34. FEJEZET

Abban a pillanatban  legszívesebben eltűntem volna még a föld színéről is , annyira kínos és megalázó helyzetbe kerültem . Ha életem legrosszabb momentumait kellene felsorolnom , ez biztosan előkelő pozíciót foglalna el közöttük .
Igen , Bojan megcsalt , kitudja már hányszor , kitudja már hány nővel .  Vagy csak egyszeri eset lett volna ? Akkor és ott nem számított , csak az , hogy egy másik lányt csókol úgy , mint valamikor engem . Döbbenten álltam a tények előtt , melyek kétségtelenül nem hazudtak . A szemem előtt lepergett minden meghatározó együtt töltött pillanat s ezzel egy időben azt éreztem , hogy az életem szépen lassan összeomlik , akárcsak egy kártyavár .  Mindent elsöprő csata dúlt bennem : megüssem , vagy ... ne üssem ? Legszívesebben berohantam volna , és akkorát lekevertem volna mindkét félnek , hogy örökre megjegyezzék , egy ember életével , érzéseivel nem lehet csak így játszadozni . De miért tette Bojan ? Teljesen értetlenül álltam az egész előtt . És miért pont vele ? Mégis mi a fenét keresett ott Blanca ? Ez még csak rontott az egészen . A sírás fojtogatását éreztem már . Nem akartam gyengének tűnni , becsaptam az ajtót teljes erőmből , és rohanni kezdtem .

- Gaby , kérlek várj ! Kérlek szépen ! Mindent meg tudok magyarázni , esküszöm ! - kiáltott , majd utánam indult . Ezúttal azonban gyorsabb voltam , hiszen mire ő elérte a bejárati ajtót, én már az autóban ültem . Miközben kifele tolattam , minden követ megmozgattott , hogy visszatartson . Csapkodta az ablakot , könyörgött , hogy álljak meg és beszéljünk . Azt hiszem a legnagyobb hatást mégis azzal értem el , amikor könnyes szemmel , ugyanakkor gyilkos dühvel a tekintetemben még egyszer utoljára ránéztem , majd a lehető leggyorsabban elhajtottam . Kétségbeesés tükröződött az arcán , habár véleményem szerint  fogalma sem volt arról , mekkora fájdalmat okozott nekem . Mintha a lelkem egy kis darabkája meghalt volna , a szívem egy rejtett zuga teljesen kiürült. Előrször fájdalmat , aztán pedig ürességet éreztem .  Én tényleg próbáltam nyugodt maradni , de amint az autópályára értem , elvesztettem a kontrollt önmagam fölött : kitört belőlem a sírás . Ha nem húzok le az út szélére , minden bizonnyal meg lettek volna számlálva a pillanataim , hiszen patakzó könnyeimtől semmit sem láttam . Ki akartam mindent zárni a fejemből , bekapcsoltam a rádiót , feltekertem a hangerőt a maximumra .( KATT ! )Nem akartam többé érezni , gondolkodni , de amikor a lágy , gyönyörű dallamok felcsendültek újra felszakadtak a friss sebek . A fejem lehajtottam ,miközben a kormányt markoltam és zokogtam .  Kerestem a választ a miértkere , és egyszerűen nem tudtam eldönteni , hogy mi oka van annak , hogy ez történik velem . Hiszen én feltétel nélkül , odaadóan szerettem , mégis újra a földre kerültem . Nem értettem már semmit , romokban hevert az életem , minden amit igaznak hittem szertefoszlott .
Mindennek tökéletesnek kellett volna lennie .De nem így volt , hiszen teljesen  megsemmisült amiben eddig hittem . Értelmét vesztette az összes együtt eltöltött pillanat . Amikor Bojan arcképe kúszott be lelki szemeim elé , a sírás mégjobban úrrá lett rajtam . Hogy lehettem ennyire naiv már megint ? Erre a kédésre nem volt bátorságom válaszolni , mindössze annyi fogalmazódott meg bennem , hogy soha többé nem kerülhetek ilyen helyzetbe . Nem akartam többé semmit érezni , csak gépiesen teljesíteni mindazt amit elvárnak tőlem . Abban a pillanatban elhatároztam , hogy blokkolom érzéseimet , és ezek után csak én irányítok , senki és semmi nem fog rám hatással lenni . Azt hiszem egy új énem született ott az autópálya szélén . Hatalmas személyiségfejlődésen mentem át néhány perc alatt . Talán rossz irányba .

Amint kicsit alábbhagyott a szipogás , kezembe vettem a telefonomat , s Gerard számát tárcsáztam .
- Na mi újság , angyalom ? Merre andalogtok éppen ?
- Geri kérhetek valamit ?
- Ne viccelj , Gaby , hogyne kérhetél , de mi az... ? - állt meg egy rövid időre - Csak nem sírtál ?
- Ne kérdezz semmit , jó ? Nem akarok róla beszélni . - újra könnyek gyűltek a szemembe s igencsak nehezemre esett megszólalni . - Áll még a party holnap este a Hiltonban ?
- Persze ... de hát mivel nem találtam partnert , egyedül kell mennem ... - sóhajtott szomorúan .
- Szó sincs róla , nyolcra gyere értem .
- Gaby , ez nem poénos . Hiszen te Angliában vagy !
- Igen , de már nem sokáig .  - újra közbe akart szólni,mire én belefojtottam a szót  . - Csssss. Csak tedd amit kértem .
- De...
- Ne légy annyira kíváncsi ! Puszi Gerard ! - zártam le a beszélgetést hirtelen .

Szépen lassan körvonalazódtak bennem a terv részletei , és akkor már tudtam : holnap este kitombolom magam Gerarddal , senki és semmi nem állhat az utamba . Mindenesetre egy új külsővel szerettem volna megjelenni , hogy mindenkinek leessen az álla  . Elhatároztam , hogy bejelentkezem Pedrohoz , a fodrászomhoz , majd vásárolok valami csini cuccot .  Nem is csini , hanem inkább állati dögös cuccot . Gyökeres változást akartam , hogy senki se ismerjen rá a régi Gabriella Rossira . Szerettem volna kiadni a bennem rejlő összes vadságot  , ennél jobb lehetőséget erre pedig nem találtam . Amúgy is haragudtam mindenre és mindenkire ,tombolásra volt szükségem . Gondolom mondanom sem kell , hogy telefonomat azonnal lezártam , és a táskám legmélyebb zugába dobtam , ugyanis elérhetetlen akartam lenni , és csak magammal foglalkozni .
Egy keveset aludtam akkor éjszaka valami motelben , majd hazaindultam . A lehető leghosszabb utat választottam , a kocsikázás kikapcsolt , jól esett csak úgy száguldani . Kb reggel nyolckor szálltam ki végleg , miután betolattam a garázsba . Gondoltam kipakolom a bőröndömet , reggelizek , majd belevágok a nagy átalakulásba .
Amikor beléptem az üres házba , nem mondom , hogy kellemes érzésem támadt . Itt minden kettőnkre emlékeztetett , ez pedig a legutolsó dolog volt , amire gondolni szerettem volna adott körülmények között. Vaciláltam még egy darabig , aztán határozottan eldöntöttem , hogy lemondok az itthoni reggeliről , majd talán harapok valamit McDonald's -ban . Addig sem kell legalább itthon lennem .

Megreggelizem , majd következő utam az én drága Pedro fodrászomhoz vezetett . Senkire sem bíztam volna féltett kincsemet rajta kívül . Mindazok mellett , hogy remelkül végezte a dolgát , mindenkihez volt egy-két kedves szava . Össze is barátkoztunk már az első alkalommal , azóta meg sem fordult a fejemben , hogy változtassak .Most is alig vártam már , hogy milyen újdonsággal rukkol elő , ugyanis soha nem engedett el változás nélkül , ezúttal pedig én is nagyon vágytam egy radikális átalakulásra .
- Sziaaaaaa , kicsi Gaby ! Ne tudd meg , mennyire vártalak már ! - ölelt át szorosan .
- Alig vártam , hogy jöhessek . Nos , valami ötlet ? -  mutattam végig magamon .
- Abból aztán nincs hiány sosem ! Hidd el . Mondjuk ez attól függ , hogy te mit szeretnél .
- Na jól figyelj Pedrito . Azt csinálsz , amihez csak kedved szottyan !
- Várj csak ... Akkor most komolyan megengeded , hogy ... ?
- Igen , levághatod , bármiben támogatlak ! Valami szexi frizurát  dobj össze nekem , ugyanis ma este jelenésem van - vigyorodtam el .
- Nocsaaak . Mesélj ! Mi újság ?
- Hát az igazság az , hogy nagy reményeket fűzök ehhez az estéhez . Egy fergetegeset akarok bulizni .
- És ? Csak nem egyedül....?
-Nem bizony , a legjobb társat találtam . De többet nem is akarok elárulni , majd ha már nem lesz minden ennyire zavaros , talán ...
- Gonosz vaaaaagy ! Mindenesetre szorítok , hogy összejöjjön , amit tervezel . Persze minden tőlem telhetőt megtennék , hogy sikered legyen , úgyhogy szerintem vágjunk bele . Magadra sem fogsz ismerni .
- Pedro , tudom , hogy már így is pofátlan vagyok , hogy utolsó percben jelentkztem be , de lehetne még egy kérésem ?
- Kizárólag akkor , ha ... - gondolkodott el - Kaphatok a végén egy óriási nagy puszit !
- Áll az alku ! Tudtam én , hogy ki tudunk mi egyezni . Nos arról lenne szó , hogy nem ártana egy időpont a kozmetikushoz is . Persze , ha gondot okoz , semmi baj , nem annyira életbevágó , csak ...
- Huhuuuh ... Gaby , egyre jobban kezd érdekelni , mi ez a nagy készülődés ! Ígérd meg , hogy bemutatod majd nekem is ! Megyek beszélek Luisaval .
- Köszönöm szépen , mindent köszönök . - küldtem felé egy puszifelhőt vigyorogva.

Szerintem hosszú órákat tölthettem el a szépségszalonban , viszont az eredmény magáért beszélt . Teljesen más ember lettem , egy igazi díva .  Pedro rövid , modern , mégis szexi fürtöket varázsolt nekem ,  új embernek éreztem magam . Miután elköszöntem a fodrászok gyöngyétől kezdetét vette a bevásárlótúra . Ezúttal egészen más cuccokat vettem magamnak , néha még én sem tudtam elhinni , hogy valaha is fel fogom venni ezeket a merész darabokat . De mivel elhatároztam , hogy levetkőzöm régi szokásaimat és merészebb leszek , boldogan pakolgattam a szatyrokba . Igazi kikapcsolódás volt ez a néhány óra  , azonban kezdtem kifutni lassacskán az időből , így muszáj volt hazafele vennem az irányt . Útközben vettem valami kaját ebédre , főzni ugyanis semmi képpen sem maradt volna időm . Gyorsan lerendeztem az evést , kipakoltam az újdonságokat , majd hozzáláttam , hogy összeállítsak egy különlegesen csinos szettet ma estére . Közben rátaláltam a mobilomra is a táskám alján ,  behajítottam a fiók mélyére . Töltöttem egy pohár pezsgőt , és beindítottam a zenét , így sokkal kellemesebb volt készülődni . Hangosan felnevettem , amikor ráismertem Beyonce dalára ( KATT ! ) , annyira találó volt ez az akkori helyzetre ! Énekeltem , táncoltam , közben meg öltözködtem is . Mindent beleadtam , de azért így utólag remélem  nem hallotta túl sok szomszéd a rögtönzött koncertemet. Jól hangoltam a bulira ! Megigazítottam a sminkem és már csak a cipőmet volt időm felvenni ( KATT ! ), ugyis megszólalt a csengő . Még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe , majd odatipegtem és csábosan , a falnak dőlve nyitottam ajtót . Gerard arckifejezése röhögésre késztetett , viszont valami csoda folytán kibírtam ,s csupán egy búgó ' Hello ' csúszott ki a számon , miközben végigsimítottam az arcán , majd mikor automatikusan lehajolt , puszit lehelltem a nyakára . Éreztem , ahogy beleborzong . Élveztem az elért hatást . Nagyon !
- Na mit szólsz Gabriella Rossi legújabb kiadásához ? - pördültem meg előtte .
- Khmm ... - köszörülte meg a torkát , mintha zavarban lett volna . - Megőrjítesz . - nyelt nagyot . - Nem fogsz te így megfázni ? Alig van rajtad valami. - próbálta rám teregetni bőrdzsekiét .
- Hidd el nem fogok . Vagy találán nem tetszem ?
- Erről... izé ... szó sincs .
- Akkor indulhatunk ? - mosolyogtam bájosan, majd belekaroltam .

- Nocsak , nocsak . Ma estére előkaptad a Porschét ? Minek köszönhető ?
- Hát csak nem állíthattam ide a kis hétköznapi tucat Audimmal . Ha már ennyire kicsípted magad , én sem akartam alulmaradni . - nyitotta ki előttem a kocsi ajtót , majd ő is behuppant mellém .
- Ezt már szeretem !
- Öhhmm ... - fogott hozzá kicsit bátortalanul . - Megkérdezhetném , mégis mi történt köztetek ?
- Megkérdezheted , csak éppenséggel nem válaszolok . - nyújtottam ki pimaszul a nyelvem . - Legyen elég annyi ,hogy azt hittem , Bojan más , mint a többi , de szokás szerint mellényúltam . Egy szemétláda .
- Értem ... de ne aggódj majd beszélek én a fejével a kis mitugrásznak .
- Nem , Geri , szükségtelen , majd túlteszem magam rajta . Már minden hiába . És amúgy is , a ma este csak kettőnkön áll ! - kacsintottam , majd mosolyogva bámultam ki az ablakon . Nagyon tetszett , hogy ennyire zavarba tudom hozni az ehhez hasonló kijelentéseimmel  , olyan aranyos volt , ahogy nagyokat nyelt , azon filózva , vajon mit is válaszoljon . Szabad embernek éreztem magam , pedig tulajdonképpen Bojannal ki sem mondtuk , hogy vége . És nem is gondoltam végig , hogy helyes-e amit csinálok , pedig igazán nem ártott volna ! Persze én szeretem megnehezíteni a dolgomat ,s ha nincs semmi problémám , gond nélkül , rögvest kreálok egyet ! Na de térjünk vissza az akkor estéhez . Privát buli volt , ami egyet jelentett a paparazzók kizárásával hál'Istennek , már csak ők hiányoztak volna . Gerard nagyon aranyos volt , karonfogva vezetgetett mindenfelé.
Bámulatos volt az egész hely , csupa menő alak bulizott mindenfelé , én meg csak ámultam-bámultam . Nem sokáig , ugyanis amint sikerült lerakni a táskámat , Geri máris rángatott befele a tömegbe .
- Nocsak , új kedvenc szám ? - néztem rá kérdőn .
- Hát mondhatni úgy is . Viszont ma amikor először rádpillantottam kb ez volt az első reakcióm . Who's that chick ??- fogott buzgó éneklésbe . Kifulladásig táncoltunk , a végére már egészen közel kerültünk egymáshoz . Egy kis pihenő következett , valami színes , gyenge koktélokat iszogattunk , habár nekem abból is megártott egy nagyobb dózis . Persze észre sem vettem , hogy kicsit a föld felett lebegek már .
- Nincs itt senki ismerős ? - érdeklődtem .
- Miért , már nem is éred be velem ? - ivott bele italába .
- Minnél több , annál jobb .  - vontam meg a vállam .
- Szóval így működnek a dolgok nálad . De hát sajnálom , ma este csak én állok rendelkezésre .
- Ahh ... majd csak kibírom . - legyintettem tettetett flegmasággal .
- Gyere táncolni , gyönyörűm !
Egyhuzamban meg sem álltunk öt dalig , de azt hiszem úgy igazán Rihanna We Found Love ( KATT ) száma hozott közel bennünket egymáshoz . Mert kétségkívül találtunk valamit egymásban . Ha nem is szerelmet , de alig kontrollálható vonzalmat mindenképpen . Ahogy hozzám ért , ahogy rám mosolygott , mind-mind apró dolgok voltak , mégis annyira jól estek , mint kevés egyéb , amit valaha kaptam más férfiaktól . Ő másképpen közeledett hozzám , hosszú hónapokon át kerülgettük a forrókását , s azt hiszem ez tette az egészet annyira különlegessé.  Amikor már szinte minden határt átléptünk , kicsit inamba szállt a bátorságom . Pedig valósággal jól esett , ahogy hozzám simult , átölelt , velem együtt mozgott a ritmusra . Mégis bizonytalan voltam , az utolsó percben hátráltam meg , már megint .
- Geri , elmegyek a mosdóig , rendben ?
- Elkísérjelek ? Tudod ... hatalmas itt a tömeg ... Nem szeretném , hogy bajod essen .
- Azért csak odatalálok ! - mosolyogtam rá , és máris hátat fordítottam .
Gyorsan megigazítottam még a sminkemet is , majd kifele indultam volna , de muszáj volt még egyszer belenéznem a tükörbe . Annyira fura volt , mintha egy teljesen más ember nézne vissza rám.  Ugyanzok a vonások teljesen már körítéssel . Kíváncsi lettem volna , mit szól ehhez Stella , Sebi , Cesc ... és a többiek ? Azon gondolkodtam , vajon Bojan riasztotta-e már az egész brigádot , hogy leléptem . Csak remélni tudtam , hogy van annyi esze és nem veri nagy dobra az egészet . Nem szerettem volna , hogy mindenki rajtunk csámcsogjon , s feltételeztem , hogy ő sem lenne azért annyira hülye , hogy magára haragítsa az összes barátját . Habár több , mint valószínű , hogy valamikor minden titokra fény derül . Mégis valahogy akkor mintha taszított volna az egész , az agyam automatikusan visszautasította a rossz emlékek felidézését.

Kilépve a mosdóból azt kellett észrevennem , hogy odakint még nagyobb hangzavar uralkodik , mint amire emlékeztem . Kellett néhány másodperc , amíg hozzászoktam a fényekhez és örjöngéshez , kicsit talán meg is szédültem . Tekintetemmel a tömeget pásztáztam, Geri után kutatva , amikor két erős kar fondódott derekam köré . Feltételeztem , hogy ő talált rám . Mosolyogva fordultam meg , de rá kellett döbbennem , hogy nagyon nem ő az . Egy ismeretlen , kigyúrt testű , bárgyún mosolygó szépfiú rángatott a tömeg széle felé. Mentem utána hűségesen , gondoltam egy táncot  megér , és nagy baj csak nem lehet belőle . Ritkulni kezdett az emberek sokasága , már a romantikázó párok mellett haladtunk el , amikor hirtelen megtorpant , majd érzéki táncba kezdett . Vettem a lapot én is , s készségesen  válaszoltam mozdulataira. Be kell vallanom ,valóban jól mozgott ! Már csak a nevére lettem volna kíváncsi . Ő ennél azonban kicsivel rámenősebbnek bizonyzult , s olyan szinten szabad utat adott magának , hogy már kezet kellett emelnem rá . Persze semmi esélyem nem volt , könnyű szerrel hatástalanított , s továbbment . A nyakam csókolgatta , én meg mrá szinte ordítottam .
- Engedj el , jó?
- Miért cicám , nem tetszik ?
- Nem , egyáltalán . És ha már itt tartunk , nem vagyok senki cicája.- próbáltam ellökni magamtól .
- Imádom , ha egy nő nehezen adja magát . - súgta a fülembe , s már a topom alját keresgélte .
Na ez már tényleg sok volt , de nem igazán tudtam , hogy szabadulhatnék .
- Azt hiszem , én most mennék . - indultam el .
- Nem mész te sehová ! - kiáltott rám . Na ez már naagyon nem tetszett .
- Hagyj békén te állat ! Geraaaard ! - kiáltoztam kétségbeesetten. - Geraaaard !
- Csönd legyen , cica . Meglátod , jól elleszünk . - fogta be a számat kajánul vigyrogva. Csak remélni tudtam , hogy Geri mégis utánam jött , és iménti kétségbeesett segélykiáltásaim célba értek . Az ijedtségtől szinte már sírnom kellett . De a megmentő nem jött , s lassan már beletörődtem , hogy nincs menekvés. Hisztérikusan sírtam és kapálóztam , miközben Geri nevét igyekeztem ordibálni . Behunytam a szemem , nem akartam látni mi történik, elegendő volt érezni . Rázott a hideg minden érintésétől , és ezúttal nem a szó jó értelmében . Feladtam . Csak zokogtam . Azt kívántam legyen már vége az egésznek !
- Ne bánts ... kérlek ... - próbálkoztam még egyszer utoljára . Utoljára , hiszen támadómat hatalmas ütés súlytotta le , és ezuttal már tényleg Gerard zárt szorosan a karjaiba . Újra zokogtam , erősebben , mint addig bármikor . Az a rettegés , amit az elmúlt percekben átéltem ... nem kívánom senkinek . A mellkasába temettem az arcom és csak sírtam . Hallottam a szíve felgyorsult ritmusát , valószínűleg ő is nagyon megijedt .
- Gaby , gyönyörűm , bocsáss meg . Kérlek szépen . Nem vigyáztam rád eléggé . Annyira sajnálom ! Nem lett volna szabad egyedül hagyjalak .
- Semmi baj Gerard. Csak ne engedj el  .-bújtam oda hozzá szorosan  . - Most már rendben vagyok . De haza akarok menni . Vigyél haza.
- Kizárt dolog , hogy még egyszer egyedül hagyjalak . Szépen hazamegyünk , ott az a szép nagy , új lakás , teljesen egyedül lakom , szóval azt látok vendégül , akit éppen akarok . És minden hátsó szándék nélkül , tényleg , veled kell maradnom! Tudod , mennyire féltem , amikor szem elől tévesztettelek ? Nem akarom többé azt érezni .
- Rendben , menjünk . - fogtam meg a kezét .
Gyorsan rátaláltunk a cuccainkra és máris hazafele tartottunk . Gerard teljesen üres lakásába .  Amint  kiszálltam az autóból , olyan érzésem támadt , hogy egy tapodtat sem tudok tovább menni . A lábaim összecsuklottak , csak azzal volt szerencsém , hogy drága barátom azonnal elkapott . Nem csoda , hogy ilyen állapotba kerültem , hiszen jóformán két napja egy szemhúnyásnyit sem aludtam .
- Beviszlek , jó? Csak maradj nyugton . - kapott fel az ölébe .
- Mi lenne velem nélküled ?  - pusziltam meg az arcát mosolyogva , miközben átléptük a küszöböt .
- És itt is vagyunk . Ismered a járást , innen szabad utat adok , azt a szobát választod , amelyiket szeretnéd , azt csinálsz , amit csak szeretnél . Mondjuk hozhatok valami innivalót ?
- Jó lenne egy pohár víz !
Amint kimondtam , már szaladt is . Kilépett a az előtérből , és mintha teljesen kihúnyt volna a fény az egész laskásból .Komor volt nélküle minden , engem pedig újra a sírás kerülgetett . Olyan rossz érézsem támadt . Valahogyan elvánszorogtam a lépcsőig , és gondolkodás nélkül leültem . Ha csak pár percig is , meg akartam semmisülni , egyszerűen nem akartam érezni a fájdalmat , a tüskét a szívemben .Azon is gonolkodtam , hogy vajon beszéljek - e róla Gerinek .  Nem bírtam már magamban tartani , viszont még egy beszélgetés erejéig sem szerettem volna felidézni a tegnap estét.
- Gaby , mit csinálsz itt ? - nézett rám idegesen . - Miért nem az ágyon ülsz ?
Lassú tempóban tápászkodtam fel , szembekerültünk egymással . Mivel egy lépcsőfokkal fennebb álltam , teljesen egy szintre kerültünk . Szomorúan néztem rá .
- Gyönyörűm , nem tudom mit tett Bojan , hogy ennyire kivagy... de igazán érdekelne !
- Ígérem , elmondom . De értsd meg , most képtelen lennék erről beszélni . Annyira fáj itt . - helyeztem a kezét a szívemre , miközben éreztem, szemeim megtelnek könnyekkel .
- Ne légy szomorú Gaby , kérlek . Szőrnyű érzés így látni téged . Mosolyogj , biztosan meg tudjátok majd beszélni !
- Jhaaaj , Geri . - sóhajtottam. - Olyan jó , hogy itt vagy nekem . Rád bármikor számíthatok , igaz ? - simítottam végig borostás arcán  . Jobban meggondolva teljesen ellentéte volt Bojannak : óriás macsó , a kis törpe sráccal szemben . Sosem kerültünk még ennyire közel egymáshoz .
- Bármikor ... - nézett mélyen a szemembe .  A szemembe , majd a számra , a szemembe , majd a számra . Nem akarta , nem merte megtenni . Én viszont semmit sem szerettem volna jobban abban a pillanatban , minthogy megcsókoljon . Lépnem kellett . Amikor a köztünk lévő távolság megsemmisült , ajkaink összeértek. Nem tartott sokáig , megszeppenve bámult rám .
- Ezt ... ezt nem szabad . Gaby , nagyon meg fogod bánni .
- Tudom mit akarok . Téged !
- Ezt nem gondoltad végig . Értsd meg , nem használhatom ki a helyzetet. Nem akarom , hogy a düh vezéreljen és csak a bosszú miatt legyél velem .
- Csssss .... -hallgattattam el , majd lágyan megcsókoltam .
Még egyszer  megpróbált ellenállni .Bizonytalanságot és tanácstalanságot olvastam ki a tekintetéből . Valószínűleg fogalma sem volt , az eszére , vagy a szívére hallgasson ? Hiszen ő nem tudhatta ami Bojannal történt !  Próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni ,és  ha őszinte akarok lenni magammal , már régóta kíváncsi voltam , hogyan viselkednénk ebben a helyzetben .
Azután már nem volt visszaút . Amikot átléptük a háló küszöbét , áthángtunk minden iratlan szabályt . Kétségbeesetten vágytam minden egyes érintésére . Akartam és kívántam őt , de azért a szívem mélyén még mindig ott motoszkált , hogy nem cselekszem helyesen . . Rövidesen azonban minden kétely szertefoszlott , s kizárólag egymásra hagyatkoztunk egy szenvedélyes éjszaka erejéig ...

33. FEJEZET

Na meglett ! Mindenképpen ma szerettem volna feltenni , és ennek a legfőbb oka az , hogy az én drága LEGJOBB BARÁTNŐMNEK ma van a születésnapja , szóval különleges ez a nap számomra ! Köszönöm , hogy vagy nekem  ! Ez úton is szeretnék nagyon sok boldogságot és egészséget kívánni , a többi meg jön magától :D:D Te vagy a LEGJOBB dolog , amit valaha kaptam az élettől ! Remélem tudod , hogy nagyon szeretlek , és hiányzol !!!!!!


Az őrület határán álltam , az út , amely odafele menet gyorsan letelt , akkor mintha egy örökkévalóság lett volna . Megállás nélkül tárcsáztam Stellát , de képtelen voltam elérni .  Fogalmam sem volt , hogy mi történik vele éppen , hogy van és mi módon került kórházba . Sem ő , sem pedig David nem volt hajlandó válaszolni . Iszonyatosan ideges voltam , Gerarddal is állandóan ordibáltam , egy adott pillanatban már félre akartam tolni a volántól , hogy én vezethessek és gyorsabban menjünk . Persze ő megtette a tőle telhetőt , csak én voltam kicsit túlhevülve . Szerintem már úgy is rég átléptük a sebességkorlátot !

   -Gaby , nyugi már . Attól , hogy hisztizel se a kocsi nem fog gyorsabban menni , és Stella sem lessz jobban . Rendben van ne aggódj , erős lány ő !

-Gerard , most csak hallgass légyszíves , csak hallgass , mert nem állok jót magamért !

Szegény srác meg sem mert szólalni többet , hiszen tudta , ha legjobb barátnőmről van szó , sosem tréfálok , és bármire , szószerint akármire képes vagyok .

Csak tovább telefonáltam , de semmi válasz . Egyfelől Davidra is mérges voltam . Miért nem volt képes értesíteni engem , ha bármi apróság történt is ? Ekkora idegességen régóta ne mentem már kersztül . Lerágtam a fél karom , gyomoridegem órák óta erősödött , nem tudtam már hovatenni magam , amikor Gerard lefékezett a Barcelonai városi korház előtt .

Féltem , remegtek a lábaim , szinte egész testemben reszkettem a  rémülettől és attól ami most odabent  várhat . Alig tudtam visszatartani egyre csak fojtogató könnyeimet .  Gerard megfogta a kezemet s közelebb húzott magához , majd hosszan ölelt .

-Gyere Gaby , menjünk , nincs semmi baj , meglátod . – húzott a bejárat  felé .

Amint kicsit magamba szálltam rohanni kezdtem . Képtelen voltam várakozni , amíg a lift befut, ezért inkább a rögösebb utat választottam és a lépcsők felé szaladtam . Csak róttam az emeleteket , éreztem , hogy azonnal kiköpöm a tüdőm , ha nem ér véget az ész nélküli vágta . Az egészben az volt a fura , hogy igazából fogalmam sem volt , Stella hol van . Csak az ösztöneim vezettek , tudtam , hogy ahová visznek a lábaim , ott lesz ő.

Egy fehér ajtó előtt álltam . Semmiben sem különbözött a többitől , mégis majd’ kiugrott a szívem , amikor ránéztem . Benéztem a kis ablakon és összeszorult a szívem , amikor megláttam sáppadt barátnőmet a kórházi ágyon . A kezem a kilincsre helyeztem , s csak lassan , nagyon lassan nyitottam be .

Máris megnyugodtam kicsit , amikor az ajtónyílásra azonnal reagált és hirtelen felém fordította a fejét . Két hatalmas lépéssel ott termettem mellette , egy széket húztam oda gyorsan az ágyhoz , majd leültem , s kezét szorongattam meg ölelgettem felváltva .

-Stella , mi ez az egész, mi történt ? – hadartam reszkető hanggal .

-Ne aggódj Gaby , semmi komoly !  Csak kiment a bokám  .

-Istenem – hajtottam le a fejem az ágyra hálálkodva , hogy semmi súlyos . Azt kétségtelenül nem éltem volna túl . Alig bírtam ki , hogy ne kezdjek el bőgni örömömben . – Miért nem szóltatok ? És ha semmi komoly , miért vagy falfehér ?

-Hát nem volt valami egyszerű helyretennie a dokinak , elég ügyetlenül estem .  És én kértem , hogy ne értesítsenek . Van elég problémád amúgy is , nem akartam elrontani a hétvégédet , tudtam , hogy mennyire vártad már , hogy találkozz Sebbel .

-De Stella , ez nem mentség . Képzeld magad a helyembe ! Mit szóltál volna , ha téged hív fel Cesc egy olyan kis egyszerű szöveggel , hogy : ’’ Hello , mizu Stellával ? Hallottam , hogy kórházban van . ’’

-Talán nem volt helyes , belátom , de jót akartam neked !

-A fenébe is  - sírtam el magam – Tudom , hogy jót akartál nekem , de sose ijessz rám ennyire többé . -  zokogtam most már kicsit mosolyogva . – Fogalmad sincs , mennyire kétségbeestem. De mégis mi történt ?

-Háát az úgy volt , hogy főzőcskéztem , és ugye kifogyott a lisz , az utánpótlás a szekrényen volt , amit persze nem értem el .Nagy nehezen odavonszoltam egy széket , felálltam és hát... ez lett ... – mutatott lábára.

-Na látod , ezért nem főzök én ! – jelentettem ki büszkén.

-Ne menőzz ezzel , egyszer úgyis szabadon foglak és  a szárnyaim alá veszlek . Különben Bojan nem hiszem , hogy olyan feleséget akar magának , aki egy tojást is csak nagy erőfeszítések árán tör fel . – gúnyolódott.

-Na-na , azért ennyire ne túlozzunk légyszíves  ! A sajtos - sonkás rántotta a specialitásom ! – védtem meg magam .

-Ohhh , micsoda repertoár  drágám ! –forgatta a szemeit – De lesz ez még jobb is , csak végezzünk már a sulival , s olyan szakácsnőt faragok belőled , hogy csak na !

-Hát azt még meglátjuk ... – fintorogtam .

-Na és milyen volt Valencia ?

-Hjaaaj ... – merengtem el , továbbra is a kezét szorongatva . – Valencia , csodálatos hely , főleg ha jó a társaság.

-Várj egy kicsit , most remélem a társaság címszó alatt Sebastianra célzol .

-Rá is , meg ... Gerardra is ... – sütöttem le a szemem .

-De ugye nem ... ?

-Jaj , az Istenért Stella , ne  gondolj már hülyeségekre azonnal! – ugrottam fel ingerülten .

-Hmm ... csak az reagál ilyen hevesen , aki hibásnak érzi magát ... – utalgatott.

Nem akartam veszekedni , tényleg nem , de már gondolkodni is alig tudtam  az idegességtől.

-Nem történt semmi , jó? Gerard aranyos volt , én is kedves voltam vele , Sebbel összehaverkodtak , jól meg voltak egymással . Ennyi az egész . Aztán hazarohantunk , én meg egész úton hisztiztem , hogy vezessen gyorsabban , látni akartalak már minél hamarabb, rettenetesen aggódtam érted !

-Ha te mondod ...

-Stella , ne legyél már ilyen , tudod , hogy milyen határozatlan vagyok amúgy is !

-Szívem , csak segíteni szeretnék . Senkinek sem lesz jó , ha két tűz között vagy .

-Tudom , jól tudom , és igazad van . A legnagyobb baj az , hogy napról napra bizonytalanabb leszek Bojannal kapcsolatban . Olyan keveset beszélünk . Kevés az ideje , rendben , én tényleg megértem , de azért elvárnám , hogy naponta legalább egyszer-kétszer érdeklődjön felőlem . Másfelölről Geri meg olyan aranyos , lesi minden kívánságomat , és úgy érzem , hogy igazságtalan vagyok vele szemben , nem azt kapja tőlem amit érdemelne .

- Szerintem meg nagyon jól kezeled a helyzetet . Nem vagy részrehajló , mindkettejüknek megadod az egyenlő esélyeket , lehetőségeket . Az már nem tőled függ , hogy mennyire használják ki őket . Maradj meg ennél és meglátod , minden kialakul magától .

- Nem is tudom ... ez nem mehet így sokáig .

- Hát akkor hamarosan meglesz a megoldás !  Nincs mitől félned , te helyesen cselekszel .

- Biztos vagy benne ? - néztem rá félénken , bíztatásra várva.

- Tökéletesen biztos ! Ennél többet már nem tehetsz .

- Azt hiszem hétvégén meglepem Bojant . Muszáj látnom őt , hogy tisztázódjanak a dolgok .

- Na látod , ez a legjobb megoldás ! Vonj párhuzamot a kettő között , meglásd , megkönnyíti a döntést .

- Hát azt csak remélni tudom ... De ne rohanjunk annyira előre , addig még egész héten el kell viselned a szívélyes gondozásomat !

- Alig várom , semmi pénzért nem hagynám ki , szívem ! De a kaját rendeljük , nem szeretném örökre megutálni a rántottát ! - kuncogott látva arckifejezeésemet . - Na gyere , hadd öleljelek meg , te kis naagy gondolkodó ! - nyújtotta felém a kezeit . - Tudod , hogy mennyire nagyon szeretlek ?

Közben meg is feledkeztem az odakint szobrozó Gerardról , aki egy órán át türelmesen várt ránk . Nem lehetett valami szórakoztató időtöltés.
Miután kicsacsogtuk magunkat , inkább úgy döntöttem , hogy hagyom Stellát pihenni , biztosan rendesen kifárasztottam állandó pánikolásommal .Geri meghívott ebédre és természetesen nem utasíthattam vissza , mindazok után , hogy egész nap engem furikázott , cserébe meg csak annyit kért , hogy végre normális körülmények között töltsünk el egy órát kettesben. Betértünk a legközlelebb eső szimpatikus kis étterembe , majd egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet .
- Mit ennél ?
- Nem is tudom ... - gondolkodtam el . - Talán valami finom hazait . Legyen milánói ! - fordultam a pincér felé.
- Ugyan az lesz ide is .
- Rendben , azonnal hozom - távozott udvariasan a pincér.
- Na mi a helyzet Stellával ?
- Áh , szerencsére semmi komoly . Kiment a bokája , maximum másfél hétig kell pihentetnie , aztán vissza a régi kerékvágásba .
- Megynyugodtál végre ? - simított végig az arcomon .
- Igen - mosolyodtam el .
A rendelésünk megérkezése után rövid ideig kellemes csend állt be .
- Mit szólsz , szerinted jó ötlet lenne meglepni Bojant a hétévégén ? Akarok egy spontán látogatást , kíváncsi vagyok , hogyan reagál ha meglát .
- Szerintem ... menj . Habár lesz egy kis buli a Hiltonban , gondoltam elkísérsz ... de akkor tárgytalan . - horgasztotta le a fejét .
- Ne aggódj Geri , amint lehet bepótoljuk , rajtam azán nem fog múlni , oké ?
- Ja , szuper . - piszkált bele a kajába kedvetlenül. - Ott a hejed Bojan mellett . -mondta ki halkan és nem túl meggyőzően.



Olyan lassúsággal azt hiszem hét még nem telt el egész életemben . Képtelen voltam már várni , legszívesebben a következő pillanatban indultam volna .  Hiányzott már , hogy átöleljen és őszíntén , határozottan a fülembe súgja , hogy szeret .

Péntek késő délután volt , a kicsiny bőröndöm tartalmát ellenőriztem KATT IDE ! , amikor valaki hevesen kezedett csöngetni . Lett volna egy - két tippem arra , hogy ki áll az ajtó túloldalán , akkor azonban tényleg nagyon mellé nyúltam .Szerintem valósággal kiülhetett a döbbenet az arcomra : Nuria , Gerard barátnője szobrozott velem szemben , eszméletlen dühvel a tekintetében .
- Tetete... ! Ribanc ! - lökött befele és anélkül átlépte a küszöbömet , hogy engedélyt adtam volna rá .
- Álljon meg a menet , aranyoskám . Kaptál rá engedélyt , hogy beljebb gyere ? És mi ez a hangnem kisanyám ? Észrevehetted volna , hogy nem látlak túl szívesen .
- Ezt nem hiszem el ! És még te dirigálsz !
- Miért ne tenném ? Ez a természet rendje : a nagy hal megeszi a kis halat . Vágod ? Vagy ez már túl magas ...?
- Tönkretetted az életemet ! - őrjöngött - De ezúttal nem úszod meg szárazon ! - fenyegetőzött , de szegénykém észre sem vette , hogy nem hat meg túlságosan . Ugyanolyan laza maradtam , mint pár perccel ezelőtt , amikor még egyedül pakolásztam .
- Ohh... hát ezt még te sem hiszed el ... - intettem le , amitől még jobban begurult .  Mutatóújját rámszegezve hadonászott .
- Gerard szakított velem . - jelentette ki fátyolos tekintettel . Kicsit meglepett , de próbáltam változatlanul pökhendi magatartást tanusítani .
- Hmmm ... most kellene, hogy sajnáljalak ? Előb utóbb így járnak az olyan kétszínű, számító , pénz sóvár nőszemélyek , mint te . Hál ' Istennek Gerinek is benőtt a feje lágya .
- Ne is próbáld magad kivágni , te tehetsz az egészről . Miattad hagyott el . És a te beteges mániád miatt . - na erre már az én szemeim is elkerekedtek kissé .
- Tessék ?
- Jól hallod ! Azt hiszed , nem vettem észre ? Mindig azt szeretnéd , hogy körülötted forogjon minden . Az összes pasi érted esedezzen , mindenki a te kívánságaidat lesse . Így volt ez mindig is , imádod , hogy a dolgok középpontjában legyél ... És valljuk be , olykor ezt eléggé gusztustalan módszerekkel éred el . Elcsalni Gerardot egészen Valenciáig , csak azért hogy ott a pilótával enyeleghess ? Nagyon is rád vall , hiába is próbálta magára vállalni Gerard , tudom , hogy befolyásoltad őt ,és  nem volt más választása .

Mivel e súlyos vádak ennyire buta embertől hangzottak el , nem tulajdonítottam túlzott jelentősséget nekik , de akárhogy , szarul esett . Igyekeztem inkább arra koncentrálni , hogy valami frappáns replikát találjak az általa felhozott vádakra , viszont nehéz dolgom volt , hiszen legszívesebben hangosan röhögtem volna az észlény agymenésein.
- Tudod mit Nuria , erre csak egy valamit válaszolhatok , de jól figyelj , mert csak egyszer mondom el :  SEMMIT SEM BÁNOK ! - szótagoltam ördögi mosollyal látva zavartságát . Tudtam , hogy ezt rengetegféle képpen értelmezheti , éppen ezért fogalmaztam így , hadd mozgassa meg kicsit sutba dobott szürkeállományát , variálgasson szépen  . - És most mehetsz szépen kifelé ! - kezdtem el tolni az ajtó felé , a meglepődöttségtől megszólalni is képtelen lányt - Köszöntem a látogatást ! - csaptam be utána vigyorogva az ajtót. Ez jól esett . Gerard és Nuria ténylegesen szakítottak , konstatáltam magamban. Mi mást tehettem volna , azonnal tárcsáztam legjobb barátnőmet .
- Na mit szólsz Stellácska,mik az újdonságok ?
- Hmm ? Hogy éppen Liverpool felé egy dugóban üldögélsz ?
- Nem talált .
- Várj , te még el sem indultál ?
- Na ez a kulcskérdés . Már hogy léphettem volna le , ha vendégem volt ?
- Miféle vendég , Geri ?
- Ajjj , kicsit mellé . - szisszentem fel . - Volt egy nagyon kellemes beszélgetésem Nuriaval .
- Hogy kivel ? - hüledezett .
- Úgy bizony , jól hallottad ! Felelősségre vont,hogy Gerard miattam hagyta ott őt .
- Nocsak - nocsak . Remélem jól kiraktad a szűrét a hárpiának !
- Ez nem is kérdés , de persze csak miután becsületesen beolvastam neki . - dicsekedtem el .
- Büszke vagyok rád , így kell ezt csinálni ! Na de ajánlanám , hogy csüccsenj a volán mögé , mert különben belekeveredsz az esti csúcsforgalomba , és nem szeretnék egész éjjel miattad aggódni .
- Oké - oké ! Milyen Santander ?
- Hm... mesés . David egy pillanatra sem hagyna magamra , szóval minden tökéletes .
- Pihenjetek szépen , én léptem romantikázni . Puszi , szívem !
- Puszillak , vigyázz magadra !

A beszélgetés vége már a kocsiban ért . Végre kedvemre autókázhattam , nem kellett a repülő utasosztályán szoronganom , hanem teljesen egyedül birtokolhattam a teljes utasteret , kedvemre halgathattam zenét , tehát minden adott volt egy kellemes utazáshoz . Felhajtottam az autópályára és teljesen kikapcsolódtam . Dudorásztam , majd énekeltem .
Beszéltem közben Gerarddal , Cesccel ,  s mindenkit figyelmeztettem , nehogy véletlenül is elszólják magukat. Nem siettem , de mivel a forgalom elenyésző volt , a vártnál hamarabb odaértem . Olyan este tíz óra lehetett , amikor a ház előtt kiszálltam az autóból s végre kinyújtóztathattam tagjaimat . Boldognak éreztem magam az első hosszabb utam után .

Csengetésre nem volt szükség , ugyanis a kapott kulcsok  a szolgálatomra álltak . Türelmetlenül , de ugyanakkor csendben nyitottam ki az ajtót. Zenefoszlányokat hallottam , így szinte biztos voltam abban , hogy észrevétlenül bejutok . A hangos dallamok ugyanis elnyomták a zárok kattogását. Izgatottan helyeztem a kezemet a kilincsre , majd benyitottam. Senki sehol . A lépcső felé vettem az irányt , hallva , hogy a zene valószínűleg onnan jön . Felérve pontosan meg tudtam határozni , hogy merre kell mennem . A megfelelő ajtó előtt álltam , már csak ez választott el bennünket egymástól . Türelmetlenül vártam , hogy látassam végre mosolyát . Benyitottam , és ezer meg ezer vegyes érzelem futott ágy agyamon és szívemen egyaránt , a lélekzetem is elakadt jóformán , arról nem is beszélve , hogy földbegyökerezett a lábam ...
 - A pokolba ... - suttogtam meglepetten.

32 . FEJEZET

Hogyan jellemezhetném az első Bojan nélkül eltöltött hetemet ? Így , hogy már elment , nem azon törtem a fejem állandóan , hogy milyen lesz külön , csak egyszerűen elfogadtam , hogy ennek most így kell lennie . Talán új látásmódomnak köszönhetően , de mindenesetre eddigi depressziós állapotom és állandó szomorúságom kicsit alábbhagyott , mintha kezdtem volna visszatalálni valódi önmagamhoz .Visszatért az életkedvem , mosolyogtam , és szinte megállás nélkül csak beszéltem és beszéltem . A közvetlen környezetemben ezt szinte mindenki észrevette és talán jobban örültek , mint én , hogy kicsit helyrepattantam.
Bojannal rengeteget beszéltünk telefonon , videokonferenciák egész rakását bonyolítottuk le . Nem volt mit tenni , ez maradt az egyetlen út arra , hogy normális párkapcsolatban éljünk . Már ha nevezhető ez egyáltalán normálisnak. Megkönnyebbüléssel töltött el a tény , hogy ő is jól érzi magát odaát , habár az időjárás jellemzésére használt jelzői szerintem nyomdafestéket nem tűrnének ! Szerencsésnek mondhatta magát , hogy Cesc mondhatni eléggé közel volt hozzá , másképp szerintem sokkal bonyolultabb lett volna számára is . Mert azért valljuk be , nem lehet egy könnyű szituáció belecsöppenni egy teljesen idegen nép kultúrájába , szinte nulla nyelvtudással . Habár amíg itthon volt , próbáltam segíteni , tanítgatni kicsit , de mivel nem mondhattam magam nyelvtanárnak , nem ért az egész szinte semmit . Cesc állítása szerint viszont meglehetősen gyorsan tanult , s nagyjából szót értett a helyiekkel . Ő volt az én kémem , muszáj volt időről időre megbizonyosodnom róla , hogy minden rendben van vele , a legalkalmasabb személy pedig erre a feladatra Francesc volt .

Rémisztő volt belegondolni , hogy hamarosan végetérnek az egyetemi évek , régen olyan távolinak tűnt az egész .Akkor májusban  pedig ott álltam már majdnem a nagybetűs élet kapujában , csak az utolsó kilóméterek hiányoztak . A legnehezebbek . De úgy éreztem , hogy semmi sem akadályozhat meg abban , hogy véghezvigyem azt amit elterveztem . Három hetem volt még kiélvezni az egyetemi élet adta örömöket , viszont engem inkább a vizsgák izgattak . Nagy részük már rendben volt , de azért mégsem voltam teljesen nyugodt .
Gerardot nagyon lekötötte a végzős bulink szervezése , Daviddal jól elszórakozgattak vele . Minket felmentettek minden feladat alól , semmibe sem volt beleszólásunk , csak tanultunk , meg pihentünk . Nem is volt rossz ! Úgy döntöttem , hogy a hétvégéket nem fogom tanulással tölteni , hiszen szükség van egy kis lazításra . Nem is lett volna időm állandóan a könyveket bújni , a betervezett Valenciai Nagydíj miatt , valamint szerettem volna tenni egy meglepetés látogatást tenni Angliába is , anélkül , hogy Bojant előre értesíteném . Jó ötletnek tűnt , és sikerült is titokban tartanom mindvégig.  Na de erről csak a maga idejében !

Egyelőre a legközelebbi úti cél Valencia volt , az úti társ pedig Gerard .  Jó szórakozásnak ígérkezett  , alig vártam , hogy viszontláthassam Sebastiant  , az igazság az , hogy jó ideje nem találkoztunk már személyesen , hiába ígérgettem , valahogyan sosem jött össze a nagy utazás Svájcba , habár most már tényleg feltett szándékom volt kiautókázni , amikor szabad leszek .

Az indulás napján, azaz vasárnap kora reggel bepakoltam néhány cuccot egy kisebb bőröndbe , felöltöztem( KATT IDE ! ) , majd még beugrottam rövid időre az egyetemre . Természetesen második utam Stellához vezetett , semmi pénzért sem indultam volna el anélkül , hogy tőle elköszönjek . Miután ezt is letudtam , természetesen több száz figyelmeztetés  után ( hiába , drága barátnőm semmit sem bízott a véletlenre ! ) , sikerült hazajutnom . Üres volt az egész ház , utáltam , hogy állandóan egyedül vagyok itt .  Szerencsére örökös megmentőm most sem hagyott cserben , máris megcsörrent  a telefonom .
- Puszi, Gaby ! Na hogy állsz ?
- A csomagom kész , átöltözni most már biztosan nem fogok , csak majd ha odaértünk , szóval felőlem akár indulhatunk is !
- Ez már igen ! Nem jön , hogy higgyem ! - gúnyolódott .
- Jól van Gerard drága . Ha nem hiszed , gyere és győződj meg magad , itt várok a ház előtt .
- Én meg már a sarkon vagyok .
- Tessék ?
- Bizony - bizony ! Kicsit elejét szerettem volna venni a dolgoknak . Na , készülj , mindjárt felkaplak .
- Puszi !
Mire kimondtam az utolsó szót , már le is parkolt a ház előtt és dudált , mint egy őrült . Tőle nem is vártam volna el mást ! Automatikusan a csomagtartóhoz sétáltam , majd bedobáltam a cuccaimat . Ezek után behuppantam az anyós ülésre ,  nagy , cuppanós puszival köszöntve Gerit .
- Szépséég ! Mióta nem is láttalak ? - mélázott el .
- Hmm... Lássuk csak , tegnap este óta ? - töprengtem .
- Olyan rég lett volna az ?
- Na ne bánkódj , most már itt vagyok , egész napra !  - veregettem meg a vállát , s  kicsit talán eltöprengtem azon , hogy vajon mit hihet erről az egészről Nuria . Ugyanis igen , a csaj még mindig meg volt , köszönte szépen , élt és virult !Ez azonban már nem az én hatáskörömbe tartozott , egyszerűen csak örültem , hogy itt van nekem Gerard .
- Kíváncsi vagyok én erre a Seb gyerekre !
- Tetszeni fog , meglátod . Nagyon rendes srác .
- Hát ... minden esetre tudhat valamit , ha ilyen ódákat zengesz róla .
- Azt értékelem és szeretem benne , hogy ugyanaz az egyszerű emberke maradt , akit évekkel ezelőtt megismertem . Tényleg , te tartod még a kapcsolatot a gyerekkori barátaiddal ?
- Lássuk csaaak ... gondolkodott el . Mondhatni , igen . Néhánnyal igen , a legtöbbet mégis Cesc jelenti számomra , de ezt te is jól tudod .  Ha ő nem lenne ...
- Ismerős az érzés ... Stella is a világot jelenti nekem !
- Na és én ? - pillantgatott sunyi vigyorral felém .
- Tudod te azt nagyon jól !
- Gyerünk , Gabiii , mondd ki ! Egyszerű az egész .
- Tudom , mit akarsz hallani , de nem fogok azért ennyire a kedvedre tenni .
- Ajhh ... - nyögött fel elégedetten . - Ez már felért egy vallomással ! - terült szét az öntelt vigyor az arcán .
- Kuss legyen Piqué , és vezess ! - vetettem oda neki félvállról , mégis mosolyogva.
- Minek köszönhető amúgy, hogy már kora reggel így kicsípted magad ?
- Tetszik mi ? - sandítottam rá. - Egy nő mindig legyen top formában , legalább annyira , hogy elszédítse az összes pasit maga körül  . Különben voltam a suliban néhány jegyzetért , mégsem mutatkozhattam melegítőben !
- Miről beszélsz ? Ha jól meggondolom , sosem láttalak még téged az utcán tréningben.
- Na látod erről beszéltem ! Nem is fogsz egyhamar , szarul kell lennem ahhoz , hogy ne öltözzek fel normálisan .

Kis szünet következett , zenét hallgattunk , én pedig néha még le-le hunytam a szemem . Nagyon jóleső érzés volt hallgatni Geri kissé hamis , de annál vidámabb dudorászását. Erőteljes rezgésre lettem figyelmes.
-Öhm... Gerard . - ütögettem meg a vállát. - Mintha szólna a telefonod .
- Nem dehogy is . - hessegette el még a gondolatát is .
- Pedig én kifejezettem hallok valami ahhoz hasonlót .
Nem hagytam, hátravetettem magam s megpróbáltam elérni kis kézitáskáját . Kibányásztam belőle a telefont , s már nem is csodálkoztam azon , hogy nem akart róla tudomást venni . A kijelzőn Nuria neve villogott .
- Gerard , vedd már fel , legalább megnyugtathatod , hogy nem egy útszéli motelben enyelgünk éppen !
- Nem fogom , bármit is higgyen , NEM fogom felvenni azt az átkozott telefont .
- Hát jó , akkor megteszem majd én ! - fenyegettem és valószínűleg képes is lettem volna válaszolni a hívásra , ha ki nem kapja a készüléket a kezemből . Szerintem ő is jól tudta ezt , és azért reagált olyan hirtelen .
Kicsit habozott még , hogy mit tegyen , mígnem szúrósan ránéztem s reakcióra késztettem .
- Ahm... Szia Nuria . Igen , minden rendben . Neem , nem sír sokat , most éppen alszik. Igen szívem már megetettem . Jó - jó , én is ! Persze , igyekszem . Vigyázok! Szia .
Szerintem olyan arcot vághattam , mint akit pofán dobtak egy téglával . Minimum.  Csak lassan kezdtem kapcsolni , hogy mi is lehet itt a helyzet . Gerardon szabályosan látszott , mennyire szégyelli magát . Hát meg is volt rá az oka !
- Megkérdezhetem , hogy ez mégis mi a fene volt ? - néztem rá kicsit mérgesen .
- Semmi . Igazán semmi . - foglalt állást szűkszavúan .
- Gerard , ne nézz hülyének . Sejtek ezt - azt , de tőled kell hallanom . - alig bírtam ki nevetés nélkül . Arca és fülei pirosak voltak , akár a rák , és gyanúsan nagyon koncentrált az útra .- Naaaaa, ne csináld máár ! - vigyorodtam el .
- Gabriella , meg kell ígérned , hogy senkinek nem beszélsz erről . Nagyon ciki lenne a többiek előtt . - türelmetlenül bólogattam , utalva arra , hogy már igazán belekezdhetne .- Nos tudod , hogy eleinte úgy volt , hogy az egész hétvégét Valenciában töltjük .  Aztán valami közbejött . Az a valami Nuria volt . Sehogy sem tudtam beadni neki , hogy ezen a hétvégén foglalt leszek . Jaj , Gaby , ne nevess már ennyire . Tudod milyen kínos nekem ez ? Tudod mit ? Nem is folytatom tovább , ha így reagálsz ! - vágta be a durcit .
- Rendben - rendben lenyugodtam . - próbáltam komolynak tűnni , de nagyon nehezemre esett .
- Na most jön a lényeg . Jaj , Istenem , ez annyira gáz ! - nézett az ég felé .- Szóval Nuria úgy tudja , hogy a kis Anara vigyázok , vagyis Iniesta kislányára .
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés .  Ez a szituáció hihetetlenül abszurd volt és nagyon - nagyon vicces .
- Kiröhögted magad , minden oké , ha lehet a továbbiakban hanyagoljuk ezt a témát oké ?
- Hát nem ígérhetek semmit - gondolkodtam el kicsit , mire  már kezdett felmenni a pumpa benne . - Oké - oké , tudod , hogy csak bosszantani akartalak . -bokszoltam bele a vállába .
- Hallgassunk inkább zenét ! - javasolta a számára kegyesebb megoldást , s én is belegyeztem , mivel nem akartam azért túllőni a célon .

Az út további részében nem esett több szó a vicces ürügyről. Amikor végre megközelítettük a várost , eszembe jutott , hogy ideje lenne valami kényelmesebb cuccot venni magamra .
- Gerard , állj meg egy pillanatra . Át kellene öltöznöm , még mielőtt a belvárosba érnénk.
- Rendben . De ööhm ... - kicsit zavarban volt . - Ezt mégis hogyan tervezed ?
- Hogyan - hogyan ? - ismételtem kérdését . - Hát egyszerűen a hátsó ülésen .
- Oké - préselte ki nagy nehezen a rövid szócskát egy nagy nyelés után. Mintha újra zavarban lett volna .
Előszedtem a táskámat , kihúztam belőle a váltócuccaimat , majd neki kezdtem az öltözködésnek , ami igencsak bonyolultnak ígérkezett a kicsi helyen
Épp blúzot cseréltem , amikor érdeklődő , kíváncsi szempárral néztem a szembe a visszapillantóban .
- Hé , Gerard , nem ér leskelődni ! - pirítottam rá , mire elkapta a tekintetét.
- Hát bocs szívem , máskor ne a hátam mögött sztriptízelj ! - vágott vissza gyorsan és csípősen.
- Szeretnéd te azt !
- És mi van akkor ha tényleg szeretném ? - néztünk szembe újra a tükörben . Egy pillanatra lefagytam , majd gyorsan kapcsoltam és minden válasz nélkül folytattam topom tépázását . Amikor kész lettem , felszabadultan másztam vissza eredeti helyemre . Sokkal kényelmesebben éreztem már így magam.( KATT IDE ! )
- Szuperül áll ez a póló ! - dicsérte meg felsőmet , majd lágy puszit lehelt az arcomra . Meglepett a hirtelen gesztus , csak néztem magam elé és csodálkoztam nagyokat . Talán hirtelen még a kezem is odakaptam . Tetszett neki az elért hatás , kaján vigyorral szemlélte a az országutat , s félszemmel azért oda-oda pillantott felém .
- Egyenesen a pályához megyünk ?
- Tessék ? - fordultam felé , de közben eljutott a kérdés az én tudatomig is .- Ja , igen . A jegyek itt vannak nálam , szóval már nyugodtan bemehetünk . Úgy is találkozni akarok először Sebastiannal . Mindenképpen ragaszkodott hozzá .
- Oké . A GPS szerint kb 10 perc múlva megérkezünk .
Nem is telt bele tíz percbe , máris leparkoltunk s megkönnyebbülve szálltam ki , hogy végre kinyújtóztathassam tagjaimat . Gerard is hasonlóképpen cselekedett , próbálta életre kelteni elgémberedett részeit .
Azt hittem , csak a szemem káprázik , amikor megpillantottam az egyre gyorsabban felém közeledő barátomat . Rövidesen én is rohanni kezdtem felé , majd  határtalan örömöt érezve vetettem magam a karjaiba .
- Kölyööök ! Annyira nagyon hiányoztál ! - pusziltam össze-vissza . Pördült még velem néhányat , majd óvatosan lerakott a földre .
- Gaby , te ... - mustrált végig tüzetesen - Te egyszerűen sugárzol !
- Jaj , Seb ne túlozz !
- Te meg ne szerénykedj .
Válaszul újra megpusziltam , miközben megérkezett Gerard is a hátunk mögé , ideje volt hát bemutatnom őket egymásnak .
-Hát akkor Gerard , ő itt Seb . Seb , ő Geri . - mutogattam egyik srácról a másikra , amíg ők egymás kezét rázogatták vigyorogva .
- Mit szóltok , indulhatunk ? Még van egy kis időm a boxban maradni ...
- Menjetek csak srácok , úgyis van mit megbeszélnetek gondolom . Majd követlek , előbb leparkolom a kocsit valami normális helyre .- hagyott ott bennünket Geri.

Átölelte a derekamat , én is az övét s így léptünk be kis zuga ajtaján , majd ledobtuk magunkat a kanapéra .
- Na és mesélj , hogy bírod Bojan nélkül ? - tért a lényegre .
- Hát lehetne rosszabb is ...
- Nocsak ! - kapta fel a fejét - Hogy érted ezt ?
- A többiek annyit sürögnek - forognak körülöttem , hogy szinte gondolkodni sem tudok ilyeneken . Persze hiányzik nagyon , de nem ezen agyalok egész nap.Tudod , nem vagyok benne biztos , hogy azt érzem , amit kellene ...- fúrtam bele a vállam az arcába .
- Gaby , nem könnyű , amit most átélsz . Érthető , hogy kicsit bizonytalan vagy . És én tudom , hogy szereted őt . - rövid ideig hallgattunk , Seb törte meg a csendet . - Viszont érdekes , legalábbis számomra az a légkör , ami téged és Gerardot körbevesz .
- Miről beszélsz ? - ültem fel most már én is , hogy ránézhessek .
- Nem is tudom , olyan természetesek vagytok együtt . Egyszerűen jól mutattok egymás mellett.
- Figyelj , neki is barátnője van , én pedig jelen pillanatban nem tudom elképzelni az életemet Bojan nélkül.
- És Nélküle el tudnád? Gerard nélkül .
- Hogyan ? Hogy jön ez ide ? - emelkedett meg a hangom néhány oktávval . A várva várt választ azonban nem kaphattam meg , mivel Sebi személyi edzője nyitott be , s felszólította , hogy ideje készülni , mert 1 óra múlva rajthoz állnak .Akaratlanul is , de el kellett búcsúznunk egymástól , ugyanakkor mindketten tudtuk , hogy ennek a beszélgetésnek lesz még folytatása..

Nagy nehezen Gerivel egymásra találtunk s megkerestük a helyeinket. Innen néztük végig a futamot , szinte meg sem moccantunk . Seb brillírozott , ezen kívül semmi említésre méltó nem történt .  Szűken foglaltam össze a lényeget , de tényleg sima győzelem volt , barátomnak nem akadt üldözője a mezőnyben , így a végén boldogan mutogathatott az ég felé a pódium legfelső fokáról .
Az interjúk lejárta után a bejárat előtt vártunk rá , ugyanis abban maradtunk , hogy együtt ebédelünk valahol , még mielőtt visszaindulnánk.  Seb éppen megérkezett , amikor megszólalt a telefonom. Cesc hívott , gondoltam Bojannal kapcsolatban akar valamit mondani , ezért gyorsan fogadtam a hívást.
- Halo . Szia Gaby !
- Hola Cesc !
- Most ne haragudj , ha túl sok kérdés lesz egyszerre , de mi van Stellával ? Hogy van ? És meddig tartják bent a kórházban ?
Az utolsó szó hallatán minden erő kiment az egész testemből , s közben az ájulás kerülgetett . Arra sem emlékszem miként kerültem a kocsiba . Csak annyi rémlik , hogy Seb megpuszil , elköszön , mi pedig száguldunk vissza ezerrel Barcelona felé...

31 . FEJEZET

Fáradtan , nyúzottan ébredtem másnap reggel . Nem is csoda , hiszen egész éjjel bolyongtam , hol szó szerint , hol pedig csak gondolatban . Minden esetre aludni nem tudtam , viszont az ágyból sem volt kedvem kikelni . Nem akartam látni senkit , nem akartam beszélni senkivel , sőt azt sem szerettem volna , hogy bárki is meghallgasson . Rossz állapotomban egyedüllétre vágytam , ezért reggelizni sem mentem le a többiekkel . Aggódó pillantásokat küldtek felém , viszont sikeresen megnyugtattam mindenkit , hogy csak egy kis migrénnel küzködöm . Egymagamban csak feküdtem a széles francia ágyon , Bojan fekheje még ki sem hűlt jó formán , az én eszem pedig már máson járt.

Meguntam az ágyban való hempergést , a konyha felé indultam , hogy bedobjak valami innivalót .Elsétáltam a TV előtt nagy nyugodtan , majd hirtelen visszaléptem , amikor megakadt a szemem a hifin . Most már rájöttem , hogy mire van szükségem : egy kis zenére . Miután valahogyan ráleltem a távirányítóra , bekapcsoltam és feltekertem a hangerőt maximumra . A dal pontosan jellemezte aktuális kedélyállapotomat , át tudtam érezni minden egyes momentumát . Teljes tanácstalanságban szenvedtem , lézengve értem el a hűtőszekrény ajtaját,amikor megpillantottam a bárszekrényből még tegnap este előkerült vodkás üveget . Nem gondolkodtam sokat ,  lecsavartam a kupakot és röviden meghúztam , majd lecsaptam az asztalra a szinte üres üvget . Méregerős volt , majd szétszaggatta a nyelőcsövemet , mintha szögesdrótot nyelnék , olyan érzésem volt . Aztán jött még egy következő , meg talán még egy korty . Sétáltam körbe a lakásban , csak pörögtem - pörögtem  . Különösen megérintett ez a dal , a csodálatos és egyedi előadásmód miatt még jobban át tudtam érezni a lényeget . Tökéletesen kifejezte az érzéseimet , vívódásomat a két srác között , akiknek sikerült a szakadék szélére taszítaniuk engem . Teljesen beleszédültem , most már én is énekeltem , hangosan , amennyire csak tudtam . Rengeteg feszültség szabadult fel belőlem , belefáradtam már ebbe a kavarodásba . Megnyugtatott , hogy végre szabadon kiadhattam magamból a keserűséget  , fáradtságot , tanácstalanságot , valamint a csalódottságot. Sok minden gyűlt össze az utóbbi időben .
A következő momentum ami megmaradt az volt , hogy a zene még mindig szólt , én pedig a földön feküdtem , mellettem a szinte üres üveg . A lágy dallamok hatására teljesen elérzékenyültem , könnyek szöktek fáradt szemeimbe . Becsuktam őket , próbáltam mindent kizárni az agyamból .
Koncentrációm hamar abbamaradt , mivel éppen a szívszaggató  dallamra íródott refrént üvöltöttem az énekessel együtt , amikor észeleltem , hogy valaki hamarosan érkezni fog . Már a zárral babrált . Képtelen voltam felkelni , a piás üveget csak simán az ágy alá toltam , hogy észrevétlen maradjon , én pedig ijesztő nyugalommal terültem el a kellemes tapintású , drága szőnyegen .
Nem izgatott különösebben a jövevény személye , viszont ő ezzel nem volt ugyanúgy . Pár perc múlva eszeveszettül rohant felém , akkor még eszembe sem jutott , milyen furcsa látvány lehettem ilyen kába állapotban a padlón fekve . Thiago rémült arccal tornyosult felém , már szinte röhögöm kellett a látványon .
- Szent Isten , Gabriella  ! - kiáltotta el magát . - Könyörgöm , mondd , hogy minden rendben van ! - fogta kezei közé arcomat jobbra balra forgatván.
- Jól vagyok  nyugi .  - mozdultam meg végre . Ezzel egy időben szerintem egy Himalája méretű sziklatömb hullott le a szívéről .
- Te jó ég , rémesen megijesztettél ! - rótta fel , s tudtam , hogy teljes mértékben igazat állított .
- Ne haragudj ! - próbáltam elnézést kérni .  - Tudod , kicsit elkalandoztam .
- A züllés helyett igazán lejöhettél volna velünk ! - dorgált meg .
- Egyedül akartam lenni . - mondtam rezzenéstelen arccal , miközben a falat bámultam.
- De miért ? Miért viselkedsz mostanában ilyen furán ?
- Hát... ez csak egy átmeneti időszak . Mondhatni hullámvölgy .
- Értem .  Azért remélem semmi komoly , és hamar rendbejön . - nyugtatgatott .
- Áhh... Esélytelen , hogy velem bármi  rendben legyen valaha is ... Szerencsétlen alak vagyok , nem tűnt még fel ? Mindig sikerül belekevernem magam valami bonyodalomba .
- Jaaj ,Gaby , Gaby ... Ha tudnád milyen könnyű az ... Ne hibáztasd magad , mindenki tévedhet . És a dolgok előbb-utóbb megoldódnak maguktól is .
- Bárcsak úgy lenne ! - dőltem neki a vállának , miközben lehunytam a szemem , hogy kicsit megnyugodjak .
- Úgy lesz , ne bánkódj !

Egymás vállán szunyókáltunk békésen , amikor ki más , mint Gerard és Bojan rontott be az ajtón dalolva .
- Neeem alszunk , gyerekek ! - ordították , amilyen hangosan csak tudták , miközben Geri Thiágot rázta fel álmából , Bojan  engem költögetett puszikkal , majd mellém ült és átölelt . Jó érzés volt , biztonságban éreztem magam akkor és ott , amikor a fülembe súgta , hogy szeret.
Ez a nyugalmi állapot sem tartott sokáig , össze kellett kapnom magam , hiszen a városba mentünk ebédelni . Nagyon hűvös volt , jól fel kellett öltöznöm , hogy ne vacogjak .( KATT IDE ! ) Sétáltunk persze az étteremig , habár máig sem értem , hogy mi értelme volt abban mínusz húsz fokos fagyban kóborolni , amikor rendelkezésünkre álltak a fűtött autócsodák .  Még szerencse , hogy bakancsot kaptam magamra , hiszen legalább nem áztam át teljesen , mint Carla .  Szegénykém hosszú órákon át síránkozott és panaszkodott , meg néha-néha átkozódott csendesen . Nem irigyeltem , de Cesc azért megpróbált gondoskodni a kárpótlásról s el sem engedte a kezét egész álló nap .
Meglepően jó éreztem magam én is , fecsegtünk erről - arról , tömtük magunkat finomabbnál - finomabb kajákkal , tehát élveztük , hogy együtt lehetünk
- Na és mik a további tervek ? - tapogatózott Gerard .
- Mondjuk egy séta a város gyönyörű kivilágított főterén ? - vetettem fel az ötletet . - Mit szóltok ?
- Séta ? - nézett rám kérdőn . - Gondoltam bulizunk egy nagyot !
- Menjetek nyugodtan , nekem most nincs ehhez hangulatom ... - néztem el az ellenkező irányba szomorúan , mire Bojan megszorította a kezemet  , s a fülemhez közelített .
- Ne aggódj Kicsi , minden úgy lesz , ahogyan akarod ! - súgta . A vállára döltöttem fejemet , tekintetem összetalálkozott a most különösen hideg kék szempárral . Azonnal megszakítottam a szemkontaktust , mégsem bámulhattam olyan feltűnően a velem szemben ülőt ! Csukott szemmel hallgattam a körülöttem lévők duruzsolását .Nyugalmamat Bojan telefonjának a csörgése szakította meg . Kiszaladt , hogy nyugodtan beszélhessen . Közben Stella valamilyen extrém receptet próbált a fejembe tuszkolni , de túlságosan kába voltam , ezért hiába mondta el háromszor is , semmit sem jegyeztem meg belőle , csak bólogattam , hogy végre befejezze a beszédet , én pedig visszazuhanhassak a saját kis bonyolult világomba .
Bojan idegesen tért vissza a mosdóból , és nem én voltam az egyedüli aki ezt azonnal észrevette . Nagyon érdekelt , hogy mi okozta felfokozott kedélyállapotát , de David megelőzött a kérdéssel .
- Mi a baj haver ?
- Hogy mi ? - nézett vissza dühösen barátjára -  ÁÁh... ez egyszerűen fantasztikus ! Pff... Holnaptól előreláthatóan egy hétig sztrájkba áll az egész bagázs . Mármint a repterek . Nekem pedig holnap este már  Liverpoolban kell lennem ... Kizárt , hogy ilyen szerencsétlen legyek ... - dühöngött tovább .
- Akkor ez azt jelenti ... hogy haza megyünk ? - kérdeztem egyhangúan .
- Szívem - fordult felém - nekem még ma este a fel kell szállnom Anglia felé . De semmi kifogásom az ellen , hogy itt maradj a többiekkel még holnapig! Na mit szólsz ? - nem volt ez az ajánlat azért annyira őszinte , mint amilyennek tűnt , csak próbált rendes lenni .
- Nem probléma , jövök én is haza ! - ragaszkodtam az eredeti tervhez - Úgy is van pár...elintéznivalóm még odahaza , szóval nem árt ez a plusz egy nap .
- Akkor nem hargszol ?
- Nem , dehogy ! Elég volt ennyi is a hóból meg fagyból egyelőre ! Szeretnék már otthon lenni . - mondtam ki őszintén leghőbb vágymat.
- Akkor máris csomagolnotok kell ? - nézett szomorúan Cesc.
- Másfél óra múlva indul a gépünk Spanyolországba , elkapom a bőröndjeimet és máris megyek tovább . - diktálta a napirendet szerelmem . - Szóval azt hiszem , hogy igen ... Nem lesz egy sima délután . - nyugtázta .


Az elmaradhatatlan búcsúpuszi áradat következett .
- Vigyázz magadra , tesó ! - veregette meg Bojan vállát Cesc és Gerard szinte egyszerre .
- Rendben . Cesc , majd benézek hozzád hamarosan !
- Remélem is , bármikor jöhetsz . Gaby , te is légy jó, ha pedig Angliában jársz , szigórúan látni akarlak . - hadarta ellentmondást nem tűrő hangnemben , majd kibontakoztam öleléséből . Adtam még két naaagy puszit Stellának , majd kiléptünk az ajtón kéz a kézben .

Most az út nem volt olyan kellemes és rövidtávú , mint általában , olyan nyugtalannak éreztem magam , le sem bírtam volna hunyni a szemem , míg máskor végig alszom szinte az egészet . Hál ' Istennek egyszer csak meghallottam az üdvözítő hangot : ' A gép hamarosan leszáll , kérjük bekapcsolni a biztonsági öveket . '

Bojan bőröndjeiben katonás rend uralkodott , mind-mind fel voltak már sorakoztatva a nappaliban , mindössze csak arra volt szükség , hogy felkapja őket .  Mivel Barcelonában ekkortájt már javában tombolt a kánikula átöltöztem kicsit , hiszen a nagykabát hatalmas túlzásként hatott a harmincfokos melegben .( KATT IDE ! )
Ragaszkodtam hozzá , hogy az én kocsimmal menjünk , valamint , hogy én vezessek . Azt akartam , hogy Bojan kipihenten és lazán érkezzen meg ,hogy mindenki elvárásainak meg tudjon felelni .
Ahogy a reptérhez közeledtünk a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt , szinte alig tudtam megszólalni .

Valami azt sugallta , hogy hamarosan felszáll a gép , ezért ideje elköszönni , a megszólalás viszont rendkívül nehezen ment .

- Hiányozni fogsz ! - karoltam át a nyakát , miközben mélyen a szemébe néztem .
- Te is nekem Kicsi , nagyon ! - simított végig az arcomon . - Ígérem , hogy mire befejezed az egyetemet szerzek valami tuti kis házat , és máris költözöl . Nagy kert , medence , kiskutya , amit csak szeretnél . Meglátod , szuper lesz !
Válaszul csak mosolyogtam . Nem szerettem volna itthagyni ezt a mesés várost , s titkon reméltem , hogy majd ő is meggondolja magát . De nem akartam ennyire előreszaladni a jövőbe .
- Gaby ... - szorítottuk egymás kezét , amennyire csak bírtuk -... nem szabad megengednünk senkinek és semminek , hogy közénk álljon . Tarts ki , meglátod , minden rendben lesz ! Csak kérlek légy türelmes , jó ?
- Szeretlek Bojan ! - suttogtam elhaló hangon . A szemembe áramló könnycseppektől szinte semmit sem láttam . Beletemettem arcom a vállába , miközben minden erőmmel próbáltam elfojtani keserves zokogásomat.
- Ne sírj , kérlek Gabriella , ne sírj ! - kérlelt szomorúan . Nehezére esett már neki is a beszéd .
- Vigyázz magadra ! - bontakoztam ki az ölelésből szipogva, amikor a hangosbemondó felszállásra szólította az utasokat .
Megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen , szerelmesen . Kétésgbeesetten kaptam utána .
- Szeretlek Kicsi ! - formázta a szavakat , majd távolodni kezdett . Még egyszer utoljár visszaintett , mosolygott , majd eltűnt a szemem elől .

Kisírt szemeim elrejtése végett napszemüvegemet visszahelyeztem eredeti helyére , majd a kocsi felé vettem az irányt . Teljesen kifacsartnak , üresnek éreztem magam . Talán még sosem voltam ennyire magányos .
Néhány percig , vagy talán egy teljes órán át ültem ott ? Már magam sem tudom . Arra emlékszem , hogy telefonom erőteljes rezgése rángatott vissza a valóságba .
- Haló - szóltam bele leverten , egykedvűen .
- Mi ez a lehangoltság , kincsem ? - kérdezett vissza a szokásosan derűs hangnemben Sebastian .
- Rossz passzban vagyok , nem érdekes . - fogalmaztam meg a szűkszavú , egyértelmű választ .
- Fogadunk , hogy felvidítalak ?
- Kétlem ... Na de azért mondjad !
- Mit szólnál hozzá , ha lenne két jegyed jövőhétre , a valenciai futamra ?
- Nem tudom , mit szólnék hozzá , mivel nem állok semmilyen belépők birtokában . - a cinikus hangnem kicsit kihozta már a sodrából őt is . Na de mit tehettem volna ? Akkor csak erre telt tőlem . Ő mégis megpróbált nyugodtan és kedvesen válaszolni .
- Nos , az a helyzet , hogy szereztem neked is , és Bojannak is egyet - egyet , ami azt jelenti , hogy hamarosan találkozuk . - csend - Na , azért ne örülj ennyire ! - szólt rám , hallva , hogy semmit sem reagálok .
- Ne haragudj , csak kicsit elgondolkodtam . Köszönjük , hogy gondoltál ránk , de ... szóval Bojan épp Anglia felé tart és  egyhamar nem is lesz itthon . Tudod , próbajáték ...
- Hmm ...Sajnálom !  De attól te még eljöhetnél ... Légysziiiiii ! - könyörgött . - Hozhatsz magaddal bárkit . Stellát , Gerardot ... úgyis annyit meséltél már róla , jó lenne személyesen is megismerni végre !
- Rendben ... Még megbeszélem velük , minden esetre hamarosan visszahívlak !
- Puszi Gaby , és ne keseregj , az úgy sem segít !
- Megpróbálom !

Miután bontottam a vonalat , komyolan elgondolkodtam rajta , hogy én normális vagyok - e egyáltalán , ha belemegyek ebbe az egészbe . Tisztességtelennek tűnhet , de iszonyatosan kíváncsi voltam , milyen lehet az érem másik oldala ... Tudva , hogy Stelláék a hétvégén nem leszenek a közelben , Geri maradt az egyetlen lehetőség útitársnak . Mire észbekaptam , már tárcsáztam is a számát .
- Gabiii , de örülök , hogy hívsz ! Rendben megérkeztetek ?
- Persze , minden oké volt . Bojan már át is szállt .
- Értem . Unatkozol , mi ? - a hangjában mosoly bújkált .
- Hmm... talán kicsit .
- Ne aggódj , holnap érkezem és az unalmat még hírből sem fogod ismerni !
- Huhuuu ...alig várom ! Amúgy beszéltem Sebbel , és valami jegyekről beszélt a Valenciai nagydíjra. Mit szólsz , benne lennél ?
- Az jövőhéten van , nem ?
- Pontosan .
- Minden további nélkül , alig várom !
- Szuper ! Már azt hittem egyedül kell majd bóklásznom Spanyolországban ...
- Egy percig sem hagynám ! Most viszont le kell tennem , azt hiszem elhoztam a Thiago szobájának a kulcsait , és persze bezártam szegénykét . Szoríts nekem , hogy ne szídjon le túlságosan !
- Jaj , Gerard ... - nevettem el magam a nap folyamán talán először - Ölellek , te féleszű! Vigyázz magadra !
- Te is , holnap majd számíts egy gyors látogatásra !

Szépen lassan haza vezettem , felhajtottam a garázsba , majd behúzódtam a házba és vártam , hogy teljen az idő . Nem volt egy szórakoztató délután , az holtbiztos !

Közlemény :)

Sziasztoook ! ^ ^
Igencsak közeleg már a hétvége ! Ilyenkor mindig a " Péntek az én napom "nóta  jut eszembe . Egyszerűen odavagyok ezért  a napért. Nos , pár bejelenetni való...

A helyzet az , hogy holnap osztálykirándulásra megyek , ezért sajna nem lesz rész csak leghamarabb vasárnap . Már elkezdtem írni , úgy kb . a negyedéig rendben is van . Remélhetőleg vasárnap jelentkezem . Kicsit sűrű lesz a következő hét , de az írást mindenképpen beiktatom , ígérem !

Végül , de nem utolsó sorban , köszönöm minden egyes emberkének , hogy több mint 2000-szer kattintottatok az oldalra ! Megjegyzésekből  azért még mindig hiány van ...

Gyertek gyakran , puszilok minden egyes olvasót , különösen akik vették a bátorságot és intéztek felém néhány szót . Hálás vagyok  érte ! <3 <3

30 . FEJEZET

Sziasztoook ! :) Na valahogy ez is meglett , és már a 30. rész . Haladunk , haladunk szépen lassan :P Várom a visszajelzéseket , akár a chatben is , csak bátran ! Kíváncsi vagyok  mit gondoltok , sokat segít , ha leírjátok néhány szóban ! Jó olvasást ! Puszi ! <3


Csak álltam ott tétlenül , földbe gyökerezett a lábam , megszólalni sem igazán tudtam . Először akkor tértem magamhoz , amikor Gerard is felfogta , hogy igenis bent ragadtunk és meglepetésében felkapta a fejét hirtelen , majd  felém nézett tanácstalanul. Egyre sebesebben kapkodtam a levegőt . Nagy gondot okozott az az egyszerű dolog is , hogy megszólaljak . Geri a kezdeti meglepődés után , újra vigyort varázsolt arcára .
- Na úgy néz ki , itt leszünk egy darabig ! - jött hozzám közelebb,miközben én ez idő alatt egy lépést hátráltam , aminek az lett a vége , hogy egy ilyen ülőke szerűségen kötöttem ki.
- Pff... Még csak ez hiányzott ... - sóhajtottam fel alig hallhatóan , míg ő a tájat kémlelte . Valamit észlelhetett , ugyanis újra felém fordult.
- Mondtál valamit ?
- Nem , dehogyis , meg sem szólaltam ! - folytattam ingerülten , majd amikor rájöttem , hogy valószínűleg kicsit fura lehet a viselkedésem , egy mosolyt erőltettem az arcomra . - Minden oké !
- Legalább beszélgethetünk kicsit , nem is jöhetett volna jobbkor ez a defekt !
- Ja, szuper !
- Na , ne örülj azért ennyire! - viccelődött látva feszültségemet .
- Örülööööök . Látod ? - vigyorogtam szélesen eloszlatva kételyeit .
- Olyan keveset láttalak mostanában ! Hiányoztál , tudod ?

Hallgattam kicsit . Gondolkodtam . Az igazat csak nem vallhattam be , így egy hihetőbb hazugságot kellett kieszelnem . Nem volt nehéz , tényleg eléggé bonyolult  volt pillanatnyilag az életem , rengeteg kibújót találhattam volna .
- Nagyon ... nehéz most ... a suli ... meg minden . - böktem ki nagy nehezen . - A záróvizsgáimat írom , meg ... hasonlók .
- Nagyon komolyan veszed ! - gúnyolódott  , mire szúrósan néztem rá . - Na nem mintha ez baj lenne , sőt ! - vágta ki magát . - Legalább büszke lehetek rád a diplomaosztón . De azért nem kellenne ennyire elhanyagolnod a környezeted ... - jegyezte meg óvatosan .
- Nem erről van szó ... csak sok ez az egész nekem ... vagyis ... - hebegetem - habogtam . Nem akartam semmi félreérthetőt mondani.
- Vagyis - vagyis ? Tuti , hogy nem csak az egyetem miatt vagy állandóan ilyen lehangolt.
- Nem lehet rá egyébb okom ... hiszen boldog vagyok . - jelentettem ki bizonytalanul .
- Huhuhuuu ... ennyire azért ne nézz lükének .Ilyen savanyú arcot sem igazán szoktál vágni. Rég leszűrtem én már a lényget .
- Tényleg ? - néztem rá kérdőn . Kíváncsi voltam milyen sejtései vannak.
- Szóval tényleg lefoglal az egyetem . Megértem . Pluszba itt a tény , hogy Bojan sem a szomszédba megy focizgatni . - erre hirtelen felkaptam a fejem . - Nocsak , nocsak , a lényegre tapintottam , nemde?
Szomorúan bólintottam egy aprócskát.
- Éreztem , hogy itt a baj .De hát , Gaby , mégsem lesz az olyan távol .
- Tudom , mindenki ezt mondja . Én is jól tudom . És hiába nem lesz olyan távol , de nem lesz mellettem .  Nekem szükségem van rá !
- Megértem , hogy így érzel hidd el . És senki sem pótolhatja őt . De mi mindig itt leszünk neked .
- Köszönöm . - néztem rá félénken .
- Gabriella , tudnod kell , bármikor számíthatsz rám . Ezt úgy értem , hogy ha éjjel háromkor , reggel hatkor , vagy akár délután ötkor egyedül érzed magad , csak hívj és én ott leszek . Bárhol, ahol akarod .
Zavarba jöttem , úgy nézett rám . Inkább az ablakon át a csodálatos hólepte csúcsokra próbáltam fókuszálni . Persze nem igazán ment .
- Nézz rám , Gaby , nézz ide ! - kérlelt gyengéd hangnemben , talán sosem hallottam még így beszélni .

A legnagyobb tévedést akkor sikerült elkövetnem , amikor belenéztem a kék szempárba . Mindent elárult , minden egyes apró érzelelem könnyedén kiolvasható volt belőle . Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá . Magam sem tudtam eldönteni , mi lenne most a helyes . Hogy felugorjak és átsétáljak a fülke másik felébe . Vagy talán maradjak ott ... és hagyjam sodródni magam az árral . Egyelőre még csak ültem ott tétlenül , elvarázsolva. Közelebb hajolt , nagyon közel és finoman végigsimított az arcomon . Tejesen kirázott a hideg , bizsergető érzés volt.
- Gaby , figyelj ... - simult lábamon pihenő kezemre az övé - Nem is tudom , hogyan kezdjem el ... lehet , hogy hihetetlenül fog hangzani ez az egész ... de most már teljesen biztos vagyok magamban , és muszáj kimondanom , hogy én ... én ... - idegességemben szaltózott egyet gyomrom tartalma , izzadt a tenyerem , szaporábban vert a szívem , kattogtak a fogaskerekek . Hezitáltam , küzdeni próbáltam a kísértés ellen ...

Beláthatatlan következményei lettek volna annak , ha befejezi azt a bizonyos mondatot . Beláthatatlan és visszafordíthatatlan események .
Nagy recsegés - ropogás kíséretében újra emelkedni kezdtünk , én pedig azonnal felugrottam , az ablakhoz siettem , s próbáltam úgy tenni , mintha nagyon érdekelne , hogy még mennyi van hátra a csúcsig . Gyáva voltam , nem mertem szembe nézni azzal , amivel tudtam , hogy egyszer mindenképpen muszáj lesz. Az üvegben Piqué szomorú tükörképét láttam , amint arcát tenyerébe temette , miután tekintetét elemelte alakomról . Szíven ütött ez az egész . Bizonytalanabb voltam , mint valaha . Ha végighallgatom akkor ... Kitudja , hirtelen felindulásomban mit tettem volna .   Habár azt mondják , ami késik nem múlik ... Viszont egy dolog okozott most gondot nekem : fogalmam sem volt , hogyan viszonyuljak ezek után hozzá.  Tudtam , hogy sokáig ez nem mehet tovább , de így legalább időt adtam magamnak . Vagy csak meghosszabbítottam szenvedésemet ? Őszintén , nehéz lenne eldönteni .

A rögös felfelé vezető út után , gyorsan kiugrottam a kabinból , még mielőtt újfent beszorultunk volna .  Az odabent folytatott beszélgetést a hátunk mögött hagytuk , a kicsiny fülkébe zárva, s próbáltunk úgy viselkedni ,mintha mi sem történt volna . Természetesen ez a lehető legnehezebben kivitelezhető terv volt.
Geri valahogyan talpra állított , majd óvatosan ereszkedni kezdtünk . Jó érzés volt , ahogyan a szél beletépett a hajamba , de pillanatnyilag én teljesen máshol kalandoztam.
Meglepetten észleltem , hogy máris leértünk , s Bojan szorongatott erőteljesen és puszilgatta  átfagyott arcomat .
- Gaby , drágám , hiszen te teljesen meg vagy dermedve ! - kezdte dörzsölgetni kezeimet , miután megszabadított kesztyűimtől. - El sem tudtuk képzelni , mi történhetett , hogy megálltatok . Megijedtél  , igaz ? - aggodalmaskodott.
- Igen ... Vagyis kicsit . Nem volt olyan vészes , csak túlságosan megfáztam . - daráltam egyhangúan .  Érdekes módon , csak most figyeltem fel arra , hogy odafent nem is éreztem a csípős hideget , teljesen más dolgok terelték el a figyelmemet .
- Ne aggódj , indulunk  vissza . Amúgy is késő van már ! - nyugtatott meg .
Pillanatnyilag ez is lett volna az egyetlen kívánságom:  be az ágyba egy jó meleg takaró alá , hogy egymagamban keseregehssek reménytelen helyzetemen .
- Még szerencse , hogy nem hagytunk egyedül menni . De azért remélem Piqué nem töltötte meg a fejedet túl sok sületlenséggel ! - jegyezte meg viccesen . Milyen ironikus kijelentés volt !  Szegény Bojannak fogalma sem volt arról , miként bonyolította életemet barátja .

Hamar hazaértünk , s hál' Istennek , senkivel sem kellett szóba elegyednem , hanem zuhanyzás után azonnal bekotródhattam  a pihe-puha ágyba . Féltem az elkövetkezendő naptól , nagyon rettegtem . Fogalmam sem volt , hogyan tovább, csak remélni tudtam , hogy minden újra a régi lesz .  Legszívesebben hazamentem volna , hogy kicsit egyedül lehessek a gondolataimmal.

Próbáltam kizárni elmémből az elmúlt óra emlékeit , több kevesebb sikerrel .
Gerard szomorú arcvonásai azonban végig kísérték az egész estét , s az éjszakám nagy részét is . Stellával sem tudtam nyugodtan megbeszélni , ami történt , tehát magam maradtam , kusza gondolataim sűrű erdejében .

29 . FEJEZET

Sziasztoook ! Nos , egy hét után ismét jelentkezem az új résszel . Nagyon nehezen született meg , de mindenképpen szerettem volna frissíteni . Elnézést kérek az esetleges elgépelések miatt , de nagyon beteg és fáradt vagyok. Remélem nem lett túlságosan  összecsapott , azért igyekeztem odafigyelni . Várom a reakciókat . Puszi ! :)


Rémes dolog azon rágódni , hogy vajon mit hoz a jövő . Csak időpocsékolás az egész , a drága idő elpazarlása. Egyszerűen csak a jelennek kell élni . Én is tudtam ezt nagyon jól . Kár feleslegesen kombinálgatni , elméleteket gyártani. Az ilyen és ehhez hasonló általános igazságokat azonban nagyon könnyű szajkózni , és még annál is nehezebb betartani .

Bármivel is próbáltam elterelni a figyelmemet , nem jártam sikerrel . Állandóan az járt az eszemben , hogy mihez kezdek majd Bojan nélkül . Azt elmúlt időszakban annyira összeszoktunk , hogy az életemet el sem tudam képzelni nélküle . Reggel együtt ébredtünk , suli után érte mentem edzésre , megebédeltünk ,  a délutánt pedig a legkülönbözőbb elfoglaltságokkal ütöttük el . Sétáltunk , vásároltunk , moziba mentünk , vagy egyszerűen csak otthon szerelmeskedtünk , akárcsak más párok , esténként pedig néha napján eljártunk bulizni . Idilli volt minden , kényelmes , kellemes , jobbat el sem tudtam volna képzelni . Veszekedés csak ritkán fordult elő közöttünk , ugyanis könnyen ki tudtunk egyezni egymással , bármilyen tekintetben . Én azonban egyetlen röpke pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt , hogy hamarosan minden teljesen megváltozik , nyugodt kis életünk pedig fenekestül felfordul .  Bármennyire jó kedvem is volt , mindig ott bújkált bennem a szomorúság egy kis szikrája  ezért soha sem tudtam féktelenül boldog lenni.Lehetséges , hogy úgy tűnik , kicsit eltúloztam a dolgokat , de senki nem tudhatja , miként reagálna egy adott helyzetben , mindaddig amíg ő maga bele nem kerül. Féltem , hogy majd minden megváltozik közöttünk , s valljuk be ezek egyáltalán nem alaptalan félelmek ebben az estben . Mert ugyan kinek nem fordulnának meg a fejében a ' Mi lesz , ha ... ' kezdetű gonosz kis kérdések ?

Az idő annál gyorsabban repült , minél jobban lassítani szerettem volna .Egyszer csak arra ábredtem , hogy május tizenkilencedike van , Bojan pedig három nap múlva mindenképpen elhagyja az országot . Rettenetes volt ennek a tudatában lenni . Természetesen nem akartam gyengének látszani , ezért csak belülről emésztettem magam , miközben igyekeztem normálisan viselkedni , és a megszokott képet mutatni a világ felé. Beletörődtem már abba , hogy így kell lennie , habár tudtam , hogy Bojan sem hagy itt jó szívvel , de muszáj ezt a lépést megtennie.
Igazából semmihez sem volt kedvem , otthon szerettem volna maradni a barátommal kettesben , de ez esélytelen volt a már jó előre lebeszélt síelős hétvége miatt. Mindenki úgy gondolta , hogy egy közösen átbulizott hétvége megfelelő búcsú lesz Bojantól . Engem nem igazán avattak be a szervezkedésbe , csak utasítottak , hogy csomagoljak . Nem is bántam , mivel nem volt kedvem részt venni semmiben , sőt kifejezetten hallgatag voltam valódi önmagamhoz képest .

Stella átugrott , hogy segítsen pakolni . Szerintem látta , hogy mennyire lehangolt vagyok és nemtörődöm , ezért inkább maga akart megbizonyosdni arról , hogy nem fürdőruhát és farmersortot pakolok pulcsik és bakancsok helyett .

- Jaj , Gaby , ne légy már ilyen búskomor ! Meglátod milyen jó buli lesz !
- Ja, biztos ... - húztam el a szám egyhangúan .
- Nem lehetsz már ilyen ! Ha rád názek , elmegy az egész életkedvem ! Legalább próbálj meg úgy tenni , mintha kicsit is örülnél.Nuria sem fogja zavarni a levegőt , az Alpok meg gyönyörűek ebben az időszakban . Mi kell még ?
- Stella , tudod mennyire nem érdekelnek pillanatnyilag engem ezek az apróságok ? Magasról teszek az egész kirándulásra . Nuria ? Abszolút nem zavar már , felőlem akár duruzsolhat egész végig ... De most csak az tud foglalkoztatni , hogy minként tudok majd boldogulni Bojan nélkül ...
- Szívem , ezen rágódsz hetek óta ! Ha próbáltalak rábírni , hogy beszéljünk róla , magas ívben elkerültél. Nem tudom , mi a jó abban , hogy szépen lassan felőröl téged ez az egész ... Szerinted Bojan ezt szeretné ? Hogy tönkretedd magad ?
- Mondd csak , te mégis hogyan viselkednél ? Biztosan eszedbe jutna  egy s más ..
- De mégis mi ? Mi miatt aggódsz? Ha nem mondod el , képtelen vagyok segíteni .
- Háát ... például ott van egy kis apróság : olyan ritkán látjuk majd egymást , hogy meg is feledkezik rólam . Összeakad valami jó kis angol csajszival , felépít magának ott egy tökéletes életet , én pedig ... megint koppanok . Ez a legnagyobb félelmem .- sóhajtottam nagyot , miközben barátnőm szemébe néztem , hogy egy kis vigaszra leljek .
- Hjaj , Gaby drágám , azt hiszem sosem nősz már ki ezekből az bizarr aggodalmakból . Adott rá egyáltlán okot , hogy féltékeny legyél , amióta együtt vagytok ?
- Igazából ... azt hiszem ... nem .
- Na látod ! És különben is , meg kell értenetek , hogy ez az egész csak akkor fog működni , ha vakon megbíztok egymásban . Nem tehetsz egyebet . Nem hiszem , hogy kihasználná a bizalmadat , nem úgy ismerem őt .
- Tudod , nem csak Bojan miatt aggódok ... Saját magam is féltem , nem akarok hülyeséget csinálni ...
- Szóval ez aggaszt téged ... tudhattam volna , hogy valami más a baj ! Az amire én gondolok ?
- Pontosan . - bólintottam tanácstalanul.
- Gabriella , meg kell tanulnod különbséget tenni az érzelmek között . Tudnod kell , hogy mit akarsz , minél hamarabb .
- Én...én ...próbálom . De annyira nehéz .- nyögtem fel keserűen .
- Márpedig muszáj lesz , mert rajtad tartom a szemem ! - fenyegetett meg kis mosollyal a szája sarkában .
- Köszönöm szépen ... hogy segítesz . Tudod , hogy mennyire szükségem van rá .
- Kis csacsi , gyere ide ! Nekem az a legfontosabb , hogy boldog legyél bármi áron ! Sosem akarlak ilyen elesetten látni. Amúgy meg az angol nők ridegek és csúnyák. - ölelt át szorosan , én pedig bőszen hálálkodtam a sorsnak , hogy egy ilyen embert rendelt mellém . Nélküle az életem egy romhalmaz lett volna . Mindig próbált a helyes út felé terelgetni, ha én éppenséggel letévedtem arról , szemmel tartotta minden mozdulatomat , gondolatomat , s vigyázott rám . Ő több volt , mint legjobb barátnő , annál sokkal - sokkal több . Még a legkedvesebb testvérnél is fontosabb volt számomra , az életemet adtam volna érte.

- Ezzel meg is lennénk - hajította ki csomagomat az előtérbe vidáman . Fürgén dobálta be a cuccokat a bőröndbe , nem is igazán tudtam követni a dolgok menetét , szóval csak ő tudta , mit viszek.
Most már kicsit én is össze szedtem magam , s kezdtem ráhangolódni a kirándulásra . Hopp ! Hirtelen jutott eszembe , hogy Nuria nem boldogít majd minket , csodálkoztam is rendesen , hogy vajon minek köszönhető ez ? Habár újbban már sokkal jobban viseltem , sőt nem is bántam , hogy Gerard körül legyeskedik, így legalább nem volt gondom azzal , hogyan tereljem el a figyelmemet róla .Bonyolult életet éltem , semmi kétség affelől ...
- Te már bepakoltál ? - szálltam vissza hirtelen a valóságba.
- Ez nem is kérdés ! Szerintem már a csomagtartóban vannak a bőröndök. Amúgy mikor is indulunk pontosan ?
- Hmm... Asszem edzés után , olyan három óra körül.
- Szuper. Hidd el , nagyon jól fogjuk érezni magunkat ! - biztatott.
- Hahhh... minden reményem ebben a két napban van ...
- Gaby , ezt asszem megbeszéltük már ! - nézett rám szúrósan , mire én inkább gyorsan visszaszívtam mindent.
- Oké-oké , meg sem szólaltam . - húztam el szám előtt a képzeletbeli kis cipzárat. - Végül is hányan leszünk ?
- Hát ugye én , David , te , Bojan , Gerard , meg Cesc is beugrik talán ... azt hiszem ennyi - gondolkodott el. - Ja , meg képzeld , David mesélte , hogy Thiagot nem volt szívük itthon hagyni , szóval ő is velünk tart . - kicsit furán néztem rá , hiszen nem tudtam eldönteni , hogy ugyanarra a személyre gondolunk-e mindketten . Ezt észre is vette és azonnal  gesztikulálva magyarázni kezdett .- Tudod , Thiago Alcantara .Semmi képpen nem akar elmaradni a ' nagyoktól ' , ha érted mire gondolok ...
-Örülök , hogy jön , mindig is szimpi srácnak tűnt . Legalább közelebbről megismerhetjük .
- David szerint nagyon rendes gyerek , mindenkivel jóban van , és  minden nagy poénnak a részese .
- Na akkor minden oké lesz , máris kedvelem ! - lelkendeztem . Mindig örültem , amikor egy új embert ismerhettem meg , főleg abban az esetben , amikor az illető még az első találkozás előtt jó benyomást tett rám. Nem tudom mi okból , de Thiagoról semmiképpen sem tudtam elképzelni , hogy nagyképű , bunkón viselkedik , vagy netalán-tán fennhéjázó személyiség.

Bojan nagy nehezen lecipelte a csomagokat az autóba , miközben Stella is hazakocsikázott . A stadion ellőtt kellett találkoznunk .Oda is értünk a megbeszélt időpontra , azonban csak a csapat egyik harmada volt jelen , név szerint a röhögéstől már fuldokló Gerard , Cesc , Thiago és Fabregas kissé rémült barátnője , Carla. Ki sem szálltak , de sejtettem , hogy már megy az ökörködés , mivel szinte remegett szerencsétlen kocsi a nagy hahotázástól.

Épp Bojannal dumáltunk valami kevésbé fontos dologról , amikor őrült tempóban kezdtek kopogni az ablakomon . Meg sem kellett fordulnom , úgy is sejtettem, hogy ki lehet ez a türelmetlen valaki . Amikor odapillantottam , Geri hatalmas mosolyával találtam szemben magam .Mostanában mivel rengeteg gondom volt a vizsgákkal , elég ritkán találkoztunk . Na meg másért is... De minden esetre nagyon hiányzott már. Örömömet nem is tudtam leplezni , szabályosan kicsaptam az ajtót , és a nyakába ugrottam. Bojan csak mosolygott reakciómon.
- Jaj , Geri , úgy hiányoztál ! - temettem arcomat megnyugodva a vállába.
- Gaby , én esküszöm , ha befejezed végre azt az átkozott sulit , akkora bulit csapok , hogy az egész világ tudni fog róla !-puszilt meg.
-Ajjaj , vigyázz , mert szavadon foglak ! - fenyegetőztem - Úgysincs más olyan ember körülöttem , akinek lenne ennyi ideje és energiája egy végzős buli megszervezéséhez ... - kacsintottam.
- Akkor ezt megbeszéltük ! - mosolygott - És nem felejtem el !
- Oké , oké , de hol vannak a többiek ? - szólt közbe Bojan is .
- A kocsiban maradtak . Én akartam az első lenni , aki köszön . - vigyorgott büszkén ,majd intett egyet az Audi felé , mire a kinyíló ajtókon Cesc és Thiágo lépett ki nyugodtan , Carla pedig , mint egy tébolyult úgy rohant felém .
- Gaby , Gaby, óh , Istennek hála . - ölelt át szorosan , mire kérdőn néztem rá , habár volt egy halvány sejtésem , mi lehet a baja. - Jesszusom , ezek sokkal ütődöttebbek , mint régen ! - mutatott a vihorászó srácok felé , akikhez most már szerelmem is vidáman csatlakozott. – Minden  tiszteletem a tied , hogy ilyen nyugodtan tudod kezelni ezeket  a kisgyerekeket .

-          - Áhh , hozzá szoktam már ! – legyintettem – Habár az egyik alapember még hiányzik . De nem sokáig , nézd , már itt is vannak . – lelkendeztem , amikor megláttam a leforduló ismerős autót , amiből Stella integetett hevesen , David pedig már röhögött , amikor meglátta barátait. Mi lesz még ebből ?

- Sziasztok csajook !- csatlakozott Stella is vidáman . - Hogy vagy Carla ? Rég nem láttalak ! - ölelte át .

- Hmm .. fogjuk rá , hogy jól voltam , amíg le nem fárasztott agyilag a  Barcás különítmény - panaszkodott.

- Szóval elemükben vannak a fiúk ! - állapította meg legjobb barátnőm is . - Ha gondolod átjöhetsz hozzánk , van elég hely ! - csábítgatta .

- Azt hiszem kibírom még azt a két órát , mert még a végén megsértődnek rám , hogy nem kérek a favicceikből. 

- Lányoook , beszállás , ideje indulni , mert mára még be van tervezve egy kiadós síelés is ! - terelgettek vissza bennünket a kocsikba , majd útnak indultunk .

- Úgy örülök , hogy mind együtt leszünk ! - örömködött barátom .

- Én is , rég volt már együtt úgy igazán a csapat.  - válaszoltam kicsit egyhangúan , mivel rögtön eszembe jutott a távozása.

- Na úgy saccolom , hogy mindjárt odaérünk , szóval öltözködj, sapkát , sálat , kesztyűt fel , mert szükség lesz rá !

Készülődni kezdtem , és igazából nagyon fura volt , hiszen havat utoljára azt hiszem Németországban láttam , az pedig már jó régen volt . Izgatottam léptem ki , csodálatos  volt újra érezni a talpam alatt a friss havat .  Halk ropogása kellemes érzéssel töltött el , s automatikusan elmosolyodtam , megfeledkezve minden bajról . Szállingóztak a pihe - puha pelyhek , én pedig újra boldognak éreztem magam , s most már tudtam , nem szabad keseregni , a dolgok úgy is megoldódnak maguktól egy idő után .Ezzel le is zártam magamban a témát egyelőre és sikeresen megfeledkeztem az egészről .Szorosan Bojanhoz bújtam és gyengéden megcsókoltam , mire befutottak a többiek is . Azon már nem is csodálkoztam , hogy Gerard első dolga az volt , hogy ledobta magát a hóba és kapálózva egy mutáns hóangyalt formált , de nagyon aranyos volt , ahogy beleélte magát a dolgokba.

Kis faházikót béreltünk , hogy minél valósághűbb legyen az egész . A négy szoba bőven elegendő volt mindannyiunk számára .Miután sikeresen elfoglaltuk lakhelyünket , átöltöztünk a sielős cuccainkba és beleéltük magunkat a téli időjárásba , a sípálya felé indultunk. 

Kezdőnek mondhattam magam , hiszen nem sok alkalmam adódott a téli sportok gyakorlására . Sajnálatosan Bojan sem volt a helyzet magaslatán , így az első lesiklásomat mindenképpen Gerard , a szakember akarta felügyelni , annak érdekében , hogy törött végtagok nélkül megússzam  . Valahogy kételkedtem az egészben , de végül beszálltam vele a felvonóba. Hát bár ne tettem volna ! Persze gondolkodni időközben elfelejtettem , így gyanútlanul álldogáltam , miközben az egész fülke döcögni kezdett , én pedig egyre rémülteb lettem . Rángott még egyet – kettőt , majd nyikorogva megállt  , vele együtt pedig majdnem az ütő is bennem. Miért is történt volna másként ? Leperegtek előttem a lehetőségek , és őszintén elborzadtam . Hol olaszul , hol pedig spanyolul szitkozódtam , minden esetre jól kevertem a kettőt , ötletem azonban egy sem volt , hogy mit kellene tennünk .Ijesztő volt arra gondolni , hogy  itt állok Gerarddal , kb. 500 méter magasban  , egy néhány négyzetmétres zárt helyiségben . Talán életemben először és utoljára bántam , hogy Nuria mégsem jött velünk . Akkor minden bizonnyal ez elkerülhető lett volna . De hiába , én hoztam a szokásos  formámat ...