2011. június 25., szombat

7.FEJEZET

Nem lehettem sokáig egyedül, hamarosan Stella aggódó hangja motoszkált már a fülemben.
- Hé , Gaby ! Drágám ! Mi baj van ? Ne sírj , kérlek ! Így nem tudok segíteni ! – közben sorosan magához ölelt – Nyugi . Beszéljünk , rendben ? Megkönnyebbülsz majd tőle .
 Mellettem ült és próbált valahogyan szóra bírni. Nem volt könnyű , de őt nem úgy ismertem , mint valaki aki könnyen feladja , így inkább szóba álltam vele.
Lassan abbahagytam a sírást és ömleni kezdtek belőlem a szavak , mondatok .
- Szóval , az úgy volt ,hogy tegnap este kicsit mindketten becsíptünk . De tényleg csak egy picit . Táncoltunk meg flörtöltünk , tudod na , hogy megy ez ! Aztán beindult a szerencse kerék , ugyanis összefutottam Blancával.
-  Blanca ?
-  Bocs , elfelejtettem , hogy neked még nem volt szerencséd hozzá . Ne is kívánd , na mindegy , ez csak mellékes.
-  Gabiiii, bökd már ki , hogy ki ez a Blanca !
-  Nos , ő Bojan volt barátnője . Nem tudom ,szerintem elég komoly lehetett a dolog , mivel a csaj majdnem leszedte a fejemet , pedig tényleg semmi látványosat nem vétkeztem . A kis ártatlan véletlenül – ejtettem ki ezt a szót agyongesztikulálva – rám öntött valami trutymót. Te el sem tudod képzelni , milyen büszke pofát vágott , mint aki azt várja , hogy jótettéért még egy nagy piros pontot is kapjon . Komolyan megáll az eszem ! – megint felmérgelődtem – A fejébe vette , hogy rátettem a kezem a pasijára . Úgy játszotta ott nekem a sértettet , mintha tényleg úgy lett volna , ahogy mondja . Pedig komolyan , nem volt semmi , csak állatira féltékeny volt szerintem minden csajra , aki tíz méternél közelebb ment Bojanhoz.
- Ugye nem húztál be neki egyet ?
- Naaa Stella , tudod , hogy kicsit indulatosabb vagyok a kelleténél , de azért mégsem vadállat. Inkább megmondtam neki , hogy nincs mitől félnie , majd faképnél hagytam és kirohantam.
-  Huh , hál Istennek . Úgy látszik , tényleg kifejlesztetted az agykontrollt , máskülönben szerintem még most is az őrsön ülnél …
Legyintettem , nem akartam inkább erre választ adni . Folytattam a mesémet.
- Szóval hol is tartottam?? Ja igen , kirohantam . Persze egy percig sem maradhattam egyedül , mivel Bojan utánam jött.Mondtam neki , hogy állítsa le a házisárkányát , mert én senki miatt nem fogom kínos helyzetbe hozni magam .Aztán kiderült , hogy már rég szakítottak , csak a csaj nem egy könnyű eset. Majd megkérdezte , hogy haragszom e történtek miatt . Tudod , olyan ééédesen nézett.
- Hahh…Valami az súgja , hogy nem haragudtál…
- Nem vagyok én egy haragtartó típus – legyintettem és kuncogtam .
- Megcsókolt? – kíváncsiskodott. Ez is egy közös tulajdonságunk volt a rengeteg közül.
- Ah…Lelőtted a poént , szívem . Ezután jött volna a lényeg .
- Miért más is volt ? – túl sejtelmes hangnemben kérdezte , egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Hát , igazából nem …
- Deee lehetett volna… - vigyorgott tovább.
- Hazakísért , még beszélgettünk , ittunk egy pohár bort  ,  majd elindult haza de még azelőtt kicsit felborzolta az idegeimet persze , egy ilyen sejtelmes Folytatás következik …” beszólással.
- Milyen romantikus !
- Hát én nem épp ilyen folytatásra gondoltam , őszintén . Reggel , tudod miután  összefutottam a hódolóddal – kacsingattam feléje , miközben ő pirult berobogott a szobámba Bojan , azzal , hogy a tegnap nem  volt teljesen józan és felejtsük el. Még hogy felejtsük el?? Nagy kábultságomban ott hebegtem össze – vissza . Ezután elrohant , mondván , hogy siet edzésre .
- Nem értem…
- Hát ezaz , én sem ! De nem érdekel , nem fogok miatta most depresszióba esni , nem érdemli meg. Ha nem keres , nem keresem. – próbáltam lazán venni a dolgot és elrejteni , mennyire rossz is most nekem.
- Ajj, Gaby , Gaby… Tedd félre a büszkeséged és keresd meg … Lehet , hogy ő is össze van zavarodva . Úgy érzi , hogy túlságosan nyomult . Vagy kitudja , mit gondol ? Azt hiszed , nem veszem észre , mennyire bolondulsz érte ??
- Jól van na , de akkor is neki kellene kezdeményeznie…
- Meg fogod bánni , ha tétlenül vársz … hidd el !
- Na de hanyagoljunk most kicsit engem… Nehogy azt hidd , nem láttalak az este…
- Jaaaj , ne izélj már.
- Egyetlen dolgot magyarázz meg nekem , csak ennyit kérek.
- Miért érzem én úgy , hogy ez nem fog tetszeni ?
- Hogy került ide David Villa és mi történt ?
- Hát igazából semmi különös …Csak beszélgettünk.
- Szóval semmi különös. – bólintott – Egész éjszaka beszélgettetek. – bólintott – Te most ugye hülyítesz ? Miért volt olyan kis borzoska a reggel ?
- Ne nézz így rám , tényleg semmi komoly nem történt !
- Ahaaaa , akkor csak történt valamicske … - vigyorogtam.
- Okéé nyertél te vallató gép ! Megcsókolt… Olyan volt az egész , hogy uuhhhh…De ennyi !
- Nem vagy piskóta ! Szerintem teljesen behálóztad . – ugrottam a nyakába .Úgy örültem neki , teljes erőmből szorítottam.
- Gaby , megőrültél ? Hát megfolytasz , még mielőtt megházasodnánk… - mondta fuldokolva s egyben nevetve.Mindketten nevettük. Önfeledten. Hirtelen elkomolyodott. – Sajnálom , de el kell hogy keserítselek.
- Ne szomoríts… - már kezdtem komolyan félni.
- Ma el kell menned bevásárolni. A múltkor is én vállaltam – nyújtotta ki a nyelvét .
- Csak ennyi ? Úgyis rám fér , hogy megjárjam kicsit magam . Hátha találkozok valami jó pasival közben.
-Inkább azon törnéd a fejed , mikor fogsz beszélni Bojánnal.
- Mondtam már  , ő nem hív , én nem keresem…
Abban a percben pedig az lett volna az egyetlen kívánságom , hogy újra hallhassam a hangját. És Stella ezt nagyon jól tudta.

2011. június 14., kedd

:)

Sziasztok !
Egy ideig el voltam tűnve , mivel nem kaptam semmi visszajelzést , kicsit elment a kedvem az egésztől. Aztán rájöttem , hogy muszáj folytatnom , ha nem másért , akkor azért , hogy elszórakozzak valamivel :D

Úgy tervezem , hogy jövőhéttől kb. csütörtök , péntektől nekiállok kicsit csinosítgatni a blogot , mert igenis ráfér :P Aztán utána gőz erővel jöhetnek az új fejezetek , semmi vizsga és tanulás tehát tudok az írásra koncentrálni. Rengeteg ötletem van !

Szóval kérlek benneteket , írjatok , mi tetszik , mi nem . Bármi jólesik és tudok belőle tanulni. Higgyétek el ,  egy kommentnek is úgy tudok örülni , mintha legalább százat kaptam volna . :P

Nos , gyertek gyakran és ne féljetek elmondani a véleményeteket !

Pusziiii, Grace :)

2011. június 11., szombat

6.FEJEZET

Iszonyú fejfájásra ébredtem. Talán tényleg megártott az a sok színes lötty. Forgott velem az egész világ egy darabig, majd lassan kezdtek beszivárogni az elmémbe az elmúlt este emlékei. Még mindig nehezen hihető volt ez az egész számomra. A rengeteg új ember, mondhatni már-már barát…
Hogy minél hamarabb életre keljek, jobbnak véltem, ha kimegyek és iszom egy méregerős kávét.
Basszus! Majdnem szívrohamot kaptam. Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy majd `megfejeltem a plafont, meg tudom elég gáz, de talán valami keményebb szó is elhagyta a számat. Ijedős vagyok, mindig is az voltam. De hogy ezúttal mi lepett meg engem ennyire? Csupán az, hogy egy kócos, megviselt, másnapos, még a tegnapi cuccaiban lévő Villa ücsörgött a reggelizőasztalnál. Na de nem akármilyen Villa, hanem David Villa. Eléggé furcsán nézett rám, pedig ő került váratlanul az én lakásomba.
- ŐŐ… szia! Jó reggelt! – köszönt udvariasan – Tegnap még nem sikerült bemutatkoznom, mire elszántam maga erre a naaagy lépésre, Krkic-csel felszívódtatok. –mondandóját megtoldotta egy hatalmas , színpadias kacsintással – Szóval David Villa !
- Örülök, hogy megismerhetlek! Gabriella Rossi. – ráztunk kezet kedves mosolygás kíséretében – Bocs , hogyha kicsit tapintatlan vagyok , de mégis hogy kerülsz te ide?
Még mielőtt válsz érkezett volna, a mosdóból elővánszorgott Stella barátnőm. Aha, már mindent értettem. Most lehet, mindenki azt gondolja, ostoba vagyok, hogy elsőre nem jöttem rá ittléte okára, de túl korán volt és túl fáradt voltam.
- Jó reggelt Gaby! – pirult el. – Felhívtam Davidot, beszélgettünk kicsit, miután este hazahozott, és…
- Stellácska, nekem nem kell magyarázkodnotok – szakítottam félbe huncut mosollyal – Most inkább visszadőlök kicsit, még mielőtt kihúzzák alólam a talajt. De aztán csak finoman! – kacsintottam.
- De Gabiiiii, tudod, hogy ez nem az, amire gondolsz, mi tényleg csak b…
- Shhhhh! Később megbeszéljük! – vigyorogtam.
A következő percben már a szobámban hempergőztem az ágyban és álmodoztam. Vajon lehetne valami köztem és Bojan között? Ez foglalkoztatott leginkább. Reméltem, hogy nem értettem félre a jeleket. Gondolatmenetemből az ajtó nyílása zökkentett ki. Hatalmasat dobbant a szívem , amikor megláttam ki lép be rajta.
- Szia Gaby! Vagyis jó reggelt! Bejöhetek?
- Persze, gyere csak, de ha lehet, ne nagyon nézz rám. Káros lehet a szemnek.  – ironizáltam – De hát a tegnap este után…
- Egy francot! Gyönyörű vagy, mint mindig! – bókolt. Közben eszembe jutottak az esti csókok… vadító emlékek… Leült mellém.
- Nos, ez eléggé kínos. – nem értettem mire céloz. – Tegnap kicsit meg voltam kattanva. Ugye nem haragszol, hogy úgy letámadtalak? Annyira szégyellem magam…
- Á, dehogy. Tudjuk be ezt az alkohol hatásának… - igazából egyáltalán nem így gondoltam. Fogalmam sincs miért mondtam ezt. Sajnos nem mindig gondolkodok, mielőtt beszélek…Talán azt mondtam , amit hallani akart.
- Huh, milyen megnyugtató, hogy te is így gondolod. Szerintem felejtsük is el. Nem voltunk józanok. Rendben ?
A fenéket, egyáltalán nincs rendben! Nagyon rosszul esett, amiket mondott. Azt hittem, ott helyben elsírom magam. Elszorult torokkal, csak egy vékonyka kis oké csúszott ki a számon.
- Hát akkor ezt megbeszéltük. – mondta ,de egyáltalán nem látszott megkönnyebbültnek. – Sajnos most mennem kell, mivel voltaképpen Davidért ugrottam be, megyünk is edzésre. Majd még hívlak ! – nyomott két puszit falfehér arcomra. A külvilágból csak annyit észleletem, hogy egy autó elhajt a lakás elől. A párnámba temettem arcomat és csendben sírtam.  Aztán kicsit feldühödtem, majd idegesen bokszoltam bele a takaróba . Csalódtam , úgy éreztem megint megint túl naiv voltam…

2011. június 3., péntek

5. FEJEZET

Amikor bementünk ,Bojan odaráncigált két éppen röhögő görcsöt kapó sráchoz.

-Hé, fiúk! – szólt oda.
-Huh , kicsi Bojan, hol találtál ilyen gyönyörű hölgyekre? – hízelgett a magasabbik.Kicsit be voltak csiccsentve már.
-Titok – mosolygott sejtelmesen. –Gabriella , Stella ők itt a legjobb barátaim , ne ijedjetek meg lányok,az ökörségükről híresek, Gerard Piqué és Cesc Fabregas.
Megvolt a nagy kézfogás, puszilkodás és máris nagyon összehaverkodtunk. Épp valami fura színű italba kortyoltam bele, amikor Stella olyan ideges-izgatottan szólított meg. Muszáj volt kiabáljon,mivel a zenétől szinte semmit nem lehetett hallani:
-Gabiiii , szerinted Cesc bemutatna Davidnak? – na tessék,hát ez volt a baja! A fiúkkal egész este nevettünk , vagyis inkább röhögtünk , Stella pedig sasolt. Pár pohár után már én is bátrabb voltam , mint alapból , így minden feszengés nélkül kérdeztem rá :
- Ceeesc, légysziiii. Nézd már szegény Stella milyen kedvetlen.
-Mit tehetek érte? Vigyem táncolni? Ezer örömmel!
-Ne ne,várj egy kicsit ! –közelebb hajoltam  a füléhez, hogy megsúghassam – Szóval az a helyzet , hogy be kellene mutatnod valakinek.
-Nocsak,kinek? Nem is lennék neki elég?
- Jaj , Cesc ne marháskodj. Arról van szó , hogy be kellene mutasd Davidnak.
-Mármint Villanak?
- Aha. Ez minden vágya .
-Csak ennyi?Azt hittem valami ütősebb.
-Hidd el ,ez neki nem “csak ennyi “ ! – már indult is Stellához , de még utána  ordítottam – Köszi Cesc ! – valószínűleg már nem hallotta.
Észre sem vettem és máris Bojannal táncoltam a tömeg közepén.
-  Na, hogy tetszik a buli? – súgta a fülembe.
- Szuper,imádom ezt a számot , szóval egy percet se mulasszunk el ! – DJ Tiesto – Feel you in my bones száma ment. Hát Bojan teljesen be volt indulva, minden alkalmat megragadott , hogy hozzám érjen. Sejtelmesen mosolygott , miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz… A kezeit a derekamra csúsztatta és újra a fülemhez közelített :
- Őrjítően szexi voltál voltál ma reggel abban a kis törülközőben! Beindultam ám rendesen ! – nevette el magát önfeledten.
- Bojan te részeg vagy? –kérdeztem pironkodva. Nem hittem a fülemnek.
- Dehogy vagyok részeg, szépségem ! Csak néhány pohárkával gurítottam le amúgyis – legyintett felszínesen. 
A kezei egyre lejjebb csúsztak . Na kezdtem kicsit beijedni. Igazából nem számítottam erre. Menekülőre fogtam a dolgot . Vége volt a számnak , ezért azzal az ürüggyel, hogy italért indulok, elslisszoltam. Tényleg rám fért egy kis pia. Nem mintha nem éreztem volna magam jól vele,csak kicsit meglepődtem. Kicsit nagyon.
Magányosan iszogattam  a bárpultnál , aztán elindultam visszafele az asztalunkhoz. Alig sikerült szemmel megtalálnom. Hopp , új emberek a láthatáron! David Villa az asztalunknál ücsörgött és Stellával társalgott.Csak lődörögtem a tömegben.
Valaki nekem jött , sőt valami zöld trutyit rám is zúdított. Valami azt súgta ,hogy ez nem lehet véletlen. Annyira ideges voltam  így kicsit piásan , hogy alig bírtam kontrollálni magam , nehogy jelenetet rendezzek. Felemeltem a fejem ,hogy  a parázsló tekintetemmel meg tudjam perzselni azt ,aki ezt művelte a kedvenc felsőmmel.Na akkor akadtam ki , amikor megláttam a pofáján azt az elégedett vigyort.
- Mit képzelsz magadról , hogy csak így nekem jössz?
-Hupsz, véletlen volt…- mondta gonoszul  vigyorogva a csaj.
-Jha , persze ..Hát n… - már épp ordítani akartam amikor félbeszakított.Ettől még jobban begurultam.
-Nekem itt ne pattogj, te kis senki! Egyelőre még nekem van okom felelősségre vonni téged !
-Hogy mi van?
-Azt hiszed , nem láttam , hogy a pasimat szédítetted az előbb?
-Hát te meg vagy húzatva esküszöm. Hogy kit szédítgettem?
-Ne tedd itt az ártatlant , láttam hogy nyomultál Bojanra !
-Pff…Te jó ég! Jobb ha megnyugtatlak, nincs szükségem a pasidra. Menj és fáraszd őt a hülyeségeiddel te észlény. – és csak úgy faképnél hagytam.
Egyre gyorsabban gyúródtam kifelé. Levegőre volt szükségem. Nagyon mérges voltam erre az egész helyzetre, Bojanra és a kis pattogó csajszira.Most minek kellett ilyen helyzetbe hoznia? Miért nem hagyott békén engem , ha tudta , hogy a hárpiája így reagál?Nem volt könnyű dolog utat törni a tömegben, felszabadító érzés volt magam mögött hagyni az üvöltő zenét, füstöt  és a  rengeteg embert. Egy szempillantásnyi idő sem telt el , valaki megragadta a karomat.  Visszarántott kicsit és magához húzott.
- Gaby , mi a baj , mi zaklatott fel ennyire?
- Ah, semmi , igazán semmi… - mondtam dühösen és eltávolodtam.
- Látom , hogy valami nincs rendben !
- Nagyon jól látod! Gratulálok , sikerült kínos helyzetbe hoznod.  Élvezed mi , hogy miattad folyik a vita?
- Vá-vá-várj.Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Téényleg? Hát mondjuk érthető , a házisárkányod engem terrorizált nem is olyan régen , nem pedig téged…
- Uhh…Szóval találkoztál Blancaval…
- Talált-süllyedt. Jó lenne , ha rászólnál te is , mivel nekem nem hiszi el , hogy nincs köztünk semmi.Igazán nincs miért aggódnia , ha ennyire komolyra veszi a dolgokat…- jelentettem ki flegmán.
- Gaby , kérlek – közelebb jött . Nagyon közel. Attól tartok túl közel. – Én végeztem Blancaval. Már több , mint egy hónapja szakítottunk. Úgy látszik képtelen felfogni , hogy most az egyszer ő került ki vesztesként. – Veszélyesen gyorsan közelített egymáshoz az arcunk.  – Haragszol?
Most mit mondhattam volna?Hiszen valójában nem is haragudtam. Csak rosszul esett és csalódott voltam. Blanca minden reményemet ,hogy közelebb kerülhetünk egymáshoz földhöz vágta és jól megtaposta.
Bojan a hűvös  falnak tolt , a kezeimet pedig hatástalanitotta.Mélyen a szemembe nézett, majd hosszan szenvedélyesen megcsókolt . Uhh…Teljesen kizártam a külvilágot , habár azért a messzi távolból hallottam valami zenefoszlányokat. A U2 és Mary J. Blige duettje , a One Love szólt odabentről.
 Azért be kell hogy ismerjem , megvolt annak a pillanatnak a varázsa. Amikor úgy gondolta , hogy már nem ellenkezek , elengedte a kezeimet és átkarolta a derekamat. Végre én is megölelhettem. Nem tudom ,honnan feltételezte egyáltalán ,hogy ellenkeznék…Már-már ájulás közeli állapotba kerültem ,annyira hatalmába kerített a érzés, hogy csak azért nem hullottam össze , mert még szorosabban ölelt magához.Teljesen kikészített. Szerintem ő  is észrevette , mennyire belebolondultam, mivel amikor magához ölelt , olyan szélesen vigyorgott , mint akinek telitalálata volt a  lottón.A nagy jelenet után mosolyogva, kéz a kézben visszaindultunk. Bent ugyanaz a remek hangulat uralkodott.Miközben átszeltük a tömeget annyira erősen szorította a kezemet, hogy éreztem, nem akar szem elől téveszteni.
Villa még mindig az én egyetlen Stellámat szórakoztatta. Nem akartunk zavarni , inkább más asztalt választottunk.Leültünk egy-egy itallal a kezünkben.Bojan már kicsit bizonytalanul mozgott, viszont amikor újra megcsókolt, minden tökéletesnek tűnt.
- Úristen , ha így folytatjuk szívbajos leszek – jelentettem ki , mire ő hangosan felnevetett.
- Szóval jó volt? – kíváncsiskodott hamiskás mosollyal.
- Az nem kifejezés…De most ne akard,hogy fényezzelek Bojan! – válaszoltam önelégült vigyora láttán. – Nem ártana azért , hogy felvilágosítsd Blancát , hogy mik is a terveid vele…
-Pff. Még mindig nem hiszem el, hogy képes volt kitámadni téged…Ne aggódj , lerendezem… - mondta teljes komolysággal.
- Na , de csak finoman…
Az este további részében nagyon sok mindenről beszélgettünk még.Rengeteg újdonságot tudtunk meg egymásról. Közben persze fogytak a koktélok.
- Bojan , azt hiszem ideje hazamennem . Késő van és kicsit szédülök. Megyek megkeresem Stellát. – nagy nehezen felálltam , egyensúlyba kerültem , erre tessék , magára rántott.Érdekes pózt vehettünk fel…
- Gaby , maradj még kérleeek! – és rámnézett azokkal a gyönyörű szemekkel  - Vagy ,  ha már mindenképpen haza akarsz menni ,szívesen elkísérlek… - súgta a fülembe. – Hagyd Stellát szórakozni.
Nem mondhattam neki nemet.Megkerestem a táskámat , aztán elindultunk.
A taxi a lakás előtt rakott le.Bizonyára a sofőr is megkönnyebbült, szerintem már az idegeire ment   a szünet nélküli hahotázás.
- Nincs kedved felugrani egy pohár borra? – mintha még nem ittunk volna eleget… -Meg folytathatjuk , amit abbahagytunk. Mármint a  beszélgetést… - vigyorodtam el felcsillanó szeme láttán.
- Na, végre, egész úton erre a kérdésre vártam!
- Hmm…kis huncut vagy te ! – fogtam meg a kezét és elindultunk felfelé.
A felvonónak hála élve felértünk.Szerencsére mielőtt elindultunk nem hagytunk magunk után nagy rumlit.
A konyhába indultam.Kissé bizonytalan mozdulatokkal kezdtem el e töltögetni a két pohárba az italokat. Naaagyon koncentráltam. Sikerült beegyensúlyoznom a poharakkal, majd helyet foglaltam mellette a kanapén.
- Miért pont Barcelonát választottátok?
- Igazából nem is tudom. Mindig is vonzott a gondolat, hogy egyszer itt éljek. Voltam itt  régebben és beleszerettem a kultúrába, az emberek közvetlenségébe. Itt mindig olyan vidám mindenki.
- Hát, igen. Különleges hely ez . Mintha mindig sütne a nap, olyan a légkör. Imádok itt élni. – aztán kicsit más témára tért . – Stellával mióta ismeritek egymást ?
- Kiskorunk óta. Már három évesen együtt szaladgáltunk a játszótéren. Mindig is különleges kötelék volt közöttünk . A testvéri kötelékhez hasonló . Régen mindenki iszonyú irigy volt ránk , amiért ennyire jól kijöttünk . Szerintem már lassan arra a szintre jutottunk , hogy semmi sem tudna közénk állni.
- Úgy csodáltam mindig is az ilyen összetartó embereket. Mindig van bennük valami különleges. – mosolyodott el , mire én kicsit elpirultam.
Rengeteg mindenről beszélgettünk még. Nagyon későre járhatott már az idő.
- Azt hiszem, itt az idő, hogy hazamenjek. Kicsit eldumáltuk az időt.
- Hívok egy taxit. – lehet elvárta volna, hogy marasztaljam, de én nem az a fajta lány vagyok, hanem egy büszke nő, aki nem lövi le elsőre a poént.
Mielőtt elindult volna, még egyszer megcsókolt, iszonyú szenvedélyesen. A fal hidegétől felszisszentem , erre ő magához húzott szorosan.
-Folytatás következik… - s a rá jellemző mosollyal kivonult az ajtón.
Vigyorogva dőltem neki az ajtónak, majd miután végig gondoltam mindent, ami történt, és rájöttem, hogy ez a valóság, boldogan mentem zuhanyozni, majd lefeküdni. Ritka nyugodt éjszakám volt. Mondhatni furcsa, vihar előtti csend uralkodott… Mert sajnos a reggel nem várt fordulatokat tartogatott számomra...

2011. március 26., szombat

4.FEJEZET

 Szegény barátnőmnek sejtelme sem volt,hogy miről van szó, sőt azt feltételezte, hogy egy másik bolygón ébredt.Kikészitette a sikítozásom:
-Elég legyen máááááár,te őrült!!!!!!!-és jól képendobott a legnagyobb méretű párnájával.Mondhatni ez megtette a várt hatást,hirtelen felborultam és végre bekussoltam,ahogy ő mondaná.
-Oké bébi,most végre,hogy lenyugodtál,elmondhatnád,mi is ez a bazi nagy felhajtás.Már a tegnap sem volt okés valami nálad,nehogy azt hidd hogy nem láttam,csak nem akartalak zaklatni,mert tudom milyen vagy zaklatott állapotban-erre a mondatára színpadiasan kirázta a hideg – Kiböknéd végre?
-Huh.Huh.Huh.Bocs de épp próbálok lenyugodni.Huh.Huh.Na szóval.Ki nem találnád,ki járt itt az előbb – húú itt de csúnyán nézett rám – oké,oké,inkább ne találgass.Bojan volt itt. ÉÉÉs meghívott bulizni ma este.
-Tessék??? És mégis,miért jött ide?
-Hogy miért jött ide?Hááát…Hadd gondolkozzam – sosem volt jó a memóriám,pluszba most még teljesen az események hatása alatt voltam.Nem viccelek,tényleg nem ugrott be , miért jött eredetileg. – Ah,meg van. A tegnap hozzákerült a személyim,ő meg visszahozta.
-Huuuuuuuuu…Nem hiszem eeeeel – nana kezdett már Stella is felpörögni.
-Stellácska elhiszem,hogy most csak David Villa feliratok szambáznak előtted,de nem szabad beleélni magunkat semmibe.
-Naaaaa Gaby,ne légy már ilyen ünneprontó.
-Amúgy szerintem ideje lenne elgondolkodni,hogy mibe menjünk.Fél nyolckor itt a taxi.
-Te esküszöm nem vagy normális.
-Mi vaaaan?
-Látod mennyi az idő??? Még teljesen újjá kell születnünk addig,mi meg itt fecsegünk, ücsörgünk pizsiben,karikás szemekkel – sápítozott ijedten.
-Jaj,nyugi,rengeteg időnk van! Amúgy sem tollászkodik mindenki annyit a tükör előtt,mint EGYESEK…- az utolsó szóra fektettem a hangsúlyt,aminek következtében nekem ugrott és elkezdett csikizni. Azon vettük észre magunkat,hogy fuldoklunk a nevetéstől és a földön fekszünk.
-Na és most rajta , hozzuk ki magunkból a legjobbat.
Hosszas kínlódás után mindketten megtaláltuk az arany középutat és végre elkészültünk (Képek mellékelve a végén :P ) .  A hajam kiegyenesítettem és laza copfban fogtam össze. A sminket sosem vittem túlzásba.Stella is nagyon dögös volt.
Indulás előtt 10 perccel már tűkön ültünk.A taxi dudájának  a hangja zökkentett ki a gondolkodásból.
Nagyon be voltam sózva,az már csak hab volt a tortán,hogy a kocsi Barcelona legnevesebb szórakozóhelye előtt állt meg.Amint kiszálltunk,máris majdnem sikerült bemutatkoznom mindenki előtt,mivel eléggé összeakadtak a lábaim…
Bojan a bejáratnál várt.Erre a szempárra 1000 közül is rá tudtam volna ismerni.Megállás nélkül mosolygott,sőt,mintha régi ismerősök lennénk,még meg is puszilt.Hát azt hittem ott helyben leszédülök a lábamról.Bemutattam neki az izgatott,enyhén sápadt Stellát is.Bent rengetegen voltak.







2011. március 20., vasárnap

3.FEJEZET

Azt hittem már sosem lesz vége ennek a nyűgös éjszakának. Nem sokat aludtam,mert hol hülyeségek jártak az eszemben,hol pedig úgy éreztem,hogy most rögtön csap belém a villám. Azelőtt még nem is gondoltam volna,hogy ennyire szörnyűek a tengerparti viharok.Mindenkitől hallottam,de igazából csak most éltem át először.Köszi,de nem kérek belőle többet. Talán ha lett volna akihez hozzábújjak…
Hemperegtem még kicsit az ágyban,aztán úgy döntöttem jobban járok , ha alávetem magam egy frissítő zuhanynak. Ez mindig helyrehozott egy pocsék éjszaka után.Biztam benne most is. Isteni érzés volt,kiélveztem minden percét. Illetve kiélveztem volna,ha valami őrült nem kezdi el püfölni agresszívan a csengőt.Jéézus,hiszen még kora reggel volt,úgy tíz óra körül.Eszemben sem volt kiszállni a kabinból,inkább hisztérikus ordibálásba kezdtem:
-Stellaaaaaaaaaaaaaaa! Nyisd már ki azt az átkozott ajtót!Stellaaaaaaaaa!
Hát ő sem lehetett valami életképes állapotban,mivel hiába sipítoztam csak a csengő válaszolt. De azt aztán kitartóan döngették.
-Nyugi basszuuus,megyek már!-csitítgattam a vendéget.
Magam köré tekertem egy törülközőt és félig vizesen elslattyogtam a bejárati ajtóig.Jó szokásom szerint nem kukucskáltam ki.Pedig jó pár kínos pillanattól megkímélhettem volna magam így az évek során…Idióta,az vagyok.
Kattant a zár és földbegyökerezett a lábam.Kitágult pupillákkal néztem ki a fejemből.Emlékezetes, sőt mi több csodálatos látvány lehettem,nem mondom…Ja,amúgy nem más állt az ajtóban,mint Krkic meg én egy rövidke törülközőben.Kiiinos…a hosszas,néma szemkontaktust ő szakította félbe:
-Huh,nem rossz fogadtatás,főleg ilyen kora reggel-vigyorgott,én meg pirultam-Behívnál vagy még holnapig álldogálunk itt?Nem akarok ünneprontó lenni,de nem kéne megfázz.
-Jaj,bocsi csak még kicsit kómás vagyok.Tudod reggel van még.-hát ez kicsit füllentés volt,mivel egyáltalán nem voltam álmos.A helyzethez képest kifejezetten magamnál voltam.Leültettem és kiszolgáltam narancslével,jó vendéglátóhoz méltóan – Nos ,mi sodort errefelé?
-Áh, csak azért ugrottam be,mert a tegnap a nagy kavarodásban véletlenül hozzám került a személyid.Biztosan szükséged lesz még rá,hát inkább edzés után gondoltam beugrok vele.
-Köszi,lekötelezel.Tényleg nem mentem volna sokra nélküle – mosolyogtam – De nem lett volna egyszerűbb a bonyolult életedben,ha csak bedobod a postaládába?
-Egyes dolgokat jobb személyesen intézni.Meg nem hagytam volna ki,hogy újra találkozzunk – hehh,már megint sikerült zavarba hoznia ezzel a csábos mosollyal…
-Ööö…egyéb óhaj-sóhaj? – kérdeztem kicsit idegesen.Ha ideges vagyok mindig össze-vissza  szövegelek. Akkor megpróbáltam kicsit kontrollálni magam.
-Hát igazából ez volt a lényeg,de lenne még valami – sunyisodik,pontosítottam magamban –Nem jönnél el bulizni ma velem? – kicsit furán bámulhattam – Neee,ne nézz így rám,nem mondhatsz nemet. Hozhatod a barátnődet is ha akarod. Jó buli lesz. Ígérd meg,hogy eljössz. Lééééégysziiii! –olyan kedvesen,csábítóan,kiengesztelően nézett rám,hogy nem mondhattam nemet. Igazából a megszólalás is nehezemre esett – Hallgatás,beleegyezés.Küldök értetek taxit,fél nyolcra . Szia Gabriella – lépett ki az ajtón mosolyogva.
-Szia.-csak ennyit tudtam kibökni.
Gyorsan megcsíptem magam,de nem álmodtam,ez a valóság volt.Ahogy tudatosult bennem ez az egész,euforikus állapotban rúgtam be alvó barátnőm ajtaját,mint egy nindzsa, ordítva:
-Stellaaaaaaaaaaaaa! Ébresztő chica! Buli vaaaaaaaan!

2011. március 19., szombat

2. FEJEZET

Rövidke,csak amolyan összekötő fejezet. :)


Még mindig a kezét szorongattam, úgy festhettem kb., mint egy zombi. Már kezdett egy kicsit furán nézni rám, ezért inkább megszólaltam:
-Gabriella Rossi.Örvendek,de máskor vigyázhatnál kicsit jobban is….-na jó,ezt nem kellett volna ilyen flegmán,ezért bevágtam egy bájvigyort.
Összeszedte a papírjaimat.
-Nos,hát nekem indulnom kell.Remélem látjuk még egymást.-ezzel pedig mosolyogva elrohant. Reagálni sem volt időm,teljesen elszálltam.Stella szerencsére tudta erre az ellenszert és visszaráncigált a való világba.
Hál’ Istennek sikerült végeznünk,én meg alig vártam,hogy hazaérjek, és végre vízszintesbe kerüljek.Túl sok minden kavargott az agyamban… Az én drága Stellám átvállalta a bevásártlást.Még csak az hiányzott volna,hogy estig bolyongjak a városban.Az igazság az,hogy sosem tájékozódtam túl jól. Barcelona pedig hatalmas volt. Mindig, amikor elindultam valahova, benne volt a pakliban ,hogy a tengerparton fogom tölteni az éjszakát.Szerencsére később a tájékozódó képességem sokat javult.
A délután folyamán sokszor eszembe jutott a fura eset az egyetemen.Igazából állandóan a zöld szempár lebegett előttem,habár sejtettem,hogy nem lehet sok esélyem nála.Egy egyetemre fogunk járni,de valószínűleg semmi több.Én és egy futballsztár? Meg kell vallani nem voltam az a cicababa típus. Egyáltalán nem.Aztán észbe kaptam,hogy végülis mekkora marhaságon gondolkodok. Váltottunk egymással két szót,mindössze ennyi.A nagy töprengés közepette bekanalaztam egy vödör csoki fagyit,majd jól bealudtam.
Hiába döntöttem el magamban,hogy az esély arra,hogy Bojannal egyáltalán barátságba keveredjek egyenlő kb. a nullával,mégsem hagyott valami nyugodni.
Elég rémes éjszaka volt,kint is őrült vihar tombolt.Akárcsak az agyamban.