Hogyan jellemezhetném az első Bojan nélkül eltöltött hetemet ? Így , hogy már elment , nem azon törtem a fejem állandóan , hogy milyen lesz külön , csak egyszerűen elfogadtam , hogy ennek most így kell lennie . Talán új látásmódomnak köszönhetően , de mindenesetre eddigi depressziós állapotom és állandó szomorúságom kicsit alábbhagyott , mintha kezdtem volna visszatalálni valódi önmagamhoz .Visszatért az életkedvem , mosolyogtam , és szinte megállás nélkül csak beszéltem és beszéltem . A közvetlen környezetemben ezt szinte mindenki észrevette és talán jobban örültek , mint én , hogy kicsit helyrepattantam.
Bojannal rengeteget beszéltünk telefonon , videokonferenciák egész rakását bonyolítottuk le . Nem volt mit tenni , ez maradt az egyetlen út arra , hogy normális párkapcsolatban éljünk . Már ha nevezhető ez egyáltalán normálisnak. Megkönnyebbüléssel töltött el a tény , hogy ő is jól érzi magát odaát , habár az időjárás jellemzésére használt jelzői szerintem nyomdafestéket nem tűrnének ! Szerencsésnek mondhatta magát , hogy Cesc mondhatni eléggé közel volt hozzá , másképp szerintem sokkal bonyolultabb lett volna számára is . Mert azért valljuk be , nem lehet egy könnyű szituáció belecsöppenni egy teljesen idegen nép kultúrájába , szinte nulla nyelvtudással . Habár amíg itthon volt , próbáltam segíteni , tanítgatni kicsit , de mivel nem mondhattam magam nyelvtanárnak , nem ért az egész szinte semmit . Cesc állítása szerint viszont meglehetősen gyorsan tanult , s nagyjából szót értett a helyiekkel . Ő volt az én kémem , muszáj volt időről időre megbizonyosodnom róla , hogy minden rendben van vele , a legalkalmasabb személy pedig erre a feladatra Francesc volt .
Rémisztő volt belegondolni , hogy hamarosan végetérnek az egyetemi évek , régen olyan távolinak tűnt az egész .Akkor májusban pedig ott álltam már majdnem a nagybetűs élet kapujában , csak az utolsó kilóméterek hiányoztak . A legnehezebbek . De úgy éreztem , hogy semmi sem akadályozhat meg abban , hogy véghezvigyem azt amit elterveztem . Három hetem volt még kiélvezni az egyetemi élet adta örömöket , viszont engem inkább a vizsgák izgattak . Nagy részük már rendben volt , de azért mégsem voltam teljesen nyugodt .
Gerardot nagyon lekötötte a végzős bulink szervezése , Daviddal jól elszórakozgattak vele . Minket felmentettek minden feladat alól , semmibe sem volt beleszólásunk , csak tanultunk , meg pihentünk . Nem is volt rossz ! Úgy döntöttem , hogy a hétvégéket nem fogom tanulással tölteni , hiszen szükség van egy kis lazításra . Nem is lett volna időm állandóan a könyveket bújni , a betervezett Valenciai Nagydíj miatt , valamint szerettem volna tenni egy meglepetés látogatást tenni Angliába is , anélkül , hogy Bojant előre értesíteném . Jó ötletnek tűnt , és sikerült is titokban tartanom mindvégig. Na de erről csak a maga idejében !
Egyelőre a legközelebbi úti cél Valencia volt , az úti társ pedig Gerard . Jó szórakozásnak ígérkezett , alig vártam , hogy viszontláthassam Sebastiant , az igazság az , hogy jó ideje nem találkoztunk már személyesen , hiába ígérgettem , valahogyan sosem jött össze a nagy utazás Svájcba , habár most már tényleg feltett szándékom volt kiautókázni , amikor szabad leszek .
Az indulás napján, azaz vasárnap kora reggel bepakoltam néhány cuccot egy kisebb bőröndbe , felöltöztem( KATT IDE ! ) , majd még beugrottam rövid időre az egyetemre . Természetesen második utam Stellához vezetett , semmi pénzért sem indultam volna el anélkül , hogy tőle elköszönjek . Miután ezt is letudtam , természetesen több száz figyelmeztetés után ( hiába , drága barátnőm semmit sem bízott a véletlenre ! ) , sikerült hazajutnom . Üres volt az egész ház , utáltam , hogy állandóan egyedül vagyok itt . Szerencsére örökös megmentőm most sem hagyott cserben , máris megcsörrent a telefonom .
- Puszi, Gaby ! Na hogy állsz ?
- A csomagom kész , átöltözni most már biztosan nem fogok , csak majd ha odaértünk , szóval felőlem akár indulhatunk is !
- Ez már igen ! Nem jön , hogy higgyem ! - gúnyolódott .
- Jól van Gerard drága . Ha nem hiszed , gyere és győződj meg magad , itt várok a ház előtt .
- Én meg már a sarkon vagyok .
- Tessék ?
- Bizony - bizony ! Kicsit elejét szerettem volna venni a dolgoknak . Na , készülj , mindjárt felkaplak .
- Puszi !
Mire kimondtam az utolsó szót , már le is parkolt a ház előtt és dudált , mint egy őrült . Tőle nem is vártam volna el mást ! Automatikusan a csomagtartóhoz sétáltam , majd bedobáltam a cuccaimat . Ezek után behuppantam az anyós ülésre , nagy , cuppanós puszival köszöntve Gerit .
- Szépséég ! Mióta nem is láttalak ? - mélázott el .
- Hmm... Lássuk csak , tegnap este óta ? - töprengtem .
- Olyan rég lett volna az ?
- Na ne bánkódj , most már itt vagyok , egész napra ! - veregettem meg a vállát , s kicsit talán eltöprengtem azon , hogy vajon mit hihet erről az egészről Nuria . Ugyanis igen , a csaj még mindig meg volt , köszönte szépen , élt és virult !Ez azonban már nem az én hatáskörömbe tartozott , egyszerűen csak örültem , hogy itt van nekem Gerard .
- Kíváncsi vagyok én erre a Seb gyerekre !
- Tetszeni fog , meglátod . Nagyon rendes srác .
- Hát ... minden esetre tudhat valamit , ha ilyen ódákat zengesz róla .
- Azt értékelem és szeretem benne , hogy ugyanaz az egyszerű emberke maradt , akit évekkel ezelőtt megismertem . Tényleg , te tartod még a kapcsolatot a gyerekkori barátaiddal ?
- Lássuk csaaak ... gondolkodott el . Mondhatni , igen . Néhánnyal igen , a legtöbbet mégis Cesc jelenti számomra , de ezt te is jól tudod . Ha ő nem lenne ...
- Ismerős az érzés ... Stella is a világot jelenti nekem !
- Na és én ? - pillantgatott sunyi vigyorral felém .
- Tudod te azt nagyon jól !
- Gyerünk , Gabiii , mondd ki ! Egyszerű az egész .
- Tudom , mit akarsz hallani , de nem fogok azért ennyire a kedvedre tenni .
- Ajhh ... - nyögött fel elégedetten . - Ez már felért egy vallomással ! - terült szét az öntelt vigyor az arcán .
- Kuss legyen Piqué , és vezess ! - vetettem oda neki félvállról , mégis mosolyogva.
- Minek köszönhető amúgy, hogy már kora reggel így kicsípted magad ?
- Tetszik mi ? - sandítottam rá. - Egy nő mindig legyen top formában , legalább annyira , hogy elszédítse az összes pasit maga körül . Különben voltam a suliban néhány jegyzetért , mégsem mutatkozhattam melegítőben !
- Miről beszélsz ? Ha jól meggondolom , sosem láttalak még téged az utcán tréningben.
- Na látod erről beszéltem ! Nem is fogsz egyhamar , szarul kell lennem ahhoz , hogy ne öltözzek fel normálisan .
Kis szünet következett , zenét hallgattunk , én pedig néha még le-le hunytam a szemem . Nagyon jóleső érzés volt hallgatni Geri kissé hamis , de annál vidámabb dudorászását. Erőteljes rezgésre lettem figyelmes.
-Öhm... Gerard . - ütögettem meg a vállát. - Mintha szólna a telefonod .
- Nem dehogy is . - hessegette el még a gondolatát is .
- Pedig én kifejezettem hallok valami ahhoz hasonlót .
Nem hagytam, hátravetettem magam s megpróbáltam elérni kis kézitáskáját . Kibányásztam belőle a telefont , s már nem is csodálkoztam azon , hogy nem akart róla tudomást venni . A kijelzőn Nuria neve villogott .
- Gerard , vedd már fel , legalább megnyugtathatod , hogy nem egy útszéli motelben enyelgünk éppen !
- Nem fogom , bármit is higgyen , NEM fogom felvenni azt az átkozott telefont .
- Hát jó , akkor megteszem majd én ! - fenyegettem és valószínűleg képes is lettem volna válaszolni a hívásra , ha ki nem kapja a készüléket a kezemből . Szerintem ő is jól tudta ezt , és azért reagált olyan hirtelen .
Kicsit habozott még , hogy mit tegyen , mígnem szúrósan ránéztem s reakcióra késztettem .
- Ahm... Szia Nuria . Igen , minden rendben . Neem , nem sír sokat , most éppen alszik. Igen szívem már megetettem . Jó - jó , én is ! Persze , igyekszem . Vigyázok! Szia .
Szerintem olyan arcot vághattam , mint akit pofán dobtak egy téglával . Minimum. Csak lassan kezdtem kapcsolni , hogy mi is lehet itt a helyzet . Gerardon szabályosan látszott , mennyire szégyelli magát . Hát meg is volt rá az oka !
- Megkérdezhetem , hogy ez mégis mi a fene volt ? - néztem rá kicsit mérgesen .
- Semmi . Igazán semmi . - foglalt állást szűkszavúan .
- Gerard , ne nézz hülyének . Sejtek ezt - azt , de tőled kell hallanom . - alig bírtam ki nevetés nélkül . Arca és fülei pirosak voltak , akár a rák , és gyanúsan nagyon koncentrált az útra .- Naaaaa, ne csináld máár ! - vigyorodtam el .
- Gabriella , meg kell ígérned , hogy senkinek nem beszélsz erről . Nagyon ciki lenne a többiek előtt . - türelmetlenül bólogattam , utalva arra , hogy már igazán belekezdhetne .- Nos tudod , hogy eleinte úgy volt , hogy az egész hétvégét Valenciában töltjük . Aztán valami közbejött . Az a valami Nuria volt . Sehogy sem tudtam beadni neki , hogy ezen a hétvégén foglalt leszek . Jaj , Gaby , ne nevess már ennyire . Tudod milyen kínos nekem ez ? Tudod mit ? Nem is folytatom tovább , ha így reagálsz ! - vágta be a durcit .
- Rendben - rendben lenyugodtam . - próbáltam komolynak tűnni , de nagyon nehezemre esett .
- Na most jön a lényeg . Jaj , Istenem , ez annyira gáz ! - nézett az ég felé .- Szóval Nuria úgy tudja , hogy a kis Anara vigyázok , vagyis Iniesta kislányára .
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés . Ez a szituáció hihetetlenül abszurd volt és nagyon - nagyon vicces .
- Kiröhögted magad , minden oké , ha lehet a továbbiakban hanyagoljuk ezt a témát oké ?
- Hát nem ígérhetek semmit - gondolkodtam el kicsit , mire már kezdett felmenni a pumpa benne . - Oké - oké , tudod , hogy csak bosszantani akartalak . -bokszoltam bele a vállába .
- Hallgassunk inkább zenét ! - javasolta a számára kegyesebb megoldást , s én is belegyeztem , mivel nem akartam azért túllőni a célon .
Az út további részében nem esett több szó a vicces ürügyről. Amikor végre megközelítettük a várost , eszembe jutott , hogy ideje lenne valami kényelmesebb cuccot venni magamra .
- Gerard , állj meg egy pillanatra . Át kellene öltöznöm , még mielőtt a belvárosba érnénk.
- Rendben . De ööhm ... - kicsit zavarban volt . - Ezt mégis hogyan tervezed ?
- Hogyan - hogyan ? - ismételtem kérdését . - Hát egyszerűen a hátsó ülésen .
- Oké - préselte ki nagy nehezen a rövid szócskát egy nagy nyelés után. Mintha újra zavarban lett volna .
Előszedtem a táskámat , kihúztam belőle a váltócuccaimat , majd neki kezdtem az öltözködésnek , ami igencsak bonyolultnak ígérkezett a kicsi helyen
Épp blúzot cseréltem , amikor érdeklődő , kíváncsi szempárral néztem a szembe a visszapillantóban .
- Hé , Gerard , nem ér leskelődni ! - pirítottam rá , mire elkapta a tekintetét.
- Hát bocs szívem , máskor ne a hátam mögött sztriptízelj ! - vágott vissza gyorsan és csípősen.
- Szeretnéd te azt !
- És mi van akkor ha tényleg szeretném ? - néztünk szembe újra a tükörben . Egy pillanatra lefagytam , majd gyorsan kapcsoltam és minden válasz nélkül folytattam topom tépázását . Amikor kész lettem , felszabadultan másztam vissza eredeti helyemre . Sokkal kényelmesebben éreztem már így magam.( KATT IDE ! )
- Szuperül áll ez a póló ! - dicsérte meg felsőmet , majd lágy puszit lehelt az arcomra . Meglepett a hirtelen gesztus , csak néztem magam elé és csodálkoztam nagyokat . Talán hirtelen még a kezem is odakaptam . Tetszett neki az elért hatás , kaján vigyorral szemlélte a az országutat , s félszemmel azért oda-oda pillantott felém .
- Egyenesen a pályához megyünk ?
- Tessék ? - fordultam felé , de közben eljutott a kérdés az én tudatomig is .- Ja , igen . A jegyek itt vannak nálam , szóval már nyugodtan bemehetünk . Úgy is találkozni akarok először Sebastiannal . Mindenképpen ragaszkodott hozzá .
- Oké . A GPS szerint kb 10 perc múlva megérkezünk .
Nem is telt bele tíz percbe , máris leparkoltunk s megkönnyebbülve szálltam ki , hogy végre kinyújtóztathassam tagjaimat . Gerard is hasonlóképpen cselekedett , próbálta életre kelteni elgémberedett részeit .
Azt hittem , csak a szemem káprázik , amikor megpillantottam az egyre gyorsabban felém közeledő barátomat . Rövidesen én is rohanni kezdtem felé , majd határtalan örömöt érezve vetettem magam a karjaiba .
- Kölyööök ! Annyira nagyon hiányoztál ! - pusziltam össze-vissza . Pördült még velem néhányat , majd óvatosan lerakott a földre .
- Gaby , te ... - mustrált végig tüzetesen - Te egyszerűen sugárzol !
- Jaj , Seb ne túlozz !
- Te meg ne szerénykedj .
Válaszul újra megpusziltam , miközben megérkezett Gerard is a hátunk mögé , ideje volt hát bemutatnom őket egymásnak .
-Hát akkor Gerard , ő itt Seb . Seb , ő Geri . - mutogattam egyik srácról a másikra , amíg ők egymás kezét rázogatták vigyorogva .
- Mit szóltok , indulhatunk ? Még van egy kis időm a boxban maradni ...
- Menjetek csak srácok , úgyis van mit megbeszélnetek gondolom . Majd követlek , előbb leparkolom a kocsit valami normális helyre .- hagyott ott bennünket Geri.
Átölelte a derekamat , én is az övét s így léptünk be kis zuga ajtaján , majd ledobtuk magunkat a kanapéra .
- Na és mesélj , hogy bírod Bojan nélkül ? - tért a lényegre .
- Hát lehetne rosszabb is ...
- Nocsak ! - kapta fel a fejét - Hogy érted ezt ?
- A többiek annyit sürögnek - forognak körülöttem , hogy szinte gondolkodni sem tudok ilyeneken . Persze hiányzik nagyon , de nem ezen agyalok egész nap.Tudod , nem vagyok benne biztos , hogy azt érzem , amit kellene ...- fúrtam bele a vállam az arcába .
- Gaby , nem könnyű , amit most átélsz . Érthető , hogy kicsit bizonytalan vagy . És én tudom , hogy szereted őt . - rövid ideig hallgattunk , Seb törte meg a csendet . - Viszont érdekes , legalábbis számomra az a légkör , ami téged és Gerardot körbevesz .
- Miről beszélsz ? - ültem fel most már én is , hogy ránézhessek .
- Nem is tudom , olyan természetesek vagytok együtt . Egyszerűen jól mutattok egymás mellett.
- Figyelj , neki is barátnője van , én pedig jelen pillanatban nem tudom elképzelni az életemet Bojan nélkül.
- És Nélküle el tudnád? Gerard nélkül .
- Hogyan ? Hogy jön ez ide ? - emelkedett meg a hangom néhány oktávval . A várva várt választ azonban nem kaphattam meg , mivel Sebi személyi edzője nyitott be , s felszólította , hogy ideje készülni , mert 1 óra múlva rajthoz állnak .Akaratlanul is , de el kellett búcsúznunk egymástól , ugyanakkor mindketten tudtuk , hogy ennek a beszélgetésnek lesz még folytatása..
Nagy nehezen Gerivel egymásra találtunk s megkerestük a helyeinket. Innen néztük végig a futamot , szinte meg sem moccantunk . Seb brillírozott , ezen kívül semmi említésre méltó nem történt . Szűken foglaltam össze a lényeget , de tényleg sima győzelem volt , barátomnak nem akadt üldözője a mezőnyben , így a végén boldogan mutogathatott az ég felé a pódium legfelső fokáról .
Az interjúk lejárta után a bejárat előtt vártunk rá , ugyanis abban maradtunk , hogy együtt ebédelünk valahol , még mielőtt visszaindulnánk. Seb éppen megérkezett , amikor megszólalt a telefonom. Cesc hívott , gondoltam Bojannal kapcsolatban akar valamit mondani , ezért gyorsan fogadtam a hívást.
- Halo . Szia Gaby !
- Hola Cesc !
- Most ne haragudj , ha túl sok kérdés lesz egyszerre , de mi van Stellával ? Hogy van ? És meddig tartják bent a kórházban ?
Az utolsó szó hallatán minden erő kiment az egész testemből , s közben az ájulás kerülgetett . Arra sem emlékszem miként kerültem a kocsiba . Csak annyi rémlik , hogy Seb megpuszil , elköszön , mi pedig száguldunk vissza ezerrel Barcelona felé...
2011. október 23., vasárnap
2011. október 15., szombat
31 . FEJEZET
Fáradtan , nyúzottan ébredtem másnap reggel . Nem is csoda , hiszen egész éjjel bolyongtam , hol szó szerint , hol pedig csak gondolatban . Minden esetre aludni nem tudtam , viszont az ágyból sem volt kedvem kikelni . Nem akartam látni senkit , nem akartam beszélni senkivel , sőt azt sem szerettem volna , hogy bárki is meghallgasson . Rossz állapotomban egyedüllétre vágytam , ezért reggelizni sem mentem le a többiekkel . Aggódó pillantásokat küldtek felém , viszont sikeresen megnyugtattam mindenkit , hogy csak egy kis migrénnel küzködöm . Egymagamban csak feküdtem a széles francia ágyon , Bojan fekheje még ki sem hűlt jó formán , az én eszem pedig már máson járt.
Meguntam az ágyban való hempergést , a konyha felé indultam , hogy bedobjak valami innivalót .Elsétáltam a TV előtt nagy nyugodtan , majd hirtelen visszaléptem , amikor megakadt a szemem a hifin . Most már rájöttem , hogy mire van szükségem : egy kis zenére . Miután valahogyan ráleltem a távirányítóra , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt maximumra . A dal pontosan jellemezte aktuális kedélyállapotomat , át tudtam érezni minden egyes momentumát . Teljes tanácstalanságban szenvedtem , lézengve értem el a hűtőszekrény ajtaját,amikor megpillantottam a bárszekrényből még tegnap este előkerült vodkás üveget . Nem gondolkodtam sokat , lecsavartam a kupakot és röviden meghúztam , majd lecsaptam az asztalra a szinte üres üvget . Méregerős volt , majd szétszaggatta a nyelőcsövemet , mintha szögesdrótot nyelnék , olyan érzésem volt . Aztán jött még egy következő , meg talán még egy korty . Sétáltam körbe a lakásban , csak pörögtem - pörögtem . Különösen megérintett ez a dal , a csodálatos és egyedi előadásmód miatt még jobban át tudtam érezni a lényeget . Tökéletesen kifejezte az érzéseimet , vívódásomat a két srác között , akiknek sikerült a szakadék szélére taszítaniuk engem . Teljesen beleszédültem , most már én is énekeltem , hangosan , amennyire csak tudtam . Rengeteg feszültség szabadult fel belőlem , belefáradtam már ebbe a kavarodásba . Megnyugtatott , hogy végre szabadon kiadhattam magamból a keserűséget , fáradtságot , tanácstalanságot , valamint a csalódottságot. Sok minden gyűlt össze az utóbbi időben .
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok nyugi . - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni . - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem . Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !
Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák . Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla . Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára - ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .
Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .
Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '
Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket . Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .
Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .
- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .
Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom ! De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !
Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !
Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok nyugi . - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni . - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem . Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !
Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák . Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla . Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára - ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .
Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .
Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '
Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket . Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .
Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .
- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .
Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom ! De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !
Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !
Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !
2011. október 6., csütörtök
Közlemény :)
Sziasztoook ! ^ ^
Igencsak közeleg már a hétvége ! Ilyenkor mindig a " Péntek az én napom "nóta jut eszembe . Egyszerűen odavagyok ezért a napért. Nos , pár bejelenetni való...
A helyzet az , hogy holnap osztálykirándulásra megyek , ezért sajna nem lesz rész csak leghamarabb vasárnap . Már elkezdtem írni , úgy kb . a negyedéig rendben is van . Remélhetőleg vasárnap jelentkezem . Kicsit sűrű lesz a következő hét , de az írást mindenképpen beiktatom , ígérem !
Végül , de nem utolsó sorban , köszönöm minden egyes emberkének , hogy több mint 2000-szer kattintottatok az oldalra ! Megjegyzésekből azért még mindig hiány van ...
Gyertek gyakran , puszilok minden egyes olvasót , különösen akik vették a bátorságot és intéztek felém néhány szót . Hálás vagyok érte ! <3 <3
Igencsak közeleg már a hétvége ! Ilyenkor mindig a " Péntek az én napom "nóta jut eszembe . Egyszerűen odavagyok ezért a napért. Nos , pár bejelenetni való...
A helyzet az , hogy holnap osztálykirándulásra megyek , ezért sajna nem lesz rész csak leghamarabb vasárnap . Már elkezdtem írni , úgy kb . a negyedéig rendben is van . Remélhetőleg vasárnap jelentkezem . Kicsit sűrű lesz a következő hét , de az írást mindenképpen beiktatom , ígérem !
Végül , de nem utolsó sorban , köszönöm minden egyes emberkének , hogy több mint 2000-szer kattintottatok az oldalra ! Megjegyzésekből azért még mindig hiány van ...
Gyertek gyakran , puszilok minden egyes olvasót , különösen akik vették a bátorságot és intéztek felém néhány szót . Hálás vagyok érte ! <3 <3
2011. október 1., szombat
30 . FEJEZET
Sziasztoook ! :) Na valahogy ez is meglett , és már a 30. rész . Haladunk , haladunk szépen lassan :P Várom a visszajelzéseket , akár a chatben is , csak bátran ! Kíváncsi vagyok mit gondoltok , sokat segít , ha leírjátok néhány szóban ! Jó olvasást ! Puszi ! <3
Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?
Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem . Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .
A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...
Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna . Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá. Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .
A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna . Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan . Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom: be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt ! Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .
Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz . Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.
Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .
Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?
Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem . Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .
A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...
Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna . Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá. Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .
A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna . Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan . Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom: be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt ! Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .
Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz . Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.
Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .
2011. szeptember 24., szombat
29 . FEJEZET
Sziasztoook ! Nos , egy hét után ismét jelentkezem az új résszel . Nagyon nehezen született meg , de mindenképpen szerettem volna frissíteni . Elnézést kérek az esetleges elgépelések miatt , de nagyon beteg és fáradt vagyok. Remélem nem lett túlságosan összecsapott , azért igyekeztem odafigyelni . Várom a reakciókat . Puszi ! :)
Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .
Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk , a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul . Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?
Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .
Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .
- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.
- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.
Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.
Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket a kisgyerekeket .
Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .
Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk , a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul . Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?
Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .
Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .
- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.
- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.
Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.
Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket a kisgyerekeket .
- - Áhh , hozzá szoktam már ! – legyintettem – Habár az egyik alapember még hiányzik . De nem sokáig , nézd , már itt is vannak . – lelkendeztem , amikor megláttam a leforduló ismerős autót , amiből Stella integetett hevesen , David pedig már röhögött , amikor meglátta barátait. Mi lesz még ebből ?
- Sziasztok csajook !- csatlakozott Stella is vidáman . - Hogy vagy Carla ? Rég nem láttalak ! - ölelte át .
- Hmm .. fogjuk rá , hogy jól voltam , amíg le nem fárasztott agyilag a Barcás különítmény - panaszkodott.
- Szóval elemükben vannak a fiúk ! - állapította meg legjobb barátnőm is . - Ha gondolod átjöhetsz hozzánk , van elég hely ! - csábítgatta .
- Azt hiszem kibírom még azt a két órát , mert még a végén megsértődnek rám , hogy nem kérek a favicceikből.
- Lányoook , beszállás , ideje indulni , mert mára még be van tervezve egy kiadós síelés is ! - terelgettek vissza bennünket a kocsikba , majd útnak indultunk .
- Úgy örülök , hogy mind együtt leszünk ! - örömködött barátom .
- Én is , rég volt már együtt úgy igazán a csapat. - válaszoltam kicsit egyhangúan , mivel rögtön eszembe jutott a távozása.
- Na úgy saccolom , hogy mindjárt odaérünk , szóval öltözködj, sapkát , sálat , kesztyűt fel , mert szükség lesz rá !
Készülődni kezdtem , és igazából nagyon fura volt , hiszen havat utoljára azt hiszem Németországban láttam , az pedig már jó régen volt . Izgatottam léptem ki , csodálatos volt újra érezni a talpam alatt a friss havat . Halk ropogása kellemes érzéssel töltött el , s automatikusan elmosolyodtam , megfeledkezve minden bajról . Szállingóztak a pihe - puha pelyhek , én pedig újra boldognak éreztem magam , s most már tudtam , nem szabad keseregni , a dolgok úgy is megoldódnak maguktól egy idő után .Ezzel le is zártam magamban a témát egyelőre és sikeresen megfeledkeztem az egészről .Szorosan Bojanhoz bújtam és gyengéden megcsókoltam , mire befutottak a többiek is . Azon már nem is csodálkoztam , hogy Gerard első dolga az volt , hogy ledobta magát a hóba és kapálózva egy mutáns hóangyalt formált , de nagyon aranyos volt , ahogy beleélte magát a dolgokba.
Kis faházikót béreltünk , hogy minél valósághűbb legyen az egész . A négy szoba bőven elegendő volt mindannyiunk számára .Miután sikeresen elfoglaltuk lakhelyünket , átöltöztünk a sielős cuccainkba és beleéltük magunkat a téli időjárásba , a sípálya felé indultunk.
Kezdőnek mondhattam magam , hiszen nem sok alkalmam adódott a téli sportok gyakorlására . Sajnálatosan Bojan sem volt a helyzet magaslatán , így az első lesiklásomat mindenképpen Gerard , a szakember akarta felügyelni , annak érdekében , hogy törött végtagok nélkül megússzam . Valahogy kételkedtem az egészben , de végül beszálltam vele a felvonóba. Hát bár ne tettem volna ! Persze gondolkodni időközben elfelejtettem , így gyanútlanul álldogáltam , miközben az egész fülke döcögni kezdett , én pedig egyre rémülteb lettem . Rángott még egyet – kettőt , majd nyikorogva megállt , vele együtt pedig majdnem az ütő is bennem. Miért is történt volna másként ? Leperegtek előttem a lehetőségek , és őszintén elborzadtam . Hol olaszul , hol pedig spanyolul szitkozódtam , minden esetre jól kevertem a kettőt , ötletem azonban egy sem volt , hogy mit kellene tennünk .Ijesztő volt arra gondolni , hogy itt állok Gerarddal , kb. 500 méter magasban , egy néhány négyzetmétres zárt helyiségben . Talán életemben először és utoljára bántam , hogy Nuria mégsem jött velünk . Akkor minden bizonnyal ez elkerülhető lett volna . De hiába , én hoztam a szokásos formámat ...
2011. szeptember 17., szombat
28 . FEJEZET
Időközben felismertem a latinos ritmusokról a zeneszámot , amit éppenséggel Marco Brava barátom zengett előszeretettel az ablakunk alatt . Olyan kis elesetten szédelgett ott , hogy megesett rajta a szívem . A lehető leggyorsabban odarohantam hozzá , és próbáltam lecsillapítani szűnni nem akaró dalolhatnékát . Közben szemet szúrt nekem az üres vodkás üveg , melyet bal kezében szorongatott , mintha az élete függne tőle . Nem volt valami bizalomgerjesztő látvány , részegen , egy üres piás üveggel hadonászva . Először is elkoboztam tőle az említett tárgyat , még mielőtt nagyobb kárt tett volna magában , majd próbáltam leültetni a földre , hogy beszélhessek kicsit vele. Kihívásnak ígérkezett , mivel erősen illuminált állapotban volt .
- Marco ! Marco ! - pofozgattam óvatosan , de közben a nevetést sem tudtam megfékezni .
- I'm still your maaan , I'm your man ! - dudorászott tovább . - Ne nevess , Campanello , épp szerenádot adok ! - vigyorgott bódultan .
- Cssssssss , csendesebben , még mielőtt kihajítanak innen az egészünket !- dorgáltam meg , de látszólag ez semmit sem ért.
- Gaby , mondd , miért nem kellek én egyetlen nőnek sem ? - az imént látott széles vigyora már eltűnt az arcáról , a tekintete ehelyett tele volt keserűséggel. A hangulatingadozása lassacskán már egy terhes nőéhez hasonlított.
- Hülyeségeket beszélsz ... Már hogyne kellenél ? Fél Livorno érted esedezik ... - igyekeztem megvigasztalni , de nem lódítottam , mert ez tényleg így is volt . Marcot mindenki a legnagyobb nőcsábászként ismerte odahaza . Sejtettem már , hogy komoly a probléma , mivel ő sosem panaszkodhatott ezen a téren : azt kapott meg , akit éppen csak akart , a visszautasítás pedig számára ismeretlen fogalom volt . Úgy látszik , hogy csak eddig.
- Igen ? És akkor mivel magyarázod azt , hogy a Bojan ingében ücsörögsz mellettem egy vad szeretkezés után ? Régen még én voltam az első számú csábítód... Mellesleg az enyém sokkal jobban állt neked ! - jegyezte meg cinikusan , de a lényeg csak most következett - És ki tudja , Nadia is kinek az oldalán aludt el ?
- Nadia ? Ki ez a csaj és mivel váltotta ki ezt belőled ? - a velem kapcsolatos rész elkerülte a figyelmemet , hiszen tudtam , ezt csak azért hozta fel , hogy bűntudatot keltsen bennem , és ne csak ő , hanem én is szarul érezzem magam . Nincs mit tenni , neki is meg kell tanulnia veszíteni.
-Átkozott nőszemély ... mind azok vagytok ! - gesztikulált ijesztően , miközben már arra vártam , hogy véletlenül mikor sikerül jól képen törölnie a szabad kezével .
- Most megpróbállak nem lecsapni , amiért a gyengébbik nemet kritizálod . De hagyjuk a saját harcunkat , inkább beszélj erről a Nadiaról.
- Na ide figyelj ! Voltál már szerelmes ? Ja , éppen az vagy ! - magyarázott kábán , engem pedig nagyon aggasztott , hogy ilyen állapotban van . - Na szóval , nem te vagy az egyedüli ! Jól van na , ne nézz ilyen öntelten és büszkén , igen Marco Brava szerelmes , és te ezt már előre megmondtad , hogy valamikor be fog következni . Nyertél ez ügyben , remélem boldoggá tesz ... - tényleg örültem ennek, éppen itt vlt mr ennek az ideje. -Szóóval mikor már be akartam vallani neki , hogy imádom őt , és bármit megtennék érte , faképnél hagyott ... azzal az olcsó dumával , hogy nem törődök vele eleget ! De hiszen szeretem ! Kell ennél több ? Ja , hogy nem vagyok dollármilliomos ... na az már más tál tészta !
- Ugyan , Marco , ez mit sem számít ! - csattantam fel . - Brava , nézz rám ! - simítottam végig az arcán . - Nézz ide ! Elmondtad végül Nadianak , hogy szereted ?
Keserűen , cinikusan hördült fel . Ritkán lehetett őt ilyen kétségbeesett állapotban elkapni . Ilyenkor mindig annyira érzékeny és esetlen volt , mint egy kisfiú . Komolyan szerethette ezt a csajt .
- Miért tettem volna ... ? Úgyis lelépett ... Mert nem törődtem vele eleget ... - formált idézőjeleket ujjaiból és próbálta utánozni állítólagos szerelme hangját.
- Hé , nem biztos , hogy mindenkinél beválik , ha a macsót játszod ! Ha igazán oda vagy érte , meg kell nyílnod előtte , hogy láthassa , te is tudsz érzékeny és sebezhető lenni , s nem csak egyoldalú a törődése . A csajok néha nagyon túlmisztifikálják a dolgokat,pedig csak pár visszajelzésre lenne szükségük ! Egy kapcsolatban pedig nem elég szenvedélyes szeretőnek lenni , egy igazi hosszú távon működő , szerelmen alapuló kapcsolathoz ennél sokkal - sokkal több kell !- próbáltam kicsit megértetni vele , hogyan is működnek a dolgok . - De higgy nekem , és most az egyszer tedd félre a büszkeséged ! Meglátod , megéri !
- Nincs miért élnem Gaby ... nélküle legalábbis ... - kesergett világfájdalommal az arcán .
- Éppen erről van szó ! Adj értelmet az életnek ! Marco , ez a dal nem nekem kellene szóljon , bármennyire is jól állt és tetszett ! - próbáltam bátorítani . - Nadia vár rád . A igaz szerelem nem múlik el egykönnyen , de inkább igyekezz megmagyarázni neki a dolgokat , még mielőtt nagy elkeseredésében más karjaiban keresi a vigaszt!
- Hjaj... Bárcsak olyan boldog lehetnék valaha , mint te Bojan oldalán ... Csak úgy sugárzol . Lehet kiröhögsz , de még féltékeny is voltam ma este . - mosolyodott el szomorkásan.
- Tudom , hogy féltékeny voltál...- öltöttem rá nyelvet pajkosan - De azt ajánlom , hogy most ne velem foglalkozz ! - dorgáltam humorosan - Keresd meg azt a lányt , és azonnal mondd el neki , amit érzel ! Na jó ... ne épp azonnal . Aludj egy nagyot és minden rendben lesz !
- Mi van ha már rég elfelejtett ?
- Ajjaj , téged aztán nem könnyű elfelejteni ... - reméltem , hogy az alkohol hatására mindezeket holnapra elfelejti , mert ellenkező esetben hatalmas önbizalma már veszélyes hatással lenne rá . - És különben is , ha már túl tette magát rajtad ... akkor miért itt siránkozol és nem valami diszkóban szédíted a csajokat? Hol van a régi Márco Brava ?
- Azt mondod , keressem meg? - kapta fel a fejét.
- Pontosan. Holnap az legyen az első dolgod . De most , szépen hívunk neked egy taxit ...
- Minek ? Hiszen itt a kocsim ! -szakított félbe .
- Szerinted teljesen elment az eszem , és hagylak ilyen részegen vezetni ? Felejtsd el szépen !
Tárcsáztam egy taxi társaság számát , s reméltem , hogy mi hamarabb megérkezik a kocsi , mert hát ... hogy is fogalmazzak szebben ? Nem igazán volt melegem , a lenge ing alatti fehérnemű pedig mit sem javított állapotomon .
Szerencsére nem tartott sokáig . A megtört nőcsábászt valahogyan felsegítettem a földről , s karonfogva vezettem az autóig .
Szerencsére nem tartott sokáig . A megtört nőcsábászt valahogyan felsegítettem a földről , s karonfogva vezettem az autóig .
- Mikor lettél te ekkora szakértő ?- fordult felém csodálkozva .
- Hmm... Tudok ezt azt mi ? - büszkélkedtem .
- Akár egy szakember ! Köszönök szépen ... mindent ! - fogta meg a kezem .
- Hmm... Tudok ezt azt mi ? - büszkélkedtem .
- Akár egy szakember ! Köszönök szépen ... mindent ! - fogta meg a kezem .
- Ugyan már ... nincs mit ! Örülök , hogy észhez térítettelek .
- Ha nem találkoznánk többet , mert feltételezem hamarosan visszamentek Barcelonába , tudd , hogy nagyon hálás vagyok neked , és örülök , hogy boldog vagy ... igazán ! Különleges ember vagy , Bojan igencsak szerencsésnek mondhatja magát! . - fejezte be mondandóját , félig a taxiban ülve.
- Vigyázz magadra Marco , és sok szerencsét ! - köszöntem el pironkodva a dícsérő szavak hallatán . Jól esett tudni , hogy ilyen kép él benne rólam.
- Viszlát Gaby ! - integetett az ablakhoz tapasztva kezét . Küldtem felé egy puszit , majd egybeolvadván a sötétséggel , szem elől vesztettem őt .
Miután túl voltam a párkapcsolati tanácsadáson , alig vártam , hogy vissza bújhassak Bojan mellé végre . Megpróbáltam a lehető legcsendesebben átvergődni magam az egész mindenségen , persze sikertelenül , de ma este ez kimerült abban , hogy valamelyik bőröndbe sikerült erőteljesen belerúgnom , majd becsusszantam a takaró alá , szerelmem karjai közé .
- Végre visszajöttél ... hiányoztál már ... Azt hittem a kertben alszol a dalos pacsirtával.- formálta a szavakat félálomban .
- Eszembe sem jutott , mindenen átgázolva rohantam vissza hozzád ! De most inkább aludjunk , mindjárt reggel van . - hunytam le én is szemeimet végre .
A másnap reggel valahogy kimaradt , mert körülbelül tizenkét óra fele sikerült kikászálódni az ágyból. Hiába , ki kellett pihenni az igencsak eseménydús napot .
Már javában ebédeltünk , amikor a drága Bojan még félálomban eszmélt fel , hogy kimaradt neki valami .
- Amúgy ki volt az az őrült , aki Iglesiasnak érezte magát az éjjel ?
- Marco , tudod , a pincérfiú . Hát ne tudd meg , hogy milyen kétségbeesett volt .
- Csak nem vissza akart szerezni magának? - méregetett gyanúsan .
- Hm... - gondolkodtam el kicsit hosszasabban , hogy bosszantsam . - Nem egészen . Szegénykém teljesen belezavarodott már a nőügyibe. Itt volt az ideje , hogy végre szerelmes is legyen , ne csak a kalandokon járjon az esze .
- És hogy jössz te a képbe ?
- Igazából még én sem tudom , mi vezette őt ide ... De hidd el , szivem , megnyugodhatsz , biztosan nem a visszahódításom volt a cél . Ha az is lett volna , nem vagyok vevő az ilyesmire , mivel itt vagy nekem TE . - mutattam felé - Na de visszatérve Marcora , adtam neki egy kis útbaigazítást , remélem nem csinál hülyeséget .
- Mindenesetre , nem volt nekem túlzottan szimpatikus ez a srác ... Nem értem mit láttál benne ... - idegesített , hogy a fél rokonságom után már ő is ezzel jött.
- Csak nem vetélytársnak érezted őt? - próbáltam húzogatni , sunyin mosolyogva.
- Hát nem tudom ... De gyanús egy fickó volt , az holtbiztos , örülök , hogy nem ólálkodik többet a közeledben .
- Jaj , micsoda megfogalmazás Bojaaan - nevettem hangosan . - Amúgy hidd el ártalmatlan !
Nem feszegettem tovább a témát , inkább más , kevésbé derűs dolgok felől érdeklődtem .
- És mikor kell elutaznod , már tudod ?
- Pontosan még nem ... talán május végén . De Kicsi , kérlek , ne rágódj még ezen , rengeted időnk van addig!
- Persze ... - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra , de elég nehezen ment , belegondolva arra , hogy mi vár majd ránk . Mi lesz a szülinapomal ... ? És a diplomaosztó ... ? Tudtam , nem olyan nagy távolság ez , bármikor repülőre ülhet , de ez nem mehet állandóan , mert valószínűleg rengeteg dolga akad neki majd ott , nekem meg itt. Mindenesetre egyáltalán nem vidított fel az , ha erre gondoltam ... sőt a lehető legjobban lehangolt. Viszont egyrészt igaza is volt , hiszen majd ráérek akkor ezen gondolkodni . Addig kell élvezni az együttlétet , amíg lehet .
Ebéd után már elkezdtünk szedelőzködni , hiszen a Barcelonába induló repülő nem szállhatott fel nélkülünk . Annyira jól telt ez a kis idő , hogy semmi kedvem nem volt visszamenni . Imádtam ezt az egész várost , s biztos voltam benne , hogy ide még vissza fogok térni egy napon . De egyelőre Katalóniába hívott a kötelesség , így nem volt sok választás .
A másnap reggel valahogy kimaradt , mert körülbelül tizenkét óra fele sikerült kikászálódni az ágyból. Hiába , ki kellett pihenni az igencsak eseménydús napot .
Már javában ebédeltünk , amikor a drága Bojan még félálomban eszmélt fel , hogy kimaradt neki valami .
- Amúgy ki volt az az őrült , aki Iglesiasnak érezte magát az éjjel ?
- Marco , tudod , a pincérfiú . Hát ne tudd meg , hogy milyen kétségbeesett volt .
- Csak nem vissza akart szerezni magának? - méregetett gyanúsan .
- Hm... - gondolkodtam el kicsit hosszasabban , hogy bosszantsam . - Nem egészen . Szegénykém teljesen belezavarodott már a nőügyibe. Itt volt az ideje , hogy végre szerelmes is legyen , ne csak a kalandokon járjon az esze .
- És hogy jössz te a képbe ?
- Igazából még én sem tudom , mi vezette őt ide ... De hidd el , szivem , megnyugodhatsz , biztosan nem a visszahódításom volt a cél . Ha az is lett volna , nem vagyok vevő az ilyesmire , mivel itt vagy nekem TE . - mutattam felé - Na de visszatérve Marcora , adtam neki egy kis útbaigazítást , remélem nem csinál hülyeséget .
- Mindenesetre , nem volt nekem túlzottan szimpatikus ez a srác ... Nem értem mit láttál benne ... - idegesített , hogy a fél rokonságom után már ő is ezzel jött.
- Csak nem vetélytársnak érezted őt? - próbáltam húzogatni , sunyin mosolyogva.
- Hát nem tudom ... De gyanús egy fickó volt , az holtbiztos , örülök , hogy nem ólálkodik többet a közeledben .
- Jaj , micsoda megfogalmazás Bojaaan - nevettem hangosan . - Amúgy hidd el ártalmatlan !
Nem feszegettem tovább a témát , inkább más , kevésbé derűs dolgok felől érdeklődtem .
- És mikor kell elutaznod , már tudod ?
- Pontosan még nem ... talán május végén . De Kicsi , kérlek , ne rágódj még ezen , rengeted időnk van addig!
- Persze ... - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra , de elég nehezen ment , belegondolva arra , hogy mi vár majd ránk . Mi lesz a szülinapomal ... ? És a diplomaosztó ... ? Tudtam , nem olyan nagy távolság ez , bármikor repülőre ülhet , de ez nem mehet állandóan , mert valószínűleg rengeteg dolga akad neki majd ott , nekem meg itt. Mindenesetre egyáltalán nem vidított fel az , ha erre gondoltam ... sőt a lehető legjobban lehangolt. Viszont egyrészt igaza is volt , hiszen majd ráérek akkor ezen gondolkodni . Addig kell élvezni az együttlétet , amíg lehet .
Ebéd után már elkezdtünk szedelőzködni , hiszen a Barcelonába induló repülő nem szállhatott fel nélkülünk . Annyira jól telt ez a kis idő , hogy semmi kedvem nem volt visszamenni . Imádtam ezt az egész várost , s biztos voltam benne , hogy ide még vissza fogok térni egy napon . De egyelőre Katalóniába hívott a kötelesség , így nem volt sok választás .
2011. szeptember 14., szerda
Közlemény
Sziasztoook ! :D Először is elnézést , de a héten nem tudok frisset hozni . Szombaton viszont szinte biztos , hogy jövök az új résszel , nézzetek majd fel :) Sajnos a suli kicsit húzósabb , mint amire emlékeztem . Hiába , hosszú volt a nyár !
Igyekszem majd heti 1-2 fejezettel , ha jobban belerázódok a dolgokba , de egyelőre még nem igazán megy , túl korai a kelés , írni viszont leginkább késő este tudok , szóval még össze kell egyeztetnem a dolgokat . Minden esetre , heti 1 részt biztosan tudok ígérni .Igyekszem összekapni magam . Addig is legyetek jók , szombaton jelentkezem !
Puszi , G.
Igyekszem majd heti 1-2 fejezettel , ha jobban belerázódok a dolgokba , de egyelőre még nem igazán megy , túl korai a kelés , írni viszont leginkább késő este tudok , szóval még össze kell egyeztetnem a dolgokat . Minden esetre , heti 1 részt biztosan tudok ígérni .Igyekszem összekapni magam . Addig is legyetek jók , szombaton jelentkezem !
Puszi , G.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)