2011. augusztus 2., kedd

14. FEJEZET

Elérkezett számomra a nagy nap . Nem , még egyelőre nem az esküvőről van szó , hanem arról a napról , amikor kézbe kaptam vadiúj autóm kulcsait. Reggel már annyira izgatott és szórakozott voltam, hogy bármihez is nyúltam , garantáltan baja esett . A gondolataim már csak a körül jártak , hogy vajon milyen lesz ? Mit fog szólni hozzá Stella ? – és még ehhez hasonlók. 

Mivel hamarabb felébredtem , mint Bojan , indulás előtt csak egy cetlit hagytam a párnámon : ’ Elmentem Stellával a kocsi után. Máris hiányzol , szeretlek ! ’ üzenettel . Mielőtt kiléptem volna az ajtón , még egyszer meg kellett néznem , ahogy alszik . Szerintem a vonzereje még álmában is működött.

Szerencsére a kelleténél hamarabb elindultam , hiszen sejtettem , hogy nem lesz jó vége , ha belevetem magam a reggeli forgalomba . A tömegközlekedési eszközök ma még a szokásosnál is lassabban haladtak.
Amikor az ajtóhoz értem , a kulcsot a zárba helyeztem ,de az már nyitva állt .  Jellemző , már megint megvárattam Stellát . Reméltem , hogy nem lesz túlságosan pipa rám . Ellenkezőleg , Stella teljesen nyugodtan ücsörgött és kávézgatott . Sőt , már majdnem aludt . Ha nem érkezem meg ,  90 százalékos esélyt adok rá , hogy bele fulladt volna a bögréjébe , így viszont azonnal feltámadt és egy hatalmas öleléssel köszöntött .
- Szia , drááága !
- Hello , szivi ! Isten hozott minket újra itthon .- nevettem - Jól nézel ki , még szerencse , hogy van rajtam napszemcsi , valósággal sugárzol ! ( KATT IDE ! )  Kávét , szívem , azonnal ! – szédelegtem fenyegetően és inkább leültem . Fura volt , hogy ilyen kicsi ez a helyiség Bojan nagy nappalija után , viszont rendkívül otthonos és csajos volt . Mi így szerettük .
- Na , Gabyka – ült le velem szemben -  Itt az ideje , hogy mesélj végre . Mondjuk nincs szükség sok dumára , csak rád kell néznem és látom rajtad ,hogy elég keményen lecsapott rád Ámor nyila .
- Hiszen ismersz.... Stella , én annyira szerelmes vagyok . Rég nem éreztem már ilyent .- közben nekiláttam az átöltözésnek is.( KATT IDE ! )
- Szívem , tudom , hogy te nagyon tudsz szeretni , csak kérlek , vigyázz , nehogy megüsd a bokádat . Ne grimaszolj , te is tudod , hogy volt már rá példa , hogy alig tudtunk helyrepofozni a letargiából.
- Tudom Stella , igazad van … De ez most ... más . Komolyan mondom !
- Rendben , de ha megbánt …én veszem kézbe az irányítást ! – mondta most már kicsit ellentmondást nem tűrően ,  de nevetve .
- Reméltem is . – mosolyogtam  - Köszönöm , hogy így aggódsz értem , de megpróbálok ezúttal  két lábbal a földön járni  …
- Haaahh , ez akkor veszett ügy , szerintem már tíz méterrel a föld fölött lebegsz – szakított félbe .
- Komolyan beszélek , hiába  gúnyolódsz , majd meglátod !
- Szívből kívánom , hogy úgy legyen !
- Na , akkor ezt megbeszéltük , indulhatnánk is .
- Mégis hova ? Voltam olyan naiv , hogy azt hittem , Bojan kellően lefárasztott és nem fogunk egész nap pörögni. – zsörtölődött .
- Tévedtééél . Na gyere már , ígérem nem bánod meg !

Nem volt idegem újra villamosra szállni a reggeli gürcölés után , így taxi szállított bennünket az autószalon elé .  Amikor megérkeztünk , Stella szemei kissé kikerekedtek . Vicces látvány volt !
- Gaby , most szivatsz ? Mindek hoztál ide ? – kérdezte kissé zavartan.
- Rögtön kiderül ! – húztam magam után kezénél fogva .
Besétáltunk , körülöttünk szebbnél szebb autók csillogtak – villogtak . És akkor megláttam az én kis drágámat. Egy ügynök már ránk várt a járgány mellett .

- Várj ,várj ,várj ! Gaby , honnan van neked pénzed erre ? Bankot raboltál és nem is szóltál nekem , vagy Bojan ennyire nagylelkű ? Ez esetben nekem is rendelhetsz egy ilyent – bökött az autó felé hadarás közben .
- Áh , dehogy , csak nyertem – jelentettem ki nemes egyszerűséggel és rengeteg büszkeséggel a hangomban , miközben átnyújtottam a hitelesítő adatokat .- Ehhez mit szólsz , csajszi ?
- Megszólalni sem bírok !- suttogta , miközben teljesen ámulatba esve simogatta a négy kerekű szépséget .

Számomra ez az autó tökéletes volt : nem kicsi , de nem is túl nagy , terepjárónak tűnhet , mégis sportos , különleges külsővel .
Aláírtam még néhány papírt , majd jókívánságok közepette megkaptam a kulcsokat . Igazából csak akkor esett le , mi is történik velem . Stella is felocsúdott , sőt , örömében már ugrándozott.
- Oooooh , nem is hiszem , hogy egy ilyen csodával távozunk – őrjöngött , majd kézen fogva sétáltunk az autómig . Furcsa volt ezt így kimondani . Izgatottan nyitottam ki az ajtót , majd mindketten helyet foglaltunk . Mindamellett , hogy szép volt , kényelme is páratlannak bizonyult . Amikor beindítottam és meghallottam a motor hangját , kirázott  a hideg . Minden műveletet a lehető leglassabban végeztem el , kiélveztem minden egyes percet.
- Gaby , ne idegesíts már , adj egy kis gázt neki ! Nem most vezetsz először !  Megy ez neked ! – bátorított barátnőm .
Hogy még jobbá tegyem a légkört , bekapcsoltam a rádiót . Hál’ Istennek , valamilyen vad , erotikától fűtött spanyol nóta helyett Taio Cruz – ’ Dynamite ’ ( KATT IDE ! )című dala csendült fel . Pontosabban dübörgött . Maximumra húztam fel , hangosan énekeltünk . Pont , mint ahogy évekkel ezelőtt elképzeltük . Akkor még csak álom volt , most már valóság .
Kicsit lehiggadtunk , csendben furikáztunk a városban , körbe – körbe . Figyelmes lettem arra , hogy Stellát valami nagyon nyomasztja .
- Stella ! – szólítottam meg , de észre sem vette , teljesen máshol járt az esze . – Hé , Stella !
- Igen ? Ne haragudj , nem figyeltem . Miről is volt szó ?
- Mégis mi az ami ennyire aggaszt ?
- Semmi … igazán semmi…
- Stella , ne köntörfalazz légy szíves . Látom rajtad , hogy valami nincs rendben . Hátha tudok segíteni.
- Jaj , Gaby … - fordult felém kissé kétségbeesett ábrázattal . – Tudod mennyire félek ? – kérdőn néztem rá , nem értettem , mégis mitől lett volna félnivalója . – Lehet hülyén hangzik ….de gondolj bele kicsit . Davidnak felesége volt , és ott van a gyerek . Mi van , ha egyszer úgy dönt , hogy inkább vissza megy a családjához ? Hiszen Zaida nem nőhet fel apa nélkül… - már nagyon lefele görbült a szája  amikor úgy éreztem , muszáj félbeszakítanom .
- Ezt gyorsan verd ki a fejedből  ! Kis butám , David téged szeret ! Része vagy az új életének , mindazok mellett , hogy a régit sem hagyhatja teljesen maga mögött , hiszen ott van a kislány . De miért ne lehetne ezt a kettőt összeegyeztetni ? Tudom , hogy semmi biztosíték nincs arra , hogy úgy lesz , ahogy én mondom , de Stella , most vagy boldog ! Ha majd harcolnod kell , hogy az lehess , hát megteszed ! Nem szabad olyan hamar temetni  és túlmisztifikálni a dolgokat . Te is tudod , hogy az nem vezet semmi jóra . Hidd el , én már rengetegszer megtapasztaltam ! – szerintem mindketten visszagondoltunk sok velem kapcsolatos elbaltázott sztorira , hiszen kitört belőlünk a nevetés .  Ez feloldotta a kissé feszült hangulatot és láttam Rajta , hogy az imént tartott beszédem nagyon is hatással volt rá : sokkal derűsebben látta már a dolgokat .  Azért átnyúltam a másik ülésre és megfogtam a kezét , hátha ez még jobban érezteti vele , hogy bármi is történjék , én akkor is mellette leszek .
Élveztük az autókázást , sajnos azonban a piros lámpánál mindig félbeszakadt egy rövid ideig a móka .  Közben Cesc is rám csörgött .
- Hola Gabriella – köszönt hivatalosan , habár én hallottam a hangjában bújkáló nevetés foszlányokat.
- Hola Francesc – viszonoztam iménti túlzott udvariasságát , aminek a vége egy elsöprő nevetés lett. – Na , sikerült kilábalni a másnaposságból ?
- Ne is kérdezd , még mindig sajog a fejem . Vicces látvány lehettem , de hát Stellácska is csak egyszer lesz húsz éves , meg kell azt ünnepelni becsületesen .
- Mondasz valamit !
- Tulajdonképpen azért hívtalak , hogy gratuláljak , hogy végre összejöttetek . Két fafejű , összeilletek!
- Hihetetlen ! Honnan tudod már te is ? Azért köszönjük a bókot !
- Hát igazából olvasok újságot , meg Geri is rám csörgött az örömhírrel . Amúgy … - már nevetett, ami ebben az esetben nem sugallt számomra semmi jót – muszáj megkérdeznem valamit . Igaz , hogy meztelenül sétálgattál reggel a házukban ? – kuncogott .
- Áh , szemét , ezért még számolok vele ! Nem teljesen igaz , legyen elég ennyi… és ne higgy neki , bármit is mond !
- Ahhaaa… Szóval nem TELJESEN – fektette a hangsúly erre a szóra – igaz …
- Ha-ha .  Most legnagyobb szerencsédre le kell tennem , mivel vezetek . Majd beszélünk ! Hiányzol mindenkinek !
- Ti is nekem ! Szia csajszi ! Puszilom Stellát is !

Útközben kaptunk egy telefont Davidtól , hogy nem vennék rossz néven , ha haza taxiznánk őket , hogyha már úgyis annyit dicsekszünk a nyereménnyel .
Piszkosul felmérgesített , hogy az egész parkoló tele volt a focisták luxus autóival , így elég messze tudtam csak megállni . Na ezt a részét mindig is rühelltem a vezetésnek . Céltalanul bolyongani és várni egy üres helyre , mint  a Messiásra. Idegességemben majdnem szétrúgtam a parkoló automatát , ami szintén ellenünk esküdött össze , de szerencsére Stella már megtanulta , hogyan kell kezelni heves természetemet , így hamar lenyugodtam.
A srácok már az edzőközpont előtt társalogtak , valószínűleg nemrégiben érhetett véget a tréning . Amikor Bojan megpillantott minket , láttam megcsillanni a büszkeséget a szemében . Azonnal dobott felém egy puszit , amit boldogan viszonoztam . A csapattársak szerintem jót derültek a hős szerelmesen . Bojan mindig feltűnően mutatta ki érzelmeit , miért tett volna most másként ? Nem érdekelte őt azt , hogy a csapattársainak , akik jóformán körbevesznek, még csak köszönni sem tudtam , olyan szenvedélyesen, vadul megcsókolt , mintha csak magunk lettünk volna.
Közben a többiek is elkezdtek közeledni , így megpróbáltam a tudtára adni , hogy jó lenne kicsit lenyugodni . Először Gerard ért oda , felkapott az ölébe és jól megölelgetett , majd Bojan sorra bemutatott Messinek , Serginek , Maxwellnek és Iniestának . A többiek többnyire már szétszéledtek . Közben David és Stella is csatlakozott.
Lassan mindenki elindult hazafelé , csak Maxi maradt mellettünk .
- Hát , Krkic , most már értem , miért vagy úgy megőrülve ezért a lányért ! – veregette meg a vállát , mire Bojan még szorosabban átölelt. – Büszke lehetsz rá ! – majd mosolyogva sarkon fordult . A sok bóktól zavaromban majdnem szénné égtem .
- Nos fiúk indulásra készen ?
- Uhh… Bent felejtettem a mobilomat . Visszajönnél velem , David ?
- Jól van , mi inkább előre megyünk . Tudjátok , a vadítóan piros új kocsiban találtok a harmadik utcában ! – mondtam a lehető legtöbb büszkeséggel a hangomban , mire ők csak nevettek .
A mobil kihozása igénybe vett kb . tizenöt percet . Nem semmi és még azt mondják , hogy a nők szöszmötölnek sokat. Aljas ferdítés…
Bezuhantak a bőr ülésekbe . Ámuldoztak egy sort , majd bekapcsoltatták velem a rádiót , hadd érezzék a zene jótékony hatásait.
- Mit szólnátok , ha most  mondjuk hozzánk mennénk , és összedobnánk valami jó kaját ? – kérdeztem izgatottan.
- Higgyétek el fiúk , nem akarjátok megismerni Gaby főzőtudományát . A legrosszabb ellenségemnek sem kívánom… De nyugi , majd én kézbe veszem az irányítást . Már bocsi , Gabyka .
- Hát mi tagadás , van még mit tanulnom ! – szakadt fel belőlünk egy őszinte kacagás.

A nap további része csodásan telt . Mindenki túlélte a főzést ( még én is ) . A srácok sajnos nem maradhattak,  most jött rájuk az aggódás a tanulmányaink miatt . Nem akarták , hogy miattuk lógjunk a suliból .Végül is néhány alkalom még azért belefér … Megígértettük velük azonban , hogy két hét múlva valami jó kis közös programot szervezünk a hosszú hétvége örömére. Egyáltalán nem volt ellenükre a felvetés , szerintem izgatottabban várták, mint mi …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése