19 . FEJEZET

Az utóbbi időben Bojan nagyon nehéz napokat élt meg , sokszor volt levert , ez pedig egy idő után rám is átterjedt.  Nem köztünk voltak gondok , velünk minden a legnagyobb rendben volt . Sokkal inkább az aggasztott , amit rajta láttam :kétségbeesettség ,csüggedés,  szépen lassan elmegy a kedve a focitól , ugyanis rendkívül kevés szerepet kapott az edzőtől . Meccshiánya volt , ennélfogva pedig , ha pályára is lépett nem teljesített úgy , hogy következő alkalommal a kezdőbe kerüljön . Ördögi körnek lett a részese és nem tudtam , hogyan cibálhatnám ki ebből . Mindennek a tetejébe , amikor éppen visszatalálni látszott önmagához , egy sérülés keserítette meg az életét , így mindent elölről kellett kezdenie . Rengetegszer volt ingerült és hisztis , hiába próbáltam tolerálni kirohanásait , néha-néha mégis összevesztünk . Persze az összekapások után azonnal kapcsolt , hogy ő tévedett , és kiengesztelt , de rettenetes volt őt így látni.

Késő őszi napra ébredt a város , pontosabban november 29. - ére.  Ebben az évben ez egy különleges dátum volt , korábban zártak az üzletek , a gyárak , sőt nekünk még be sem kellett mennünk az egyetemre . Nem hiába volt a nagy felhajtás , hiszen ma játszották a szezon őszi El Clasicó-ját , hazai pályán természetesen . Szórakoztató volt látni , hogyan ébredt fel az emberekben a katalán öntudat és a futball iránti imádat . Talán Bojan is meglátta ebben a mérkőzésben rejlő lehetőségeket , s mivel kilábalni látszott a hullámvölgyből , remélte , hogy kap néhány játékpercet egy ilyen nagy jelentőséggel bíró összecsapáson . Reggel már egészen korán edzett a csapat összes tagja , mialatt mi Stellával nyugisan  húztuk a lóbőrt .
 A telefon idegesítő csörgésére ébredtem , és átkoztam magam , amiért előző este nem halkítottam le.
- Jó reggelt , Gaby ! - halottam Cesc hangját.
- Basszus Cesc ! Tudod te hány óra van ?
- Jaj , ne idegesíts már ! Mi az , hogy még nem vagy ébren ? Hiszen különleges nap a mai !
- Nenene , ne is emlegesd ! - könyököltem fel az ágyban - Görcsbe rándul már a gyomrom , ha rá gondolok.
- Bízz bennük ! Ne izgulj , minden a legnagyobb rendben lesz .
- Örülök , hogy ilyen pozitívan látod a dolgokat . Üdv az én pesszimista világomban !
- Amúgy épp Barcelona felé tartok . - közölte lazán .
- Hogy mi van ? És ezt csak most mondod ? - örömködtem .
- Na végre , valami felvidít ! Hamarosan már a taxiban fogok ülni , majd beszaladok Gerardékhoz , ledobom a cuccaimat és máris jövök boldogítani benneteket ! Küldetést kaptam a haverjaimtól : eljuttatni titeket , pontos időben , épségeben a stadionba .
- Ceesc , annyira jó , hogy jössz ! Siess !
- Repülök szivi !
Bontottuk a vonalat , majd megpróbáltam kimászni a szobámból . Stella már a konyhában serénykedett.
- Jó reggelt , szívecske !
- Uhh... Téged meg mi lelt ?
- Áh , semmi különös , csak jön Cesc . - vigyorogtam már-már természetellenesen nagyon .
- Szerinted én éppen mit csinálok ?
- Öööö...Kotyvasztasz ?
- Kapsz te mindjárt kotyvasztást ! Tudod próbálom valami normálissal fogadni őt . David szólt , hogy készüljünk , testőrt küldenek ránk .
- Miért én vagyok az utolsó , aki tudomást szerez mindenről ?
- Hidd el , megvan ennek az oka ! - nevette el magát barátnőm .

Szükségem volt még egy kis időre , hogy teljesen magamhoz térjek ,a hirtelen ébredés után , ezért Stellával nem is nagyon dumáltunk . Csak ücsörögtem a konyhapultnál , iszogattam a kávémat és néztem ki a fejecskémből . Valósággal megszöktem magam , amikor megszólalt a csengő , túlságosan a gondolataimba voltam elmerülve . Ajtót nyitottam és néhány percre mindent elfelejtettem , amikor megpillantottam kedves barátomat .
- Hola Gabriella ! - köszönt , miközben ölelésével fojtogatott és puszikkal halmozott el .
- Holaaaaaa ! - visítottam maximum hangerőn .
- Cesc , hogy vagy ? Jól ? Nagyon fáradt vagy ? Kikészített az út , ugye ? Minden rendben volt ? - ömlött belőlem a kérdés áramlat .
- Azt a mindenit ! Micsoda kérdés tenger . Drága , mióta lettél ilyen kis buzgó mócsing ? - erre a kérdésére viccesen húztam el a számat . - Évente legalább tízszer teszem meg ezt a távot , szóval no para , hozzá vagyok szokva .
- Jól van , na csak aggódtunk érted . Talán baj ? - mosolyogtam elbűvölően .
- Ez legyen a legnagyobb problémám. Na gyere ide , te ! - ölelt meg újra , aztán pedig bevezettem a nappaliba.
Stella a fürdőből ordibált , és próbálta megetetni velük azt a szemen szedett hazugságot , hogy maximum húsz perc múlva kész lesz . Hát , mi ehhez hozzáadtunk legalább még harmincat és így egy reális időt kaptunk .

Beszélgettünk a suliról , a hétköznapokról , Bojanról , s mindez alatt észrevettem , hogy Cescnek valami igencsak nyomja a szívét és beszélne is róla , de fogalma sincs , miként kezdjen hozzá .
- Cesc - fogtam meg a kezét , hogy rám figyeljen - Mi baj van ?
- Áh , semmi ...
- Azzal , hogy próbálod homokba dugni a fejed , nem lesz senki sem előrébb .
- Semmi , csak ...
- Igen ?
- Hát ... Bajok vannak Carlaval . - nézett rám nagy barna , ám most igencsak szomorú szemeivel .Tétovázott , hogy megszólaljon még , avagy sem . Carla a gyerekkori szerelme volt , nagyon kedves lány . Kevésszer találkoztunk , de ő mindig nagyon közvetlen és barátságos volt mindenkivel . Úgy tűnt , Francesccel is jól megértik egymást .
- Hogy értsem ezt ?
- Tudod , én ezt komolyan gondoltam , nagyon . Hiába éltünk távkapcsolatban , úgy éreztem , vagyunk már olyan rég együtt , hogy eljegyezzem . Bizonytalan   voltam , de látni akartam , hogyan reagál , ezért hazaugrottam pár napra .
Lehajtotta a fejét . Olyan mértékű keserűség tükröződött szemeiben , hogy azt hittem , rögtön megszakad a szívem .
- Előálltam a kérdéssel , erre ő sírva elrohant . Gaby , annyira megalázó volt . Ott ültem bambán , és  csak az foglalkoztatott , hogy vajon miben tévedtem , esetleg , hogy valami rosszat mondtam-e . Nem értettem már semmit . Pár nap múlva megbeszéltük , hogy találkozunk egy kávézóban . Azt állította , hogy ő még nem tud megállapodni , egyáltalán nem biztos magában , sőt még abban sem , hogy szeret -e még egyáltalán . Szünetet akart , nyolc együtt töltött év után . Annyira összezavart ,  hogy inkább visszarepültem Londonba , és próbáltam  ott folytatni az életemet , ahol abba hagytam . Persze , könnyű ezt mondani . Azóta is csak arra tudok gondolni , hogy miért kellett ennek így lennie .
- Hjaj , összetett probléma . Figyelj , talán jobb , hogy így alakult , legalább nem mentél bele semmilyen meggondolatlanságba .
- Igen , és tudod , már én is rájöttem , hogy a végén talán ... csak megszokásból voltunk együtt. De akkor is fáj , nagyon.
- Cesc , most nem akarok túlságosan optimista lenni , de ha jól értettem , most csak szüneteltek .
- Végül is ... igaz .
- Egy kis idő elteltével , lehet , hogy egészen másképpen látjátok majd a dolgokat . Leültök még egy beszélgetésre , és eldöntitek , hogyan tovább . Egy dolgot ne feledj , nem szabad ilyen könnyen feladni  egy ennyire hosszú kapcsolatot!
- Hát .. meglátjuk mit hoz a jövő .
- Ez a beszéd ! - mosolyodtam el és öleltem át.

Közben Stella is kirobbant a mosdóból és most már egy sokkal jobb állapotban levő Cesccel találta szemben  magát . Kellemesen töltöttük el hármasban a délután egy részét , majd mi , csajok , készülődni kezdtünk , addig pedig Cescet  betuszkoltuk a tévé elé , hogy ne tűnjön annyira hosszasnak a várakozás.

Végül is egészen hamar elkészültünk , legalább is magunkhoz képest.  Én egy Bojan ( KATT IDE ! ) , Stella pedig egy David Villa feliratú mezt kapott magára ( KATT IDE ! ) , farmerrel kombinálva . Éppen a gardróbban kutattam még valami kiegészítő után , amikor arra lettem figyelmes , hogy a telefonom mindjárt lehuppan az asztalról a nagy rezgés közepette.
- Szia Drágám ! - hallottam Bojan erősen nyugtalan hangját a túloldalról .
- Hello ! Huh , mi ez a reszketés a hangodban  , Édes ?
- Áh , kicsit berezeltem , most játszódott le a fejemben az a forgatókönyv , miszerint megszégyenülve , vesztesként sétálunk le a gyepről... Szar előérzetem van ...
- Jaj , Bojan... - kiáltottam fel idegesen , viszont igazából azt sem tudtam mivel bátorítsam , hiszen nekem is ez volt a nagy félelmem . Muszáj volt erőt vennem magamon .-  Ne légy ilyen kishitű ! Együtt képesek vagytok nyerni ! Az a csapat egy csoda ! Csak koncentrálnotok kell , hiszen annyira ismeritek egymást szinte , mint saját magatokat . Egyenként is mind zsenik vagytok , de együtt  : úgy jelentitek az igazi veszélyt ! Bízzatok magatokban , ennyi az egész . És gondolj arra , hogy ma este nem a madridiakat fogja éltetni 98000 ember , hanem titeket . Nyernetek kell !- hmm, elég meggyőzőre sikerült a diskurzusom , nyugtáztam magamban .
- Hát ... nem is tudom . Nagyon remélem , hogy úgy lesz .Habár úgysem hiszem , hogy ma játszhatok . Kicsi és gyenge vagyok én még ehhez ... - csak úgy sugárzott a kínzó szomorúság a hangjából .
- Ne beszélj hülyeségeket , kérlek szépen ! Nézd , nem ígérhetem én , hogy ma játszani fogsz ... De miért ne lehetne így ? Nagyon tehetséges vagy és mindemellett rendkívül kitartó . Kérlek , bízz magadban !
- Reméljük a legjobbakat . Ne gyertek túl későn ! Szeretlek Gab !
- Én is szeretlek !
Ekkor hirtelen nagy csörömpölésre támadt , Bojant már nem is hallottam , csak Piqué morgolódását . Ő aztán egyáltalán nem volt lámpalázas .
- Hát Gaby , velem már nem is akarsz beszélni ?
- Neked is szia , Gerard !
- Na és miről pusmogtatok fiatalok ? Hm ? Bojan az öltöző legeldugottabb sarkában csücsült , amikor megláttam ...
- Seeeemmi különös , legalábbis számodra ! - titokzatoskodtam .
- Óh , pedig gondoltam beavatsz a szaftos részletekbe .
- Ne is álmodj róla ! -  kuncogtam -. Kb . egy óra múlva érünk a stadionba , jön Cesc is . Csáó , Geri !
Már éppen meg akartam szakítania hívást , de Geri hangja teljesen meglágyult amikor barátját említettem . Mint egy kis gyerek , akinek azt ígéred , hogyha jó fiú lesz , visszakapja a játékát
- Le ne tedd !.Hol van Cescy ? Add egy kicsit a telefonhoz ! Most ! - erőszakoskodott .
- Ha már ilyen szépen kérted , még azért sem adom ! - nevettem - Menj szépen edzeni és vezesd le a fölös energiáidat ! Puszi .
- Gaby , neeee....
Késő volt, már letettem .

Egy óra alatt még elvégeztük magunkon az utolsó simításokat . Cesc is magára öltött egy gránátvörös - kék sálat . Földöntúli késztetést éreztem rá , hogy belekössek .
- Hmm ... jól állna rajtad a blaugrana mez is ... - utaltam kicsit gúnyosan arra , hogy a nyáron nem igazolt vissza Barcelonába .
- Jaj , kérlek , ne most terrorizálj ezzel . Asszem ezt a témát párszor már megvitattuk .
- Szóval a bűntudat - bólogattam és vigyorogtam gonoszul .
Nem volt hajlandó válaszolni a provokációmra , ha erről volt szó , a beszélgetésünk mindig vitába torkollott. Nem igazán értettem őt .

Cesc vezetett , miközben mi egész úton a Barca himnuszát visongattuk . Bármilyen meglepő , de még mindig ugyan olyan izgalommal mentünk , mint legelső alkalommal . Na jó , be kell azért ismerni , hogy egy El Clasicó egészen más értékrenddel bír. Francesc csak mosolygott rajtunk , ő már hozzá volt szokva az efféle felhajtásokhoz . De Istenem , ez volt az első klasszikusunk élő egyenesben , meg kellett adni a módját !
A stadion bejárata előtt már valóságosan remegtem az izgalomtól . Stellával kézen fogva álldogáltunk a porta előtt , Cesc türelme pedig fogytán volt már.
- Lányok , gyerünk már , elhiszem , hogy izgatottak vagytok , de jó lenne megtalálni a helyeinket még a kezdés előtt ! - siettetett , de mi rá sem hederítettünk , hiszen minden pillanatát ki akartuk élvezni az estének .

Nagy levegőt vettünk és besétáltunk . Emberfeletti volt az egész . Az a rengeteg ember ...mindenki egy csapatért szorított . Na jó , a kevéske madridi szurkoló kivételével . Olyan ' Pörköljünk oda ma este a fővárosiaknak ' hangulat volt . Cesc úgy döntött le megy szerencsét kívánni barátainak , mi a helyünkön maradtunk és ámuldoztunk .Nem tett volna jót nekik , ha ilyen felfokozott idegállapotban látnak minket .Amíg várakoztunk , egyszer talán a nagy kivetítőn is megjelentünk . Amikor megláttuk magunkat , őrült integetésbe kezdtünk , s lehet kicsit idétlenek voltunk , de nagyon jól éreztük magunkat.

Cesc visszatért , Stellával még motyogtak valamiről . Őszintén , fogalmam sem volt , mi lehetett a téma , túlságosan koncentráltam . Akkor tértem magamhoz , amikor kilencet ütött az óra , és percre pontosan felcsendült a klub himnusza , mi rajongók pedig a játékosok tiszteletére a magasba emeltük a színes lapokat , amelyekből végül a '' T ' ESTIMO BARCA '' felirat rajzolódott ki . Beleborzongtam , amikor egy egész stadionnyi ember zengte az El Cant Del Barca-t . Bojant sajnos még nem láttam  a kivonuló játékosok között, de sejtettem  , hogy a kispaddal létesít éppen bensőséges viszonyt , ismét... Gerard virgonckodott , bemelegített , David pedig erősen koncentrált , aztán megkezdődött a várva várt mérkőzés. Igazából akkor szállt el minden félelem belőlem , amikor Messi kb . a harmadik percben olyan pimaszul próbált gólt lőni a világ egyik legjobb kapusának , hogy az hihetetlen . Aztán a varázslatos kilencedik percben Xavi büntetett . Olyan csodálatos gól volt , hogy örömünkben hárman összekapaszkodva , ordítva körtáncot jártunk .Aztán beindult a tiki-taka . A madridiak csak bámultak , mint borjú az új kapura , s közben pedig faultoltak szép számmal . Sportszerűtlen egy csürhe ... A tizenhetedik percben Pedrito varázsolt . Mindenki tátott szájjal figyelte , mit is művelnek ezek a srácok a pályán . Az első félidőt kér gólos előnnyel sikerült befejezni .  Mi természetesen a nézőtéren egy percig sem nyugodtunk le , kórusban kritizáltuk a bírót , a partjelzőt , Ramost , Pepét és a többi hentest .  Cesccel erőtejesen versenyeztünk , hogy ki tud nagyobbat mondani , amikor Stella is megszólalt .
- Mindenki jobban jár , ha én csendben maradok ... - javasolta barátnőm , akit meccs közben már többször le kellett állítanunk , mivel határozottan be akart rohanni  a pályára , hogy  Cé Ronaldonak bemosson egyet , amikor az Pep Guardiolat merte inzultálni .
Lassan a sztárok visszasétáltak a gyepre . Kicsit azért aggódtunk , hiszen még az is benne volt a pakliban , hogy sikerül fordítaniuk ... De hála a mi Davidunknak , szertefoszlott a bohócoknak minden álma a győzelemről . Először az 54 - ik , majd az 57 - ik percben  semmisítette meg a királyiak védelmét . Mindkét gólja után a határozottan a nézőtérre mutatott , ahol bennünket sejtett . Pontosan nem tudhatta , merre vagyunk a sok ezer ember között , de Stellában ez a gesztus olyan érzelmeket váltott ki , hogy azt hittem megremeg a végén alattunk a föld . Puszikat küldött a pálya felé és szíveket rajzolt a levegőbe , mint valami őrült szerelmes filmben . 4 - 0 -ás állásnál szabadult el a Nou Camp közönsége , mi pedig élvezhettük a katalán fiesztát.Olyan ' ereszd el a hajamat ' hangulat  uralkodott , ahogy Lucia néni , a valaha volt kémia-fizika tanárom mondotta volna .
Cesc felé tekintettem a bakkecskeként ugráló Stellán át . Örült , viszont egy csöppnyi  szomorúságot  véltem felfedezni a szemeiben . Francesc is jól tudta , hogy mindennek a részese lehetne most , ha nyáron kicsit tökösebb gyerek lett volna . Iszonyatosan bánthatta a dolog , megnyugtatásképpen megfogtam a kezét s rámosolyogtam . Ez hatott , kicsit felszabadultabb lett .
Miközben Cescre figyeltem , hirtelen Stella csapott nyakon . Rettentően felmérgesített , már majdnem viszonoztam  kedvességét , amikor megpillantottam Bojant , amint a gyepre lép . Hát ezért volt Stella olyan vehemens ! Most már inkább hálás voltam neki , hogy figyelmeztetett .
És aztán jött a végső durranás . Az én Bojanom passzából Jeffren talált be a kapuba .  Már majdnem kiestem a lelátóról , eszeveszetten ordibáltam Bojan nevét , miközben tapsoltam és ugráltam . A nap poénja volt , amikor a büszke Gerard , akit Cé Roni ezúttal sem tudott kicselezni , vigyorogva integetett felénk , jelezve , hogy , ja , már ötöt löktünk a kisgyerekeknek . Felfogni nem tudom , hogyan , de ő ránk talált a tömegben , pontosabban a a legjobb barátját szúrta ki először . Hát , igen , megvolt a csoda . 5-0 , azaz katalánul una manita .
Persze a végén még volt egy sor ámokfutás . Ramos megpróbálta még összezúzni szegény Messi megmaradt csontjait , majd csaknem feldöfte Puyolt , adott egy taslit Xavinak , aztán még Bojant is megráncigálta .  Ennek a tiszteletére káromkodtam is egy sort , minden általam ismert nyelven . Nem értettem a viselkedését , hiszen ezekkel az emberekkel nyer világbajnokságot a nyáron . Hogy bánhatott így a csapattársaival ? Pedig egészen eddig elég szimpatikus gyereknek tűnt ... de csak ki bút a szög a zsákból ... Kapott is egy szép pirosat .

A végén mindenki büszkélkedhetett vele , hogy ma este a világ talán valaha volt legjobb csapatának szurkolt . Mindenki valósággal őrjöngött . A fiúk ötöst intve vonultak le a pályáról . Bojan kint maradt még egy kicsit sztárkodni  . Mi is lassacskán leértünk . Amint megláttam az érkező Gerardot , rohanni kezdtem , s talán életemben először és utoljára Cescet legyőztem szaladásban . Habár szerintem hagyta magát ...
- Büszke vagyok ráád ! - csimpaszkodtam a nyakába .
- Jaj , még a végén elpirulok ...
Kapott egy nagy puszit , szabadon engedtem , majd egy ismerős , kisfiús hang csapta meg a fülemet :
- Na , nekem már nem is jár ?
- Fantasztikus vagy Édesem ! - öleltem át - Tíz perc kellett , hogy kiossz egy gólpasszt ? Nem semmi ...
Ő csak mosolygott dicsérő szavaimra , majd megcsókolt . Szépen lassan megtelt az egész öltöző , s kicsit ciki volt , hogy mindenki minket figyel . Miért nem éppen Stelláékat ? Na jó , ők talán kicsit jobb búvóhelyet találtak , mint mi ...

Hazafele ugyancsak Francesc ült a volán mögött . Sejtelmem sincs hogyan fértünk meg annyian abban az autóban . A négy bohóc , Cesc , Bojan , Piqué és David ökörködtek , mi ketten pedig stereoban hahotáztunk.
- Lányok este jöttök ünnepelni ?
- Ger , köszi a meghívást  , de szerintem ma szükségetek van egy kis fiú-bulira , a csapattal . Meg mellesleg holnap egyesek - Stella ezt jóóól kihangsúlyozta és körültekintett szúrósan - még suliba is kell menjenek ...
- Na Stellácska , ne irigykedjetek , nem áll jól !
- Ha-ha !
- Cesc , dobj ki minket a lakás előtt !
- Még egyszer gratula , jó szórakozást és legyetek jó fiúk ! - kacsintottam .
Elköszöntünk egymástól , és elhajtottak .

Mikor megbizonyosodtunk , hogy senki nem figyel , megfogtuk egymás kezét és ordítottunk , amilyen hangosan csak bírtunk . Persze senki sem aludt még , hiszen minden ember kiélvezte a különleges eseményt . A liftben maximum hangerőn adtuk a elő a ' Simply the Best ' szímű számot , egy kis tánccal megfűszerezve . Csak akkor vettük észre , mennyire kimerültek vagyunk , amikor beléptünk a házba és kicsit lenyugodtunk . Gyors fürdés után azonnal az ágyba dőltünk , és megpróbáltunk aludni . Csodálatos este volt az , a totális futball ünnepe .