretben ...
- Akkor ez azt jelenti ... hogy egész nyáron távol leszel ? - szomorodtam el .
- Úgy néz ki .
- Bojan , engem nem érdekel semmi , követlek bárhova mész !
-Tudom , Drágám , de ezúttal nem lehet ! Le kell diplomáznod , és ez nem jöhet össze akkor , ha júniusban nem leszel Barcelonában .
- De nem érdekel a diploma , nem érted ? Csak te érdekelsz ! Veled akarok lenni !
- Ne hülyéskedj Gaby , ez az utolsó éved , ezek már az utolsó hónapok ! Semmiképpen nem engedném , hogy itt abbahagyd . Te magad mondtad az előbb , sikeres akarsz lenni , ahhoz pedig ez a papír elengedhetetlen .
- Nem is tudom ... - gondolkodtam el kicsit - Én nem fogom kibírni nélküled ! - keseredtem el most már egyre jobban .
- Már hogyne bírnád ki ! - fogta meg a kezem . - Majd gyakran meglátogatsz ! Nem is leszünk olyan távol egymástól , repülővel egy-két óra . Minden hétvégét együtt fogunk tölteni . Megígérem ! Ahogy Carla és Cesc kibírtak éveket távkapcsolatban , nekünk is menni fog az a néhány hónap! Hiszen nagyon szeretlek , és csak ez számít!
- Olyan magányos leszek ...
- Dehogy leszel ! Hiszen ott van Stella , David ... és Gerard is . Bármikor számíthatsz rájuk , tudod te is .
- Igen , de mégis hiányozni fogsz , nagyon . Senki sem helyettesíthet téged ... De be kell látnom , így lesz a legjobb . Azt hiszed nem láttam , mennyire lehangolt az , hogy nem játszhatsz ? Bármit megtennék azért , hogy újra csak mosolyogni lássalak állandóan!
- Édes vagy , köszönöm , hogy megértesz ! Már az önbizalmat ad , hogy így mellettem állsz . - mosolygott .
- Bízom benne , hogy minden rendbe fog jönni .
- Úgy lesz , higgy nekem ! - biztatott .
Miután befejeztük a desszertet , hazafelé vettük az irányt . Lévén , hogy nagyon fáradt voltam , semmi egyébre nem vágytam , minthogy lepihenhessek Szerelmem mellett . Nagyon elszomorított és lehangolt , hogy hosszú ideig nem lehetünk olyan sokat együtt , mint azt megszoktuk az elmúlt időszakban . Talán ez ébresztett rá arra , hogy maradéktalanul ki kell használnunk a májusig hátralevő időt .Most azonban csak egy kiadós alvásra volt szükségünk , hogy holnap újult erővel vágjunk neki az ír főváros felfedezésének .
Reggel annyira jó érzés volt Bojan mellett heverészni , hogy legszívesebben egész nap a karjaiban szundítottam volna , de ő nem adta fel az eredeti tervet , inkább kizavart az ágyból , hogy felöltözzek , amíg ő kávét főz és pakol néhány szendvicset .
Nehéz volt eldönteni , hogy mit vegyek fel , hiszen az időjárás különösen szeszélyes volt , hol esett az eső , hol pedig tűzött a nap . Mivel utáltam fázni , inkább biztosra mentem .( KATT IDE ! ) Álmosan kicsit elhúzódott a készülődés , mivel Bojan már rég készen volt a pakolással is és az öltözéssel is , mire én előbukkantam . Gyorsan kitessékelt az ajtón , nehogy még valami eszembe jusson és újra vissza kelljen forduljunk .
Dublin gyönyörű és különlegesen tiszta hely volt . Délelőtt meglátogattuk a méltán híres Trinity College -t és a Szent Patrik katedrálist . Jó mélyre ástuk magunkat a kelták kultúrájában . Érdekes és misztikus egy nép volt !
Csak délben értettem meg , Bojan miért ragaszkodott annyira a szendvicsekhez, amikor számtalan jobbnál - jobb étterem mellett haladtunk el a nap folyamán . Következő célpontunk ugyanis a Phoenix Park volt . Mindeddig nem hallottam róla , nem is értettem miért , hiszen nagyon pazar egy hely volt , még a Central Parknál is nagyobb . Nem is hittem volna , hogy van annál nagyobb bekerített városi zöld terület. Itt piknikezni
Bojannal pedig maga a tökély volt .
- Na , hogy tetszik a város ? - érdeklődött .
- Naagyon szuper ! És ez a park ...nem találok rá szavakat . - lelkendeztem . - És mi a további program ?
- Még meg kell néznünk a Guinness Store House-t és a Kilmainham börtönt . Azt írja az útikönyv , hogy ezeket semmiképpen sem szabad kihagyni Az esti programról pedig te döntesz .
- Na még jó ! Ma este hatalmasat akarok bulizni ! Egész reggelig ! Szóval nézz csak szépen utána , hová érdemes menni .
- Már megtettem , ne aggódj ! - vigyorgott büszkén.
- Hihetetlen , hogy te mindenre gondolsz ! - dicsértem meg egy jutalom puszival karöltve.
Tovább folytattuk a túránkat . Már majdnem indultunk hazafelé , amikor megszólalt a telefonom .
- Szia Stella drága ! Na , hogy sikerült az este ?
- A tegnap este és éjszaka ? Egyszerűen fenomenális volt
- Nagyon örülök , remélem kicsit lefárasztottátok egymást , úgyis túl hiperaktívak vagytok mostanában ! - utalgattam .
- Haha , te kis piszok, 1-0 oda ! Ti merre vagytok ?
- Épp valami börtönben , csodálkozom is , hogy ilyen jó a térerő ...
- Gaby , ne hülyéskedj ,mégis mit csináltatok , hogy börtönbe kerültetek ? - aggodalmaskodott barátnőm .
- Jaj , nyugiii , ez csak egy múzeum . Különben is kinéznéd belőlem ?
- Legyek teljesen őszinte ? Igen ! 1-1 szivi ! - ragadta meg a visszavágás lehetőségét . - Muszáj letennem , David máris hiányol !
- Ajaj , legyetek rosszak !
- Meglesz ! - nevetett - Puszi !
Fárasztó napon voltunk túl , akkor mégis nem vágytam semmi egyébre , mint egy óriási bulira Bojannal . Hiába gyalogoltunk össze-vissza , egész éjszakára elegendő energiám maradt ...
Aznap este különlegesen akartam kinézni , ezért egy aranyszínű , szűk ruhát választottam . Akárhányszor öltöttem magamra ezt , mindig elsöprő sikereket értem el , itt volt hát az idő , hogy Bojannál is bevessem .( KATT IDE ! )
- Hát , Gaby , nem is tudom mit mondhatnék ... - mustrált végig tetőtől talpig .
- Hmm ... tetszik mi ? - néztem rá csábosan , mire derekamnál fogva szorosan magához húzott és úgy nézett a szemembe , hogy azt hittem ott menten megőrülök , ha nem csókol meg . Persze ő ezt nem hagyhatta , azonnal lecsapott ajkaimra . Csak egy pillanatra álltunk meg , de úgy kapkodtunk a levegő után , mint holmi fuldokló szerencsétlenek .
- Nem bulizunk inkább csak kettesben ? - próbálkozott be egy kaján vigyorral .
- Mit szólnál , ha kiegyeznénk abban , hogy néhány órára elmegyünk valahová , utána pedig egész éjjel a tiéd vagyok ...
- Áll az alku . - csókolt meg újfent .
Megigazítottam kicsit elkenődött sminkemet , majd indulásra készen álltunk mindketten .
Nem kellett sokat kocsikázni a célpontig . A taxi a Crewdaddy bár előtt dobott ki , amelyet Dublin egyik legfelkapottabb szórakozóhelyeként tartottak számon . Mondjuk ehhez semmi kétség nem férhet szerintem , zseniális volt az egész : a klub kialakítása , a társaság , a hangulat , a világhírű DJ-k által biztosított zene.
Amint beléptünk , magával ragadott a zene , nem is tétováztam sokat , azonnal berántottam a kissé meglepődött Bojant az őrjöngő és táncoló tömegbe . A Where Them Girls At - re ráztuk mindent beleadva . Őrült egy szám volt , de kellőképpen tükrözte akkori hangulatomat , Nicki Minaj részénél például konkrétan felordítottam.
Úgy tűnt , mintha több tíz percig eltartott volna ez az egyetlen dal , mely megalapozta az egész esti hangulatunkat. Teljesen kifulladva ültünk le egy kétszemélyes asztalkához . Egy meghitt kis sarkot választottunk , ahol azért néha egyedül is lehettünk , ha úgy tartotta kedvünk ...
A harmadik végigtombolt szám után igencsak megszomjaztam , így elindultam a bárpult felé . Egyedül mentem , mivel Bojant annyira lefárasztottam, hogy moccanni is alig bírt. Nehéz volt ám velem tartani a lépést !
A mixer srác háttal állt és poharakat törölgetett fényesre , nem szentelt nekem túl nagy figyelmet , ami egyre jobban kezdett feldühíteni . Öt percnyi álldogálás után tapsolni és huhogni kezdtem , hogy felhívjam magamra a figyelmet. A fickó nyugodtsága rettenetesen bosszantott , már lassan azon gondolkodtam , hogy átugrom a köztünk lévő akadály és behúzok egyet neki . Valószínűleg kicsit túlerőben éreztem magam a nem rég megivott tequila hatására , pedig az izomzatát nézve amúgy nem sok esélyem lett volna a ellene.
Aztán amikor megfordult , akkor jött csak az igazán nagy meglepi . Még a szám is tátva maradt valószínűleg . Ő is hasonlóan meglepődött , kérdőn nézett rám , mintha nem hinne a szemének .
- Campanello* , te vagy az ?
Képtelen voltam a válaszolni , én is csak ámultam - bámultam.
- Marco ? Marco Brava ? - tapogatóztam , habár a kérdésre én is pontosan tudtam , mi az egyértelmű válasz . Igen , Marco Brava állt ott előttem , kajánul és sejtelmesen vigyorogva .
* csengőcske
- Szóval arról van szó , hogy ... - hallgatott el már megint . - Te is tudod , hogy mostanában nem igazán számít rám az edző , legalább is én egyáltalán nem érzem a bizalmát . Alig játszottam ebben a szezonban , ezért nem is fejlődtem .
- De attól még ugyanolyan tehetséges vagy ! Különben is , ha nem számítanának rád , már rég elengedtek volna más csapathoz . - szóltam közbe .
- Talán . A lényeg azonban , hogy a minap felhívott a Liverpool egyik fejese , hogy jó lenne , ha próbajátékra mennék májustól , mert szeretnének szerződtetni . Várj , várj - hallgattatott el , még mielőtt reagálhattam volna . - Ez még nem minden . Most nyáron U21-es Európa bajnokságot rendeznek , ugyancsak Angliában , és én is benne vagyok a keretben ...
- Akkor ez azt jelenti ... hogy egész nyáron távol leszel ? - szomorodtam el .
- Úgy néz ki .
- Bojan , engem nem érdekel semmi , követlek bárhova mész !
-Tudom , Drágám , de ezúttal nem lehet ! Le kell diplomáznod , és ez nem jöhet össze akkor , ha júniusban nem leszel Barcelonában .
- De nem érdekel a diploma , nem érted ? Csak te érdekelsz ! Veled akarok lenni !
- Ne hülyéskedj Gaby , ez az utolsó éved , ezek már az utolsó hónapok ! Semmiképpen nem engedném , hogy itt abbahagyd . Te magad mondtad az előbb , sikeres akarsz lenni , ahhoz pedig ez a papír elengedhetetlen .
- Nem is tudom ... - gondolkodtam el kicsit - Én nem fogom kibírni nélküled ! - keseredtem el most már egyre jobban .
- Már hogyne bírnád ki ! - fogta meg a kezem . - Majd gyakran meglátogatsz ! Nem is leszünk olyan távol egymástól , repülővel egy-két óra . Minden hétvégét együtt fogunk tölteni . Megígérem ! Ahogy Carla és Cesc kibírtak éveket távkapcsolatban , nekünk is menni fog az a néhány hónap! Hiszen nagyon szeretlek , és csak ez számít!
- Olyan magányos leszek ...
- Dehogy leszel ! Hiszen ott van Stella , David ... és Gerard is . Bármikor számíthatsz rájuk , tudod te is .
- Igen , de mégis hiányozni fogsz , nagyon . Senki sem helyettesíthet téged ... De be kell látnom , így lesz a legjobb . Azt hiszed nem láttam , mennyire lehangolt az , hogy nem játszhatsz ? Bármit megtennék azért , hogy újra csak mosolyogni lássalak állandóan!
- Édes vagy , köszönöm , hogy megértesz ! Már az önbizalmat ad , hogy így mellettem állsz . - mosolygott .
- Bízom benne , hogy minden rendbe fog jönni .
- Úgy lesz , higgy nekem ! - biztatott .
Miután befejeztük a desszertet , hazafelé vettük az irányt . Lévén , hogy nagyon fáradt voltam , semmi egyébre nem vágytam , minthogy lepihenhessek Szerelmem mellett . Nagyon elszomorított és lehangolt , hogy hosszú ideig nem lehetünk olyan sokat együtt , mint azt megszoktuk az elmúlt időszakban . Talán ez ébresztett rá arra , hogy maradéktalanul ki kell használnunk a májusig hátralevő időt .Most azonban csak egy kiadós alvásra volt szükségünk , hogy holnap újult erővel vágjunk neki az ír főváros felfedezésének .
Reggel annyira jó érzés volt Bojan mellett heverészni , hogy legszívesebben egész nap a karjaiban szundítottam volna , de ő nem adta fel az eredeti tervet , inkább kizavart az ágyból , hogy felöltözzek , amíg ő kávét főz és pakol néhány szendvicset .
Nehéz volt eldönteni , hogy mit vegyek fel , hiszen az időjárás különösen szeszélyes volt , hol esett az eső , hol pedig tűzött a nap . Mivel utáltam fázni , inkább biztosra mentem .( KATT IDE ! ) Álmosan kicsit elhúzódott a készülődés , mivel Bojan már rég készen volt a pakolással is és az öltözéssel is , mire én előbukkantam . Gyorsan kitessékelt az ajtón , nehogy még valami eszembe jusson és újra vissza kelljen forduljunk .
Dublin gyönyörű és különlegesen tiszta hely volt . Délelőtt meglátogattuk a méltán híres Trinity College -t és a Szent Patrik katedrálist . Jó mélyre ástuk magunkat a kelták kultúrájában . Érdekes és misztikus egy nép volt !
Csak délben értettem meg , Bojan miért ragaszkodott annyira a szendvicsekhez, amikor számtalan jobbnál - jobb étterem mellett haladtunk el a nap folyamán . Következő célpontunk ugyanis a Phoenix Park volt . Mindeddig nem hallottam róla , nem is értettem miért , hiszen nagyon pazar egy hely volt , még a Central Parknál is nagyobb . Nem is hittem volna , hogy van annál nagyobb bekerített városi zöld terület. Itt piknikezni
Bojannal pedig maga a tökély volt .
- Na , hogy tetszik a város ? - érdeklődött .
- Naagyon szuper ! És ez a park ...nem találok rá szavakat . - lelkendeztem . - És mi a további program ?
- Még meg kell néznünk a Guinness Store House-t és a Kilmainham börtönt . Azt írja az útikönyv , hogy ezeket semmiképpen sem szabad kihagyni Az esti programról pedig te döntesz .
- Na még jó ! Ma este hatalmasat akarok bulizni ! Egész reggelig ! Szóval nézz csak szépen utána , hová érdemes menni .
- Már megtettem , ne aggódj ! - vigyorgott büszkén.
- Hihetetlen , hogy te mindenre gondolsz ! - dicsértem meg egy jutalom puszival karöltve.
Tovább folytattuk a túránkat . Már majdnem indultunk hazafelé , amikor megszólalt a telefonom .
- Szia Stella drága ! Na , hogy sikerült az este ?
- A tegnap este és éjszaka ? Egyszerűen fenomenális volt
- Nagyon örülök , remélem kicsit lefárasztottátok egymást , úgyis túl hiperaktívak vagytok mostanában ! - utalgattam .
- Haha , te kis piszok, 1-0 oda ! Ti merre vagytok ?
- Épp valami börtönben , csodálkozom is , hogy ilyen jó a térerő ...
- Gaby , ne hülyéskedj ,mégis mit csináltatok , hogy börtönbe kerültetek ? - aggodalmaskodott barátnőm .
- Jaj , nyugiii , ez csak egy múzeum . Különben is kinéznéd belőlem ?
- Legyek teljesen őszinte ? Igen ! 1-1 szivi ! - ragadta meg a visszavágás lehetőségét . - Muszáj letennem , David máris hiányol !
- Ajaj , legyetek rosszak !
- Meglesz ! - nevetett - Puszi !
Fárasztó napon voltunk túl , akkor mégis nem vágytam semmi egyébre , mint egy óriási bulira Bojannal . Hiába gyalogoltunk össze-vissza , egész éjszakára elegendő energiám maradt ...
Aznap este különlegesen akartam kinézni , ezért egy aranyszínű , szűk ruhát választottam . Akárhányszor öltöttem magamra ezt , mindig elsöprő sikereket értem el , itt volt hát az idő , hogy Bojannál is bevessem .( KATT IDE ! )
- Hát , Gaby , nem is tudom mit mondhatnék ... - mustrált végig tetőtől talpig .
- Hmm ... tetszik mi ? - néztem rá csábosan , mire derekamnál fogva szorosan magához húzott és úgy nézett a szemembe , hogy azt hittem ott menten megőrülök , ha nem csókol meg . Persze ő ezt nem hagyhatta , azonnal lecsapott ajkaimra . Csak egy pillanatra álltunk meg , de úgy kapkodtunk a levegő után , mint holmi fuldokló szerencsétlenek .
- Nem bulizunk inkább csak kettesben ? - próbálkozott be egy kaján vigyorral .
- Mit szólnál , ha kiegyeznénk abban , hogy néhány órára elmegyünk valahová , utána pedig egész éjjel a tiéd vagyok ...
- Áll az alku . - csókolt meg újfent .
Megigazítottam kicsit elkenődött sminkemet , majd indulásra készen álltunk mindketten .
Nem kellett sokat kocsikázni a célpontig . A taxi a Crewdaddy bár előtt dobott ki , amelyet Dublin egyik legfelkapottabb szórakozóhelyeként tartottak számon . Mondjuk ehhez semmi kétség nem férhet szerintem , zseniális volt az egész : a klub kialakítása , a társaság , a hangulat , a világhírű DJ-k által biztosított zene.
Amint beléptünk , magával ragadott a zene , nem is tétováztam sokat , azonnal berántottam a kissé meglepődött Bojant az őrjöngő és táncoló tömegbe . A Where Them Girls At - re ráztuk mindent beleadva . Őrült egy szám volt , de kellőképpen tükrözte akkori hangulatomat , Nicki Minaj részénél például konkrétan felordítottam.
Úgy tűnt , mintha több tíz percig eltartott volna ez az egyetlen dal , mely megalapozta az egész esti hangulatunkat. Teljesen kifulladva ültünk le egy kétszemélyes asztalkához . Egy meghitt kis sarkot választottunk , ahol azért néha egyedül is lehettünk , ha úgy tartotta kedvünk ...
A harmadik végigtombolt szám után igencsak megszomjaztam , így elindultam a bárpult felé . Egyedül mentem , mivel Bojant annyira lefárasztottam, hogy moccanni is alig bírt. Nehéz volt ám velem tartani a lépést !
A mixer srác háttal állt és poharakat törölgetett fényesre , nem szentelt nekem túl nagy figyelmet , ami egyre jobban kezdett feldühíteni . Öt percnyi álldogálás után tapsolni és huhogni kezdtem , hogy felhívjam magamra a figyelmet. A fickó nyugodtsága rettenetesen bosszantott , már lassan azon gondolkodtam , hogy átugrom a köztünk lévő akadály és behúzok egyet neki . Valószínűleg kicsit túlerőben éreztem magam a nem rég megivott tequila hatására , pedig az izomzatát nézve amúgy nem sok esélyem lett volna a ellene.
Aztán amikor megfordult , akkor jött csak az igazán nagy meglepi . Még a szám is tátva maradt valószínűleg . Ő is hasonlóan meglepődött , kérdőn nézett rám , mintha nem hinne a szemének .
- Campanello* , te vagy az ?
Képtelen voltam a válaszolni , én is csak ámultam - bámultam.
- Marco ? Marco Brava ? - tapogatóztam , habár a kérdésre én is pontosan tudtam , mi az egyértelmű válasz . Igen , Marco Brava állt ott előttem , kajánul és sejtelmesen vigyorogva .
* csengőcske
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)